Népszabadság, 2010. október (68. évfolyam, 229-253. szám)

2010-10-01 / 229. szám

www.nol.hu Az LB döntött: le kell adni a Jobbik hirdetését A Legfelsőbb Bíróság csütörtö­ki döntése értelmében le kellett volna adnia a Jobbik „cigánybű­nözést” is említő kampányhir­detését a Magyar Rádiónak és a Magyar Televíziónak. Az Országos Választási Bizott­ság hétfőn 6:2 arányban úgy ítélte meg, hogy a Jobbik „cigánybűnö­zés” kifejezést is használó hirde­tései nem lépték túl a vélemény­­nyilvánítás alkotmányos határát, a hirdetések tartalma nem sért olyan alkotmányos alapjogot, és nem valósít meg olyan, törvény által büntetni rendelt tényállást, amely alapján a Magyar Rádió, il­letve a Magyar Televízió megta­gadhatta volna a közlésüket. Az OVB szerint a közmédiumok a hir­detés visszautasításával megsér­tették a jelölőszervezetek közöt­ti esélyegyenlőség, valamint a jó­hiszemű és rendeltetésszerű jog­gyakorlás választási alapelvét. A hétfői szavazáson Bordás Vilmos, a testület elnöke és Litresits And­rás, az MSZP delegáltja szavazott a jogsértés megállapítása ellen. A közszolgálati műsorszolgál­tatók a döntés ellen felülvizsgála­ti kérelmet nyújtottak be, ezt bí­rálta el csütörtökön az LB. Indok­lása szerint a választási eljárásról szóló törvény szerint kampány­ban a jelölőszervezetek és szemé­lyek azonos feltételek mentén te­hetnek közzé politikai hirdetést, a politikai hirdetéshez pedig véle­ményt, értékelő magyarázatot fűz­ni tilos. Szintén a választási eljá­rási törvény szerint a műsorszol­gáltatók részvételére a választá­si kampányban egyebekben a rá­diózásról és televíziózásról szóló törvény rendelkezéseit kell alkal­mazni. Az LB hivatkozott a média­­törvényre is, amely egyértelműen kimondja, hogy a politikai hirde­tés, így a kampányfilm tartalmáért a műsorszolgáltató e törvény sze­rint felelősséggel nem tartozik. E rendelkezés alapján - és olyan törvényi előírás hiányában, amely felhatalmazza a műsorszolgáltatót a közzététel előtt a politikai hirde­tés tartalmának vizsgálatára, ezál­tal szűrésére­­ az érintett közszol­gálati műsorszolgáltatók nem ta­gadhatták volna meg a kampány­film, illetve hanganyag közzététe­lét, ezért az Országos Választási Bizottság határozatában helyesen állapította meg a törvénysértést. Az LB határozatából az követ­kezik, hogy a kampány hátralé­vő részében a műsorszolgáltatók nem tagadhatják meg a hirdetés leadását. Kártérítési pert indít a Jobbik a Magyar Rádió és Magyar Tele­vízió ellen, amiért nem közöl­ték a „cigánybűnözést” is említő kampányhirdetésüket - közölte tegnap Dúró Dóra, a párt szóvi­vője. (MTI) Újabb részlet a Kubatov-beszédből „Zomborynak a kerület minden házához van kulcsa” Hírösszefoglalónk Újabb részletet közölt Kubatov Gábor fideszes pártigazgató ta­valyi, nagy vihart kavart balaton­­szárszói beszédéből a kuruc.info. A szélsőjobboldali portálra feltöl­tött anyag szerint Kubatov tavaly tavasszal fideszes aktivisták előtt arról beszélt, hogy „lesz majd egy olyan periódus a kormányzásnál, amikor el fog fogyni a táborunk”, és akkor lesz majd igazán fontos a most hárommillió nevet tartalma­zó adatbázis, hogy vissza tudják szerezni az elpártoltak szimpátiá­ját. A most kiszivárgó felvételrész­leten a IX. kerületi választókerüle­ti elnököt, Zombory