Népszabadság, 2009. október (67. évfolyam, 230-255. szám)
2009-10-29 / 253. szám
www.nol.hu Elhunyt Győre Imre költő Életének 75. évében elhunyt Győre Imre költő. A versei mellett verses drámáiról is ismert, József Attila-díjas alkotó egy időben a Népszabadság versrovatában is rendszeresen publikált. Első versei 1955-ben jelentek meg, s még abban az esztendőben kötettel is bemutatkozhatott. Nevét azonban a Tűz-tánc című, 1958-ban közreadott antológia tette ismertté, amelynek nemcsak jellegadó szereplője, hanem egyik szerkesztője is volt. Az antológia az 1956-os forradalom előkészítésében, s a forradalomban szerepet vállaló írókkal szemben demonstrált. Bizonyítani akarta: vannak a szocializmus, a kommunizmus iránt elkötelezett költők. Győre Imrét egész életében ezek az eszmék, elvek, értékek és normák vezették. Nem tagadott meg belőlük semmit. Húsznál is több verseskönyve jelent meg, a rendszerváltás óta eltelt húsz esztendőben talán ha három. Azt szükségtelen magyarázni, hogy kezdeti nyers, darabosan expresszív verselését miért és hogyan váltotta fel a népköltészetre, a XIX. századi verstípusokra visszakötő konzervatív beszédmód, a Korbácsos éneket a Gazdátlan szüret, a patetikusan forradalmit, a tragikusan hősiest a kesernyés irónia, önirónia, a magány egyre hosszabbra nyúló csöndje. Munkásságát 1958-ban Gábor Andor-, 1980-ban József Attila-díjjal ismerték el. Küzdelme magával, küzdelme az érdektelenséggel, a részvétlenséggel, küzdelme évek óta tartó súlyos betegségeivel véget ért. Nem biztatta, nem segítette senki és semmi. December másodikén töltötte volna be 75. évét. Varga Lajos Márton Késői fellángolás Film Fel! - forgalmazza a Fórum Film Fáy Miklós Tudom, hogy előbb kellett volna szólni, de még tart az őszi szünet, jobb későn, mint egyáltalán nem. És ez fontos: a Fel! olyan film, amit látni kell. Gyerekkel vagy szülőkkel vagy csak magányosan, de meg kell nézni. Én akkor jöttem rá, amikor valaki elkezdte mesélni a történetet, és észrevettem, hogy ez engem nagyon is érdekel. Úgyhogy a legegyszerűbb az lenne, ha most elkezdeném mesélni a történetet, van egy öregember, aki csöndben, lassan, érdektelenül élte le az életét, léggömböt árult, egyedül maradt, és akkor egy napon... Nem, ez így kevés. De még ebben is vannak érdekes elemek. Az embernek az az érzése, hogy a forgatókönyvírók (egyébként a film rendezői is, sőt az egyikük még az eredeti változatban két kutyának is a hangja) összeírták egy nagy papírra, hogy melyek azok a témák, amelyeket egész estés animációs filmekben szigorúan kerülni kell. Nem lehet egy 78 éves tata a főszereplő, aki bottal jár, és mogorván néz maga elé. Nem lehet szó benne boldogtalanságról, gyermektelenségről, csendes halálról a kórházban, és ha mégis, legalább ne egy túlsúlyos, buzgó, Russell nevű kínai kölök legyen a második számú főszereplő. Vagy ne kelljen félni a kutyáktól. A mindent eldöntő nagy bunyót ne két vénember vívja, a kardcsapásokat ne a járókerettel hárítsák, és mondhatnám tovább. Persze, tudják, hogy mit csinálnak. Mert mondani is akarnak valamit. Sok mindent. Hogy élni jó, mindig és minden korban, hogy az élet fontosabb mindennél, az élő csodálatosabb, mint a halott, vannak álmok, amelyeket meg kell valósítani, de vannak meg nem valósult álmok, és azokkal sincs semmi baj. A csöndes élet néha éppen akkora kaland, mint a világkörüli utazás - jó, lehet, hogy ezt csak vigasznak szánták. Van viszont egy még fontosabb üzenet: moziba járni öröm. De nem az üzenetek és a váratlanságok miatt jó film a Fel!, hanem mert ez mind egy valóságos filmben látható, amely izgalmas, mulatságos, megható. Mert van benne egy filmetűd, néhány perc, zene szól alatta, kicsit elválik az egész filmtől, és elmesél két életet, olyat, amelyben semmi, de semmi különös nincs, és mégis annyi gyengédség, ötlet, szeretet van benne, hogy a néző hihetetlenül boldognak érzi magát, amiért akár vele is megtörténhet ugyanez. Mégsem ezért kell megnézni, hanem mert olyan káprázatosan gondos munka, ahogy az öreg rajzolt figura leül, de közben önkéntelen mozdulattal fölhúzza a nadrágja szárát, hogy ki ne térdesedjen, pedig csak komputernadrág, és az önkéntelen mozdulat egy csomó munkával jár. És nem felejtik el, hogy ha elalszik, másnap reggelre megborostásítják a vénembert, pedig az is pluszmunka, de nekik megéri. Nekünk is. A Fel!