Népszabadság, 2006. január (64. évfolyam, 1-26. szám)

2006-01-13 / 11. szám

Paul Lendvai állítja, Szepesi György ügynök volt A rádióriporter nem kommentálja a bejelentést Az Élet és Irodalom című he­tilap ma megjelenő számá­ban Paul Lendvai az állam­biztonsági szaklevéltártól ki­kért anyagok alapján több té­vés és­ rádiós újságíróról ál­lítja, hogy az állambiztonsági hatóság ügynöke volt. E sor­ban elsőként említi Szepesi György rádióriporter nevét. Nyusztay Máté jogomban áll megvédeni maga­mat, és kötelességem segíteni ab­ban, hogy ilyesmi soha többé ne történhessen meg - nyilatkozta lapunknak Paul Lendvai, alias Lendvai Pál, aki az ötvenes évek második felében távozott Ma­gyarországról Ausztriába. Jelen­leg az Europäische Rundschau főszerkesztője, az ORF-TV Euro­pa Stúdiójának vezetője. Azért döntött úgy, hogy nyilvánosságra hozza a rendelkezésére bocsátott információkat, mert felháborítja, hogy legkedvesebb kollégáiról, barátairól kellett megtudnia, hogy a háta mögött nemcsak az ő, hanem a szülei befeketítésén dol­goztak. „Akiket a cikkben megne­veztem, önkéntesen vállalták a besúgói munkát, amiből előnyö­ket akartak szerezni maguknak. Higgyék el, a cikk csak a jéghegy csúcsa” - mondta Lendvai. Paul Lendvai a következő új­ságírókat nevezte meg cikkében: „Galambos” fedőnéven tar­tották nyilván Szepesi Györgyöt, az ismert rádiós újságírót. Lendvai azt írja, Szepesit 1950- ben szervezte be a BM Politikai Nyomozó Főosztályának belső reakcióelhárítása, később kultu­rális területre helyezték át. A Lendvai rendelkezésére álló do­kumentumok szerint Szepesi ar­ról jelentett, hogy ő milyen, általa mindenképpen titkolni kívánt ál­neveken publikált, és milyen ma­gyar kollégákkal találkozott Bécsben. Szepesi György munkatár­sunktól értesült Lendvai cikké­ről, melyet nem kívánt kommen­tálni. „Harmat Gábor” fedőnéven 1971-től a kulturális elhárító osz­tály titkos munkatársaként dol­gozott Spánn Gábor újságíró. Ügynökmúltjára Lendvai egyik könyvében már korábban utalt, amire válaszul Spánn Harmat­­cseppek néven adta ki rádiós jegyzeteit. A negyven évig a köz­tévénél, jelenleg a Magyar Rádió külsős jegyzetírójaként dolgozó újságíró a Kádár-korszakban nyugati tévéstábok mellé rendelt gyártásvezetőként jelentéseket adott a forgatásokról. Spánn azonosítani tudja Lendvai vádjait: - Amikor az 1956-os forrada­lom huszadik évfordulóján az ORF stábja Budapesten forgatott, az MTV nemzetközi kapcsolatok osztályvezetője megfenyegetett, s kötelezett, minden este adjak gyártási jelentést. Persze tudtam, hol fognak landolni e jelentések. A stáb tagjaival, köztük Paul Lendvaival is közöltem mindjárt az első este, ami a jelenlétemben elhangzik, papírra kerül. Amúgy Lendvai megkért, este menjek ha­za, ők majd a saját szakállukra sze­reznek érdemi, vagyis nem „pre­parált” nyilatkozókat. Ezt nem je­lentettem, miként azt sem, amikor megtudtam,., hogy , például Mécs Imrét sikerült megszólaltatniuk. Sőt: tanácsoltam nekik, hogy ha ti­losban forgatnak, ne az osztrák té­vé kocsijával tegyék, vigyenek magukkal „szűz kazettát” arra az esetre, ha elkapnák őket, illetve a svarc felvételeket azonnal adják át az ORF-nek a határon. Ezek után, amikor a Filmet leadták, az MTV elnökétől meg is kaptam a maga­mét. Tény, hogy ezek után Lendvai listára került, forgatási kérelmeit rendre elutasították. „Urbán”: Lóránt László End­re újságíró, pPRfbffl lett az MTI bécsi tudósítója. A BM III/I. (külföldi hírszerzés) titkos munkatársa. Lendvai szerint kar­riert akart csinálni, ezért légből kapott információkkal igyekezett bizonyítani, hogy rajta keresztül exkluzív információkat kap az