Népszabadság, 2007. április (65. évfolyam, 77-100. szám)

2007-04-11 / 84. szám

www.nol.hu Ráugrottak a Pumára A Gucci francia tulajdonosa kifut a focipályára is Egyszerű sportszergyártó­ból „sportlifestyle” vállal­kozássá nőheti ki magát a Puma, ha a kisrészvénye­sek is élnek a francia luxus­iparos, Francois Pinault felvásárlási ajánlatával. Rédei Judit Bár a német Puma főtulajdo­nosai, a Herz testvérek már igent mondtak Francois Henri Pinault-nak, aki 1,4 milliárd eurót ajánlott a Puma részvé­nyeinek 27,1 százalékáért, a francia milliárdos még nem dőlhet hátra. Piaci szakértők szerint a fennmaradó rész­vényekre tett felvásárlási aján­latra még másnak is lehet vála­sza, leggyakrabban a Nike neve hangzik el potenciális licitáló­ként. A Puma köreiben azonban határozottan cáfolták, hogy ajánlatot kaptak volna a Niké­től. A piac a papír drágulását várja, rövid időn belül 400 eurós szintet prognosztizálnak, ami a legbiztosabb jele annak, hogy a franciák még nem érez­hetik magukat nyeregben, bár Pinault nem akar emelni az ajánlatán. Ennek alapján egyéb­ként a Puma tőzsdei értéke 5,3 milliárd euró. Az üzletet, az egyebek mel­lett a Gucci, az Yves Saint Laurent, valamint a Boucheron márkákkal fémjelzett vállalatbi­rodalom, a Pinault-Printemps - La Redoute (PPR) 42 százalé­kos tulajdonosa, Francois Pinault nevében a cégcsoport­hoz tartozó Sapardis ütötte nyélbe a Günter és Daniela Herz irányította, a Tchibo üzlet­láncot is ellenőrző Mayfair-rel. Ez 2005-ben lett a Puma főrész­vényese. A Puma krónikájának első fejezete 1924-ben íródott: két testvér, Rudolf és Adolf Dassler alapította meg a vállalkozást, amelynek nevéhez fűződik az első stopliszerű alkalmatosság­gal ellátott sportcipő, amely már a háború előtt piacra ke­rült. Igaz, azután a nagy áttörést az 1954-es labdarúgó világbaj­nokságon az Adidas cserélhető csavaros stoplis cipője jelentet­te, de ez már egy másik törté­net, amelynek a Dassler testvé­rek egyike, Adolf volt a fősze­replője. A fivérek útja ugyanis a háborút követően elvált egy­mástól, a Puma mellett kitartott Rudolf, míg Adolf megalapítot­ta a konkurenciát, a Dassler ne­vet őrző Adidast. A két rivális cég központja máig ugyanab­ban a városban, az észak-bajor­­országi Herzogenerauchban van, ahonnan a még közös csa­ládi vállalkozás elindult. A Pumánál 1974 után Armin Dassler veszi át az irányítást, aki apjánál jóval több figyelmet szentel a marketingnek. Az ő égisze alatt 1984-ben Martina Navratilova, majd egy évvel ké­sőbb Boris Becker talpig Puma­szerelésben emelte magasra Wimbledonban a győzelmi tró­feát. Puma cipőben játszott Pelé, aki még a tavalyi vb-n is főszereplője volt a társaság rek­lámkampányának. A futball vi­lágához való igazán szoros kö­tődés a céghez 1993-ban elsze­gődő, akkor 30 esztendős Jochen Seitz üzletpolitikájának eredménye. Ambícióit jól jelzi a Puma szerepvállalása a tavalyi vb-n. Egyesek szerint az évi 2,4 milliárd eurós forgalmú, ezzel a sportszerpiaci rangsorban har­madik társaság túlvállalt, és en­nek következményeként a ta­valyi mérleg a nyereség tekinte­tében elmaradt a várakozások­tól. Hogy mennyibe is került a Pumának a 12 vb-csapat öltözte­tése és a szponzoráció, arról hallgattak a cégnél, ahogyan a nagy riválisok is - a hat csapat­tal szerződött Adidas és a nyol­cat öltöztető Nike is. Mindenki csak a jövőben húzható haszon­ról beszélt, és a pontos kiadá­sokat szemérmesen titkolták. Annyi azért napvilágra került, hogy az olasz csapat győzelem­éhségét 16,25 millió eurós pré­miummal fokozta a Puma. A céget ma is irányító Jochen