Népszabadság, 2006. április (64. évfolyam, 77-100. szám)
2006-04-01 / 77. szám
Nem rendeltek el készenlétet Tóth András: Nincs veszély a kampányrendezvényeken Munkatársunktól Semmivel sem tudnak többet az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának tagjai az esetleges terrorfenyegetésről, mint a közvélemény - szögezte le Kövér László a grémium tegnapi ülése után. A fideszes bizottsági elnök kijelentésénél Tóth András, a polgári titkosszolgálatokat felügyelő államtitkár egy cseppet továbbment, amikor is - a korábbi bejelentésekhez képest visszafogottabban - kijelentette: nem áll olyan adat vagy jelzés a szolgálatok rendelkezésére, ami az április 9-én véget érő kampány eseményeit „negatívan érintené”. Az államtitkár szerint Gyurcsány Ferenc kormányfő helyesen döntött, amikor nyilvánosságra hozta a feltételezett merényletekkel kapcsolatos hírt, mert ez visszatarthatta a gyanúsítottakat attól, hogy akcióba lendüljenek. Tóth András abban bízik, hogy megtalálják az érintett személyeket, s kiderül: volt-e a fenyegető jelzésnek valóságalapja. Az esetleges megbízó kilétének felderítése azonban jóval nehezebb feladat lesz. Egyelőre ugyanis szerinte nincsenek arra utaló konkrét adatok, hogy ki mozgathatja a szálakat a háttérben. Tóth András és a titkosszolgálatok beszámolóját a bizottság kormánypárti tagjai elfogadták, az ellenzék pedig tartózkodott. Kövér László szerint ugyanis nemhogy arra nincs egyértelmű válasz, hogy kik, hol, mikor, miért és kinek a megbízásából akartak robbantani, de még arra sem, hogy megalapozottak voltak-e a fenyegetettségre vonatkozó információk. A bizonytalanságot - állítja Kövér - fokozta a politikai hozzá nem értés. Ezt bizonyítja szerinte, hogy a március 22-én érkezett hírről csak 27-én értesítették az országos rendőrfőkapitányt, és csak 29-én hívták össze a terroristaellenes koordinációs bizottságot. Ráadásul - mondta Kövér László - Juhász Ferenc honvédelmi miniszter, aki a kormány nemzetbiztonsági kabinetjének a vezetője is, azért nem vett részt a mostani bizottsági ülésen, mert a kabinet még nem tárgyalta a kérdést. Emellett a terrorizmus elleni fellépés egységes végrehajtására kiadott tavalyi belügyminiszteri utasításban meghatározott készenléti fokozatok (A-tól D-ig) egyikét sem léptették életbe. Kövér László közölte: Gyurcsány Ferenc először a nagygyűlésekre datálta az esetleges merényleteket, majd kiterjesztette az összes kampányeseményre. Márpedig - figyelmeztetett Kövér - március 22. óta számtalan politikai nagygyűlés volt, sok tízezer résztvevővel. A bizottsági elnök mindezekből arra következtet: nem lehet tudni, mennyire komoly a veszély. Már csak azért sem, mert a szlovákok információinak ellenőrzése a mai napig nem fejeződött be (a kormány korábban az ellenőrzéssel magyarázta a hatnapos várakozást). Szerinte nem utolsósorban a titkosszolgálati tájékoztatás tartalmának megszellőztetése miatt. Kövér László szerint a bizottság sem tud többet, mint a közvélemény Fotó: Kovalovszky Dániel Gyurcsány: A nyilvánossághoz kellett fordulni A miniszterelnök tegnap a Klub Rádióban arra az újságírói felvetésre, hogy a jobboldali sajtó a bombafenyegetés hírével szándékosan és politikai céllal riogatta a közvéleményt, úgy