Népszabadság, 2009. augusztus (67. évfolyam, 179-203. szám)
2009-08-07 / 184. szám
www.nol.hu Építészet Kilátóterasz a Gellért-hegyen, uszálystrand a rakparton Torma Tamás Tulajdonképpen apróságok ezek, nem is érik el az építészeti ingerküszöböt, ilyenkor nyáron, amikor lépten-nyomon turistákba ütközik az ember, mégis gyakran eszembe jut, milyen lehet az ő szűz szemükkel ránézni erre a városra? Azt a meglepően egységes, (múlt) századfordulós városképet, a kulturális pezsgést veszik észre, vagy a sumákoló pincéreket és a kutyaszart, a romkocsmákat inkább, vagy a még mindig golyóverte házfalakat? Ha én külföldi lennék, biztosan nem venném például észre, hogy a Szabadság-szobor előtti kilátóteraszon kicserélték a korlátokat, hiszen mellékszereplő, alig észrevehetően illik a város nosztalgikus vonalába itt, ahová mindenki az állítólagos panoráma miatt jön - és ami - nyugtázzuk csak büszkén - változatlanul működik. Meg van ez a hatalmas szobor, aminek még a legkisebb útikönyvben is színes kép jut: látványosság, na. Egy kívülálló nyilván nem tudhatja, hogy még városi legendák is születtek róla (eredetileg az ifjabb Horthy emlékművének készült, nem is pálmaágat, hanem halat/söröshordót satöbbit tart a kezében), és hogy 1945-ben az egykori felszabadulási emlékmű a szovjet Vorosilov marsall nyomására került tervezett helyéről, a krisztinavárosi Horváth-kertből ide, a Gellérthegyre, és közben mérete is többszörösére, majdnem negyvenméteresre nőtt. Azt tehát csak egy őslakos tudhatja, hogy a Citadella (amit más ideiglenesen hazánkban állomásozók, az osztrákok építettek ide, és nem a város védelmére, hanem kifejezetten elrettentésére) déli csücskénél előtte nemigen volt semmi, az új korlát tehát „patináz”, halkan ugyan, de más előtörténetet hazudik ide, mint ami ’45 után lehetett. Hogy szép-e? Egyrészről igen, mert új/régi, stabil biztonságot sugároz és elegánsan visszafogott a szürkésfehérje, másrészt mintha a szocializmus nyomát akarná elradírozni innen. Eklektikus díszítettsége érezhetően a Szabadság hídéra rímel inkább és kevésbé az emlékműre - nekem az a sokkal sivárabb, eltüntetett passzol ide, és retusálás nélkül annak az ötven évnek a látványképe, amit csak nekünk végérvényesen szétszálazhatatlan rendszerre és egészséges nosztalgiára - a fiatalabbaknak ez amúgy is már régen a retró része. (A Budapest Galériával és az Örökségvédelmi Hivatallal előzetesen egyeztetve Pomsár András tervezte.) Meg aztán visszakanyarodva a Citadella oldalához, a múltkorszerűsítésnek is hirtelen vége: visszakapom, amit nagyon akartam, a fekete csőkorlátot. Amúgy a világörökség részében vagyunk, innen jól látni további részeit is, például az uszálystrandot. Felülről egészen más, mint a sajtófotókon: a körülötte csapott médiazaj nélkül már nem akkora különlegesség, viszont szépen beleillik a rakparton sorakozó üdülőhajók, éttermek és pontonegységek sűrű sorába. És nem is újdonság errefelé: egyrészt Párizstól Bécsig ismerős műfaj, másrészt száz évvel ezelőtt a Margit hídtól délre a két parton legalább kilenc különböző uszályhajó állt. (Egy fotót én is őrzök a hallban a Parlament előtt működő Duna uszoda önfeledt fiúvendégeiről - no nem látszik, még tombolt a nemi elkülönítés.) Akkor persze még a faszerkezeten áteresztett folyóvízben fürödtek önfeledten, de hagyjuk most a szokásos siránkozásokat, hogy ma már a Duna is koszos... az elvi zöldnosztalgia, most ez az uszálystrand a konkrétum, ez áll itt. És ahogy bejön az ember, rögtön kiderül, még ha a két összetolt uszály fedélzete nem is maga a Római strand, sok irányba képes beindítani a fantáziát. Mondjuk a budai panorámával szemben lábat áztatni/zuhanyt venni/ücsörögni egy napozóágyon, vagy csak beleállni a dunai szellőbe, az aprócska medencéből figyelni, jön-e a dinnyehéj... A bár lélegzetelállító áraitól, az esti diszkótól, meg a kiragasztott fénymásolópapírokon működő információs rendszertől most tekintsünk el - ez az ideiglenes dunai strand még azokból az ötletekből őriz valami kis adagnyi merészen mámorítót, amilyenek a rendszerváltás éveiben termettek nagy számban, aztán a húsz év alatt alig lett belőlük valami. (A kezdeményező Z. Halmágyi Judit volt, a hevenygyorsaságban kivitelező tervezők a Városi Tájkép Csoport - a Móricz Zsigmond körtérről melegedőkövéről ismert Pyka Zsolt és Szöllőssy Barbara.) Lehet, hogy konténerekből áll, meg a zuhanyozó faborítását már két hét alatt kiszívta nap, de valószínűleg még a benzingőzben, útfeltárások között