Népszabadság, 2008. január (66. évfolyam, 1-26. szám)

2008-01-02 / 1. szám

www.nol.hu Egészségbiztosítók: felosztás körzővel, vonalzóval Megkezdődtek az egyezteté­sek az új egészségpénztári rendszer előkészítéséről a koa­líció szakpolitikusai között. Elsőként a 22 területi pénztár megalapításához szükséges szabályok készülnek el. Danó Anna Bár a biztosítói modellváltásról szóló törvény újratárgyalására csak februárban kerül sor, a terü­leti pénztárak megalapításához nélkülözhetetlen kormányrende­letek tartalmáról már az előző év utolsó napjaiban megkezdődtek az egyeztetések a koalíciós szak­politikusok és a szaktárca munka­társai között. Lapunk úgy tudja: elsőként a közép-magyarországi régió négy részre osztása került szóba. Az állam a törvény hatálybalé­pése után, mint ismeretes, 22 pénz­tárat alapít, amelyek kisebbségi, 49 százalékos tulajdonhányadára licitálhatnak a magánbefektetők. Megyénként egy pénztár alakul, kivéve a Közép-magyarországi ré­giót és benne a fővárost, amit négy, körülbelül egyenlő nagyságú és lakosságszámú részre bontanak. Az itt élő mintegy hárommillió ember által lakott terület ellátás­­szervezéséért, a biztosítottak meg­nyeréséért itt lehet a legnagyobb verseny a befektetők között. Az el­osztás után körülbelül 750 ezren kerülhetnek egy-egy pénztárhoz. - Lényegében körzővel, vonal­zóval megoldható a felosztás, ha mellétesszük szempontként a be­­utalási rendet is - mondta lapunk­nak Kökény Mihály (MSZP) egész­ségpolitikus. A fővárosi kerülete­ket égtájak szerint csoportosítják majd. A tárca már készített ezzel kapcsolatban javaslatot, és folytat­tak erről egyeztetést is, ám még sok tárgyalás van hátra. Idő, most kivételesen, viszonylag sok van. Ha a köztársasági elnök nem küldi vissza az Országgyűlésnek a modellváltásról szóló törvényt, már januárban megalakultak vol­na a területi pénztárak, sőt az év első hónapjában már a nemzetkö­zi pályázatot is kiírták volna. A fo­lyamat azonban az államfői vétó miatt körülbelül másfél hónapot csúszik. Kökény Mihály szerint éppen ezért semmi ok nincs a sietségre. Januárban az első mun­kanapokon átgondolhatják a meg­valósítás ütemezését, elkészülhet a pénztárak alapításához szüksé­ges legfontosabb két-három kor­mányrendelet. Kit segít a kirendelt védő? Átalakítást javasol a Helsinki Bizottság Folytatás az 1. oldalról Vannak olyan feltételezések is, amelyek szerint a kirendelt védők valójában a nyomozó hatóságnak dolgoznak, és csak abban érdekel­tek, hogy a gyanúsítottakat rábírják a beismerésre. Az ORFK egy közelmúltban el­végzett vizsgálata szerint a kiren­delt védők kevésbé aktívak, mint azok, akik meghatalmazással jár­nak el. Ezt tanúsítják azok az ada­tok, amelyek szerint az ország 14 megyéjében az esetek több mint felében a védő még csak meg sem jelent az első kihallgatáson. A Magyar Helsinki Bizottság közelmúltban lezárult Büntetőjogi Segítségnyújtási Programja - a ki­rendelt védői rendszer hiányossá­gainak feltárásán túl - azt vizsgálta, hogy miként lehetne a gyakorlat­ban működőképes rendszert kiala­kítani. A Védtelenül című tanul­mány a probléma okai között emlí­tette egyebek mellett a kirendelt védők díjazását, amely messze el­marad a piaci áraktól. Aggályok fo­galmazódtak meg a védő kirende­lésével kapcsolatban is. A nyomo­zati szakban a védőt ugyanis épp a nyomozó hatóság rendeli ki, amely nem igazán érdekelt a hatékony ügyvédi munkában. Kétségtelen, hogy könnyebb a nyomozó dolga, ha egy olyan védővel áll szemben, aki nem terjeszt elő bizonyítási in­dítványokat. A nyomozó hatóság