Népszabadság, 2012. november (70. évfolyam, 256-280. szám)
2012-11-02 / 256. szám
14 Népszabadság 2012. november 2., péntek Kultúra Wallenberg Az MTVA nem támogatja a most készülő dokumentumfilmet Rejtélyek fél évszázad után Varsányi Gyula Ködgép dolgozik a gyönyörű kupola alatt. Mellette kamera kering alsó állásban, felnézve a terem közepén álló, zsoltárokat éneklő rabbira és az elhomályosuló üvegablakokra. A rendezői-operatőri koncepció alkalmazkodik a környezethez: a pesti Rumbach Sebestyén utcai zsinagógát csak félig restaurálták, alul romos. Az elhagyott épületben a filmeseken kívül néhány statiszta, sárga csillaggal a ruháján. Sipos József rendező-producer és Gózon Francisco operatőr Raoul Wallenbergről forgat dokumentumfilmet a svéd diplomata születésének századik évfordulója alkalmából. Híres és gazdag család sarja volt, ám nem a családi bankban serénykedett, hanem egy kis élelmiszer-kereskedelmi cégnél, amely magyar-svéd üzletekkel is foglalkozott, olvasható róla. Raoul emiatt járt kétszer is Budapesten a második világháború idején, aztán úgy fordultak az események, hogy svéd diplomataként tért vissza 1944-ben, hogy zsidó-magyar állampolgárokat segítsen megmenteni a biztos haláltól. A Horthy-kormány képviselőivel, majd a nyilas vezetőkkel egyezkedve kiadott svéd védőútlevelek ezreket tartottak életben, sokakat a gettóból juttattak „védett házakba”, deportáltként fordítottak vissza. Amikor már Pesten folytak a harcok, Wallenberg fölvette a kapcsolatot a szovjet katonai vezetéssel, vesztére. Letartóztatták, és sorsa attól kezdve homályba vész. A politika „ködgépe” is működik. Nem szokványos történelmi dokumentumfilm készül. „Mesélő fejeken” és archív képeken kívül lesznek eljátszott jelenetek, amelyek történelmi helyzeteket illusztrálnak. Az utóbbiakban Wallenberget a színész Simon Kornél személyesíti meg. A kamera több helyszínen rögzít: egyebek között a Duna-parton a nyilasok által folyóba lőtt emberek emlékhelyén, a pesti Holokauszt Múzeumban, a Wallenberg Alapítványnál és persze Svédországban. Stockholmban Wallenberg 91 éves féltestvére, Nina Lagergren emlékezik arra, milyen volt utolsó találkozása Raoullal, milyennek látta őt közvetlenül budapesti küldetése előtt. A testvér és unokája, Cecília Ahlberg tavaly elmondta az angol BBC-nek, további adatokat várnak orosz illetékesektől rokonuk fogva tartásáról, mert az eddigiek még mindig nem eléggé hitelesek. Sipos stábja kért és kapott dokumentumokat Moszkvából, ezek börtönök közötti áthelyezésről, szívrohamról, egyebekről szólnak. Fölhasználják őket, mint ahogy megpróbálnak tájékozódni annál a volt svéd külügyi ügyvivőnél, aki a Wallenberg kiadását célzó svéd-szovjet kapcsolatfelvétel részleteiben is jártas. Sztálin állítólag, akárcsak a szovjetek által elfogott zsidómentő svájci diplomaták esetében, furcsa fogolycserét ajánlott: emigráns orosz arisztokraták ellenében hajlandó visszaadni Wallenberget. A svéd kormány azonban ezt elutasította. Ebben aligha hozhatott jó döntést, mindazonáltal a svédek lelkiismereti konfliktusa is tükröződik Wallenberg küldetésében és sorsában, hiszen deklarált semlegességük ellenére vasérc- és golyóscsapágy-szállítmányokkal mindvégig támogatták a német háborús erőfeszítéseket. A nácik szemében emiatt is különleges státusuk volt, ami segítette a budapesti embermentő munkát, amelyet Wallenberg végzett társai, köztük magyar zsidók közreműködésével. Sipos ez év végére elkészülő filmje nagypolitikai összefüggésekben is bemutatja 1944 őszének-telének eseményeit szakértők, a többi között Szita