Népszabadság, 2006. december (64. évfolyam, 281-304. szám)
2006-12-30 / 304. szám
16 • 2006. DECEMBER 30., SZOMBAT • NÉPSZABADSÁG Papp Sándor Zsigmond Először Benny Hill háta mögött hallottam róla. Később a Szép famíliát, majd az importból magyarított humort segítette illékony népszerűséghez. Szép idők voltak. Akkor még azt hittük, hogy az olcsó kilós virslinek köze van a húshoz, és hogy a szilikon örökre megmarad a műanyaggyártásban. Tévedtünk. A nevetés pedig a szellemmel együtt kiszökött a konzervből. Mint oly sok minden, ez is az Egyesült Államokból szabadult a világra. A konzervröhögés vagy alánevetés egy, a negyvenes években útjára indult új műfaj, a szitkom, vagy polgári nevén, szituációs komédia meghatározó elemeként mutatkozott be. A rádióból átcsempészett tévéműsor a frappáns párbeszédek és a záporozó poénok miatt hamar a legnépszerűbb műfajjá küzdötte fel magát. Azt nem tudni, ki és mikor találta ki, hogy a poénokat jó lenne némi háttérnevetéssel kiemelni, egy viszont biztos: a konzervröhögés nem csupán kisebb forradalmat, de hamar saját dramaturgiát, majd önálló munkakört követelt magának. - A nevetést is éppúgy fel kell építeni, mint az egész jelenetet - magyarázza Kiss Péter, az Egy rém rendes család Budapesten című magyar(osított) szitkom producere. A reakció ugyanis a szőnyegezéstől (ekkor még csak halkan, bugyborékolva nevet vagy épp morajlik a képzeletbeli közönség) a hangos ovációig terjedhet, attól függően, milyennek ítélik a gyártók a poént. A konzervnevetést ők már eleve négy csoportba osztják, s mindegyikben további öt-hat fajtából válogathatnak. Ez szinte töredéke a tengerentúli változatok nevetéstárának, hiszen ott legalább ötször ennyiből gazdálkodnak, ráadásul külön szakember foglalkozik azzal, hogy a csattanó elsöprő vidámságát kisebb, előkészítő röhigcsélések vezessék be. A magyar szitkomat a rendszerváltás hozta be az életünkbe. A ’91-ben startolt Família Kft. nyolc éven át adagolta nekünk a poénokat, majd a Szomszédok álrealizmusával együtt lehelte ki a lelkét. A sorozat talán legfontosabb, a bulvárcímlapokra sosem került szereplője természetesen a nevetőgép volt. Mesélik, hogy eleinte a Gór Nagy Mária-tanodások nevetgéltek a megadott helyen és időben, még a stúdió sarkában kucorogva, hogy később már felvétel helyettesítse gurgulázó jókedvüket.A konzervnevetésnek lélektani oka van: egyrészt viszszaadja a színház természetes közegét, hiszen egy meccs közvetítésénél is elengedhetetlen a stadion háttérhangja, másrészt pedig ráhangolja a nézőt a műsorra - villantja fel a nevetés hátterét Oltványi Tamás, a Szeszélyest is gyártó Szféra Tv igazgatója. Ez a nevetés viszont nem ugyanaz, mint a szitkomok mögé becsempészett műzaj, teszi máris hozzá. A humorra, kabaréra építő műsorok legtöbbje ugyanis igyekszik természetes forrásból beszerezni a poénokat kiemelő vidámságot. A sikeres visszajelzés ugyanis nem csupán a színészt dobja fel, még jobb alakításra sarkallva őt, de a reakciók, akár a szigorú lakmuszpapír, azonnal jelzik a műsor készítői számára, ha baj van a főzettel, ha a kigondolt poén nem ül a helyén. Ilyenkor természetesen leállnak, és átírják a jelenetet. Egészen más a helyzet az olyan speciális műsorok esetén, mint az Uborka, ahol a bábok mozgatása miatt egy 3-4 perces jelenetet akár öt-hat óráig is rögzíthetnek. Hasonló okok miatt nyúlnak a biztos konzervhez a Szeszélyes vagy a Gálvölgyi-show egyes részei kapcsán, például egy strandon forgatott jelenethez elég nehéz