Népszabadság, 2004. december (62. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-31 / 305. szám

22 2004. DECEMBER 31., PÉNTEK HÍREK EDZŐCSERE a Real Madrid labdarúgócsapatánál: Vanderlei Luxemburgo, a brazil bajnokságot megnyerő Santos szakvezetője váltja Mariano Garcia Remónt (aki a szeptemberben lemondott Jose Antonio Camacho helyébe lépett). Luxemburgo a hazájában össze­sen öt bajnoki aranyérmet szer­zett, s szövetségi kapitányként is dolgozott a dél-amerikai ország válogatottjánál. (Madrid) ZÁRÓMÉRKŐZÉS az angol lab­darúgó-bajnokság huszadik fordu­lójában: Newcastle-Arsenal 0-1. Az élen: 1. Chelsea 49 pont, 2. Arsenal 44, 3. Manchester United 40 (31-13), 4. Everton 40 (23-17), 5. Middlesbrough 35, 6. Liverpool 34, ...14. Newcastle 22. (London) FELJELENTIK klubjukat a Magyar Labdarúgó Ligánál az FC Fehérvár játékosai, mivel az együttes vezetősége hónapok óta nem fizet nekik. Mint arról beszá­moltunk, a székesfehérvári egylet nehéz helyzetben van: tartozása több százmillió forint, s tulaj­donosi szerkezete sem tisztázott. Játék a botokkal Mélyhűtött szerelem: hetente kétszer kékre-zöldre verik egymást -Apa! Figyelj, apa! Hagyd már abba! Tízévesforma lány püföli öklével a plexit, de a műanyag remek hangszigete­lő. Meg amúgy is: meccs van. A gyerek egész héten az övé, a hoki már csak két­szer egy órán át... London környéki katedrálisokban ha­sít a történelem levegője az emberbe úgy, mint a Millenáris dohszagú, düledező épületében. Itt semmi nem változott a hátrahagyott évszázadban, kivéve persze az öltöző fogasain lógó ruhákat. Na meg azok tulajdonosait. Bár... A Kisstadion hajdani rettegetett ferencvárosi csatára, Mészöly „Kandúr" András például elég régen gyúrja az ipart. És Kassai György, az elnök-edző-intéző-szertáros-beton­­hátvéd mindenes is. De a „fiatalok" - Szajlai László vagy Hudák Gábor - sem tegnap kezdték. „És nem is holnap fejez­zük be" - jegyzi meg utóbbi. - Nyolcvannyolcban indultunk - fog a mesébe már a szomszédos jégcsarnokban az ötvennyolc éves Kassai. - Néhány vén marha társammal úgy gondoltuk, hogy nem szükségszerűen kell háziköntösben ücsörögnünk a hintaszékben csak azért, mert kiöregedtünk a csapatunkból. Meg­alakítottuk a Budapest Old Boyst, pályát béreltünk, s azóta hetente kétszer ját­szunk. És kékre-zöldre verik egymást - tehet­jük hozzá viszonylag kevés fantáziával, tekintve, hogy a társaság Kékek-Zöldek párharcokat vív. Életre-halálra - ahogyan Kassai mondja. Most nincs bunyó, csak vita van. Én 4:4-nek számolom az aktuális állást, a Zöldek szerint 5:3 „ide", a Kékek úgy vé­lik, 5:4 „oda". Megegyeznek 4:4-ben, majd Szajlai a saját harmadából indulva végigszlalomozik az egész pályán, és be­varrja a régi, kajla bottal. A lefordított ka­pu szűk hálójának közepébe. - Nincs kapusunk, szégyenszemre - folytatja az alkalmi narrátor. - Pontosab­ban van egy, a Bóna, csak most beteg. Nem tud valakit, aki alkalmas volna? Akad további igazoltan és igazolatla­nul hiányzó is. A finn nagykövet nem üzent, Sólymos „Tóni" az Expressz együttesből viszont egy ideje deklaráltan a hoki elé helyezte a futballt házi rangso­rában. (Megbocsátható ez?) Aztán a tévé hajdani kvízmestere, az Elmebajnokság, a Lehet egy kérdéssel több? és a Játék a betűkkel szülőatyja, Egri János sincs itt személyesen. Csak a