ráadásul nemcsak egy passzív vé­dő kirendelésével, hanem a kiren­delés időzítésével is elérheti, hogy a sokszor sorsdöntő első kihallga­táson ne vegyen részt ügyvéd. A vizsgálat felrója a rendszer költségvetésének átláthatatlansá­gát, valamint az úgynevezett minő­ségbiztosítási mechanizmusok hiá­nyát. Ez utóbbi azt jelenti, hogy hi­ányzik a kirendelt védők munkájá­nak vizsgálata. Míg a meghatalma­zott védőknél az ügyfél ellenőrzi az ügyvéd tevékenységét - ha elé­gedetlen, fölmondja a megbízást -, addig a kirendelt védőknél nincs ilyen közvetlen kontroll. Itt ugyan­is nem az ügyfél fizet, aki pedig fi­zet, annak egyrészt nincs rálátása a tevékenységre, másrészt - az ügy­védi függetlenség elvénél fogva - nem is gyakorolhat arra hatást. Az egyéni minőségbiztosítási funkciót közvetetten, a fegyelmi jogkörükön keresztül az ügyvédi kamaráknak kellene ellátniuk. A kamara azokkal az ügyvédekkel szemben folytat fegyelmi eljárást, akik a kötelességüket megszegik. E kötelességek körébe esnek többek között a kirendelt védői eljárás szakmai szabályai is, különös te­kintettel az ügyvédi etikai kódex­re. E szerint a kirendelést követő­en haladéktalanul jelentkezni kell a kirendelő hatóságnál, tájékozta­tást kell kérni, és azonnal kezde­ményezni kell az előzetesben lévő ügyféllel a személyes kapcsolatfel­vételt. A kutatás szerint a kiren­delt védők jelentős részét felelős­ségre lehetne vonni a szabályok megsértéséért, ennek ellenére igen ritkán indul ezért fegyelmi el­járás. A Magyar Helsinki Bizottság azt javasolja, hogy a kirendelési funkciót „vegyék el” a nyomozó hatóságtól, s azt integrálják a Jogi Segítségnyújtó Szolgálatba. A köz­ponti szervezet az Igazságügyi Hi­vatal lenne, amelynek jogi segít­ségnyújtó szolgálata a védők ki­rendeléséről is gondoskodna. Az ügyvédeket az Igazságügyi Hivatal osztaná be három, hat vagy 12 hó­napra előre. A hivatal 24 órás ügyeleti szolgálatot tartana, az ügyvédek pedig vállalnák, hogy ügyeleti napjukon elérhetőek lesz­nek. Módosítani kellene a kirende­lés szabályait is. Ha ugyanis az ér­tesítést faxon küldik, úgy az éjsza­kai és hét végi kihallgatások való­színűleg továbbra is védői jelenlét nélkül zajlanának, hiszen az ügy­véd nem lehet 24 órán keresztül az irodájában. Ezért a kirendelőnek telefonon is kapcsolatba kellene lépnie a védővel, ha a nyomozó hatóság sürgősen ki akarja hallgat­ni a gyanúsítottat. A javaslat szerint a kirendelt védők tevékenységét háromszintű rendszerrel lehetne mérni. Az első szinten egy formális vizsgálat tör­ténne. Ekkor azt néznék, hogy az ügyvéd megjelent-e azokon az el­járási cselekményeken, amelyeken a törvény szerint részt vehet. A második szintet egy ügyvédekből álló szakmai kuratórium jelentené; rendszeres időközönként és ér­demben vizsgálnák a védői mun­kát. Amennyiben a kuratórium az ügyvéd ténykedését nem tartaná kielégítőnek, úgy az érintettet tö­rölni lehetne a kirendelhető ügy­védek listájáról. Ez akkor lenne el­rettentő hatású, ha a meghatalma­záson alapuló védelmet is csak a kirendelhető védők listáján sze­replő ügyvédek láthatnák el. Az ügyvédi kamarák fegyelmi jogköre egyfajta harmadik szint lenne, a ki­rívó mulasztások esetére. Lényeges lenne, ha a kirendelé­seket, a kifizetéseket és az ügyvédi jelenlét formális ellenőrzését az Igazságügyi Hivatal végezné, így létre lehetne hozni egy olyan adat­bázist, amelyből megállapítható a kirendeléses ügyek száma, költsé­ge és az, hogy az ügyek nagy részé­ben megjelennek-e a védők a nyo­mozati szakban. Ami pedig a költ­ségvetést illeti, a javaslat