osztrák Néppárt legfelsőbb veze­tésétől. Ezen álinformációkra alapozva „Cole Michael” néven ún. kutatódossziét nyitottak Lendvairól mint (beszervezen­dő) társadalmi kapcsolatról. A beszervezés alapját édesanyja ki­utazási kérelmének elbírálása je­lentette volna. „Herczeg” alias Heltai And­rás, Lóránt utódja Bécsben, a Lendvai által idézett jelentései­ben arról panaszkodott, hogy nem kapott bizalmas információ­kat „Cole”-ról. „Lehel” fedőnéven Földényi Ervin rádiós szerkesztő, „Budai I” J&JS néven pedig Bencsik Imre író, dramaturg is jelentett Lendvairól.­­ Az ÉS mintegy tíz éve szor­galmazza az állambiztonsági anyagok teljes körű nyilvánossá­gának megteremtését, s e céltól vezérelve adott helyt több, ha­sonló „leleplező” írásnak - nyi­latkozta lapunknak Kovács Zol­tán főszerkesztő. Ezek közlésével nem a lejáratás a céljuk, hangsú­lyozta, ellenkezőleg: a jogalkotó figyelmének felhívása arra, hogy megfelelő szabályozással elkerül­hetők volnának a hasonló, kínos esetek. Paul Lendvai Fotó: Teknős Miklós Szepesi György Fotó­: Kovalovszky Dániel Ügyfélkapu - teljes üzemben A kormányzati rendszerek általában nehézkesek, nehe­zen hozzáférhetők bennük az információk. A probléma megoldására a világ számos országában vezettek be ügy­fél-tájékoztató rendszereket. A két hónapja működő hazai változat gyors és megbízható. Az utóbbi 15 évben ez az első sze­mélyes és az államigazgatás teljes szféráját átfogó kormányzati szolgáltatás, ami közvetlenül az állampolgárok tájékoztatását szolgálja - jelentette ki a sikeres próbaüzemen már túljutó ügyfél­tájékoztató központba látogató Gyurcsány Ferenc miniszterel­nöknek a szolgáltatást biztosító Sykes Közép-Európa Kft. regio­nális vezérigazgatója, László György. Időt, energiát és pénzt spórol meg vele mindenki, hiszen nem kell hivatalról hivatalra jár­ni, ügyvédi, tanácsadói díjat fi­zetni. A központ munkatársai egy konkrét közigazgatási hivatalhoz kapcsolódó probléma esetén az ügyfeleket az illetékes szakható­ság munkatársához irányítják. (A központban jogászok is segíte­nek, a nap 24 órájában.) Az első visszajelzések pozití­vak. Az első két hónapban több mint 150 ezer hívás érkezett a központba: 42 százalék az ügy­félkapu használatával kapcsola­tos hívás volt, 28 százalékban jogszabályok iránt érdeklődtek, 12 százalékban a szociális, csa­lád- és lakástámogatási rend­szert szerették volna jobban megismerni, a hívások 12 száza­léka pedig hatósági kérdésekkel volt kapcsolatos. Mindössze két százalék minősült rosszindulatú hívásnak. Az eddig beérkező mintegy 150 ezer hívásnál az át­lagos válaszadási idő hét másod­perc. A kormányzati központot a Sykes Közép-Európa Kft. működ­teti. Az 1999-ben alakult cég mára több mint 600 alkalmazottal Kö­zép- és Kelet-Európa legnagyobb ilyen jellegű vállalkozása - nyilat­kozta lapunknak László György, dél-kelet-európai regionális ve­zérigazgató, aki szerint nincs olyan felnőtt magyar állampolgár, aki évente legalább egyszer ne ta­lálkozna valamilyen okból a Sykes ügyfélszolgálati munkatársaival. A Sykes közbeszerzési eljárás ke­retében három évre nyerte el a kormányzati ügyfélszolgálat üze­meltetését. (Ö. Z.) • A Kormányzati Ügyfél-tá­jékoztató Központ célja az ál­lampolgárok és vállalkozások tájékoztatásának javítása és az ügyintézés gyorsítása. Bár ez utóbbiban a lépések egyelőre meglehetősen tétovák, úgy tű­nik, hogy az informálás job­ban megy. Sőt, nem csupán magyar, hanem angol, német és francia nyelven is. Az ügy­félvonal belföldről a 189-es kék hívószámon, külföldről a +36-1-371-9300 számon, vala­mint az interneten át a 189@ugyfelvonal.hu. Lavórnyi izzadságot lehetett