Népszabadság, 2008. május (66. évfolyam, 102-126. szám)

2008-05-07 / 106. szám

www.nol.hu NÉPSZABADSÁG • 2008. MÁJUS 7. SZERDA világ • 7 Dmitrij Medvegyev három rekordot tudhat magáénak: ő az eddigi legfiatalabb és a legalacsonyabb orosz államfő - és egyelőre ő tűnik a leggyengébbnek is. Nyilas Gergely Moszkva Az új elnök, Dmitrij Medvegyev az előzetes forgatókönyv sze­rint a leköszönő elnök, Vlagyi­mir Putyin mögött fog ma bevo­nulni a beiktatási ceremóniára - ez csak azonban egy beszédes apró jele annak, hogy a délben hivatalba lépő Medvegyev beik­tatása ellenére a hatalom igazi letéteményese továbbra is előd­je marad, aki holnaptól a kor­mányfői székbe ül át. Medve­gyev „gyermekarcúságát” az ál­lami sajtó is gondosan őrizte: a választási kampányban csak Putyin árnyékában jelenhetett meg, a plakátokon sem ábrázol­ták egyedül. A március 2-i (Medvegyev 70 százalékos győ­zelmét hozó) elnökválasztás után is csak Putyin kíséretében mutatkozott a Kreml előtt felál­lított színpadon - ahol a húsz­ezer, főleg fiatalokból álló kö­zönség Putyin nevét skandálta. Putyin így formálisan betar­totta az ígéretét, amely szerint nem módosítja az alkotmányt, hogy annak segítségével har­madik ciklusra is hatalmon ma­radhasson. Gyakorlatilag azon­ban Putyin - miután nyolc éven át az elnöki poszt megerősíté­sén dolgozott - az elmúlt hóna­pokban már a kormányfő súlyát növelte, az államfő rovására. Két elnöki ciklusa során fo­kozatosan vette át a regionális hatalom feletti ellenőrzést: a kormányzóságok felé 2000-ben létrehozta a személyes elnöki megbízottakkal működtetett hét szövetségi körzetet, 2001- ben megszüntette a közvetlenül választott kormányzók automa­tikus felsőházi tagságát, majd közvetlen választásukat is fel­számolta. Tavaly azonban már az elnöki mozgástér szűkítésé­re irányult a hároméves költ­ségvetés elfogadása, majd a Putyin által 2020-ig kijelölt gaz­dasági és szociális fejlesztési program meghirdetése. Putyin új szerepét készítette elő az is, hogy októberben el­vállalta az Egységes Oroszor­szág párt (JeR) listavezetői he­z Nem tarthatta meg utolsó el­lenzéki tüntetését a Másik Orosz­ország (DR) mozgalom, egy nap­pal az új elnök Dmitrij Medve­gyev beiktatása előtt. A moszkvai városvezetés nem engedélyezte a tüntetést, amelyen jóval több újságíró, mint tüntető jelent meg. Az elmaradt demonstráció helyszínén két tiltakozó fiatalt vettek őrizetbe, akik mellett fő­leg idős tüntetők jelentek meg. A rendőrök és az ötven tüntető, valamint a csaknem száz újságíró biztonsága érdekében maguk a szervezők kérték fel rendőrségi hangosbeszélőn a résztvevőket távozásra. Igét. A JeR decemberben két­harmados többséget szerzett a parlamenti választáson, ami után Putyin elvállalta a párt el­nöki posztját is. Az IeR vezeté­se egyúttal a parlament - és a regionális gyűlések­­ feletti el­lenőrzést is biztosítja az állam­fővel szemben. Az idén a kormányzók elszá­moltatását az elnöki helyett a kormány alá vont bizottság fog­ja végezni. Tizenegyre növek­szik a kormányfőhelyettesek száma, és várhatóan létrejön egy poszt a „szilovikok” [a fegy­veres szervezetek, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) és a külső elhárítás] felügyeletére is. Ennek élére Nyikolaj Patru­­sev, az FSZB elnöke kerülhet, így ez a szerv is a kormány