Népszabadság, 2013. május (71. évfolyam, 101-125. szám)
2013-05-23 / 118. szám
16 Népszabadság 2013. május 23., csütörtök Kultúra Mikor leszünk fiatalok? FILM Fáy Miklós Tajtékos napok Forgalmazza az MTVA Mindig azt éreztem, hogy a Tajtékos napok a világirodalom leginkább túlbecsült könyvei közé tartozik, de olyan sok értelme nincs vitába szállni a közízléssel, rendes ember magában keresi a hibát, biztosan kimaradt az életéből egy szakasz, amit a legtöbben hiúságnak hívnak. Mert a Tajtékos napok ifjúsági könyv, 16 és 25 között a leghatásosabb, és mivel sokan efölött már abba is hagyják a regényolvasást, elég szépen bebetonozta magát Boris Vian a köztudatba: szerettük, mert fiatalok voltunk, és ha szerettük, akkor most is szeretjük. Ebben a status quóban némi kockázatot jelent a filmváltozat, amennyiben hű az eredetihez, mert szembesülni kényszerít a művel, régi magunkkal, találkozás egy fiatalemberrel, de nem feltétlenül azzal a lelkessel, aki zavarba hoz a rajongásával, hanem az igazi önmagunkkal, aki esetleg sokkal ostobább volt, mint ahogyan emlékeztünk rá. Akárhogyan is: Michel Gondry filmje hű az eredetihez, mégpedig nagyon ravasz módon hű. Nemcsak azt vette észre a rendező, hogy eljött az idő, annyit változtak a filmes lehetőségek, hogy a Tajtékos napokat újra meg lehet csinálni, vagy egyáltalán: most végre meg lehet csinálni, amit mondanak benne, azt képpé lehet változtatni, de azt is tudja, hogy attól még a könyv egy régebbi világból szól hozzánk. Nem elég bedobni a technikát, eltüntetni, amit nem kell látni a nézőnek, szürreálisnak lenni, szédültnek és agyamentnek, de a technikát úgy kell alkalmazni, hogy őrizze a régi időket, szaggasson a trükk, látszódjon a műanyag, a díszletjelleg, műpókháló, stoptrükk, ami persze sokkal ravaszabb annál, amilyennek látszik. A tükrözés tükrözésének tükrözése, így vág vissza vagy oda az európai film az amerikai álomgyárnak. Mi nem álmokat forgatunk, hanem filmeket. Ha csak ennyi volna az élmény, boldogan ünnepelhetnénk a francia filmet, saját anyagból, saját sztárokkal, saját filmet készítenek. Csak az a baj, hogy mégis csak meg kell nézni azt a saját filmet. Ami mindösszesen 125 perc, önmagában is érthetetlen burjánzás, szívesen nézek klipeket, de nem két órán keresztül. Szívesen nézem Audrey Tautout is, csak nem akkor, amikor egyre inkább öreganyám-formára változott, és mégis kislánykodik, szemet mereszt, pillog, és félrehajtja a fejét - nem áll már jól neki. A többi saját nevelésű filmsztár közül az ember valószínűleg Omar Syt várta a legjobban, hogy vajon az Életrevalók után milyen lesz egy kevésbé hálás szerepben, de nem lesz benne semmilyen, túl sok látvány van körülötte ahhoz, hogy színészként is mutatni tudjon valamit. Nyilván nincs értelme azt mondani, hogy a látvány volna ennek a filmnek a halála, hiszen az eredeti regény is képekkel dolgozott, na meg azzal a meggyőződéssel, hogy az olvasó fantáziáját stimulálja, olyat kap, amit máshol nem, olyat lát, amit józan fővel aligha. Ha mindez mozivalósággá válik, akkor már csak a rendező kapott az izgatószerből, mi már az ő álmait látjuk, a svábbogárként szaporodó, majd újra egyesülő ajtócsengőt, a szalagon haladó írógépeket, amelyek lapjára mindenki odaírhat egy félmondatot, két-három szót, aztán a gép halad tovább. A szemünk annyira jóllakik a sok varázslattal, hogy már nem is vágyik másra, mint fekete betűkre a fehér papíron, Európa Zsebkönyvek, hátha most sikerül. Romain Duris, Audrey Tautou és Omar Sy Könyv Regényt írt a VIII. kerület hátsó fertályáról Váradi József vendéglátós, azaz Tyson, a rapper „Minden, amit a filmekben látsz” Csider István Zoltán Kis magyar gettóregény - áll a műfaji meghatározás Váradi József első regényének címlapján. Ha az olvasónak fogalma sincs, kicsoda Váradi József, ne essen kétségbe, ne ostorozza magát, és megspórolhatja az irodalmi lexikon után való keresgélést is. Kicsi Tysonként, később pedig Tysonként ismerhette meg őt az ország. Mármint a hazának az a része, amely közelebbi kapcsolatot ápol a kétezres évek magyar könnyűzenéjével. Az utca hercege című regény szerzője ugyanis számos, a zenei televíziók rotációs rendszerében egykor igen előkelő helyen lévő rapprodukcióban vétette észre magát. Illetve hát éppen ez az, hogy annyira nem is vétette észre magát, mint amennyire az talán indokolt lett volna. Persze, saját jogon, például T.K.O. nevű zenekarával is előkelő helyen szerepelt