Népszabadság, 2008. október (66. évfolyam, 230-255. szám)
2008-10-01 / 230. szám
www.nol.hu A baloldal origója 1956 Alapprogramot készít a Magyar Szocialista Párt Elkészült az MSZP ideológiai programja. A Népszabadság birtokába került dokumentum a baloldal origójaként hivatkozik 1956-ra, a környezetvédelmet és az oktatást kiemelkedően fontosnak minősíti, de úgy fogalmaz, a reformokat jelenleg nem lehet végrehajtani, mert a társadalom nem érti azokat. Szalay Tamás Lajos A Hiller István vezette testületnek tavaly szeptemberig kellett volna vitára bocsátania az új alapprogramot, a késés azonban nem számít, hiszen a napokban végleges formát öltött vitaanyagot a jövő évi tisztújító kongresszuson kívánják bemutatni. A harminckét oldalas dolgozat a Haza és Haladás, a XXI. századi magyar szociáldemokrácia címet viseli. A vitaanyag leszögezi, hogy „1989- ben új magyar baloldal született”. A dokumentum szerint az MSZP az elmúlt húsz év legsikeresebb pártja, amely bebizonyította, hogy képes olyan programot kínálni, amely nem a pártpolitikai sikereket tekinti mércének, hanem közös társadalmi eredményekért vállal felelősséget. Az előterjesztés szerint a paternalista, osztogató állam helyébe az öngondoskodó társadalom és az egyensúlyteremtő állam léphet a modern Európa ideálja szerint. Ugyanakkor: a társadalom negyede él tartósan a továbblépés reménye nélkül; nagyok a szociális kiadások, lomha a közigazgatási rendszer, kevesen fizetnek sok adót, kísértenek a félfeudális múlt hibái. A reformokat pedig nem lehet érdemben végrehajtani, mert a társadalom nem érti azokat. A vitaanyag többször is említi ’56-ot mint origót. Az MSZP által követett szociáldemokráciát, annak céljait is az ’56-os forradalomból eredezteti. Úgy fogalmaz: „a Harmadik Magyar Köztársaság 1956 forradalmának talaján csírázott és szökött szárba”. „Megvédjük a rendszerváltás pozitív örökségét! Az MSZP kiáll a rendszerváltás pozitív értékei mellett, és határozottan fellép minden olyan törekvéssel szemben, amely megkísérli lerombolni mindazt, amit az elmúlt közel két évtizedben Magyarország elért, és amit még a jövőben elérhet... nem nézhetjük tétlenül az utcákon fenyegetően masírozó egyenruhásokat, és nem maradhatunk némák, amikor csendestársak asszisztálnak a radikálisok gyűlöletkeltéséhez.” A dokumentumot belső vitára bocsátják, arról minden platform és csoport véleményt ad. Polgármester marad Arnóth Kácsor Zsolt Nem mond le a püspökladányi polgármesterségről a fideszes Arnóth Sándor, aki azért adta vissza parlamenti mandátumát, mert azt mondta Iváncsik Imre államtitkárnak: „Lógni fogsz!” A politikust MSZP- és SZDSZ-szervezetek tegnap arra szólították föl, hogy távozzon a közéletből. Arnóth Sándor tegnap úgy fogalmazott: lezártnak tekinti az ügyet, polgármesterként, kistérségi vezetőként tovább dolgozik. • Az ideológiai programon dolgozó bizottság tagja volt Barabás János választmányi tag, Bayer József, az MTA Politikai Tudományok Intézetének igazgatója, Földes György, a Politikatörténeti Intézet főigazgatója, Hegyi Gyula EP-képviselő, Ormos Mária történész. A platformok delegáltjai: Kerekes György (Harmadik Hullám), Kertész Krisztián (Ésszerűség és Felelősség), Krausz Tamás (Baloldali Tömörülés), Nagy Sándor (Szocialista Platform), Páva Zoltán (Magyar Progresszív Társulás), Horn Miklós (Szociáldemokrata Platform), Tóbiás József (Fenntartható Fejlődés