telefonban: „írja azt, hogy Spanyolországban töltöm évi ren­des szabadságomat. És baromira hiá­nyoznak a srácok. Még akkor is, ha a Zöl­dek mindig úgy állítják össze a saját csa­patukat, hogy ők nyerjenek. Ha pedig mégis vesztésre állnak, addig nem enge­dik be a tolyást, amíg ki nem egyenlíte­nek. Ennyit róluk, a Kékek nevében." Egri (68!) hiába „méltatlankodik", Kas­sai elismeri: pályafutásuk során soha nem játszottak olyan körülmények kö­zött, mint most. Amióta műkedvelők, fe­dél van a fejük fölött, ez hajdanán elkép­zelhetetlen lett volna. Ahogyan a jelenle­gi eredménysor is... A Kanadában négy­évente zajló Old Boys Vitág Kupán 1996-ban megnyerték a 45 fölöttiek tornáját, 2000-ben szintén az ötvennél idősebbek versenyét, az idén meg harmadikak let­tek a plusz 55-ös kategóriában. Idejük még bőven van: a 70-en túl járók is külön mezőnyben szerepelnek. A Zöldek ezúttal (is) győznek, aho­gyan a verbális jegyzőkönyv rögzíti, kö­rülbelül három gól különbséggel. Korcso­lya le, papucs föl, zsák a vállra. A Mille­nárison (ami még mindig nem azonos a II. kerületi kulturális központtal, aho­gyan azt a múltkoriban egy vidékről a fő­városba ruccant gyerekhokicsapat veze­tője hitte...) néhány régi történet és egy váratlanul éppen most, vagyis a legjobb­kor ajánlkozó kapusjelölt mellett előkerül pár doboz sör is. Lenn, az épület előtt a tízévesforma lány már csak maga elé mormol: - Apa! Gyere már! Apa! Hagyd abba! - Jön mindjárt - biztatom. - De azt nem hinném, hogy abbahagyja. Bruckner Gábor Nem csak a pakk csúszik... I Autó Munkatársunktól A versenyt eredetileg Pá­­rizs-Dakarnak hívták. Hosz­­szú éveken át a francia fővá­rosból rajtolt ugyanis a sivata­gi show, aztán változtak az idők, és hol onnan indult a mezőny, hol nem. Az is előfor­dult, hogy Európát nem is érintette az útvonal, megesett, hogy a rajt is, a cél is a szene­gáli fővárosban volt, de a homokderbi zárult már Egyiptomban is. Az idén törté­netesen Barcelonából startol a legutóbbi információk szerint 165 autóból, 70 kamionból és 230 motorkerékpárból álló mezőny. Az Ibériai-félszigeten csupán „bemelegít" a társa­ság, az igazán nagy dolgok - mint a korábbi években is - Afrikában történnek. Az idei, 8956 kilométeres útvonal Spa­nyolországon kívül további négy országot - Marokkó, Ma­uritánia, Mali, Szenegál - érint. A közel kilencezer kio­­méterből 5431 lesz az úgyne­vezett szelektív szakaszok hossza. A főrendező Patrick Zaniroli álmodta meg az útvo­nalat, a homokdűnékben re­kedt, kocsijukat órákon át ki­ásni kényszerülő versenyzők majd az ő nevét mormolják al­kalmasint. Az első, négy kilo­méteres szelektív szakaszt ma rendezik a barcelonai tenger­parton, a másnapi, autópályás vonulás után január 2-án kez­dődnek az igazi nehézségek - immár Afrikában. A dakari célt január 16-án érik el a ver­senyben maradt szerencsések, pontosabban a legkitartóbbak; a bő két hét alatt mindössze egy pihenőnapot engedélyez­nek számukra a szervezők. A gyári menők versenyé­ben Mitsubishi-Nissan-Volk­­swagen vetélkedő várható, bár sokan meglepődnének, amennyiben nem egy három­­gyémántos Pajero érne első­ként a célba. A Mitsubishi semmit sem bíz a véletlenre, a tavalyi győztes Stephane Peter­­hanselt, továbbá a korábbi két­szeres első Maszuoka Hirosit nevezte, és autót tesz az előző Dakart