Seitz, aki 2007-ben 10 százalé­kos nyereségbővülésben bízik, mind a marketing, mind a ter­mékfejlesztés, mind pedig az ér­tékesítés területén modernizál­ta a Puma gyakorlatát. Neves di­vattervezőket vont be a munká­ba, így például megnyerte part­nerként Jil Sandert is. Talán ez is magyarázza, hogy számára nem idegen a közeg, amit a francia luxusiparral való társulás kínál. „Sportlifestyle” - ez a szlogen jellemzi a következő időszak üz­letfilozófiáját Jochen Seitz meg­fogalmazásában, aki a főtulajdo­nosok döntését követően késle­kedés nélkül arra biztatta a töb­bi részvényest, hogy éljen a le­hetőséggel, és ajánlja fel papír­jait Pinault számára. Az ügylet, hacsak nem azoknak lesz iga­zuk, akik további vevők megje­lenésére számítanak, július ele­jére zárulhat le. A PPB a hírek szerint bankkölcsönből fedezné a vételár egy részét, vélhetően ezzel nem lesz problémája, hi­szen a társaságnak egymilliárd euró szabad pénze van, adós­ságállománya pedig 3,5 milliárd euró alatti. Tavaly 680 millió eurós nettó nyereséget jelzett a mérleg, 18 milliárd eurós forga­lom mellett. A Puma független vállalat marad akkor is, ha Francois Pinault akciója sikerrel zárul, sem elbocsátások, sem vezér­váltások nem lesznek - jelentet­ték be mind német, mind fran­cia részről. Az egyetlen cél, amit hangsúlyoztak a felek, az a sportszergyártó újrapozicioná­­lása, azaz a sport, a kényelem, a luxus és a divat egyfajta igényes vegyítése a piachódításra indu­ló termékekben. Pinault szán­dékai szerint a munkába bevon­nának két, a francia cégcsoport­nak már elkötelezett divatter­vezőt, Stella McCartneyt, aki mellesleg az Adidasnak már megalkotott egy limitált kollek­ciót, és Alexander McQuennt, aki viszont a Pumának rajzolt divatos sportcipőt. A PPR egyéb öltözékek, kiegészítők te­rén szerzett tapasztalatait is át­adná a Pumának. Pinault megtette ajánlatát Fotó: MTI/EPA - Andrea Merola Új Puma-márkabolt Budapest belvárosában. Kelendő nagyvad Fotó: Szabó Bernadett Állami maradt a Vértesi Erőmű Megint nem sikerült eladni a Vértesi Erőművet, amely a jelek szerint berendezked­het az állandó túlélésre. Marnitz István Ismét kútba esett az utolsó el­adó nagy állami erőmű magánosítása. A Vértesi Erőmű ugyanis azt közölte: a vevőjelölt Pronix Kft. „nem teljesítette a feltételeket”, ezért az eladó Ma­gyar Villamos Művek­ (MVM) megszűntnek tekinti a tavaly aláírt szerződést. Pedig az MVM szerint már augusztus­ban „küszöbön állt” az erőmű eladása. Ám ez a küszöb túl ma­gasnak bizonyult. Nyúl Gyula, a Pronix ügyve­zetője lapunknak elmondta: az erőmű átvilágítása során olyan környezetvédelmi kockázatra bukkantak, hogy az MVM-mel folytatott tárgyalások után éltek a szerződésben biztosított vis­­­szalépési jogukkal. A problémát nem kívánta megnevezni, de a kockázat mértékét 8-20 milliár­dosra tette. (Annyit elárult, hogy ez nem a bányabezárással, tájrehabilitációval kapcsolatos, és a cég nyilvános könyveiben nem szerepel.) Mindazonáltal folytatni kívánják az MVM-mel a tárgyalásokat. A hárommilliós tőkéjű Pronix mögött a japán Itochu kereskedőház, az amerikai Darby Converging European Fund és a Practical Holdings áll. Nyúl Gyula korábban azt hangsúlyozta: az erőműben 120 millió eurós fejlesztést tervez­nek. A befektető emellett vállal­ta az erőmű és a hozzá tartozó utolsó magyar mélyművelésű szénbánya, a márkushegyi mű­ködtetését is. Emellett terveik között elsősorban az erőmű fa­tüzelésűvé alakítása szerepelt. Az MVM tavaly októberben döntött arról, hogy eladja az erőművet a Pronixnak. A vétel­árról a felek nem kívántak