Népszabadság, 2011. február (69. évfolyam, 26-49. szám)

2011-02-17 / 40. szám

www.nol.hu NÉPSZABADSÁG • 2011. FEBRUÁR 17., CSÜTÖRTÖK VIlág • 7 Líbiában is az utcára mentek Egyiptomban sztrájkolnak, Jemenben tüntetnek Tíz nap alatt elkészítik és két hónapon belül népsza­vazásra bocsátják az új egyiptomi alkotmány mó­dosításának tervezetét. Mi­közben az egyiptomi kato­nai junta normalizálná a rendszert, a közel-keleti térségben tart a diktatúrák elleni népmozgalom. Munkatársunktól Az egyiptomi hadsereg arról igyekszik meggyőzni az embe­reket, hogy vegyék fel a mun­kát, és hagyjanak fel a sztrájkok­kal. Az emberek azonban Haszni Mubarak elnök rezsimjének bu­kása után úgy gondolják: most már végre hangot adhatnak szo­ciális követeléseiknek, ezért né­hol ismét sztrájkolnak. Szerdán a Nílus deltájában lévő egyik ha­talmas textilgyár dolgozói felújí­tották a sztrájkjukat, magasabb béreket követelve. A diktatúraellenes mozga­lom átterjedt Líbiára is. Erő­vel oszlatott szét a líbiai rend­őrség egy kormányellenes tün­tetést a kelet-líbiai Bengázi­­ban szerdára virradóra. Ben­­gázi egyébként is a Kadhafi-el­­lenes mozgalmak középpontja, ahol korábban is voltak rezsim­­ellenes megmozdulások. A vá­rosban erős iszlamista mozga­lom működik. A tüntetők ellen a kormányzat bevetette saját embereit, miután a felvonulók azt kiáltozták, hogy „Nincs is­ten Allahon kívül és Moammer Isten ellensége!” Hírek szerint csaknem negyvenen kerültek kórházba sebesülésekkel. Arról, hogy Líbiában forrnak az indulatok részletesen beszá­mol a nemzetközi média, pél­dául a BBC, a helyszínről érke­ző internetes kommentárokat felhasználva. A tüntetést ezút­tal az robbantotta ki, hogy a ha­tóságok letartóztattak egy em­berjogi ügyekben eljáró ügyvé­det. A Kadhafi fiához, Szeif al- Iszlámhoz közel álló, Kurina cí­mű újság internetes oldala sze­rint az ügyvédet már elenged­ték. A Kurina tudósítása szerint a rendőrök azért léptek közbe, hogy véget vessenek a Kadha­­fi-hívek és­­ az ügyvéd elenge­dését követelők közé vegyült­­ „szabotőrök” összecsapásának. A hajnali incidensek után nem sokkal rendszerpárti de­monstrálók vonultak fel a vá­rosban és más helyeken. Kad­hafit éltették, és bírálták az al- Dzsazíra katari hírtévét, amely a tripoli vezetés szerint szít­ja a lázadást egyes arab orszá­gokban. Legkevesebb négy tüntető sebesült meg szerdán a jeme­ni fővárosban, a rezsim bukását követelő diákok és a hatalom hí­vei között hatodik napja folyta­tódó összecsapásokban - jelen­tették szemtanúk és tudósítók a helyszínről. A hatóságok két­ezer rendőrt küldtek az utcákra, hogy megfékezzék a 32 éve ha­talmon lévő Ali Abdullah Sza­­leh elnöknek, az Egyesült Álla­mok szövetségesének lemondá­sát követelő tüntetéseket. Újabb utcai zavargás volt Teheránban, amikor utolsó út­jára kísérték a hétfői tünte­tés egyik diákáldozatát. Ismét a kormánypárti fegyveresek zúdultak az ellenzékiekre. Az iráni törvényhozásban a kor­mánypárti többség halált kö­vetelt Muszavira és Karrubira, az ellenzéki mozgalom két ve­zéralakjára, akik egy ideje há­zi őrizetben vannak, és csak az interneten keresztül adnak ki nyilatkozatokat. Az iszlám köztársaság vezetői eltökél­ték, hogy vaskézzel fojtanak el minden ellenzéki tömegmoz­galmat. Kormánypárti tüntetők Jemenben, ahol diákok követelik az államfő távozását Fotó: MTI/EPA Yahya Arhab „Egyiptom érdeke is az Izraellel kötött béke” Minket is meglepett - vallotta be Dán Meridor izraeli miniszterel­nök-helyettes, titkosszolgálato­kért felelős miniszter az egyipto­mi forradalommal kapcsolatban tegnap a Magyar Külügyi Intézet­ben tartott előadásán. Elismerte, hogy pár nappal ezelőtt