Miklóst hoz­za fel példának, akit egy egysze­rű technikatanárnak nevez, és bár úgy véli, Zombory „nem túl szép, nem túl okos”, de kerülete összes választójának pártszimpátiáját is­meri, és a kerület minden házához van kulcsa, hogy be tudjon menni a szórólapokat bedobni a postalá­dába. Kubatov arról beszél a fide­szes aktivisták előtt, hogy Zom­bory, mivel már 66 éves, nem tud­ja használni a számítógépet, ezért egy szekrény mögé rejtett füzetbe jegyzi fel a választók adatait. „Ne­ki a szavazókörben olyan szerve­zettsége van, hogy bent ül az egész család­ nagynénje, mindenki. És ki­üzennek, hogy egyébként az ő kör­zetéből ki nem volt ott. Miklós be­ül a Skodájába, elmegy, bekopog, és azt mondja: no, menjünk el sza­vazni!” - hallhatók a Fidesz párt­igazgatójának szavai a felvételen. Zombory vasárnap a IX. kerület 2. választókerületében indul újra egyéni képviselőjelöltként az ön­­kormányzati választásokon. A Kubatov-beszéd első részle­tét szintén a kuruc.info hozta nyil­vánosságra április elején, néhány nappal az országgyűlési választá­sok előtt. Abban a fideszes politi­kus egyebek mellett azt állította, hogy a 2009-es pécsi időközi vá­lasztáson csaknem mind a 38 ezer Fidesz-szavazó nevét, címét, ko­rát és telefonszámát ismerték, sőt még azt is nyilvántartották, hogy mennyire erős támogatói a párt­nak. Kubatov egyértelműen be­szélt arról is, hogy nemcsak saját szimpatizánsaikról, hanem a szo­cialisták szavazóiról is voltak in­formációik. A kuruc.info hírére a Jobbik el­nöke bejelentette: különleges sze­mélyes adattal való visszaélés és választás rendje elleni bűncselek­mény miatt feljelentést tett. Az MSZP az adatvédelmi biztoshoz fordul, és törvénysértés miatt jogi lépéseket tesz. Török Zsolt szóvivő felszólította a Fideszt, hogy azon­nal mondassa le Zomboryt. Kubatov Gábor csiek semmit sem tudnak a mostani Sziliről, moz­galmának nevére senki sem emlékezett. Mellesleg a pécsi kampány csendes, a lakos­sági találkozók gyakorlatilag érdektelenségbe ful­ladnak. Pécset talán kifárasztotta a tavalyi, nagy érzelmeket megmozgató polgármester-választás, de az is lehet, hogy a nyugalom annak szól: a vok­solás egyesélyes. A Fidesz arra készül, hogy akár mind a tizenkilenc pécsi körzetben nyerni fog. Ezt Meixner sem tartja kizártnak, de bízik abban, hogy néhány lakótelepi körzetben befut a balol­dali jelölt. Bármilyen összetételű is lesz a következő közgyűlés, a város vezetőire nehéz feladatok várnak. Az évente 40 milliárd forintból gazdál­kodó Pécs adósságállománya 33 milliárd forint, s az EKF eredményeképpen megszülető intézmé­nyek újabb, milliárdos terhet raknak az önkor­mányzatra. Páva Zsolt azt ígéri, hogy „civil ös­­­szefogással leküzd minden nehézséget”, s befek­tetőket hoz a városba. Az MSZP - ellenzékbe ké­szülve - ahhoz kéri a pécsi választók segítségét, hogy „a Fidesz ne bonthassa le a demokrácia in­tézményrendszerét”. Páva Zsolt tavaly májusi ünnepélyes eskütétele megválasztása után, a Széchenyi téren Fotó: Wéber Tamás NÉPSZABADSÁG • 2010. OKTÓBER 1., PÉNTEK Magyarország • 3 Telt-múlt az idő, végül aztán az ön­kormányzati szö­vetségek, amelye­ket egyébként ne­hezen lehetne szó­cs bázisként leírni, legnagyobb döb­benetükre meg­tudták, hogy Kósa Lajos szép titok­ban már meg is