nyi­latkozni, de az értesülésünk szerint mintegy 20 millió euró. Ráadásul a szerződés szerint az MVM ebből csak annyit kapna, amennyi a „rejtett kockázatok” feltárása után megmarad; a mostani vita épp azért pattant ki, mert a befektető nem akarta vállalni a vételárnál is nagyobb fizetési kockázatot. Az MVM-nél lapunkat úgy tájékoztatták: a tavaly aláírt szerződés zárási feltételei nem teljesültek, így a megállapodást megszűntnek tekintik. Mind­emellett továbbra is értékesíte­ni kívánják az erőművet. Ennek megfelelően megkeresik a tava­lyi meghívásos pályázatban részt vevőket. Ezeket nem kí­vánták megnevezni, de a négy évvel ezelőtti fordulóban Kapolyi László politikus-vállal­kozó és az amerikai Indepen­dent Power vetett szemet a gyárra. Értesüléseink szerint az érdeklődők között felmerült Leisztinger Tamás neve is. A pénzügyi befektetőként ismert érintett lapunknak annyit mon­dott: korábban komolyan érde­kelte a lehetőség, de hosszas elemzést követően ma már másként gondolkodik. A 240 megawattos teljesít­ményével viszonylag kisebbnek számító, 2400 embernek mun­kát adó, nagy hagyományú erő­mű magánosítása már vagy egy évtizede napirenden van. Mind a Horn-, mind az egyébként privatizációellenes Orbán-kor­­mány, mind a Medgyessy-, vala­mint a Gyurcsány-kabinet meg­próbált túladni rajta, hiába. Az erőmű fennmaradásához állami mankóra is szükség volt: tavaly a parlament a „szénfillérekről” szóló törvénnyel 2010-ig 65 mil­­liárd forintos támogatást bizto­sított az erőműnek az áramáron keresztül. Tavaly a cég államilag garantált hitelek segítségével új bányamezőt nyitott, illetve az egyik kazánt szén- és „bio­­massza”-tüzelésűvé alakították át. (Ennek alapanyaga a gyakor­latban a fa, amit megújuló ener­giaforrásként az állam külön is támogat.) A cég könyvei tavaly nyereséget mutattak. A bíróság megállapítja, hogy az Arzenál Kft. (1095 Budapest, Soroksári út 158.) II. rendű alperes azzal, hogy 2004. augusztus 10. és 2005. június 30. között „NESCAFÉ Original” megjelöléssel ellátott, portugál feliratos, 200 grammos kiszerelésű instant kávét forgalmazott és tartott raktáron, bitorolta a Société des Produits Nestlé S. A. Vevey (CH) felperes 7.18.381. lajstrom­számú „NESCAFÉ” védjegyét, ezért a II. rendű alperest a további jogsértéstől eltiltja. NÉPSZABADSÁG • 2007. ÁPRILIS 11., SZERDA Gazdaság * 15 • Aki néhány éve Puma-részvényt vett, nem is álmodott arról, hogy ekkora üzletet csinál: tíz év alatt tíz­szeresére nőtt a német sportszer­­gyártó papírjainak értéke. Igaz, az árrobbanás részben a francia felvá­sárlási szándékról már hetek óta ke­ringő spekuláció következménye. A vételi ajánlat végül 330 euróról szólt részvényenként, ám a német tőzs­dén délután már 340 euró körül je­gyezték a papírt. A francia vevő nem akar emelni az áron, így a kisrészvé­nyesek eldönthetik, hogy a még mindig történelmi magasságokban járó 330 eurós árat elegendőnek tartják-e. A Puma negyedét eladó Herz testvérpár már jól járt: két éve még 190 euróért vették a papírokat, amelyek eladásával most félmilliárd eurót kerestek. A német tőzsde lel­kesen fogadta az üzlet hírét, a DAX ismét 7000 pont magasságában zárt. Most már azt találgatják, mibe fekteti a pénzt Günter és Daniela Herz: a testvérpár nagyhalnak szá­mít a német pénzpiacon, amióta hosszú családi perpatvar és négy­­milliárd eurós lelépési díj után 2003-ban hátat fordítottak öröksé­güknek, a Tchibo családi kávékon­szernnek. (Berlini tudósítónktól) csak a ROSS az akció idejei április 12-22-ig a NESCAFE Classic 2006 HIRDETÉS szállítja V-Contact Kft

Next