Munkacsoport) és a „magyar szociáldemokrácia legismertebb ideológusa”, Vitányi Iván. Kettéhasadt a gárda Czene Gábor A főkapitány és a vezetőség lemondása után a Magyar Gárdának nem sikerült rendeznie sorait. A káosz jelei mutatkoznak: pillanatnyilag két gárda van, és mindkettő a másikat okolja a szakadásért. A közelmúltban vált meg a Magyar Gárda országos főkapitányi tisztségétől Dósa István. Vele együtt távozott a teljes vezetőség is. Vona Gábor, a Jobbik és a Magyar Gárdát létrehozó egyesület elnöke részvételével ezt követően országos értekezletet (értsd: válságtanácskozást) tartottak. A megbeszélésről kiadott kommüniké szerint a megjelent megyei kapitányok Kiss Róbert személyében új vezetőt választottak, valamint fegyelmi eljárást kezdeményeztek Dósa István ellen a „szolgálati szabályzat többszöri megsértése miatt”. Dósa úgy látja, hogy a többség az általa képviselt irányvonalat támogatja. Az egyik szélsőjobbos honlap Dósa korábbi - már a távozása után született - körlevelét idézi, amely hangsúlyozza: „Ha oda jutunk, ellenségeinket simán felkötjük, de az árulókat széttépjük. Higgyétek el, oda fogunk jutni!” A volt főkapitány lapunknak elmondta, hogy kijelentését ma is vállalja, de a gárdával kapcsolatos ügyekről egyelőre nem kíván külön nyilatkozatot adni. Dósa tegnapi közleményében már nincs szó se akasztásról, se az árulók széttépéséről, csupán arról, hogy „aki esküjét megszegve ellenségeink malmára hajtja a vizet, annak Isten színe előtt kell elszámolnia cselekedeteivel”. Igaz, utóbbiak „saját gárdistáik ítéletére” is számíthatnak. • Ismét Dósa Istvánt választották a Magyar Gárda főkapitányává azok, akik Kiss Róbertet nem tekintik legitim vezetőnek - ezt tegnap este, a Magyarok Háza melletti kávézóban jelentették be. Dósa közölte: nagyon mélynek tűnik a szakadék, de hisz abban, hogy a gárda megerősödve és letisztulva kerül ki a „katarzisból”. Elég volt a „tiszta magyar emberekhez” nem méltó mocskolódásból - tette hozzá. Az egyik Magyar Gárda főkapitánya Dósa István újjáválasztása után Fotó: Szabó Bernadett Gyurcsány a Tarka Magyaron Hírösszefoglalónk Gyurcsány Ferenc állampolgárként aláírja a terjedő erőszak ellen e hét szombatjára Tarka Magyar néven szervezett demonstráció nyilatkozatát. Feleségével együtt részt is vesz a tüntetésen. A rendezvényt kezdeményező civil szervezetek, illetve magánszemélyek egyike, az Amnesty International magyar tagozata viszont arra szólította fel a kormányfőt, hogy maradjon távol a demonstrációtól, mert bármely politikus jelenléte azzal járna, hogy a civil kezdeményezés politikai célokkal mosódik egybe. A kormányszóvivő erre úgy reagált: maguk a szervezők kérték fel Gyurcsány Ferencet a részvételre. A szervezők később tudatták: mind az öt parlamenti párt vezetőjét nyilatkozat aláírására kérték fel. Orbán Viktor már alá is írt. Gyurcsány arra biztatja a Magyar Demokratikus Charta támogatóit, hogy legyenek ott a rendezvényen. Ezt kérte kör-e-mailben a „szigetesektől” a Sziget Fesztivál főszervezője, Gerendai Károly is. o Oh </) NÉPSZABADSÁG • 2008. OKTÓBER 1., SZERDA Magyarország • 3 Németország kevesebb egy mítosszal. A CSU csúfosan elbukta a tartományi parlamenti választásokat. A konzervatívok ugyan változatlanul a legerősebb pártnak számítanak Bajorországban, de vége a negyvenhat évig élvezett abszolút többségnek és az abból fakadó különleges státusznak. t i Bajor cunami