szervezte a hátuk mögött Debrecen­be a városi polgár­­mesterek rande­vúját. Kosa mulat Tóth Ákos tolna@nepszabadsag.hu Kósa Lajos úgy gondolta, hogy vasárnap közeledtén nem árt még egy kis önbizalom-növelés, ezért tegnapra összeszervezte Debrecenbe a városi polgármestereket, hogy ott bulizzanak még egy nagyot, afféle kampányzáróként. A városi polgármesterek randevúja néven futó esemény végeredményben mást se volt hi­vatva igazolni, mint hogy Kósa és fideszes polgármestertársai az újkori történelem legrátermettebb városvezetői. Az esemény­re szóló meghívón szerényen csak annyi állt, hogy Debrecen „a magyar történelemfejlődés legújabb kori sikervárosa”. Valaho­vá aztán azt is eldugták a meghívó szövegében, hogy ez lesz a húszéves önkormányzati rendszer ünnepsége is. Minden év szeptember 30-án ugyanis valamennyi magyaror­szági önkormányzati szövetség együtt ünnepeli immáron tíz éve azt, hogy 1990. szeptember 30-án tartottak először önkormány­zati választást Magyarországon. Ez az önkormányzatok napja. Tavaly még úgy volt, hogy ebben az évben is együtt ünne­pel a hét szövetség, de a Kósa Lajos vezette Megyei Jogú Váro­sok Szövetsége azt ajánlotta, hogy majd az új kormánnyal tár­gyaljanak az ünnep megrendezéséről. Megpróbálták, ha nem is a kormánnyal. írtak az államfőnek, aki előbb vállalta a rész­vételt, majd lemondta. Aztán Orbán Viktor mentette ki magát. Majd Kövér László közölte, hogy az ünnepségre a Parlament felsőházi termét csak térítés ellenében kaphatják meg, így telt­múlt az idő, végül aztán az önkormányzati szövetségek, ame­lyeket egyébként nehezen lehetne szoci bázisként leírni, leg­nagyobb döbbenetükre megtudták, hogy Kósa Lajos szép titok­ban már meg is szervezte a hátuk mögött Debrecenbe a váro­si polgármesterek randevúját, csak erről valahogy elfelejtette őket értesíteni. Ja, és a fővédnök Orbán Viktor, ki más is lenne. A legnagyobb önkormányzati érdekvédelmi szövetség, a több mint 1300 települést tömörítő TÖOSZ főtitkára keserűen csak ennyit mondott: Kósa Lajos elárulta saját önkormányzati érdek­védő társait. Árulás. Rendkívül súlyos szó, ennek ellenére mintha nem is e korból való volna. Hiszen ki akad még fönn itt szimpla árulá­sokon? Emlékszik-e még valaki, hogy az önkormányzatok buzgó érdekvédője, Kósa Lajos hogyan próbálta annak idején megaka­dályozni, hogy egy Debrecen melletti kistelepülésen telepedjen meg egy multicég? Inkább elutazott tárgyalni a cégközpontba, csak nehogy már a kistelepülés járjon jól, vigyék inkább a beru­házást Debrecenbe. A befektető ezt aztán úgy elunta, hogy in­kább másik országba ment. Ha valaki ezt meg tudta tenni, vajon miért ne lépne át ugyanilyen könnyedén másokon? Mondjuk az összes többi településen. Hiszen Kósa a Megyei Jogú Városok Szövetsége elnökeként 23 települést képvisel, úgy kétmillió em­bert. Kit érdekel a többi, összesen úgy 3150 települést tömörítő érdekvédelmi szövetség a maguk csaknem nyolcmillió emberé­vel? A lényeg, hogy húszéves az önkormányzatiság, és Kósa La­jos ismét jót mulatott. A kormányok ki­vételesen békülé­­keny képet igye­keznek magukról közvetíteni a má­siknak, azt bi­zonygatják, hogy részükről csakis jó szándékkal van ki­kövezve a megér­tés útja. Szélcsend Kis Tibor kist@nepszabadsag.hu A pozsonyi külügyminiszter