motorral nyerő spa­nyol Joan Roma alá is. A Nissan a négyszeres Dakar-bajnok Ari Vatanenben reménykedik, de bízik a ralivilágbajnok Colin McRaeben is. A Volkswagen az eddigi egyetlen női győztest, futta Kleinschmidtet és a rali vb-t négyszer is megnyerő Juha Kankkunent menedzseli, de a biztonság kedvéért nevezte az 1993-as első Brúno Sabyt is. Je­lentős magyar erők is indul­nak ezúttal: négy autóval, két kamionnal és három motorral próbálkozik a honi különít­mény. A fő cél számukra a sze­rencsés megérkezés, a bátrab­bak azért megpróbálkozhat­nak azzal, hogy csökkentsék a győztesek és köztük eddig ta­pasztalt, jelentősnek mondha­tó időkülönbséget. Homok a télben NÉPSZABADSÁG OLVASÓ- ÉS KÖZÖNSÉGSZOLGÁLAT TELEFON: 250-0­­­1­0 E-mail: szerk@nepszabadsag.hu VÖRÖS T. KÁROLY főszerkesztő • KARCAGI LÁSZLÓ, NAGY CSABA, TAMÁS ERVIN főszerkesztő-helyettesek • ZALAI ISTVÁN, Hétvége • FERENCZ GÁBOR, FRISS RÓBERT, SOÓS KÁLMÁN, TRIPOLSZKY LÁSZLÓ lapszerkesztők • MIKÓ F. LÁSZLÓ művészeti vezető • FEJÉR GÁBOR képszerkesztő • ROVATVEZETŐK: Hazai tudósítások: FALUS GÁBOR • Sport: JAKAB JÓZSEF • Hír és információ: NAGY N. PÉTER • Fotó: RÉDEI FERENC • Fórum; levelezés: RÉVÉSZ SÁNDOR • Külföld: SERES ATTILA • Gazdaság: TÓTH LEVENTE • Társadalompolitika és kultúra: VARGA LAJOS MÁRTON mb. Népszabadság Rt. LENGYEL L. LÁSZLÓ elnök-vezérigazgató, felelős kiadó • Lapigazgató: RÓZSA GYULA • Hirdetési igazgató: PAPLICZKY PÁL • Terjesztési igazgató: MIKLÓS IMRE • Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest III., Bécsi út 122-124. Telefon: 436-4444. Telefax: 436-4604. Hirdetési ügyekben telefax: 436-4450. Terjesztési ügyekben telefon: 436-4484, telefax: 436-4426 • A Népszabadság Rt levélcíme: 1960 Budapest. Interneteim: www.nepszabadsag.hu • Terjeszti a Lapker Rt Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt Üzleti és Logisztikai Központja (ÜLK). Előfizethető vidéken a postánál, Budapesten a Budapesti Postaigazgatóság kerületi ügyfélszolgálati irodáinál, a kézbesítőknél, a Hírlap-előfizetési Irodánál, fax: 303-3440 és a kiadónál. Előfizetési díj egy hóra 1990, negyedévre 5970, fél évre 11 940, egy évre 23 880 Ft • Szedés: Primus Népszabadság Média-képviseleti Kft. • Nyomdai előállítás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: MATOLCSY MIKLÓS vezérigazgató. Interneteim: www.szikralapnyomda.hu. E-mail: info@szikralapnyomda.hu • INDEX: 25 001 ISSN 0133-1752 BP - ISSN 0237-3777 VIDÉK • A Népszabadság Rt. a Matesz tagja. • Minden jog fenntartva! NÉPSZABADSÁG Hozzánk szóltak KŰ LAJOS korábbi kitűnő labdarúgó egy fontos emlékéről: „Mielőtt először lettem válogatott, az olimpiai csapatban játszot­tam, és a gólommal nyertünk 1-0-ra. Illovszky kérdezte Lakattól: - Ki hogy futballozott? - A góljáig ragyogóan. - És az mikor esett? - Az első percben..." (Janu­ár 17.) KEMÉNY DÉNES, a vízilabda-váloga­tott szövetségi kapitánya apatikus kivá­lasztottjairól: „Néhány kivételtől eltekint­ve senkin sem látom, hogy augusztusban olimpia lesz. Pánikra a szurkolóknak egy­előre semmi okuk, az viszont valóban kí­vánatos lenne, ha a fiúk még időben bere­­zetnének. Az átmeneti gyomoridegesség olykor hihetetlenül jótékony hatású tud lenni." (Március 4.) OCSKAY GÁBOR, az Alba Volán baj­noki aranyérmes jégkorongszakosztályá­nak menedzsere annak