Szabolcs és Komoróczy Géza történész segítségével. Wallenberg alakjáról pedig megpróbálja lehántani azt a tényekkel alig alátámasztható romantikus hős mítoszt, amelyet a vele foglalkozó irodalom rárakott az elmúlt évtizedekben, és amelynek meggyőző kritikáját adta a malmöi egyetem magyar történészprofesszora, Lajos Attila svédül és magyarul is megjelent könyvében (Raoul Wallenberg - mítosz és valóság, Minerva 2007). Egy valós, életszerű Wallenberg-képet próbál rajzolni. A hazai dokumentumfilmek támogatására hivatott MTVA-kuratórium, meglepő módon, nem ad pénzt e mű elkészítéséhez. A költségek mintegy felét egy svájci-svéd érdekeltségű vállalkozó fedezi, a többit a rendező korábbi Márai-adaptációinak külföldi értékesítéséből befolyó összegekből „forgatják bele” a produkcióba. Több hazai és külföldi tévécsatorna érdeklődik a Wallenberg-film iránt. A Rumbach utcai zsinagóga szimbolikus helyszín fotó: Reviczky Zsolt Könyvtárügy Továbbra is megoldatlan kérdés, mi legyen az olvasókat nem érdeklő kötetekkel A mákos kifli apasztása Bárkay Tamás A könyvtáros-egyesületek nemzetközi szövetségének (IFLA) ajánlása szerint a közkönyvtáraknak lakosonként két kötettel kell számolniuk ahhoz, hogy vonzók legyenek - nálunk három dokumentumot javasol a Könyvtári Intézet. Az ún. fejlett Nyugaton rohamosan csökken a bibliotékák fizikai könyvállománya - a brit közkönyvtári állomány ma hatszor kisebb, mint a magyar, míg a használók száma a honinak háromszorosa. A világban egyre kevesebb tehát a polc, egyre kisebbek a megfogható könyveket tároló raktárak, miközben a közösségi és kutatóterek egyre nőnek, szaporodnak. A Könyvtár, Információ, Társadalom (KIT) című szakmai hírlevél szerkesztőjének hasonlata szerint a jó könyvtárak nagyjából úgy működnek, mint a jó kiskereskedések. Ha azt tapasztalják, hogy a mákos kifli nemigen fogy, akkor először is nem rendelnek belőle másnapra, másodsorban pedig igyekeznek gyorsan megszabadulni a kegyvesztett sütiktől, ne foglalják a helyet. A rendszer egészében persze „minden” legyen könnyen elérhető - mondta Mikulás Gábor. Az ettől meglehetősen eltérő magyar könyvtári gyakorlatról a lapunkban 2009-ben megjelent Polcon porosodó kötetek című cikkünkben írtunk legutóbb. Mint jeleztük, egy akkori felmérés szerint tíz közepes magyar város könyvtárában a 2002 előtt beszerzett dokumentumállomány 65 százaléka, a 2002 utáninak pedig durván a fele egyáltalán nem forgott; ugyanez volt elmondható a 2003-ban beszerzett kölcsönözhető kötetek 40 százalékáról. A szakemberek le is vonták a következtetést: az olyan könyvet, amelyből a beszerzését követő egy-két évben nem kérnek az olvasók, gyakorlatilag később sem fogják kikölcsönözni, tehát csak a port fogja. A helyzet a könyvtáros-információs tanácsadó Mikulás Gábor szerint időközben némileg javult. Úgy tapasztalta, hogy írásunk megjelenése óta több hazai könyvtár is felülvizsgálta állománygazdálkodását, néhány, például a Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár vagy a BGF Pénzügyi és Számviteli Kar zalaegerszegi könyvtára kimutatta kedvezően alacsony porosodási arányait, és igyekeznek folyamatosan karcsún tartani állományukat elektronikus dokumentumok növekvő arányú bevonása mellett. Az elhízott állományok lefogyasztása - akár a „kicsi szép” elv alapján - idehaza ugyancsak növeli a könyvtárhasználatot, újra élővé vagy nagyobb forgalmúvá tehet akár kis könyvtárakat is. A bibliotékák igen nagy részében mindezzel együtt továbbra is aránytalanul nagy az állomány, amely visszaveti a használatot, amellett, hogy a könyvtáros