-ben minden van, amit egész estés animációban kerülni illik NÉPSZABADSÁG • 2009. OKTÓBER 29., CSÜTÖRTÖK Kultúra • ll Találkozásom Napóleonnal A csellózó Szinyei, a befőttesüvegbe zárt Bortnyik és az ópiumszívó Brassai is felbukkan a Virág Judit Galéria legújabb albumában, a 121 legszebb magyar festmény társaságában. A galériában most bemutatott képekhez 121 kortárs gondolkodó fűzött személyes sorokat. Szablyár Eszter Vonatfülkében találkozott először Parti Nagy Lajos Csontváryval, 1960 nyarán. Az olcsó repróban feszengő önarckép poros üvegen át kémlelte, hogy a gyerek tétován lesi, ahogy édesanyja felfedi a titkot, ki is az palettás ember ott, majd leleplezi, mindketten balkezesek. Parti Nagy kisfiú azonnal fel is vette majdani foglalkozásai listájára - rögtön a kanász, a pilóta és a tengerész mellé - a festőt. Hogy az írólét mikor került be az impozáns választékba, nem derül ki az emlékmorzsából, amely egy misztikus tranzakció apropóján született ezen a nyáron. A magyar festészet 121 gyöngyszemét válogató galériás páros, Virág Judit és Törő István Parti Nagy Lajosra „bízta” Csontváry Önarcképét, cserébe a kép által előidézett - színekben, illatokban, hangokban őrzött - érzéseket, pillanatokat kért: kétezer leütésben. A szavakba sűrített kötődés, egyes szám első személyben írt művészettörténet képezte az alku tárgyát további 120 kiválasztottal, íróval, karmesterrel, balett-táncossal, színésszel, humoristával, újságíróval, biológussal, orvossal, ügyvéddel, közgazdásszal, na meg művészettörténésszel, műgyűjtővel és műkereskedővel. Akadt, akit a kép választott magának, és volt, aki maga választott. Júliusban pillanatok alatt elkelt a magyar művészet legjava, amit a két műértő három évig vizsgált szubjektív ítélete patikamérlegén. Derkovits Halárusa láttán a Zeneakadémiát igazgató Batta András felidézte gyerekkora fekete gumicsizmás, halárus terminátorait a Nagycsarnokból. A négyéves gyerekként szüleivel az Operába vonatozó Fehér László elővarázsolta a fülbe főtt kolbász szagában pácolt Ferenczy-képet, a vakító napernyős Októbert. Fischer Ádám, Czigány Dezső Napóleonnal hátterezett csendéletének mesélője azt a pillanatot küldte, amikor nyolcévesen, a Háry János zongorakivonat borítóján először találkozott a térdre boruló Napóleonnal. A kegyeltek a rájuk bízott mesterek láthatását írták: Jerger Krisztina a találkozást Bálint Endrével, Ungvári Tamás Kondor Bélával, Juhász Ferenc Csernus Tiborral. Szinte észrevétlenül mindenki belecsúszott a kép terébe, párbeszédbe elegyedett a szereplőkkel, faggatta a vászonra, fára száradt titkokat. Konrád György Don Quijotének és Sancho Pansának titulálta Rippl-Rónai öccseit, Lajost és Ödönt. Esterházy Székely Bertalan Japán nőjéből próbálta kiudvarolni japánság és magyarság mibenlétét, a Batthyány Gyula lóversenyén bóklászó Farkasházy Tivadar azt tudakolta, mit keres az előtérben ácsorgó, nyerges hátú póniló. - Tét nélkül gyönyörködni - feleli Virág Judit, ha az ember azt kérdezi, miért fáradt az egymást érő aukciók rengetegében a kollekció összeválogatásával. Miért keresett fel tíz múzeumot - mint például a Fővárosi Képtárat, a Nemzeti Galériát, vagy a pécsi Janus Pannonius Múzeumot -, hogy kölcsönbe kérje a féltett műkincseket, és miért harminc műgyűjtőt. - Sajátos térrel gazdagodik a kép, újabb lendületet kap az asszociációs játék - válaszol Virág Judit, ha az ember azt kérdezi, miért kutakodott hónapokig vaskos albumokban, a végtelenített világhálón és saját emlékei között, hogy körítést adjon a kötetté rendezett művekhez. Találjon korszellemet idéző képeslapot, feketefehér fényképet, „feleselő” reprót a nemzetközi merítésből. A megszállott kutatásban egy francia szakácskönyvből még Picasso fából faragott almacsutkája is előkerült, majd Szobotka Imre csendéletalmái mellett landolt. Brassai ópiumszívó önarcképe Gulácsy ópiumszívós társaságát kereste, Vaszary teniszütős udvarlója felett pedig Charlotte Cooper, az 1900-as évek