egy úszómedencényi vidámságra hajlamos embert összeverbuválni. - Eleinte mi is élő közönséggel dolgoztunk, és a reakciókat kivetítettük a színészeknek, hiszen ez segített a megfelelő ritmus kidolgozásában, ami egy szitkomnál elengedhetetlen - eleveníti fel Kiss Péter a kezdeteket. De végül a Rém rendesnél ők is a tokkal-vonóval felvett konzerv mellett döntöttek, így ma már leghangosabban a forgatókönyvírók nevetnek a forgatás előkészítésén. A harsányságnak jó oka van, így talán elkerülhetik a párbeszédek újraírását. A trükköt tehát felerészben a tévé jellege igényli, hiszen a kamera előtt zajló „élet” mindig kéri a ráerősítést: ahogy a gesztusokat, úgy a reakciókat is egy kicsit el kell túlozni, hogy az a kívánt hatást érje el. Másrészt a már bevált lélektani hatás sem mellőzhető, hiszen a néző hamarabb hiszi el, hogy vidám műsort lát, ha „körülötte” nevetnek. Az alkalmazkodás belső parancsa miatt később akár egy gyengébb poénon is kacarászni fog, hiszen így nem lóg ki a sorból. Másokat viszont épp ez dühít a legjobban: hogyan visonghat valaki egy száraz, poén nélküli műsoron? - Egy ősi kínai kínzásban derékig beásták az elítéltet egy gödörbe, és ott kellett magának viccet mesélnie a nap huszonnégy órájában - magyarázza Farkasházy Tivadar, hogy a magát valamire is tartó humorista miért nem mondhat le az őt éltető vagy épp elpusztító közegről, a nézőkről. A klasszikus kabarét ugyanis két ember hozza létre: a viccmesélő és a poént azonnal lereagáló hallgató. Ha manipulálják az egyiket, a másik sem lehet biztos a siker őszinteségében. Arról nem beszélve, hogy ha a gép mindenen nevet, akkor az egész műsor értéktelenné válik, hiszen a nevetés mögül így kilúgozzák a teljesítményt. Ez magyarázza, hogy a Rádiókabaré esetén miért vágják ki az úgynevezett bejövő tapsokat (így köszönti a hallgatóság a belépő színészt). A színészek eleinte tiltakoztak, de később megértették: csak a teljesítményt valóban díjazó reakciókat érdemes megtartani. Kivételt képez a műsor elején a házigazdákat üdvözlő taps, hiszen ez jelzi, hogy a produkció élő, eleven közönség előtt zajlik. A nevetőgép használata már csak azért is kockázatos, mert egynéhány poénhoz vagy az iróniához elengedhetetlen a nézők segítsége - teszi hozzá Farkasházy. - Ha egy vezető politikusról azt mondom, hogy zseni, és a nézők ezen nevetnek, akkor az ítéletet nem én, hanem ők fogalmazták meg. Engem be sem lehet perelni. Talán ez a magyarázata, hogy az egyébként rázós Heti Hetes forgatása mindig közönség előtt zajlik, és tapsoncokat (fizetett tapsolókat) is csak módjával, vagy egyáltalán nem alkalmaznak. A viharos tetszésnyilvánítás vagy a feltupírozott nevetés lehet, hogy hangulatot kelt, viszont dezinformálja a nézőt: rejtett árnyalatok vesznek el, vagy egészen más jelentést kölcsönöznek neki. Oltványi Tamás is a mesterséges, mindenen viháncoló álközönségnek tudja be a honosított szitkom bukását. Mint mondja, ez még ma is idegen a saját véleményéhez ragaszkodó magyar nézőtől. Ráadásul, aki járt már szitkom forgatásán, az az egyik legkísértetiesebb élményt is elkönyvelheti magának: a színészek a vicces mondatok után mindig hallgatnak, kivárnak egy kicsit. Kell a hely, hiszen az utómunkák során ide vágják majd be a fetrengő közönséget. A szitkom honosítása ennek ellenére mégis világszerte divatos. Az Egy rém rendes Oroszországban Schastlivy Vieste néven, Chilében és Kolumbiában Casados con hijos néven hergeli az álnézőket. A trend azonban már a konzerv ellen