ő sem gondolta volna, hogy az esemé­nyek ilyen fordulatot vesznek. - Az első felvonásnak vége, a re­zsim megbukott, de még teljesen nyitott, hova vezet mindez - mondta a miniszterelnök-helyet­tes. Kitért arra: az Egyiptom és Izrael között 1979-ben született békeegyezmény a régió stabilitá­sának sarokköve, így nemcsak Izrael, de Egyiptom érdeke is, hogy az életben maradjon. Meridor elmondta, a világban paradigmaváltás tapasztalható, amelynek része, hogy a vallás egyre nagyobb teret nyer a politi­kában. Kifejtette, hogy képtele­nek kompromisszumra azok a politikai szervezetek, amelyek úgy állítják be magukat, mint Isten akaratának tudói - Meridor ilyennek írta le a Hamaszt, a Hezbollahot, a talibánt és az al-Kaidát. Lapunk kérdésére a miniszterelnök-helyettes nem fedte fel, vajon az egyiptomi Muszlim Testvériség mozgalmat is ebbe a kategóriába sorolja-e, de elmondta: nehezebb olyan szerve­zettel együttműködni, amely a vallásból nyeri politikai állásfog­lalásait. Megjegyezte, hogy a Muszlim Testvériség térnyerése miatt Basar al-Aszad szíriai elnök és II. Abdullah jordániai király is aggódik. (I. E.) „Már a házasságot sem engedhetjük meg magunknak” Drágaság és kilátástalanság jellemzi a kairói mindennapokat Baraci­ Ágnes Kairó 180 font lesz - böki ki a sarki kebabos Kairó egyik központi utcáján. Négy adagot vettünk, hús, hummusz, kenyér és sava­nyúság jár hozzá. Egy adag hal 60 font lenne, de arról lemon­dunk. A kóláért még 2,5 fontot, a desszertnek szánt gyümöl­csért pedig 40 fontot fizetünk, mert ez import. Összesen 230 egyiptomi fontot, azaz mintegy nyolcezer forintot hagyunk ott. Olcsóbban nem lehet megúsz­ni az utcai étkezést. Beülünk a kocsiba, a benzin legalább ol­csó, a forradalom óta csak egy font (34 forint), a korábbi 1,5 helyett. Az egyiptomiak elégedet­lenségében fontos szerepet játszott, hogy tavaly az üzem­­anyagárakat száz százalék­kal emelték meg, a hús ára is majdnem a kétszeresére nőtt, ami a 400-500 fontos átlagke­reset tükrében már igen sok. Ennyit keresnek az állami dol­gozók is. - Hogyan lehet ebből megél­ni? - kérdezem Abdelrahmant, egy szerény lakásban, a legalább húszéves kanapén, a kiszupe­­rált tévé előtt. A csillárból egy kábel lóg ki, a végén kapcso­ló, azzal kell felkapcsolni a vil­lanyt. - Sokan két állást vállal­nak. És itt mindenki a szülőkkel él, amíg meg nem házasodik. Bár már azt sem nagyon engedhet­jük meg magunknak - mondja a 21 éves Abdelrahman, aki a ta­nulmányai helyett egy motelben dolgozik. A motel tavaly indult, de a fiúknak rendesen meggyűlt a bajuk az állammal. Az emberek a fizetésüknek körülbelül a felét költik étel­re. Az egyiptomi élelmiszer­­piac kiszolgáltatottságáért több helyi közgazdász a het­venes években kezdődött Infi­­tah (Nyitott Kapu) politikáját okolja. Az állam ekkor nyitotta meg teljesen a piacot a külföl­di befektetések előtt, kivonult a mezőgazdaságból és az ipar­ból. Az elmúlt évek gazdasági jelentései viszont már a szo­ciális problémákról, a fiatalok lehetetlen helyzetéről és tár­sadalmi javak egyenlőtlen el­osztásáról szólnak. Az egyiptomiak húsz száza­léka él havi 185 fontnál (6300 forintnál) kevesebb pénzből. A szegénység főleg vidéken sú­lyos, az ottani helyzetet nem is lehet Kairóhoz mérni. A „befutott” fiatalok mint­ha más bolygón élnének. Ah­med, a 35 éves, családos pénz­ügyi elemző például bőven 5000 font (170 ezer forint) fe­lett keres, a száznegyven bró­kercég egyikében. Nincsenek megélhetési problémái, pe­dig már két hete nem dolgo­zik.