reagált: „a mérce, amit itt alkalmazni kell, a saját meggyőződésünk és felelősségünk”. A miniszterelnök utalt a köztársasági elnökkel folytatott beszélgetésére, ahol „közös volt abban az álláspontunk, hogy ilyen helyzetben nincsen más lehetősége egy miniszterelnöknek, mint amit tud, azt a nyilvánosság elé tárja”. Villakérdés Orbánhoz Munkatársunktól Orbán Viktornak a jövő hét közepéig választ kell adnia az Országgyűlgy mentelmi bizottságának, kérdésére: milyen készültségi állapotban volt budapesti, Cinege utcai villája 2005. december 31-én - tudta meg lapunk Géczi József Alajostól, a grémium elnökétől a bizottság pénteki tanácskozása után. A bizottság ülésén Orbán Viktor - meghívása ellenére - nem vett részt. Az egyenlő számú koalíciós és ellenzéki képviselőből álló mentelmi bizottság tegnap (az MDF szavazatával) napirendre vette a Fidesz elnökével szemben kezdeményezett vagyonnyilatkozati eljárást, azaz formálisan is megkezdődött a volt miniszterelnök vagyonbavallásának vizsgálata. A bizottság korábbi, február 8-i ülésén ugyanis még ezzel ellentétes döntést hoztak, öt kormánypárti szavazattal négy ellenzéki ellenében, egy MDF-es tartózkodás mellett úgy döntöttek: nem veszik napirendre az ügyet. Azóta azonban a bizottság elnöke az illetékes XII. kerületi jegyzőtől megkapta az Orbán-villa építési engedélyezési dokumentációját, amelyből Géczi József Alajos szerint úgy tűnik, hogy „igen nagy beruházás” folyik a Cinege utcában. A konfliktus lényege, hogy a Géczi által említett beruházásnak Orbán Viktor vagyonbevallása alapján nem találhatók meg a forrásai. A fideszes képviselők véleménye nem változott február óta, Répássy Róbert tegnap Kerényi János korábbi véleményéhez hasonlóan nyilatkozott az MTI-nek. A Fidesz elnökéhez intézett kérdés és a napirendre vétel dacára szerinte ismét bebizonyosodott, hogy „alaptalan az Orbán Viktorral szembeni vagyonnyilatkozati kezdeményezés. A bizottság egyetlen tagja sem tudott olyan pontot mondani a vagyonnyilatkozatban, amelynek a valóságtartalma megkérdőjelezhető lenne”. Mintegy erre válaszként Nyakó István, az MSZP szóvivője közleményben azt tudatta: az eddigi információk és a XII. kerületi önkormányzattól származó dokumentumok alapján kiderült, hogy Orbán Viktor százmillió forint közeli, vagy akár azt meghaladó összeget költött szabadsághegyi villájára. Ennek fedezetét azonban nem tüntette fel vagyonnyilatkozatában. Orbán Viktor vagyonnyilatkozata és a valóság között mintegy 80 millió forint a különbség - állítja Nyakó -, és ezzel a pénzzel el kell számolnia a Fidesz elnökének. Erre reagálva Répássy Róbert a Fidesz képviseletében közölte: Orbán Viktor személyiségi jogi pert indít Nyakó Istvánnal szemben, amiért sokadszorra alaptalanul rágalmazza őt. Répássy szerint azért vádaskodnak a szocialisták, mert Gyurcsány Ferencet törvénytelenségen érték, és perben kell visszaszereznie az államnak a vagyonát. ÉS ÖSSZEFÉRHETETLENSÉGI BIZOTTSÁG fotó: MTI - Soós Lajos 2002-ig senki nem látta szükségét, hogy a választások előtti hétvégén kivonuljon és másfél millióan legyen. Vagy kétmillióan. Ezt a Fidesz találta fel négy éve a számára rosszul sikerült első forduló után. NÉPSZABADSÁG • 2006. ÁPRILIS 1., SZOMBAT Magyarország * 3 Tömeg, nyugalom Nagy N. Péter A választás előtti utolsó hétvégére kialakult hangulatban az ember arra biztatná a pártok híveit, hogy menjenek bátran tüntetni, de mindenki hagyjon otthon egy embert. Nem számíthatnánk megértésre, hiszen a harmadik köztársaság történetében először kampányzáró erődemonstrációra készülnek a szocialisták és a fideszesek is. Talán meglepő, hogy a helyzetet szokatlannak minősítem, hiszen az utóbbi hetekben csak a mikor és a hol volt kérdéses, maga a késztetés, amely utcára szólítja az embereket, nem. Pedig 2002-ig senki nem látta szükségét, hogy a választások előtti hétvégén kivonuljon és másfél millióan legyen. Vagy kétmillióan. Ezt a Fidesz találta fel négy éve a számára rosszul sikerült első forduló után. Közvetlenül az után, hogy a Testnevelési Egyetemen a haza megmentésére szólított fel mindenkit Orbán Viktor. A haza megmentésekor pedig az, kinek nem drágább rongy élete, általában nem szokott válogatni az eszközökben. Ez ma a történelmi hagyomány, és nem a Fidesz 1990-es kampányzárója a Sportcsarnokban, amit rendszerváltó házibulinak neveztek, a szocializmus vidám búcsúztatásának, és az is volt. Búcsúztunk, nevettek - és nem nyertek. Tanulság egy évtized múltán: irány a tér. Rászervezve a szocialistákra, egy napra: meneküljenek, ha nem tetszik. Megtették - egy napot visszaléptek a naptárban. Biztosan sokat számít, hogy ki hány embert tud kivinni, megmutatni. Torgyán és Csurka például rengeteget tudott, egész tömegeket, most ketten együtt lassan csak a tágabb családot. Történelmileg úgy alakult, hogy most mindenki egyre izgatottabban készül arra, hogy a nyugalmat védje. Gyurcsány Ferenc blogján tegnap azt olvastam, hogy „nyugodt vagyok, és teljesen biztos abban, hogy jó hangulatú rendezvény lesz, amelyet nem fog semmi komolyan megzavarni. Tudjuk óvni mindenki biztonságát, tudjuk garantálni mindenki épségét”. Ez már nem a Fideszre vonatkozik. Ez már sokkal komolyabb, ha az Obskúrus és értékelhetetlen volna a minden bizonnyal a szlovák alvilág felől indított terrorfenyegetés, ha nem egy most már a társadalom idegi tűrőképességét tesztelő helyzetbe esik be. Rábízhatnánk a profikra az elhárítást, ha nem kellene emlékezni a ’98-as kampányhajrá máig csak nyakatekert feltételezésekkel magyarázott robbantássorozatára, s ha nem uralná az ellenfél erkölcsi-szellemi megsemmisítésének állandó kényszere az ellenzéket. S ha nem volna az embernek olyan érzése, hogy a kormányerők erre időnként már rájátszanak. Az életszerűtlen választásicsalás-fantazmagóriáktól a kiszorítós kampányszervezésen át a kölcsönösen politikai kombinációkba helyezett terrorfenyegetésig minden túl van írva, el van rajzolva - együtt mégis komolyan kell venni. Mintha egymással nem nagy barátságban lévő futballcsapatok még a nagy meccs előtti hétvégén az utcára szólítanák a közönséget, hogy mutassák meg... Önmagában mindkét tábor derék emberekből áll, akik legfeljebb a gyereket páholják el otthon, de tömegként egyre nehezebb helyzetbe kerülnek. Legyen az európai megfigyelőknek, az EBESZ-nek igaza, amint nagy kerekre nyílt szemmel mondják: ide, megfigyelőnek, hogy nézzenek minket? Minek jöjjenek? Nézzünk magunkba. A választó azt érzékeli, hogy miközben a Fidesz