figyelmét a könyvek és nem az olvasók felé fordítja. (Noha például az amerikai közkönyvtárak munkaerőpiacra felkészítő szolgáltatásai kimutathatóan csökkentik a közösségen belüli munkanélküliséget. Ott a könyvtár eredményességét a használók sikereinek mértékével határozzák meg.) A magyar könyvtárfenntartók többsége azonban nemigen szereti az apasztást: úgy érzi, ezzel csökken vagyona. Emellett sok a félreértés - sok könyvtáros azt gondolja, hogy ha megszabadul az állomány egy részétől, nemcsak a fenntartó, de a lakosság is rossz szemmel fog nézni rá. (Holott egy 2012-es nem reprezentatív felmérés tanúsága szerint igenis érdemes az olvasókkal az avulásról beszélgetni.) A képet árnyalja, hogy nincs országos állománygazdálkodási stratégia, a meglévő állományvagyon nincs felmérve, értékelve. A nyilvántartó rendszerek konvergálnak ugyan, de továbbra is szétaprózottak. A tervszerű állományapasztás irracionálisan bürokratikus, nagy munka - legalábbis a vonatkozó jogszabály követésével. A könyvtárosokat a jelenleginél - bármekkora is az - nagyobb energiabefektetésre bírni ugyanakkor nem könnyű feladat. Mindezt tetézi, hogy a magyar könyvtárak szakmai irányítói az utóbbi évtizedekben döntően az aktuális pénzügyi-gazdasági és kultúrpolitika irányelveit vették át a valós és potenciális használói tábor igényeinek képviselete helyett - összegzett Mikulás Gábor. HIRDETÉS Ments meg egy könyvet! Valóban nem mindenhol osztják Mikulás Gábor nézeteit - például az orosházi Justh Zsigmond Városi Könyvtárban sem, ahol különös módját fundálták ki annak, hogy ne kelljen selejtezni: összeállítottak egy listát, amelyben 100 olyan, legalább tízéves könyv szerepel, melyet még soha senki nem vett ki a könyvtárból. A listát közzétették az interneten, arra kérve az olvasókat, kölcsönözzenek ki minél többet a lajstromban szereplő könyvekből - ezzel ugyanis megmentik őket. Fény a télben Az apasztás távolról sem jelenti azt, hogy az elavult, kevésbé vagy egyáltalán nem forgó könyveket mindig és mindenhol csak úgy simán kidobnák. Az ausztráliai Melbourne-ben nemrég például egy spanyol művészcsoport vetődött rá úgy tízezer leselejtezett könyvtári könyvre; az installátorok kis lámpákat helyeztek el kötetekben, amelyeket aztán szépen szétszórtak a város Szövetségi térnek nevezett pontján. A „Fény a télben” című fesztivált színesítő performance után az arra járók hazavihették a világító könyveket. A könyv mint alapanyag egy neves pozsonyi művészt is hosszú évek óta foglalkoztat. Matej Kren különös építményeket formázó, olykor több ember magasságú alkotásai (egyebek mellett) Flannoverben, Bolognában, Prágában és Lisszabonban voltak láthatók, sőt egy művét 2006-ban Székesfehérváron is bemutatták. Van olyan könyvtár, amelyben a feleslegessé vált kötetek borítóiból képeslapokat készítenek, igen nagy sikerrel, máshol ruhafogasokkal kombinálják a könyveket - a látogató könnyebben megjegyezi, hová tette a kabátját. A pesti OSA-Archívumban fogadópultot építettek az olvasmányként érdektelenné vált kötetekből. Lakner Antal WORKSTATION Ami Barak exkluzív tárlatvezetése Lakner Antal kiállításán 12012. november 3., 16.00 Ami Barak Párizsban élő és dolgozó független kurátor és művészeti kritikus, kurátori tevékenysége nemzetközi elismerésnek LUDWIG MÚZEUM örvend, a kortárs művészeti világ meghatározó személyisége - aki kimondottan a Ludwig Múzeum felkérésére érkezik Magyarországra, Kortárs Művészeti Múzeum Museum of Contemporary Art hogy exkluzív tárlatvezetést tartson Lakner Antal kiállításán. www.ludwigmuseum.hu BUDAPEST