­­ Kétmillió dollárt vesz­tettünk mindennap a tőzsdén. De a gazdaság fél év múlva fellendül, és őszintébbek le­hetünk a befektetőkhöz is. A szabadság jobb lesz az egyip­tomi gazdaságnak is - mond­ja bizakodva. • A Vörös-tenger melletti egyip­tomi turistaközpontokra már nem vonatkoznak a norvég külügyminisztériumnak azok az ajánlásai, amelyek nem taná­csolják az országba utazást. A svéd és a dán külügyi tárca már korábban hasonló közleményt adott ki. A norvég minisztérium szerdai közleménye továbbra is azt tanácsolja, hogy csak az utazzon Egyiptomba, akinek fel­tétlenül szükséges - de ez a megszorítás már nem vonatko­zik a Vörös-tenger partjára. A norvég hírügynökség szerint egy utazásszervező cég, az Amisol már március közepén újraindítja túráit, de a nagyobb ügynökségek nem tervezik, hogy május előtt utakat szer­veznének az észak-afrikai or­szágba. A tüntetések kitörése óta Egyiptomot elkerülik az egyébként a világ minden tájáról érkező turisták. (MTI) Katonák őrzik Tutanhamon halotti maszkját az Egyiptomi Múzeumban Fotó: Reuters - Amr Abdallah Dalsh Algéria lesz a következő dominó? Százezer embert kell megölni az országban, és akkor Algéria megmenekül. E dicstelen prófé­ciával Mohamed Lamari tábor­nok, az algériai hadsereg főpa­rancsnoka tette magát hírhedtté a 90-es években, az országban dúló polgárháború idején. La­mari csupán két dologban téve­dett. Algériában nem száz-, ha­nem 200 ezren haltak meg, az ország azonban nemhogy meg­menekült volna: újult erővel tör fel az elégedetlenség hulláma. Csak tavaly 900 kormányelle­nes megmozdulás volt a Magh­­reb-országban, és az elégedet­lenségnek számos oka van - adta közre a francia Libération. A víz- és gázvezeték túlságosan lassú kiépítése miatti zúgolódástól a szociális lakásokkal történő ma­chinációig, a járhatatlan utakon bekövetkezett halálos balese­tektől a bányarobbanások okoz­ta gyermekbetegségekig széles a lakossági elégedetlenség skálá­ja. S mindehhez - Tunéziához és Egyiptomhoz hasonlóan - hoz­zájárul a magas élelmiszerárak okozta lázongás, a fiatalok köré­ben uralkodó, az egekbe szökő munkanélküliség, a rendőri el­nyomás, a politikai és emberi szabadságjogok hiánya. Algéria nem Tunézia és nem Egyiptom - nyilatkozta az al- Dzsazíra televíziónak Murad Medek­i algériai külügyminisz­ter. S akár igaza is lehet. Nem azért, mert az algériai megmoz­dulások - amint a miniszter állít­ja - csupán a lakosság kisebbsé­gét érintik. A különbség inkább az ország gazdasági potenciáljá­ban, ásványkincsekben való gaz­dagságában és társadalmi beren­dezkedésében rejlik. Algéria je­lentős olaj- és földgázkitermelő ország; igaz, ebből a gazdagság­ból a szegény rétegek eddig alig részesültek. Elemzők úgy vélik, hogy ha szorul a hurok, az elnyo­mó rendszer csöpögtethet vala­micskét az elégedetlenkedők­nek, és ezzel ideig-óráig elné­míthatja őket. Az algériai társadalmi beren­dezkedést elemző Libération­­cikk szerint ebben az országban minden hamis: nem igazi az el­nök, nincs valódi sajtószabad­ság, nem valóságosak sem a pár­tok, sem képviselőik. Az igazi ha­talom a hadsereg vezérkarának kezében van, Abdel-Azíz Butefli­­ka elnök az ő utasításaikat hajt­ja végre. Nem elég tehát az ál­lamfőt megdönteni - mint Tuné­ziában és Egyiptomban -, való­di rendszerváltásra lenne szük­ség. Kérdés, hogy a hadsereg mit akar: a reformok vagy az eddigi­nél is nagyobb elnyomás felé el­mozdulni. A jelekből ítélve az előbbit választja. A legújabb hírek sze­rint még a héten feloldják a 19 éve érvényben lévő rendkívü­li állapotot, visszaállítják a szó­lásszabadságot és engedélyezik a tömegdemonstrációkat. Kér­dés, hogy ezzel elejét veszik-e a forrongásoknak, vagy Algé­ria lesz Észak-Afrika újabb do­minója. Buteflika-támogató az elnök Fo­tójával Fotó: Reuters - Zohra Bensemra

Next