Dési András desia@nepszabadsag.hu Talán nem kellett volna öt éve több mint hatvan százalékot szerezni. Talán Edmund Stoibernak el kellett volna vállalnia Angela Merkel nagykoalíciós kormányában a pénzügyminiszteri posztot, bizonyítva, egy virtigli CSU-s politikus képes megbirkózni Európa vezető gazdaságának financiális ügyeivel. Talán mégsem kellett volna tavaly Stoibert megpuccsolni, s helyébe olyan tandemet rakni, amelyre ráomlottak a megbuktatott előd által a szekrényben hagyott csontvázak. S talán „népközelben” kellett volna maradni, s odafigyelni a választók problémáira, mintsem folyamatosan azt hajtogatni: egy rendes bajor csak a CSU-ra szavaz. Mindez ma már mit sem számít, Németország kevesebb egy mítosszal. A CSU csúfosan elbukta a tartományi parlamenti választásokat. A konzervatívok ugyan változatlanul a legerősebb pártnak számítanak Bajorországban, de vége a negyvenhat évig élvezett abszolút többségnek és az abból fakadó különleges státusznak. A CSU eddig egyenlő volt Bajorországgal. Ügyesen ötvözték a hagyományokat a modernséggel, büszkén hirdették, hogy megteremtették a bőrnadrág és a laptop virágzó szimbiózisát. A sikerkurzust ugyan gyakran árnyékolták be korrupciós ügyek, urambátyám botrányok, a keresztény-szociális unió azonban így is elérte, hogy regionális pártként beleszóljon az országos ügyekbe. A rendre megszerzett 50 plusz x százalék, a gazdasági teljesítmény megfelelő hátteret adott a magabiztossághoz. Bajor politikusok nem szoktak olyan savanyú ábrázattal a kamerákba nézni, ahogy azt a vasárnapi, 17 százalékos voksveszteséget hozó „cunami” után Günther Beckstein kormányfő és Erwin Huber - időközben lemondott - pártelnök tette. A dolgok mélyére nézve nem történt más, mint az, hogy a CSU megindult a normalizálódás felé. Az a párt, amely hazai vizeken egyeduralkodó volt, mostantól arra kényszerül, hogy másokat megkérdezzen, mielőtt valamit eldönt. A CSU megroggyanása Berlinben is sokakat el kell gondolkodtasson. Nem úgy, mint a szociáldemokratákat, akik ujjongva ünnepelték a botladozó Beckstein-Huber duó mélyrepülését. Az SPD nem tudott profitálni a konzervatívok katasztrófájából, sőt, 1946 óta a legrosszabb eredménnyel zárta a bajor politikai erőpróbát. Inkább káröröm volt ez. Ők igazán tudják, milyen az, szavazókat tömegesen elveszíteni. A 80-as évektől a zöldek, majd a Balpárt miatt tapasztalták meg saját bőrükön a társadalmi változásokat. Az SPD-t sújtó problémák 2008-ra a konzervatív tábort is utolérték. Egy évvel a Bundestag-választások előtt a „bajor cunami” komoly figyelmeztetés Merkelnek is. Hiába lelkesedik a világ legbefolyásosabb asszonyáért a nemzetközi sajtó, a népszerűség önmagában kevés lesz a győzelemhez, a CDU/CSU-nak újra ki kell magát találnia. A kancellár-pártelnök által középre nyomott, „szocdemesített” CDU ugyanis folyamatosan veszít konzervatív profiljából. Ennek nyomán a tradicionális jobboldalon szintén megindult az erjedés, a választók leszakadása, rétegződése. Az uniópártok most érezték meg először, ami jó ideje véresre töri az SPD lábát. Pedig csak egy kérdésről van szó. Arról, vajon miért is szavazzon rájuk a rendes német polgár. Nagyon jó lenne, ha kicsit többen lennénk tisztában azzal, hogy a jogi, a történelmi és a morális ítélet nem esik és nem is eshet egybe. Sokan vannak, akik az egyik szerint fölmentendők, a másik szerint elítélendők. Élet és ítélet