Népszabadság, 2006. április (64. évfolyam, 77-100. szám)

2006-04-01 / 77. szám

Nem rendeltek el készenlétet Tóth András: Nincs veszély a kampányrendezvényeken Munkatársunktól Semmivel sem tudnak többet az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának tagjai az esetleges terrorfenyegetésről, mint a közvé­lemény - szögezte le Kövér László a grémium tegnapi ülése után. A fideszes bizottsági elnök kijelen­tésénél Tóth András, a polgári tit­kosszolgálatokat felügyelő állam­titkár egy cseppet továbbment, amikor is - a korábbi bejelenté­sekhez képest visszafogottabban - kijelentette: nem áll olyan adat vagy jelzés a szolgálatok rendel­kezésére,­ ami az április 9-én véget érő kampány eseményeit „negatí­van érintené”. Az államtitkár sze­rint Gyurcsány Ferenc kormányfő helyesen döntött, amikor nyilvá­nosságra hozta a feltételezett me­rényletekkel kapcsolatos hírt, mert ez visszatarthatta a gyanúsí­tottakat attól, hogy akcióba len­düljenek. Tóth András abban bí­zik, hogy megtalálják az érintett személyeket, s kiderül: volt-e a fe­nyegető jelzésnek valóságalapja. Az esetleges megbízó kilétének felderítése azonban jóval nehe­zebb feladat lesz. Egyelőre ugyan­is szerinte nincsenek arra utaló konkrét adatok, hogy ki mozgat­hatja a szálakat a háttérben. Tóth András és a titkosszolgá­latok beszámolóját a bizottság kormánypárti tagjai elfogadták, az ellenzék pedig tartózkodott. Kövér László szerint ugyanis nemhogy arra nincs egyértelmű válasz, hogy kik, hol, mikor, miért és kinek a megbízásából akartak robbantani, de még arra sem, hogy megalapozottak voltak-e a fenyegetettségre vonatkozó in­formációk. A bizonytalanságot - állítja Kövér - fokozta a politikai hozzá nem értés. Ezt bizonyítja szerin­te, hogy a március 22-én érkezett hírről csak 27-én értesítették az országos rendőrfőkapitányt, és csak 29-én hívták össze a terro­ristaellenes koordinációs bizott­ságot. Ráadásul - mondta Kövér László - Juhász Ferenc honvédel­mi miniszter, aki a kormány nem­zetbiztonsági kabinetjének a ve­zetője is, azért nem vett részt a mostani bizottsági ülésen, mert a kabinet még nem tárgyalta a kér­dést. Emellett a terrorizmus elle­ni fellépés egységes végrehajtá­sára kiadott tavalyi belügymi­niszteri utasításban meghatáro­zott készenléti fokozatok (A-tól D-ig) egyikét sem léptették élet­be. Kövér László közölte: Gyurcsány Ferenc először a nagygyűlésekre datálta az esetle­ges merényleteket, majd kiter­jesztette az összes kampányese­ményre. Márpedig - figyelmezte­tett Kövér - március 22. óta szám­talan politikai nagygyűlés volt, sok tízezer résztvevővel. A bizottsági elnök mindezek­ből arra következtet: nem lehet tudni, mennyire komoly­ a veszély. Már csak azért sem, mert a szlová­kok információinak ellenőrzése a mai napig nem fejeződött be (a kormány korábban az ellenőrzés­sel magyarázta a hatnapos várako­zást). Szerinte nem utolsósorban a titkosszolgálati tájékoztatás tartal­mának megszellőztetése miatt. Kövér László szerint a bizottság sem tud többet, mint a közvélemény Fotó: Kovalovszky Dániel Gyurcsány: A nyilvánossághoz kellett fordulni A miniszterelnök tegnap a Klub Rádióban arra az újságírói felve­tésre, hogy a jobboldali sajtó a bombafenyegetés hírével szán­dékosan és politikai céllal rio­gatta a