szerint minden, a kirendelt védői tevé­kenységgel összefüggő kifizetést egyetlen szervezetnek kellene tel­jesítenie, s ez az Igazságügyi Hiva­tal lehetne. A kirendelt védők sokszor meg sem jelennek az első kihallgatáson Fotó: Móricz Simon NÉPSZABADSÁG • 2008. JANUÁR 2., SZERDA Magyarország • 3 . Miután zömmel pozitív tapaszta­lataik vannak sa­ját hazájukról, ar­ról is meg vannak győződve, hogy másoknak is pél­dát mutathat. Tudják, hogy az el­múlt években fi­noman szólva nép­szerűtlenné tették magukat, ám ezt általában rövid ki­siklásnak tartják. Már-már „népi” demokrácia Horváth Gábor horvathg@aol.com Amerikában, ellentétben - már megint - Oroszországgal, nem lehet megjósolni, hogy ki nyeri az elnökválasztást. Sőt, azt sem lehet megjósolni, ki lesz a két nagy párt jelöltje. A bizonytalanság némileg megnyugtató. A politikusok és az eszmék nyílt versenye reményt ad arra, hogy a világ esemé­nyeire és közérzetére a legnagyobb befolyást gyakorló ország az elmúlt hét esztendő csetlés-botlása után végre megpróbál felnőni önmagáról alkotott képéhez és globális felelősségéhez. A bonyolult, a pénz mindent elsöprő erejét a tényleges, sőt, már-már a „népi” demokráciával ötvöző választási rendszer holnap érkezik első lépcsőjéhez. Iowában a zömmel kisváro­sokban élő, szinte kizárólag fehér és angol anyanyelvű válasz­tók kis hányada fogja eldönteni, kinek a nevét kapja fel másnap a sajtó. Nyerni sem muszáj, elég „a vártnál jobban” szerepelni, már ennyi is lendületet adhat a jövő keddi New Hampshire-i előválasztásra, meg az azt követő egy hónapos, majdnem min­dent eldöntő sprintre. Február 6-án hajnalra, amikor a legtöbb államban már lesz előválasztási eredmény, nagyjából tudni fog­juk, ki az a konzervatív és liberális jelölt, aki egymással vitat­kozva tölti majd a következő kilenc hónapot. A fentebb némi iróniával „már-már népinek” bélyegzett de­mokráciáról érdemes megjegyezni, hogy meghökkentően ter­mészetesnek tűnik. A hárommilliós Iowában nagyjából 75 ezer republikánus és 150 ezer demokrata párttag vesz majd részt a kisvárosi közegre való tekintettel teljesen nyílt, ezért duplán felelős döntést igénylő választási gyűléseken. Grundy Center­ben, egy tipikusnak mondható, 2500 lakosú településen a Des Moines Register című iowai lap szerint a különböző pártállású elnökjelöltek az elmúlt hónapokban tizenháromszor álltak meg kampánybeszédet tartani. A politikusok magánházaknál rende­zett, 50-60 fős partikon, gyorséttermekben és iskolai tornater­mekben szónokolnak. Keresztnevükön szólítják a helyi pártak­tivistákat, ismeretlenek kezét rázva, egyszerű emberként kér­nek támogatást - hogy aztán egyikük nyerjen, és majd a Fehér Ház elefántcsonttornyából irányítsa a világ leghatalmasabb kormányzatát. 2008 jórészt az amerikai elnökválasztás rezdüléseinek köve­tésével telik majd. Lesz sok szkeptikus hang, amely kétségbe vonja, mennyiben tükrözi a folyamat a közakaratot. Ilyen véle­mények Amerikában is vannak, ám az amerikaiak döntő több­sége szerint a rendszer betölti a hivatását. Sőt, miután zömmel pozitív tapasztalataik vannak saját hazájukról, arról is meg van­nak győződve, hogy másoknak is példát mutathat. Tudják, hogy az elmúlt években finoman szólva népszerűtlenné tették magu­kat, ám ezt általában rövid kisiklásnak tartják. Az idén jó esély van rá, hogy miközben persze folytatódik Irak megszállása, az izraeli-palesztin tárgyalásokon gyakoribb lesz a fájó kudarc, mint a pici siker, Pakisztánban tartós marad a válság, és Irán vagy Oroszország körül sem fognak csitulni a kedélyek - Amerika mégis a szebbik arcát mutatja majd. A mű­ködő demokráciát, ahol a legfontosabb kérdésekről értelmes vitát lehet folytatni, és a végén az nyer, aki a többség számára megnyerőbb jövőképet tudja felvázolni. V Van három kor­mányzati, vagy legalábbis a kor­mány felelősségi körébe (is) tarto­zó gigaprojekt, amely látványo­san döglődik: a 4-es metró, a kormányzati ne­gyed és Pécs mint Európa kulturális fővárosa. Botrányok szaga Bugyinszki György bugyinszkigy@nepszabadsag.hu Aki úgy gondolja, hogy az év első felének nagy politikai történé­se az egészségügyi törvény parlamenti sorsa és a Fidesz népsza­vazási kezdeményezése lesz, az szerintem téved. Van ugyanis három kormányzati, vagy legalábbis a kormány felelősségi köré­be (is) tartozó gigaprojekt, amely látványosan döglődik: a 4-es metró, a kormányzati negyed és Pécs mint Európa kulturális fő­városa. Az első ciklusokon át toporog. Ez alkalommal Tarlós István­nak kell igazat adnom, aki szerint jellemző, hogy a metrót még csak fél éve fúrják, mégis, Demszky Gábor már egyéves csúszást jelentett be. Mert hiába turnézta végig a főpolgármester a médi­át azzal, hogy Brüsszel állja a költségeket, a valóság az, hogy a fő­város még be sem nyújtotta költségkalkulációit és megvalósítha­tósági tanulmányait a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnek. Vagyis az uniós finanszírozási agenda rögzítése sehol sem tart, legko­rábban január végére lehet valamiféle menetrend. A metró leg­feljebb 260 milliárdnyi uniós támogatást kaphat, miközben össz­költsége ennek körülbelül a kétszerese. Az eredmény: a Hídépí­tő kiszállna, a főváros pedig éppen azon dilemmázik, hogy akkor most alagutat fúrjon-e, vagy inkább megállókat építsen, mert a kettő együtt nem megy. Hiába az érvényes metrószerződés a fő­város és a kormány között, nem látszik az alagút vége. A kormányzati negyed ügye is gellert kapott. Már Kóka János is elismerte, hogy szkeptikus, vajon megéri-e az egész, és a Demján-féle TriGránitot sem érdekli már a projekt. Fülembe cseng a kormányzati negyed pályázatait értékelő zsűri elnöké­nek, Berlin főépítészének udvarias, de félreérthetetlen mondata arról, hogy náluk ilyen volumenű beruházást bizony 10-12 évig terveznének. Kezdjük érteni, mire gondolhatott. (Most őszintén, megérte hülyét csinálni a nemzetközi építészszakma krémjének több nagyágyújából csak azért, hogy néhány hétig ne a reform­­zötykölődéssel kezdődjenek a hírek?) A kormány januárban tár­gyal újra a negyedről, lapinformációk szerint az egészet lefújják még év elején. S végül ott van a Pécs - kulturális főváros projekt, amely helyi részérdekek fogságában vergődik, és egész egyszerűen nincsen gazdája. A beruházási terveket a város adja, a finanszírozás a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségben dől majd el, a programért fe­lelős igazgatót a város nevezi ki, de a programra rá kell bólinta­nia a kultuszminiszternek. A számos bába és a pici gyermek tan­könyvi példája. Nyilvánvaló konfliktus látszik továbbá körvona­lazódni a pécsi ötletek és az uniós pénzből támogatható fejlesz­tések között. 1500 fős koncertteremre például biztos nem ad Brüsszel pénzt, merthogy egy Pécs méretű városban azt képte­lenség volna működtetni, fenntartani. Január végén várható itt is az igazság pillanata, mikor a megvalósíthatósági tanulmányok az asztalra kerülnek. A képlet egyszerű mindhárom esetben. Finanszírozási terv nélkül nem lehet építkezni. Illetve el lehet kezdeni éppen így is, de nagyon sokba fog kerülni. Anyagilag és politikailag egyaránt.

Next