is az ilyen apró, régi/új mondénságok elszaporodásától éreznénk kicsit jobban magunkat. Világ, örökség, 2 in 1 Az uszálystrand. Jön-e a dinnyehéj?... A kilátó korlátja mellékszereplő Fotók: Teknős Miklós augusztus 14. | 20.30 Disznókő Szőlőbirtok Traktorgarázsa FILMSLÁGEREK BUDAFOKI DOHNÁNYI ZENEKAR Vezényel: HOLLERUNG GÁBOR augusztus 15.121.00 Sárospatak, Szabadtéri Színpad SEBESTYÉN MÁRTA, Szokolay „Dongó" Balázs, Bolya Mátyás Istenes és világi énekek augusztus 16. | 20.00 Sárospatak, Református templom LISZT FERENC KAMARAZENEKAR Haydn és Mendelssohn művek www.zemplenfestival.hu I ^ Főtémogató: W Antenna Hungária nkaA biztos színvonal NEPSZABADSAG Ha szeretné, hogy véleménye, ötletei, javaslatai és információi minél előbb eljussanak szerkesztőinkhez, újságíróinkhoz, küldjön nekünk e-mailt: level@nepszabadsag.hu VV ♦Vv NÉPSZABADSÁG • 2009. AUGUSZTUS 7., PÉNTEK Kultúra • 9 Brazil gyantát tessék! - avagy kell-e reklámozni az irodalmat? Barcza Réka Vámpírfog, amelyen vér csorog. Felirat figyelmeztet: „Alkonyat után beléd kóstol”. Megijedünk. Persze nem a metró területén látható agresszív könyvreklámtól, hanem attól, hogy efféle hirdetések késztetik olvasásra a járókelőket. Talán emlékszünk még arra a plakátra, amelyen a következőt olvashattuk: „Beléd vágja. Mélyen.” Ez is az Ulpius-ház Könyvkiadó csalimottója volt. Sokan felháborodtak, ezért a hirdetés az Országos Reklámszövetség etikai bizottsága elé került. Sokak ízlését a párizsi Salon 1874. április 15-i kiállítása sértette, ahol a felháborodott kritikusok az impresszionista gúnynevet aggatták a kiállító festőkre. Képeiket ma az aukciókon csillagászati áron veszik meg. A fent említett reklám egyetlen levélíró rosszallását váltotta ki. A Reklámszövetség etikai bizottsága úgy tűnik, nem sorolta sürgősségi feladatai közé a vámpírfogak vágásának mélységét - mondja Kepets András, az Ulpius-ház kiadóvezetője. A Magyar Reklámszövetség etikai bizottsága azonban már július 9-én döntött a „Beléd vágja. Mélyen.” mottóról. Fogyasztói panasz érkezett hozzánk, hogy a reklámszöveg szexuális töltetű és károsan hathat a gyermekekre, nem mellesleg pedig megbotránkoztató. A bizottság úgy döntött, hogy ez hangsúlyosan a közterületi megjelenése miatt etikailag kifogásolható - magyarázza a Magyar Reklámszövetség főtitkára, Markovich Réka. A kiadó kezdetben nem lektűrökkel hirdette magát, hanem a szépirodalmat is becsempészte a metrózok tudatába: Karinthy Márton Ördöggörcs című könyvét ugyanúgy aluljárókban, a mozgólépcsők mellett reklámozták. Mégis áttértek a lektűrnépszerűsítésre, de hogy miért érdemes ezeket a könyveket a metróban hirdetni, arra Kepets válasz helyett visszakérdez: „Vajon, amikor Jancsó Miklós és Hernádi Gyula az emlékezetes Stúdió című kulturális tévéműsorban a maguk által feltett kérdésre, miszerint a kultúra áru, határozott igennel feleltek meg a szocializmus kellős közepén, tévedtek-e?” Egy kiadónak lényegi feladata tájékoztatni a publikumot a megjelenő könyvekről. A lektűrirodalmat úgy látszik, muszáj reklámozni. Ám szépirodalmat hirdető plakátok közül mégsem szemezgethetünk a mozgójárda oldalában. - A szépirodalmat nem kell levinni a metróba. Nem mosó-A lektűrirodalmat úgy látszik, muszáj reklámozni. Ám szépirodalmat hirdető plakátok közül nem szemezgethetünk a mozgójárda oldalában, porral kereskedünk - magyarázza a Magvető kiadó főszerkesztője, Sárközy Bence. - Az igényes olvasók között szájhagyomány útján terjednek a könyvhírek, ez a legjobb reklám. A Magvető kiadó inkább olyan hetilapokban hirdeti könyveit, mint az Élet és Irodalom vagy a Magyar Narancs, ahol elérhetik a potenciális vásárlókat. Valóban „brazil gyanta” típusú lektűrök öntik el az aluljárókat, de a szépirodalmi műveknek nem kell a mozgólépcső faláról ránk ordítania. A másodlagos reklám, mint például a könyvkritika, segíthet a szépirodalom népszerűsítésében. Ezeket azonban csak egy szűk réteg olvassa - mondja Parti Nagy Lajos író, költő. Ne legyenek illúzióink. Olvasni jó Fotó: Teknős Miklós TESAZ HIRDETÉS Gödöllői Királyi kastély 2009. augusztus 8.9. 9. B, Kastélynapok BAROKK Egész nap ingyenes programok látványos produkciók, gyermekeldalások, kézműves vásár és foglalkoztatók Mária Terézia Operaest a Barokk ismét Gödöllőn! Színházban Mária Terézia magyar ruhában című monumentális festmény ezen a hétvégén kerül az áthnuló kiállítás róla elnevezett szobájába. Információ: www .királyikastely. hu Tel.: 06/28 410-1 24 miji Autócentrum Gödöllőn felel i