közvéleményt, úgy rea­gált: „a mérce, amit itt alkalmaz­ni kell, a saját meggyőződésünk és felelősségünk”. A miniszterel­nök utalt a köztársasági elnökkel folytatott beszélgetésére, ahol „közös volt abban az álláspon­tunk, hogy ilyen helyzetben nin­csen más lehetősége egy minisz­terelnöknek, mint amit tud, azt a nyilvánosság elé tárja”. Villakérdés Orbánhoz Munkatársunktól Orbán Viktornak a jövő hét köze­péig választ kell adnia az Ország­­­gyűlgy­ mentelmi bizottságának, kérdésére: milyen készültségi álla­potban volt budapesti, Cinege ut­cai villája 2005. december 31-én - tudta meg lapunk Géczi József Alajostól, a grémium elnökétől a bizottság pénteki tanácskozása után. A bizottság ülésén Orbán Viktor - meghívása ellenére - nem vett részt. Az egyenlő számú koalíciós és ellenzéki képviselőből álló men­telmi bizottság tegnap (az MDF szavazatával) napirendre vette a Fidesz elnökével szemben kezde­ményezett vagyonnyilatkozati el­járást, azaz formálisan is megkez­dődött a volt miniszterelnök va­­gyonbavallásának vizsgálata. A bi­zottság korábbi, február 8-i ülésén ugyanis még ezzel ellentétes dön­tést hoztak, öt kormánypárti sza­­vazattal négy ellenzéki ellenében, egy MDF-es tartózkodás mellett úgy döntöttek: nem veszik napi­rendre az ügyet. Azóta azonban a bizottság el­nöke az illetékes XII. kerületi jegyzőtől megkapta az Orbán-villa építési engedélyezési dokumentá­cióját, amelyből Géczi József Ala­jos szerint úgy tűnik, hogy „igen nagy beruházás” folyik a Cinege utcában. A konfliktus lényege, hogy a Géczi által említett beru­házásnak Orbán Viktor vagyonbe­­vallása alapján nem találhatók meg a forrásai. A fideszes képviselők vélemé­nye nem változott február óta, Répássy Róbert tegnap Kerényi Já­nos korábbi véleményéhez hason­lóan nyilatkozott az MTI-nek. A Fidesz elnökéhez intézett kérdés és a napirendre vétel dacára sze­rinte ismét bebizonyosodott, hogy „alaptalan az Orbán Viktorral szembeni vagyonnyilatkozati kez­deményezés. A bizottság egyetlen tagja sem tudott olyan pontot mondani a vagyonnyilatkozatban, amelynek a valóságtartalma meg­kérdőjelezhető lenne”. Mintegy erre válaszként Nyakó István, az MSZP szóvivője közle­ményben azt tudatta: az eddigi in­formációk és a XII. kerületi önkor­mányzattól származó dokumentu­mok alapján kiderült, hogy Orbán Viktor százmillió forint közeli, vagy akár azt meghaladó összeget költött szabadsághegyi villájára. Ennek fedezetét azonban nem tün­tette fel vagyonnyilatkozatában. Orbán Viktor vagyonnyilatkozata és a valóság között mintegy 80 millió forint a különbség - állítja Nyakó -, és ezzel a pénzzel el kell számolnia a Fidesz elnökének. Erre reagálva Répássy Róbert a Fi­desz képviseletében közölte: Or­bán Viktor személyiségi jogi pert indít Nyakó Istvánnal szemben, amiért sokadszorra alaptalanul rá­galmazza őt. Répássy szerint azért vádaskodnak a szocialisták, mert Gyurcsány Ferencet törvénytelen­ségen érték, és perben kell vissza­szereznie az államnak a vagyonát. ÉS ÖSSZEFÉRHETETLENSÉGI BIZOTTSÁG fotó: MTI - Soós Lajos 2002-ig senki nem látta szükségét, hogy a választások előtti hétvégén ki­vonuljon és másfél millióan legyen. Vagy kétmillióan. Ezt a Fidesz találta fel négy éve a szá­mára rosszul sike­rült első forduló után. NÉPSZABADSÁG • 2006. ÁPRILIS 