felfogni, de néhány fejenagynak végül sikerült töb­­bé-kevésbé levakar­nia a pártot Heré­nyiről. A Magyar Vizslának a párttól való diszkrét eltá­volításához ügyes dramaturgok egész hadára volt szükség. Nagyjából ezen a ponton ébredt meg az elnök­­ választásunk Móra Ferenc egyik mesé­jére, a Csilicsali Csalavári Csala­­vérra esett, erről voltak szép emléke­ink. Igaz, kicsit át­dolgozták, de bíz­tunk a modern dra­maturgiában. Nem kellett volna. NÉPSZABADSÁG • 2006. JANUÁR 13., PÉNTEK Magyarország*3 Rezonőrök Orbán Viktor lélekben tizenötmillió Kerényi Imre miniszterelnö­ke szeretne lenni. Sőt, azt hiszem, lélekben már az is. Pech, mások­nak szerencse, hogy egyelőre súlyos hiányosságok mutatkoznak a raktárkészletekben. Talán ezért a szerényebb célkitűzés (cél tehát lehet bőven): legyen egyelőre a 4,2 millió postaláda miniszterelnö­ke. Természetesen csak lélekben. Az ugyanis, hogy a tulajdonosok pontosan mire hasznosítják a ládájukba kerülő Magyar Vizslát, az éppen olyan bizonytalan, akár a majdani választások kimenetele. Pedig úgy tűnt, az elnök alatt elterülő Fidesz másképp gondol­ja. Lavórnyi izzadságot lehetett felfogni közben, de néhány feje­nagynak végül sikerült ideiglenesen többé-kevésbé levakarnia a pártot Kerényiről, tisztázva, nem cél a rendezői baloldalon forra­dalmi kormány alakítása. A Magyar Vizslának a párttól való diszk­rét eltávolításához ügyes dramaturgok egész hadára volt szükség. Deutsch Tamás pedig zsákokban hordta a szofizmákat, mire a szá­mára felfoghatatlan szakmai elveket valló Financial Times, beleun­va a passzírozásba, ajánlott számukra egy elegáns elkenést. Nagyjából ezen a ponton ébredt meg az elnök, s vagy mintha el sem aludt volna, vagy mintha álmából észrevétlen robogott volna át a valóságba, már emelte is karjait, harsanva, hogy: Hajrá, Vizsla! Kis segítségül a késői harmóniakeresőknek: Orbán nem ment szembe a korábbi napok píár-vakaródzásaival. Nem mondta, hogy Kerényivel lóra pattannak, s forradalmi úton megdöntik az átkos demokráciát. Nem mondta, hogy a Magyar Vizsla a Fidesz KB köz­ponti lapja lenne. Csak kevesellte a Herényiket és kevesellte a Ma­gyar Vizslákat. S egyben sokallta a Financial Timesokat. Vagyis fordított egyet az egész műsorcsomagot körüllengő érzelemvilá­gon. Első közelítésben átment ellentámadásba. A taoista bölcsek azonban mindig a második közelítéssel kez­dik, s ily módon csak a tudatlan filológust hagyják abban a hitben, hogy az lenne az első. Orbán Viktor nem tesz mást, mint a termé­ketlen, rideg, középre tartó lakótelepi túrákat odahagyva visszatér a jó öreg Karl Rove tanításaihoz, s a saját bázis minél intenzívebb megművelésével igyekszik visszatérni a megszeretett székbe. Nem olyan könnyű döntés, hiszen ennek a megfontolásnak az alapján egyszer már sikerült elveszítenie a választásokat. Ráadá­sul, ahogy majdnem mindig, a peremeken akadnak problémák, jobbon is, balon is, akár Kerényi nézi, akár Orbán. A mostani gesz­tusok a forrongó jobbnak szólnak. Talán feltűnt neki, hogy bármi­lyen retorikával hozakodik elő, értékelhető rezonanciát mindig ugyanott tud okozni. Ráadásul a rezonőrök igen szakmaszeretők, ha nem kapnak hangot innen, rezonálnak másra. A Magyar Vizsla, a Magyar Kerényi és a Nem Magyar, de egy Vak Bottyán vakmerőségével ismét megtámadott Financial Times ügyének kezelését lebecsülnénk, ha azt hinnénk, hogy csak az el­vakult csörgősipkásoknak szól. Kétségtelen, hogy sok szempont­ból körükben érthető a legkönnyebben, kerüljenek ki a mai politi­kai kocsma bármely szegletéből. Önmagában ugyanis mindegyik egy bonyolult képződmény, mindegyik hordoz magában ellent­mondásos