a 3500 nézőnek a kapcsán, aki a Dunaújváros elleni döntőn túlzsúfolttá tette a székesfehérvári csarno­kot: „Mellesleg a drukkerek nagyjából két­szer annyian voltak, mint a Videoton fut­ballistáinak szombati hazai bajnokiján." (Március 17.) NÖVÉNYI NORBERT válasza arra a felvetésre, hogy olimpiai birkózóbajnok­ként, negyvenhat évesen miért állt újra rajt­hoz a kötöttfogású országos bajnokságon: „Mert egy barom vagyok." (Március 29.) KOVÁCS CSABA volt klasszis jégko­­rongozó, most szövetségi alelnök Kanada válogatottjának április 20-i ide­­hozataláról: „Mit mondjak, volt benne munkám. De hosszas rábeszélés után csak megértették a kanadaiak, hogy egy ekkora játékos születésnapja elől nem tér­hetnek ki." (Április 3.) REPKA ATTILA már visszavonult olimpiai aranyérmes birkózó két pozití­vumról, miután harminchét évesen, két edzéssel ezüstérmes lett a szabadfogású országos bajnokságon: „Az egyik, hogy nem estem össze, a másik, hogy azoknak a fiataloknak, akiknek Diósgyőrött az edzője vagyok, példálózhatok majd ezzel a mu­tatvánnyal. Mármint azt tudatva velük, hogy ez így, ebben a korban már kicsit nem egészséges." (Április 6.) ZICO brazil exklasszis és japán szövet­ségi kapitány arra a kérdésre, kit ismer a mai magyar labdarúgó-válogatottból: „Matthäust! Meg Lisztest." (Április 22.) ARATÓ CSABA - aki hatvannégy éve­sen még aktív játékosa a Harkány NB I-es asztalitenisz-csapatának - az edzőségről: „Meg sem fordult a fejemben. A heti há­rom tréning és a meccs mellett mikor lenne rá időm?" (Április 24.) BERCZIK ZOLTÁN, az 1979-ben Phen­­janban a kínaiak ellen világbajnoki címet szerzett magyar asztalitenisz-válogatott szövetségi kapitánya a megváltozott kö­rülményekről: „A sportág ma nem a kínai­ak ellen küzd, hanem az életben maradá­sért." (Május 3.) IVÁNCSIK MIHÁLY korábbi kézilab­daklasszis arra a felvetésre, hogy van mire szerénynek lennie: „Ahogy mondja. Negy­venöt évesen, vb-ezüstérmesként, több­szörös világválogatottként három mű­szakban dolgozom egy autógyár anyag­megmunkáló gépsorán." (Május 8.) MÜLLER SÁNDOR volt labdarúgó emlékezése 1974-re, amikor az FTC-Vasas (0-1) mérkőzésen „felavatta" az Üllői úti stadiont: „Mondtam a hálókat folytonosan rongáló Gass Pistának és Várady Bélának, hogy nem szükséges annyi gólt rúgni, elég egy olyat, amelyre még tíz év múlva is em­lékeznek. Lám, harminc esztendő lett belőle... Ráadásul mindmáig megúsztam, noha annak idején egy taxis rám dudált a Bajcsy-Zsilinszky úton, majd kiüvöltött a letekert ablakon: Vigyázz, Müller, kapsz még ezért a gólért!" (Május 22.) GÉCZI ISTVÁN, az FTC egykori kapu­sa a '74-es megemlékezés apropóján a ma­gyar futball piacképességéről: „Akkoriban annyi tengerentúli meghívásunk volt, hogy összeadva másfél esztendőt töltöt­tem Dél-Amerikában az FTC-vel és a válo­gatottal, de ugyanezt elmondhatták ma­gukról az Újpest és a Vasas játékosai is." (Május 22.) ANGYAL ZOLTÁN kajak-kenu szövet­ségi kapitány konklúziója a poznani Eb után és az athéni olimpia előtt: „Az idő­szaknak megfelelően, jól állunk. Ennél már csak az megnyugtatóbb, hogy senki sincs elszállva magától. Igaz is, nálunk tradíció­ja van a szerénységnek." (Május 25.) HERENDI IVÁN, a BVSC katasztrofá­lis helyzetben lévő asztalitenisz-szakosztá­lyának igazgatója: „Akadt olyan országos bajnokság, amelyre