1., SZOMBAT Magyarország * 3 Tömeg, nyugalom Nagy N. Péter A választás előtti utolsó hétvégére kialakult hangulatban az ember arra biztatná a pártok híveit, hogy menjenek bátran tüntetni, de mindenki hagyjon otthon egy embert. Nem számíthatnánk megértésre, hiszen a harmadik köztársa­ság történetében először kampányzáró erődemonstrációra ké­szülnek a szocialisták és a fideszesek is. Talán meglepő, hogy a helyzetet szokatlannak minősítem, hiszen az utóbbi hetekben csak a mikor és a hol volt kérdéses, maga a késztetés, amely utcá­ra szólítja az embereket, nem. Pedig 2002-ig senki nem látta szükségét, hogy a választások előtti hétvégén kivonuljon és más­fél millióan legyen. Vagy kétmillióan. Ezt a Fidesz találta fel négy éve a számára rosszul sikerült első forduló után. Közvetlenül az után, hogy a Testnevelési Egyetemen a haza megmentésére szó­lított fel mindenkit Orbán Viktor. A haza megmentésekor pedig az, kinek nem drágább rongy élete, általában nem szokott válo­gatni az eszközökben. Ez ma a történelmi hagyomány, és nem a Fidesz 1990-es kam­pányzárója a Sportcsarnokban, amit rendszerváltó házibulinak ne­veztek, a szocializmus vidám búcsúztatásának, és az is volt. Bú­csúztunk, nevettek - és nem nyertek. Tanulság egy évtized múltán: irány a tér. Rászervezve a szocialistákra, egy napra: meneküljenek, ha nem tetszik. Megtették - egy napot visszaléptek a naptárban. Biztosan sokat számít, hogy ki hány embert tud kivinni, meg­mutatni. Torgyán és Csurka például rengeteget tudott, egész töme­geket, most ketten együtt lassan csak a tágabb családot. Történelmileg úgy alakult, hogy most mindenki egyre izgatot­tabban készül arra, hogy a nyugalmat védje. Gyurcsány Ferenc blogján tegnap azt olvastam, hogy „nyu­godt vagyok, és teljesen biztos abban, hogy jó hangulatú rendez­vény lesz, amelyet nem fog semmi komolyan megzavarni. Tudjuk óvni mindenki biztonságát, tudjuk garantálni mindenki épségét”. Ez már nem a Fideszre vonatkozik. Ez már sokkal komolyabb, ha az­ Obskúrus és értékelhetetlen volna a minden bizonnyal a szlovák alvilág felől indított terrorfenyegetés, ha nem egy most már a társadalom idegi tűrőképességét tesztelő helyzetbe esik be. Rábízhatnánk a profikra az elhárítást, ha nem kellene emlé­kezni a ’98-as kampányhajrá máig csak nyakatekert feltételezé­sekkel magyarázott robbantássorozatára, s ha nem uralná az el­lenfél erkölcsi-szellemi megsemmisítésének állandó kényszere az ellenzéket. S ha nem volna az embernek olyan érzése, hogy a kormányerők erre időnként már rájátszanak. Az életszerűtlen választásicsalás-fantazmagóriáktól a kiszorí­tós kampányszervezésen át a kölcsönösen politikai kombinációk­ba helyezett terrorfenyegetésig minden túl van írva, el van rajzol­va - együtt mégis komolyan kell venni. Mintha egymással nem nagy barátságban lévő futballcsapatok még a nagy meccs előtti hétvégén az utcára szólítanák a közönsé­get, hogy mutassák meg... Önmagában mindkét tábor derék embe­rekből áll, akik legfeljebb a gyereket páholják el otthon, de tömeg­ként egyre nehezebb helyzetbe kerülnek. Legyen az európai megfigyelőknek, az EBESZ-nek igaza, amint nagy kerekre nyílt szemmel mondják: ide, megfigyelőnek, hogy nézzenek minket? Minek jöjjenek? Nézzünk magunkba. A választó azt érzé­keli, hogy miközben a