elemeket, ám csak egészben lehet rájuk igent vagy ne­met mondani. Gondolom, még a Fidesz kampánystábjában sem ve­zet félre senkit az a tény, hogy a Magyar Vizsla nevű lapot ma le le­het írni ugyanabban a bekezdésben, mint a Financial Timest. Ugyanakkor ez a luxuspapír, becsúsztatva a hipermarketek áraján­latai közé, attól függően, hogy az akciós májkrém előtt vagy után vetül rá a pillantás, igen eltérő hatásokat válthat ki egy időre. Ahogy a Financial Times mellékletét is már alaposabban pásztáz­ták át a tekintetek, s a hirdetéseken túl rábukkantak már Orbán ál­lítólagos xenofóbiájára is. S emiatt támadni lehet - s a jelek szerint kell -, annak ellenére, hogy bizonyos körökben a címke, magyarul, még tekintélyt is ad. Feltehetően ez indokolta a 2003-as vigadói be­szédben az idegen tőke nyomasztásáról fogalmazott mondatot, amely tegnaptól fogva talán nem is hangzott el. De legalább ott van nekünk az e heti akcionista fordulat lényegi tartalma, amelyet a pártelnök úgy fogalmazott meg, hogy a Fidesz segít nekem, hogy munkám legyen, s nem engedi, hogy átvágjanak. Remélem, nem értettem félre őt. Krajczár Gyula Csalimese Bezzeg, amikor három hatvan volt a kenyér, és minden jobb hús­boltban lehetett frissen sült kolbászt kapni, papírtálcán kétkanál­­nyi mustárral! Bezzeg, amikor még volt a tanítóknak becsületük, s ha össze­vonták szemöldöküket, minden gyerek elcsendesült, ma meg örül­nek, ha egy rosszabb jegy után a diákok nem verik őket állón. Bez­zeg akkor pirosabb volt az alma és sárgább a citrom, bezzeg akkor jobb volt minden - forgatnák vissza sokan az idő kerekét ma is. Tekertünk rajta mi is egyet: diavetítőt vettünk karácsonyra a gyereknek. Azután döntöttünk így, hogy gyanútlanul elvittük mo­ziba. A mesefilmben a főszereplő gyurmafigura váratlanul zöld­ségpusztító zombivá alakult, megevett és eltaposott mindent, ami az útjába került. A gyerek a film után napokig csak lámpafény mel­lett tudott elaludni, s azóta a levesből kibogarássza a sárgarépát, nehogy eljöjjön őérte is a zöldségfaló szörnyeteg. Na, ebből elég, gondoltuk, vissza csak a régi szép, csendes idő­ket, kint hull a hó, bent pattog a tűz. A falra lepedőt terítünk, s idil­li hangulatban együtt nézzük, olvassuk a diafilmet, a látványt. Harrach Péter is elirigyelhetné. Választásunk Móra Ferenc egyik meséjére, a Csilicsali Csalavári Csalavérra esett, erről voltak szép emlékeink. Igaz, kicsit átdolgozták, de bíztunk a modern dramaturgiában. Nem kellett volna. A csalafinta róka először is befalt egy nyulat, s a füleit borítékban küldte el a királynak, a félelmetes oroszlán­nak. Aztán a követségbe érkezett darut ette meg, de előbb lenyi­­szálta a csőrét, s kitépdeste a tollait. Végül a vadmacska esett áldo­zatául, annak forró vasalóval égette meg a hátát, majd egyenként reszelte le a fogait. Érzéstelenítés nélkül persze. Plasztikusan, képről képre haladtunk a horrorban. Akkor már sokkal inkább a brutális valóság. A pékek - most olvasom - kétszázötven forintos kenyérben gondolkodnak, és a hentesek a kolbászba olykor a csirkebőrt is be­ledarálják. A tanár kondizni jár, hogy kordában tudja tartani a gye­rekeket. Az alma hol piros, hol meg sárga, de legalább nincs benne annyi vegyszer, mint a citromban. Mindeközben akad, aki a nosztalgia jegyében most a teljes fog­lalkoztatottságról, az árak központi szabályozásáról, az áramdíj hatóságvezérelt csökkentéséről, a régi idők megnyugtató közbiz­tonságáról álmodik. Lelassulva, kockáról kockára. A nosztalgia és a békesség látsza­tát keltve, a vetítő mindent elvakító fénycsóvájában. Alighanem csak­ mese lesz ez is. Doros Judit

Next