kettesekből és ötösök­ből szedtük össze a nevezési díjat, de ami­kor összeszámoltuk a pénzt, négy forint hiányzott. Végül úgy tudtuk elindítani a versenyzőinket, hogy az egyik hatvani já­tékos édesapja megszánt minket, és be­nyúlt a zsebébe..." (Június 3.) JANICS NATASA, Athén kétszeres aranyérmes kajakosa arra a kérdésre, mi járt a fejében az egyéni döntő előtt: „Első­sorban az, hogy a többiek valószínűleg át akarnak verni, mert az előfutamban direkt nem eveztek olyan jól, és most majd meg­mutatják. Aztán kiderült, hogy engem sen­ki nem akart átverni." (Szeptember 1.) DOLOVAI TAMÁS súlyemelő-szövet­ségi elnök megjegyzése, amikor épp Gyurkovics Ferenc doppingügye miatt je­lentek meg a NOB-bizottság előtt Athén­ban: „Már bejáratosak voltunk..." (Szep­tember 2.) VEREBES JÓZSEF exsikeredző arról, hogy - a zágrábi 3-0-ás vereség után - eltil­tották a futballválogatott mérkőzéseinek tévés szakkommentálásától: „Én igyek­szem megtalálni a jót, de hát ezen a mécs­esen - Király és Gera teljesítményén túl - nagyon nehéz, ha nem éppen képtelenség volt bármilyen pozitívumot felfedezni. Saj­nos, a válogatott irányítóinál immár bevett stílus, ahogyan megpróbálják - pestiesen szólva - eladni magukat. De ne gondolják, hogy itt, Magyarországon kizárólag hülye emberek vannak..." (Szeptember 7.) FÁBIÁNNÉ ROZSNYÓI KATALIN, az olimpián két első és egy második helyet „szállító" kajakedző az ezüstös négyes há­rom tagjáról (Béta, Szabó, Viski), a megrom­lott viszonyról meg a háláról: „Monda­nám, ha találkoznánk, a köszönésüket sem fogadnám, de nem biztos, hogy köszönné­nek. Egyébként minden világverseny után kaptam egy virágot a versenyzők szüleitől, mi több, Kovács Kati édesanyja rendsze­rint pezsgővel várt, hát most se virág, se pezsgő. Nem mintha hiányolnám, úgy­hogy csak halkan jegyzem meg: Kati olim­piai bajnok lett." (Október 7.) SZELES SÁNDOR, az olimpiai ezüst­érmes úszó, Gyurta Dániel edzőjének ösz­­szegzése: „Athén előtt azt mondtam, ha Dani nem kerül döntőbe, csöves leszek, ha bejut, kapok egy év haladékot. Erre mi tör­tént? Második lett, nekem meg alapvetően megváltozott az életem." (Október 15.) EUSEBIO, a portugál aranylabdás lab­darúgó az „utódlás" kérdéséről: „Azért persze jólesne, ha a mai Benficában volna, mondjuk így, két miniatűröm. De jobb len­ne talán tizenegy..." (December 16.) DEL MEDICO IMRE örökzöld levele­ző egy familiáris sajátosságról: „A csalá­dunkban történelmi hagyománya van a labdarúgástól való távolságtartásnak. Hogy mást ne mondjak, a nagyapám, Del Medico Ágoston valamikor az 1800-as évek végén a Fővárosi Törvényhatósági Bi­zottság képviselőjeként az iskolai futball betiltását követelte, miközben a Budapesti Lövész Egylet elnöke volt." (December 23.) Válogatta: M. A. HIRDETÉS npromban 17-m­l FP^E^fk^ kedvezményesen rendelje meg a kiadónál UcLgIIIUcI I # 1UI F I­­­PjcMe a terjesztes@ringier.hu email címen. k6PGSS6 37 Újseg ~ ’ Ára: 600 Ft+postaköltség a készlet erejéig. áivcnlmáll iIKKÉM vagy vásárolja meg személyesen: dl UoUHN­dl!___________■ 1 mm 11 1111,1 Szugl° u- 83~8s­ * Tel: 06*40/200-548 KEDVEZMÉNYESEN RENDELJE MEG A KIADÓNÁL a terjesztes@ringier.hu email címen. Ára: 600 Ft+postaköltség a készlet erejéig. VAGY VÁSÁROLJA MEG SZEMÉLYESEN: 1145 Bp., Szugló u. 83-85. • Tel.: 06-40/200-541

Next