Fidesz úgy tesz, mintha még soha nem is hallotta volna Csurka nevét, a háttérben valami­féle összejátszás zajlik egy szélsősé­ges szavazóréteg voksaiért. Összeborulás? Agyagási Edit Akármilyen lassan mondta is Deutsch-Für Tamás­­ „hogy minden választópolgár megértse”­­, Wittner Mária abonyi fellépése óta végképp hiteltelenné vált pár nappal korábbi állítása: a Fidesznek semmi köze sincs a MIÉP-hez. Már a kijelentés pillanatában is elég neccesnek látszott a szituáció, de akkor - sok-sok empátiával - azért még lehetett arra gondolni, hogy Csurka István magánszor­galomból ecsetelgeti, hogyan lehetett volna a MIÉP és a Fidesz sa­tujába szorítani az Andrássy úton gyűlésező MSZP-t. Nehéz azon­ban a MIÉP-elnök egyoldalú felajánlkozásának látni a történése­ket, amióta az egykori halálra ítélt asszony az abonyi szélsőjobbol­dali jelölttel olyan „nemzeti” koalíciót sürgetett, amely a Fidesztől a MIÉP-ig terjed. Mert hiszen Wittner Máriáról mégsem jelenthe­ti ki Deutsch-Für (akármilyen tagoltan mondaná is), hogy nincs közük hozzá. Végtére is az illető neve pártja választási listájának ötödik helyén található. Mit gondoljunk az ügyről? Főleg azok után, hogy a hivatalos el­határolódás ezúttal is éppúgy elmaradt az ellenzéki párt részéről, mint Semjén homofób és egyéb beszólásai esetében (minden arra utal, hogy az Orbán-vezérkar a nem Fidesz-tag Semjénnel és Wittnerrel végeztet el bizonyos piszkos munkákat). Fogadjuk el az abonyi összeborulást Wittner életműve részé­nek? A dolog megoldhatatlan - a nagyközönség nyilván nem a ma­gyarázkodásoknak, hanem inkább a szemének, fülének hisz, azaz a tényeknek. Márpedig a választó azt érzékeli, hogy miközben a Fi­desz úgy tesz, mintha még soha nem is hallotta volna Csurka ne­vét, a háttérben valamiféle összejátszás zajlik egy szélsőséges sza­vazóréteg voksaiért. Legfeljebb azért tűnhet különösnek a dolog, mert a Fidesz egy ideje sorozatosan bal felé sasszézott. Most vi­szont vélhetően úgy gondolhatták Orbán Viktorék: szavazatmaxi­­malizálási céllal éppen ideje már a túlsó oldal pereme felé is gesz­tust tenni. Mindez persze csak azokra hathat a meglepetés erejével, akik elfelejtették volna, hogyan harcolt 2002-ben a Fidesz és a MIÉP vállvetve a „pufajkás bolsik” visszatérésének megakadályozásáért. A Fidesz hivatalosan akkor is kikérte magának, hogy összefeküdne Csurkával, és egy darabig ez még hihetőnek is tűnt. Egészen addig, mígnem Csurka árpádsávos osztagai és a Fidesz nemzetiszín zász­lós menetoszlopai össze nem olvadtak a Terror Háza előtt, hogy közösen hallgassák meg Orbán kampánybeszédét. Az akkori jele­netnek baljós tartalma volt - mint utólag kiderült, végül is a balol­dal szavazási elszántságát növelte. Úgy látszik, a Fidesz nem tanult a 2002-es esetből. Persze, ha négy évvel ezelőtt súlyos aggodalmak tárgya volt a hallgatólagos Fidesz-MIÉP-paktum, ma is lassan, tagoltan mondható kérdéseket vetnek fel: a korábbi rossz tapasztalatok és a várható európai bírá­latok ellenére vajon miért vállal mégis egy alig leplezett, kétes hasznú közös választási akciót a legnagyobb ellenzéki párt az idő­közben törpe párttá zsugorodott magyar szélsőjobbal? Csak nem arról van szó, hogy a Fidesz vezetői mégsem olyan biztosak a győ­zelmükben, mint amilyennek mutatják?

Next