teniszcsillaga vállalt mellékszerepet, hófehér sportkosztümben. Barangolunk a klasszikus képlabirintussá rendezett galéria szintjein. Csendélet, nagyváros, a nő, zsáner, transzcendens. Az átengedett kedvenceket Virág Judit egy pillanatra visszacsempészi saját hatáskörébe. Munkácsy Poros útja kapcsán a Dél-Amerikából előkerült két idős tulajdonos hölgyről és az állami alkut követő páratlan aukciós sikerről mesél, Iványi Grünwald Béla nagybányai táját első galériája árukészleteként veszi lajstromba, Nagy István páros portréjának nőalakjába pedig nagymamáját vizionálja. Közben én is megtalálom a saját nagymamámat. Rippl-Rónai képén fürkészi a távolt. Tét nélkül gyönyörködni: ez a célja Virág Judit és Törő István tárlatának Fotó: Szabó Bernadett Botrány az Operában Engedély nélkül rendezték át a védett patikát A főpolgármester és a VI. kerület jegyzőjének segítségét kérték tiltakozó levelükben az Andrássy út 26. lakói a házukban lévő Opera patika átalakítása miatt. A tavaly bezárt 120 éves gyógyszertár védett berendezését ugyanis az új tulajdonosok engedély nélkül lebontották, s a gyógyszertár egyik hátsó helyiségébe költöztették. Csordás Lajos Mindez a nyár folyamán történt, letakart ajtók mögött, tudtuk meg utólag. A dologról nemcsak a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal nem tudott, de még a ház közös képviselője sem. A gyógyszertár 1887 óta működött az Andrássy úton, s 1931 óta a mai helyén. XIX. századi, kolóniás stílusú bútorzata a hatvanas évek óta élvez műtárgyvédelmet. Tavaly, a patika bezárásakor és eladásakor már felmerült, hogy a tulajdonosváltás egyben funkcióváltással is jár majd, s a berendezést Miskolcra költöztetnék, mivel a bútorzatra itt már nem volna tovább szükség. Ekkor azonban a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal az egész épületre ideiglenes műemléki védelmet rendelt el, kifejezetten azzal a céllal, a bútorzat a portállal együtt, mint együttes maradhasson fenn a védett útvonalon. A tulajdonosváltás megtörtént, a gyógyszertár az Opera Medi Ventura Bt.-től az And 26 ingatlanfejlesztő kft.-hez került, a bútorzat azonban egy másik cég, az Apró Tallér Kft. tulajdona lett. Persze mindkét céget ugyanaz a tulajdonosi kör jegyzi, így az esetleges változtatásokban könnyen dűlőre juthattak egymással. Például abban, hogy a helyiségcsoportban nem lesz többé patika, a védett berendezés pedig útban van az utcai üzlethelyiségben. Egy belsőépítész ötlete alapján végül úgy döntöttek, hogy a bútorzatot beljebb helyeztetik, a hátsó helyiségbe, amely tíz-húsz centi híján majdnem ugyanakkora méretű, mint az utcai, tehát oda átfér a védett bútor. A KÖH-nél tájékozódtak is ez ügyben, de ezt figyelmen kívül hagyva a tulajdonosok mégis átrakatták a beépített szekrényeket és a körbefutó galériát a hátsó terembe, így most már az utcai helyiségben semmi sem akadályozza a belsőépítészek kreativitását, például hogy ott kávézót vagy éttermet rendezzenek be, a hivatal ellenezte az áthelyezést. Ezt figyelmen kívül hagyva a tulajdonosok mégis átrakatták a beépített szekrényeket és a körbefutó galériát a hátsó terembe, így most már az utcai helyiségben semmi sem akadályozza a belsőépítészek kreativitását, például hogy ott kávézót vagy éttermet rendezzenek be. Mindez olyannyira titokban történt, hogy csak néhány hete, egy helyszíni szemlén derült ki a műemlékvédelmi szakemberek számára. A KÖH természetesen kötelezte a tulajdonosokat az eredeti állapot helyreállítására, s az illegális akciót 5,4 millió forintos bírsággal sújtotta. Szerintük ugyanis mit sem ér, hogy a bútor házszám szerint helyben maradt. A berendezés a portállal, a kirakattal együtt mint officina képviselt értékes egységet, nem raktári berendezésként. Most mindezt megfosztották az értelmétől. Ezzel az Andrássy út utolsó régi boltberendezése, enteriőrje sérült meg. Vagyis maga az Andrássy út műemlékisége. A tulajdonosok természetesen fellebbeztek a büntetés ellen. Ugyanakkor viszont a ház lakóinak több mint fele az ellen tiltakozott, hogy a patika egykori tereibe melegkonyhás vendéglátóegység költözzön. Különösen úgy, hogy gátlástalanul fittyet hánynak a jogszabályokra.