Népszabadság, 2006. május (64. évfolyam, 101-126. szám)

2006-05-08 / 106. szám

2006. MÁJUS 8., HÉTFŐ- NÉPSZABADSÁG 10 • Európai Unió EU-ombudsman: egyre több a magyar panasz Elfektetett akták, hátrá­nyos megkülönböztetés, megtagadott információ - tavaly 627 dossziéval fog­lalkozott a 450 millió EU-polgár „panaszfelelő­se”. Magyarul is lehet írni Strasbourgba az egyébként görög ombudsmannak. Szőcs László Brüsszel Ötvenhatezer euró, azaz ti­zenötmillió forint - ennyi ta­lán megér egy panaszlevelet. Nikiforosz Diamandurosz EU- ombudsman egy francia új­ságírónak intézte el, hogy az Európai Bizottság kifizesse a jussát. Brüsszel korábban az­zal bújt ki a kötelezettség alól, hogy hirtelen - és mint az ombudsman megállapította, túl későn - felmondta a szer­ződést, amelyet a franciával kötött. Diamandurosz nemrég nyújtotta be 2005-ös jelenté­sét az Európai Parlamentnek. Ebből kiderül: tavaly 3920 ügy került elé, de csak 627-ben végzett vizsgálatot (közülük 284-et 2004-ről vitt át). Intő példa, hogy a panaszok hetven százalékában az ombudsman nem illetékes. Notórius panaszkodók, vi­gyázat! Noha az ombudsman hivatalának is Strasbourg ad otthont, semmi köze sincs az ottani Emberi Jogok Európai Bíróságához. Hozzá tehát csak olyan sérelmekkel kapcsolat­ban érdemes fordulni - termé­szetesen az unió bármely hi­vatalos nyelvén, azaz magya­rul is amelyet valaki való­ban az EU valamely szervétől szenvedett el. (A cím: 1, Avenue du Président Robert Schuman, B.P. 403, FR-67001, Strasbourg, Franciaország; e­­mail: euro-ombudsman@ europarl.eu.int). A ius mur­­murandival, a morgolódás jo­gával nemcsak magánszemé­lyek, de vállalatok, civil szer­vezetek is élhetnek - mégis ritkán teszik meg. Kilencvenhat tavalyi eset­ben született a panaszos szempontjából konkrét, ked­vező eredmény. A panaszok 68 százalékát az Európai Bi­zottsággal szemben nyújtot­ták be, nem meglepő, hiszen ez az EU-intézmény hozza az egyes embert leginkább érin­tő döntéseket. Minden tizedik dos­sziéban viszont az unió személyzeti hivatalát, az EPSO-t érte kifogás. A leg­több megkeresés (24 száza­lék) amiatt született, hogy az intézmények megtagadják a tájékoztatást. A legaktívabb panaszkodók ös­szességében továbbra is a spanyolok (húsz százalék), népességarányosan pedig a máltaiak (negyven be­advány). Az ombudsman összeállítá­sából kiderül: ezúttal 76 ma­gyar ügy került a strasbourgi hivatal elé, míg 2004-ben 53. Egy részüket Diamandurosz a hazai hatóságoknak küldte el, mivel tagállami hatáskörbe tartoznak. Salamoni „döntést hozott” (valójában persze ajánlást tett) a panaszfelelős egy magyar fordító ügyében, akinek az EPSO - az előzetes tájékoztatással ellentétben -nem fogadta el a jelentkezé­sét, mert csak később (bár nem késve) kapta meg a diplo­máját. Diamandurosz szerint a személyügyi hivatal nem vé­tett ugyan hibát, de a jövőben tegye világossá, hogy a vizsga­tesztekre való behívás nem feltétlenül jelenti a jelölt elfo­gadását. Brüsszeli magyar európai bizottsági alkalmazottak ko­rábban azt tették szóvá, hogy 2004. május elsejétől - törté­netesen éppen az új EU-tagál­­lamok belépésétől - kedvezőt­lenebb fizetési kategóriákat és előmeneteli rendet hoztak lét­re az új alkalmazottaknak. A panaszok kétharmadát az Európai Bizottsággal szemben nyújtják be Fotó: Reuters - Yves Herman Kafkával irtják a belga bürokráciát Akinek elege van a túlbur­jánzó bürokráciából (s ráadásul az idegölő ügy­intézésről hírhedt Belgium­ban él), menjen a www.kafka.be honlapra - és máris panaszkodhat. Ha­marosan jön a kafka.eu is! Pócs Balázs „Elváltam, és szeretnék újrahá­zasodni. Charleroiban szület­tem, Brüsszelben volt az eskü­vőm, és Verviers-ben nősülnék újra. Emiatt három önkormány­zathoz is el kell mennem igazo­lásokért. Ráadásul arról is köte­les vagyok papírt kérni, hogy nőtlen vagyok, ezt viszont egy másik brüsszeli hivatalban le­het beszerezni.” Ismerős hely­zet? A felesleges szabályok és bonyolult űrlapok hazájában, Belgiumban élőknek bizonyára - de vélhetően másoknak is... Ám a belgák becsületére legyen mondva, hogy az ottani kormányok (szövetségi, fla­­mand, vallon, brüsszeli stb.) külön internetes oldalt hoztak létre, hogy begyűjtsék az ál­lampolgárok észrevételeit a bosszantó és haszontalan ad­minisztrációs terhekről. Nem véletlenül lett a website címe www.kafka.be: Franz Kafka mindenkinél érzékletesebben írt az arrogáns és megközelít­hetetlen hatóságokról, az ál­lampolgárok tehetetlensé­géről. Sőt a bürokrácia megnyirbá­lásával külön államtitkár fog­lalkozik, elsősorban a kafkai honlapra ezrével érkező javas­latok