úgy tesz, mintha még soha nem is hallotta volna Csurka nevét, a háttérben valamiféle összejátszás zajlik egy szélsőséges szavazóréteg voksaiért. Összeborulás? Agyagási Edit Akármilyen lassan mondta is Deutsch-Für Tamás „hogy minden választópolgár megértse”, Wittner Mária abonyi fellépése óta végképp hiteltelenné vált pár nappal korábbi állítása: a Fidesznek semmi köze sincs a MIÉP-hez. Már a kijelentés pillanatában is elég neccesnek látszott a szituáció, de akkor - sok-sok empátiával - azért még lehetett arra gondolni, hogy Csurka István magánszorgalomból ecsetelgeti, hogyan lehetett volna a MIÉP és a Fidesz satujába szorítani az Andrássy úton gyűlésező MSZP-t. Nehéz azonban a MIÉP-elnök egyoldalú felajánlkozásának látni a történéseket, amióta az egykori halálra ítélt asszony az abonyi szélsőjobboldali jelölttel olyan „nemzeti” koalíciót sürgetett, amely a Fidesztől a MIÉP-ig terjed. Mert hiszen Wittner Máriáról mégsem jelentheti ki Deutsch-Für (akármilyen tagoltan mondaná is), hogy nincs közük hozzá. Végtére is az illető neve pártja választási listájának ötödik helyén található. Mit gondoljunk az ügyről? Főleg azok után, hogy a hivatalos elhatárolódás ezúttal is éppúgy elmaradt az ellenzéki párt részéről, mint Semjén homofób és egyéb beszólásai esetében (minden arra utal, hogy az Orbán-vezérkar a nem Fidesz-tag Semjénnel és Wittnerrel végeztet el bizonyos piszkos munkákat). Fogadjuk el az abonyi összeborulást Wittner életműve részének? A dolog megoldhatatlan - a nagyközönség nyilván nem a magyarázkodásoknak, hanem inkább a szemének, fülének hisz, azaz a tényeknek. Márpedig a választó azt érzékeli, hogy miközben a Fidesz úgy tesz, mintha még soha nem is hallotta volna Csurka nevét, a háttérben valamiféle összejátszás zajlik egy szélsőséges szavazóréteg voksaiért. Legfeljebb azért tűnhet különösnek a dolog, mert a Fidesz egy ideje sorozatosan bal felé sasszézott. Most viszont vélhetően úgy gondolhatták Orbán Viktorék: szavazatmaximalizálási céllal éppen ideje már a túlsó oldal pereme felé is gesztust tenni. Mindez persze csak azokra hathat a meglepetés erejével, akik elfelejtették volna, hogyan harcolt 2002-ben a Fidesz és a MIÉP vállvetve a „pufajkás bolsik” visszatérésének megakadályozásáért. A Fidesz hivatalosan akkor is kikérte magának, hogy összefeküdne Csurkával, és egy darabig ez még hihetőnek is tűnt. Egészen addig, mígnem Csurka árpádsávos osztagai és a Fidesz nemzetiszín zászlós menetoszlopai össze nem olvadtak a Terror Háza előtt, hogy közösen hallgassák meg Orbán kampánybeszédét. Az akkori jelenetnek baljós tartalma volt - mint utólag kiderült, végül is a baloldal szavazási elszántságát növelte. Úgy látszik, a Fidesz nem tanult a 2002-es esetből. Persze, ha négy évvel ezelőtt súlyos aggodalmak tárgya volt a hallgatólagos Fidesz-MIÉP-paktum, ma is lassan, tagoltan mondható kérdéseket vetnek fel: a korábbi rossz tapasztalatok és a várható európai bírálatok ellenére vajon miért vállal mégis egy alig leplezett, kétes hasznú közös választási akciót a legnagyobb ellenzéki párt az időközben törpe párttá zsugorodott magyar szélsőjobbal? Csak nem arról van szó, hogy a Fidesz vezetői mégsem olyan biztosak a győzelmükben, mint amilyennek mutatják?