és a magyar-szlovák vitákban köz­vetíteni próbáló EBESZ-főbiztos budapesti látogatása után sem lettünk okosabbak a kétoldalú viszony kilátásait illetően. E meg­beszélések nagyon kevés támpontot adnak annak eldöntéséhez, hogy tartós szélárnyékba kerülhetnek-e kapcsolataink, vagy csu­pán vihar előtti csendnek vagyunk tanúi a legutóbbi hetekben. Mert tény ugyan, hogy a nyári kormányváltások nyomán a ma­gyar-szlovák szópárbajok heve alábbhagyott - ettől azonban a problémák szinte változatlan formában megmaradtak. S a ta­pasztalatok arra intenek, hogy kapcsolatainkban elég egy rosszul megfogalmazott mondat, egy félreértelmezhető gesztus valame­lyik fél részéről, és máris ott állunk, ahol a part szakad. Igaz, a rémes Fico-kabinet távozásával beállt szélcsend ön­magában értékelendő fejlemény - tulajdonképpen szokatlan is a máshoz szokott magyar és szlovák füleknek. Ugyanígy az is rit­ka pillanat, hogy a feszültségeket nem élezni próbálják, hanem inkább a felszín alá tuszkolnák itt is, ott is. A kormányok kivéte­lesen békülékeny képet igyekeznek magukról közvetíteni a má­siknak, azt bizonygatják, hogy részükről csakis jó szándékkal van kikövezve a megértés útja. Látható, hogy egy újabb fékevesztett szópárbaj kirobbantását egyik kormány sem érzi érdekében álló­nak. Ugyanakkor némely dologban egyelőre kifejezetten tanács­talanok. Nem tudják, milyen lépések lennének a legcélravezetőb­bek az adott helyzetben. Erre utal, hogy Radicováék és Orbánék egyaránt boldogan belementek abba: kormányközi vegyes bizott­ságok tárgyaljanak előbb a legtöbb szenvedélyt kiváltó ügyekről. Márpedig ezek a testületek nem ilyen súlyú problémák rende­zésére vannak kitalálva, adott esetben gyaníthatóan csak bizo­nyos ügyek jegelésére, elfektetésére lesznek jók. Hiszen ilyen bizottságosdihoz többnyire olyankor szoktak menekülni a kor­mányok, amikor a magas politikai szinteken nincs épkézláb öt­let vagy szándék hatékony megoldások felkutatására. És valóban, egyelőre tényleg nincs sem Pozsonyban, sem Budapesten új el­képzelés, a szándékokat pedig korai volna még megítélni. Vagy­is az enyhülés pillanatnyilag a szavakra korlátozódik, a kapcso­latrendszerbe beépült időzített bombák pedig ugyanúgy ketyeg­nek, mint eddig. Legfeljebb kevésbé fülsiketítően. Ettől azonban még nyilvánvaló, hogy két igen komoly ügyet - a szlovák állam­nyelvtörvényt és a magyar kettős állampolgársági jogszabályt - illetően sokáig már nem lehet kivárásra játszani. A kapcsolatok jövője szempontjából mindkét probléma megoldása alapvető je­lentőségű. Nyilván nem segíti a megoldást, hogy a két kormány már a kezdet kezdetén eléggé megkötötte magát. A mi számunkra még a beígért módosításokkal is diszkriminatívnak látszik a szlo­vák nyelvtörvény, főleg mert remény sincs arra, hogy alkalmazá­sát Pozsony összekösse egy kisebbségi jogszabály kidolgozásá­val. A másik félnek viszont a magyar kettős állampolgársági tör­vény elfogadhatatlan, és az új szlovák kabinet láthatóan cseppet sem veszi komolyan azt a budapesti bizonykodást, hogy a jogsza­bálynak nem célja a magyar állampolgárság tömeges megadása. Valójában tehát mindkét esetben gordiuszi csomóról van szó. Az elvágásukra irányuló eltökéltség sem Budapesten, sem Pozsony­ban nem érzékelhető.

Next