alapján. Vincent Van Quickenborne mindjárt példá­kat is említ: korábban a vállala­tok, ha a részvényeseknek szer­veztek találkozót, kénytelenek voltak közzétenni a meghívót regionális és országos lapok­ban, illetve a hivatalos közlöny­ben is. Akadt olyan szabály, amely a vakokat arra kötelezte, hogy a fehér bot használatához a helyi önkormányzattól kérje­nek engedélyt. Mindez - sok más agyrémmel együtt - már a múlté. S nem elég a meglévő jog­szabályokat átfésülni, vigyázni kell az új törvényekkel is. A bel­giumi éttermekben a dohány­zást betiltatni készülő szabályo­zás például úgy rendelkezett volna: kérjenek engedélyt a vendéglők, amelyek külön do­hányzótermet akarnak fenntar­tani. A tervezet láttán Van Quickenborne azonban közöl­te: - Ez marhaság! Ehhez nem kell engedély. Igen nagy sikert aratott a belga bürokráciairtás külföldön is. Hasonló internetes oldalt (www.administratievelasten.nl) indított a holland kormány, amely 2007-re egynegyedével kívánja csökkenteni a vállalko­zások adminisztratív terheit: ezeket jelenleg évi 16,3 milliárd euróra becsülik. S mivel a sok pénzt és időt - feleslegesen - felemésztő szabályok gyakran az EU-joganyag részei, a belga és a holland kabinet közösen kezdeményezte, hogy hozzanak létre uniós panaszfórumot is, www.kafka.eu címmel. Elret­tentő történetekből valószínű­leg itt sem lenne hiány. HIRDETÉS Premier! NÉPSZABADSÁG KÖNYVEK Mészáros Antónia Az unió nomádjai Munkát cseréljen, aki hazát cserél... Vagy fordítva: hazát cseréljen, aki munkát cserélne? Egyre többen élnek az unióban a szabad munkavállalás lehetőségével, legalábbis azokban az országok­ban, amelyekben már lehet. Mészáros Antónia riportkönyve igazi emberi sorsokat követett a londoni Victoria pályaudvartól az ilyen vagy olyan, vagy semmilyen uniós munkahelyekig. mmmhmmmhmmmmhmhmmmh Rendelje meg most! (06-1) 436-4364 munkanapokon 8 és 16 óra között. A könyv bolti ára: 2790 Ft Kedvezményes ár Népszabadság-előfizetőknek: 2090 Ft NÉPSZABADSÁG A tájékozottság magabiztossá tesz. A biciklizőket is beárulják a németek Egyetlen ombudsman helyett egy egész bizottság foglalkozik Németországban a polgárok panaszaival. A parlamenti kép­viselőkből álló petíciós bizott­sághoz csak a legfontosabb, „szövetségi szintű” kifogások tartoznak - emellett minden tartománynak megvan a maga panaszbizottsága, helyenként ombudsmanja. A szövetségi petíciós bizott­ság az Európai Bizottsággal is összeakasztotta a bajszát: a brüsszeliek még 1998-ban ver­senyjogi eljárást indítottak a német és az osztrák könyvki­adók ellen a rögzített könyv­árak miatt. Ausztria EU-csat­lakozása előtt a két német ajkú ország között megállapodás volt érvényben arról, hogy az új könyvek ugyanannyiba kerül­nek - függetlenül attól, hogy Németországban vagy Auszt­riában jelennek meg. Ez Bécs uniós belépése után az Európai Bizottság szerint ellentétes a közös piac elveivel, korlátozza a versenyt, a magas árakkal pedig megkárosítja a fogyasztókat. Egy osztrák internetes könyv­­kereskedő panaszt is tett, mert amikor olcsóbban akarta adni a német könyveket, számos kiadó leállította a szállításokat. Ekkor kapcsolódtak be a tör­ténetbe a német könyvkereske­dő-képző iskola diákjai, akik a petíciós bizottsághoz fordultak. A diákok azzal érveltek, hogy a jelenlegi gazdag könyvválasz­ték csak a rögzített könyvárak mellett tartható fenn. A szabad­piaci árak engedélyezése esetén a kis kiadók - amelyek a legtöbb gyakornoki és munkahelyet biz­tosítják - nem tudnák állni a versenyt. A nagyobb kiadók fő­ként a nyereséget hozó köny­vekre összpontosítanának, így a nívós, de csupán szűk réteg ér­deklődésére számot tartó kiad­ványok száma csökkenne; en­nek következtében pedig jóval kevesebb képzett könyvkeres­kedőre lenne szükség. A diákok­­ és a könyvkiadók - érdekeit a német gazdasági minisztérium is felvállalta, és 2002-ben (az EU megkerülésé­vel) törvényt is hoztak róla: a német kiadók a jövőben is meg­határozhatják a könyvek árát, legalábbis a megjelenés utáni első másfél évben. Hasonló, nemzeti törvényt hozott Auszt­ria is, így a versenyt sértő kar­­tellgyanú ezzel elhárult. De van példa az ombuds­­manok „emberközelibb” felada­taira is: a berlini szenátus petíci­ós bizottságához panasz érke­zett azokra, akik a környezetük­re nincsenek tekintettel, például eszeveszett sebességgel kerék­pároznak a járdán. A bizottság vizsgálja a javaslatot, hogy a jö­vőben a bicikliket is kötelező módon szereljék fel rend­számokkal, így lenyomozható lenne az agresszív kerekező. Frankfurti könyvvásár - rögzített árakkal Fotó: MTI/AP - Bernd Kämmerer

Next