irá­nyítása alá eshet, annak ellené­re, hogy a titkosszolgálat veze­tőjét az elnök jelöli ki. Beiktatják az új orosz elnököt Vlagyimir Putyin elnöksége utolsó napján is állami díjakat adott át Moszkvában Fotó: Reuters Alexander Natruskin Gergely Márton Brüsszel mindent megtett. Még a tej Európai Unióba irányuló exportját is engedélyezte a szerb termelőknek, hátha a ra­dikálisok felé húzó vidéki tája­kon megerősödnek a demokra­ták. Kisebb probléma, hogy a helyi tejgazdaságok nincsenek olyan helyzetben, hogy külke­reskedelmen gondolkodjanak. Az igazi ajándéknak Európa egyébként is a stabilitási és tár­sulási egyezményt, valamint az ingyenes vízumot szánta. Ebbe kapaszkodik a Borisz Tadics szerb államfő mögött álló párt­­szövetség is. A februári elnök­­választáson aratott demokrata sikerből azt a következtetést vonták le, hogy ha képesek az EU-csatlakozásról szóló refe­rendummá átalakítani a válasz­tásokat, akkor legyőzhetik a Koszovó elvesztését sirató radi­kális pártot. Megfigyelők azon­ban kételkednek a későn jött európai ajándék értékében. A megállapodások életbelépését ugyanis komoly feltételekhez köti Brüsszel. Az ünnepélyes aláírásoknak kevés a közvetlen hatása, amíg Ratko Mladics nincs Hágában. Míg Tomiszlav Nikolics, a ra­dikálisok vezetője jobb életet, több pénzt ígér úton-útfélen a súlyos anyagi gondokkal küzdő szerb választóknak, Tadicsék nem tudnak mást kínálni, mint Európa homályos ígéretét. Rá­adásul az elmúlt évek kormány­zási teljesítménye is a demokra­ták esélyeit rontja. A polgárok nehezen hisznek egy olyan po­litikai tömbnek, amelynek lehe­tősége volt az ország érezhető fejlesztésére, de többnyire kor­rupcióról szóló hírekkel jelent meg a médiában. A radikálisok hatalomra ju­tásától viszont állítólag annyira reszket Brüsszel, hogy a Spiegel információi szerint már „tisz­tességtelen ajánlaton” gondol­kodnak. A következő koalíció­ról ugyanis Vojiszlav Kostunica kormányfő dönt. A nacionalista politikus eddig a demokraták­kal kormányzott, de többször hangoztatott szándéka szerint vasárnaptól már a radikálisok­kal folytatná. Az ő meggyőzésé­re állítólag az EU elővett egy régebbi tervet, amely az NSZK és az NDK közötti szerződés mintájára rendezné Koszovó és Szerbia jövőbeli kapcsolatát. A két német állam egymás elis­merése nélkül tudott megálla­podni a szükségszerű együtt­élés módjáról. Kostunica ezzel az ajánlattal arcvesztés nélkül sorolhatna vissza a demokraták oldalára - legalábbis Brüsszel reményei szerint. Kostunica is ajánlatot kap Brüsszeltől: Új korszak az északír kapcsolatrendszerben R. Hahn Veronika London A várakozásnak megfelelően Bertie Ahern ír kormányfő ked­den benyújtotta lemondását, miután már április elején beje­lentette távozási szándékát. Az új ír kormányfő, Brian Cowen és az új északír „első mi­niszter”, Peter Robinson megje­lenésével új stáb veszi át Ulster irányítását. Ahernt, a centrista Fianna Fáil vezetőjét Tony Blairrel egyidejűleg, 1997-ben választották meg a köztársaság élére. Munkásságának leglátvá­nyosabb eredménye az egy év­vel későbbi nagypénteki meg­egyezés. A szoros baráti kap­csolatot tápláló Ahern-Blair duó többször is a sírból hozta vissza az északír békefolyama­tot. Az amerikai kongresszus­ban tartott búcsúbeszédében Ahern büszkén mondta: ő az el­ső ír