dolgozik. A legújabb, Angliában és az Egyesült Államokban forgatott szitkomok ugyanis már mellőzik a háttérnevetést. Pár év, és a folyamat talán hozzánk is begyűrűzik. Ahogy a virslibe is visszaköltözik a hús, és a barátnőnk mellét is a jó öreg szerves anyag teszi kerekdeddé és ruganyossá. És akkor talán nevetni is fogunk egy hosszú évek után újjászületett Gálvölgyi-poénon. Ki nevet a konzervből? A műröhögés története Nevetés indul Fotó: Kovalovszky Dániel Antal Imre időnként rásegítéssel szórakoztat * MUSORAJANLO Szomjas utazó Travel Channel december 31.00.00 Bárkay Tamás komisza # www.nol.hu A Média oldalt szerkeszti: Haszán Zoltán e-mail: haszanz@nepszabadsag.hu Egy gésa online emlékiratai Palanovics Norbert Tokió Icsimame tizennyolc éves és Kiotóban él, foglalkozását tekintve pedig maiko, azaz növendék geiko (Kiotóban geikónak hívják a gésákat). A lány mindennapjait a kíváncsiak tavaly december óta az internetről is megismerhetik, Icsimame ugyanis webes naplót ír. Az iesi teaház blogján a fiatal maiko magánéletéről és hobbijairól, a tánc- és zeneórákról, a teaszertartásokról és a kiotói öltözködésről szóló bejegyzések mellett a misztikus mesterségről is számos háttérinformációt találhatnak a japánul olvasni tudók. A hetente kétszer frissített honlap pedig nagyon felkapott. Az elmúlt hónapokban több mint háromszázezer találatot regisztrált, az érdeklődők nagy száma miatt pedig háromszor is összeomlott. A népszerűség egyik oka a maiko által használt elegáns kiotói nyelvjárás. A honlap egyébként Icsimaménak és több más maikénak, illetve geikónak is munkát adó lesi teaház ötlete volt. Eredetileg fiatal lányok érdeklődését kívánták felkelteni a kihalóban lévő mesterség iránt. Az említett teaház ugyanis Kiotó öt geiko-városrésze, úgynevezett hanamacsija közül a legrégebbiben, de egyúttal a legkevésbé népszerűben található, ahol mindössze tizennégy geiko és nyolc maiko tevékenykedik. A kezdeményezés pedig elérte célját: a blog hatására egy tizenhat éves lány, Icsiteru, maikoként idén októberben állt a teaház szolgálatába, de Tajvanról is volt már gésajelölt érdeklődő. A honlap azonban ismeretterjesztőként is szolgál, és nyit a külvilág felé is. A gésák és növendékeik híresen titkos világának ajtaja ugyanis sokáig zárva volt a „földi halandók”, főleg a külföldiek számára. Ma már azonban legalább tíz teaház található az interneten, a geikók pedig a tradicionális tánc-, zene-, társalkodás- és etikettleckéik mellett - minisztériumi segítséggel - angolul is tanulnak. A japánok egyre kevésbé igénylik a drága, tradicionális szórakoztatást, így a kevés, ma is tevékenykedő gésa nem tabu többé az idegenek, „gajdzsinok” számára sem. Egyre több teaház fogad nemzetközi konferenciákra érkező külföldieket vagy épp icsigen-szant, hívatlan vendéget, azaz olyan valakit, akit nem egy másik vendég mutatott be. Icsimame webes naplójának angol nyelvű fordítása is elérhető már, amelyet egy amerikai diák készített el. Ezzel pedig a külföldiek is jobban megérthetik, mi az osiroi arckrém vagy a kanzasi hajdísz, hogy működik a samiszen hangszer, milyen viselni egy geta-szandált vagy tabi-zoknit, és hogy mi a különbség a geiko és a maiko között. Talán az egyik legfontosabb üzenete a naplónak azonban az, hogy a gésa-geiko-maiko nem egy prostituált, hanem a tradicionális japán kultúra őrzője. Icsimame webnaplója • Eredetiben, japán nyelven: http://ichi.dreamblog.jp/ • Angol fordításban: http://maikoblog.livejournal.com/ Icsimame, a blogger