Révész Sándor reveszs@nepszabadsag.hu A magyar bíróság Korbely János nyugalmazott alezredest elítélte emberiség elleni bűncselekmény vádjával. Az Emberi Jogok Európai Bírósága a minap jogsértőnek nyilvánította ezt az ítéletet. Korbely lapunknak azt nyilatkozta, célja tiszti becsületének a helyreállítása volt, most úgy érzi, igazságot szolgáltattak neki, és szeretné, ha elnézést kérnének tőle, akik igazságtalanul bántak vele. A Legfelsőbb Bíróság két éve megsemmisítette Ledényi vérbíró 1959-es, bármiféle jogállami norma szerint tarthatatlan ítéletét, melynek nyomán kivégezték Kristóf Lászlót, a Ságvári Endre elfogására 1944-ben kiküldött csendőregység tagját. Kristóf unokahúga akkor úgy nyilatkozott: „most újra lehet írni a történelemkönyveket”. És azóta (még inkább) két történelemkönyv van. Egy jobboldali, melyben a német megszállókat kiszolgáló és az antifasiszta hősöket üldöző csendőröké a történelmi igazság, és egy baloldali, amelyben az antifasiszta hősök antifasiszta hősök maradtak. Az MDF debreceni elnöke az LB ítéletre hivatkozva takarta le Ságvári emléktábláját, mondván, hogy Ságvári „nem tekinthető hősnek, hanem felelőssé tehető egy, a kötelességét végző ember haláláért, valamint közvetett módon további két ártatlan ember haláláért is”. A táblát azóta már le is szerelték. A pesti emléktáblát rendszeresen szétverő garázdák úgyszintén az LB ítéletére hivatkoznak. És most, a Korbely-ítélet után mi lesz? Szétverjük az ’56-os felkelők emlékműveit? Ettől kezdve a moszkovita diktatúra szolgálatában álló fegyveresek voltak a hősök, a felkelők pedig banditák, akik a kötelességüket végző tisztek életét veszélyeztették? 1956. október 26-án a Korbely vezette tiszti különítmény golyóitól Tatán meghalt három fiatalember, aki szabad országban szerette volna leélni az életét. Ketten egészen biztosan fegyvertelenek voltak, egynek volt pisztoly a zsebében, de ma már nem lehet megállapítani, hogy a rá szegeződő géppisztolyok előtt azért nyúlt a zsebébe, hogy a fegyvert átadja, vagy azért, hogy lőjön vele, még mielőtt leterítik. A strasbourgi nagykamara tizenegy tagja hat másikkal ellentétben úgy ítélte meg, nem lehet bizonyítottnak tekinteni, hogy a különítmény tagjai magukat megadó személyekre lőttek, tehát háborús és emberiség elleni bűntettet nem lehet a terhükre róni, legfeljebb emberölést, az pedig azóta már elévült. Természetesen van súlya annak a két évnek, amit a börtön Korbely életéből elvett. Csak nem ahhoz a háromszor ötven-hatvan évhez képest, amit a különítmény golyói a felkelők életéből vettek el. A jogállam hívei csak azt mondhatják, hogy az ilyesféle ítéleteket különös szigorral kell vizsgálni. Ha a bizonyítottság, a jogalap, az eljárás tisztasága kétes, akkor meg kell őket semmisíteni. De ha a véleményformálók úgy formálják a véleményt, hogy az ítélettel együtt a szabadságpárti történelmi értékrend, a történelmi és morális felelősség is megsemmisül, akkor nagy baj van. Akkor nagyon nehéz lesz összeegyeztetni a korrekt jogtudatot és a demokrata történelmi tudatot. Nagyon jó lenne, ha kicsit többen lennénk tisztában azzal, hogy a jogi, a történelmi és a morális ítélet nem esik és nem is eshet egybe. Sokan vannak, akik az egyik szerint fölmentendők, a másik szerint elítélendők. Ha nem tudunk árnyaltan viszonyulni véres múltunk tömérdek gyarló bűnöséhez, így vagy úgy, de bűnpártolók leszünk magunk is.