vezető, aki „a washingtoni törvényhozók előtt kijelentheti: Írországban béke van”. A felé irányuló rokonszenv ellenére Ahern megbélyegzett emberként köszön le. Tekinté­lyét beárnyékolta, hogy a ki­lencvenes évek elején, válását követően, még pénzügyminisz­terként anyagi segítséget foga­dott el barátoktól és üzleti part­nerektől. Ahern „regnálása” alatt Íror­szág gazdaságilag és társadal­milag egyaránt felismerhetetle­­nül megváltozott. A „kelta tig­risként” fellendülése elsősor­ban az EU-támogatások ügyes felhasználásán alapult, a társa­sági adó csökkentése pedig Ír­országot vonzó befektetési cél­ponttá változtatta. Az utóbbi időben lelassult növekedés, az emelkedő munkanélküliség és infláció azonban éppúgy kihí­vás elé állítják Cowent, mint a lisszaboni egyezményről kiírt referendum. Bertie Ahern és Ian Pasley, Észak­írország első minisztere­ Fotó: Reuters/PA - Niall Carson Amerikai modell, német vita A berlini nagykoalíciót megosztják a CDU/CSU kül- és biztonságpolitikai tervei. Dési András Berlin Amerikai mintára alakítaná át és tenné „robusztusabbá” a né­met külpolitikát a CDU/CSU. A kereszténypártok szerint létre kellene hozni a kancellári hiva­talhoz rendelt nemzetbiztonsá­gi tanácsot, élén a kancellárnak jelentő nemzetbiztonsági főta­nácsadóval, és Németország­nak ki kellene állnia az Európát védő rakétapajzs mellett. Elke­rülhetetlennek tartják, hogy a Bundeswehr a jövőben több „békekikényszerítő akcióra” vállalkozzon, és úgy vélik, a ter­rorfenyegetettség miatt a had­sereg belföldi bevetését sem szabad többé kizárni. A CDU/CSU elképzelése alaposan megosztja a német nagykoalíciót. A szociáldemok­raták és az ellenzék soraiban a felvetést többen alkotmánysér­tőnek, illetve a német külpoliti­ka militarizálására tett kísérle­tet látnak. Walter Kolbow, az SPD frakcióvezető-helyettese szerint a nemzetbiztonsági fő­tanácsadói poszt létrehozásával az uniópártok a háttérbe akar­ják szorítani a szociáldemokra­ta Frank-Walter Steinmeier ve­zette külügyi tárcát. Steinmeier maga is élesen visszautasította a CDU/CSU a koncepcióját. Egy berlini kormányszóvivő szerint Angela Merkel kancellár és CDU-elnök azonban támo­gatja az elképzelést. Az egyik ötletgazda, Andreas Schocken­hoff frakcióvezető-helyettes szerint Irán nukleáris ambíciói és a közel-keleti atomfegyver­kezési verseny miatt Európának égető szüksége volna egy raké­taelhárító rendszerre. Gert Weisskirchen, az SPD külpoliti­kai szóvivője viszont azt han­goztatta: a rakétapajzs nem­hogy elriasztaná, hanem éppen arra ösztökélné Iránt, hogy ne engedjen az atomvitában. Joschka Fischer, a Gerhard Schröder vezette SPD-zöld koa­líció volt külügyminisztere arra figyelmeztetett: bárki is nyerje az amerikai elnökválasztást, Németországra a mostaninál sokkal nagyobb nyomás fog ne­hezedni azért, hogy a Bun­deswehr a NATO kötelékében még több harci feladatot vállal­jon. Vagyis a németek is küldje­nek csapatokat Afganisztán déli részébe, ahol az amerikai, kana­dai és holland egységek küzde­nek a tálibokkal. Alain Perceval HIRDETÉS Carla és Nicolas Minden, ami eddig titok volt. Izgalmas betekintés az Elysée-palota házaspárjának életébe. Igaz történet a férfiről, Nicolas Sarkozyről és a nőről, a divatvilág csillagáról, a sanzonsztárról, aki a politikai elit része lett.

Next