az akkori listákon, ám valószínűleg a mások számára írt szövegei hozták a legnagyobb sikert - leginkább persze a siker is másoké volt. Azt mondja, Dopeman két talán legfontosabb lemeze, Az országház fantomja és a Magyarország rémálma is szinte teljes egészében az ő szövegeire épül, és így van ez az anno az egyik valóságshow-ban feltűnt, majd rap-, később műsorvezetői karrierbe kezdő Majka első két lemezével is. Aztán megelégelte mégis az egészet, és körülbelül a siker tetején egyszer csak kiszállt a turnébuszból, hogy ő akkor most inkább abbahagyná, tisztelettel. Padlóra került, és azt mondja, nem igazán segített neki senki, dacára annak, hogy korábban ő mindenkinek a jobbját nyújtotta, akinek szüksége volt erre. És nem is arról van szó, hogy korábban az első komolyabb jogdíjbevételét nem kizárólag magára költötte... Ahogy az első lemezén ígérte. Saját bevallása szerint ugyanis ő még azok közé tartozik, akik tudják, mi a csibészbecsület. Kevesen vannak ma már így ezzel a kerületben. Például erről is szól Az utca hercege című regény, amelynek színhelye jócskán tele van misztikummal, már legalábbis a kívülállók szerint. Meg bűnnel, már legalábbis a híradások szerint. És persze tele van történetekkel is - nem csak Tyson szerint. A 37 éves első könyves azt mondja, Rejtő Jenő művein keresztül barátkozott meg az olvasással kölyökkorában, aztán befalta az összes Karnthyt, ma is ez a két író az etalon neki. Na pláne azóta, hogy még kölyökkorában kiderítette, mindkét klasszikusnak volt köze a Józsefvároshoz. Az ő könyveik nyomán kezdett el rövid detektívtörténeteket írni kisgyerekkorában, ez némi összefüggésben volt az akkor népszerű Starsky és Hutch című sorozattal, persze leginkább annyiban, hogy ezekben a kis sztorikban is két nyomozó kalandjait próbálta papírra vetni. Magyartanára szerint egész ügyesen - a dicséret pedig beégett az agyába, és eldöntötte, így vagy úgy, ezt vagy azt, de írni fog. Jöttek tehát a dalszövegek, de azok meg kevésnek bizonyultak. „Dalokkal legfeljebb színeket tudok ábrázolni - én viszont egy nagy képet szerettem volna”, mondja. Ezt a nagy képet 2010-ben kezdte el festeni, körülbelül egy év múlva lett kész Az utca hercege első változata, amelyet saját költségen, néhány példányban le is gyártatott, egyrészt ajándékba, másrészt pedig, hogy kiadóknál házalhasson vele. Két kisebb cég után azonban elfogyott a lelkesedés - bár tetszett az anyag a szerkesztőknek, mégsem történt semmi. Tyson elismeri, ebben talán neki is része lehetett. Tervbe vette, hogy még nyomtat párat, és elosztogatja a kerületi gyerekeknek, vagy mondjuk börtönökben, bár, ahogy mondja, „ott már minek, az ottaniakkal már megtörtént a baj”. Aztán elkeveredett egy példány a Librihez is a privátim kiadott regényből, Angyalosy Eszter szórakoztató irodalmi főszerkesztő kezébe méghozzá. „Végül is ő fedezett fel. Ha ő nincs, én talán soha az életben nem rúghatnék labdába ezen a téren. Nagyon sokat köszönhetek neki”, így a szerző, a hála hangján. A kiadó tehát elfogadta a kéziratot, de a szerkesztő azért figyelmeztette Tysont, hogy ezzel még volna munka. Fél évet kapott, hogy készre húzza Az utca hercegét. Mielőtt azt gondolná azonban az olvasó, hogy itt megint csak egy olyan, úgynevezett celebkönyvről van szó, amelyet a híresség helyett lényegében a szerkesztő írt meg, ép mondatokat varázsolva a sok vödör szóból, eláruljuk: Angyalosy Eszter elmondása szerint valóban csak itt-ott kellett igazgatni az amúgy rendkívül jó stílusban megírt szöveget, és dramaturgiai tanácsokkal ellátni a szerzőt. Valószínűleg azért lehet ez így, mert Tyson nagyon jól ismeri a világot, amelyről ír. A VIII. kerületet, az itt élő roma és többségi társadalom problémáit. A nyolcvan százalékban tény-, illetve önéletrajzi szövegnek is nevezhető regény üzenete röviden: a bűn hosszú távon semmiképp sem kifizetődő. „A másik, hogy semmi szín alatt nem árulod el a barátodat, testvéredet. Nem hazudsz neki, nem lopsz tőle, nem keversz alá. Nem mondasz neki nemet, ha kér valamiből, ami neked van, de neki nincs.” A harmadik pedig, hogy vagy megpróbálsz kezdeni magaddal valami értelmeset, mondjuk tanulsz vagy normálisan zenélsz, vagy maga alá temet a Józsefváros. - Mindenki azt hiszi, hogy én egy bűnöző utcagyerek vagyok, aki most arról mesél, amiben részt vett. De nem: ez a könyv egy olyan ember világképét mutatja be, aki innen származik ugyan, de véletlenül sem merült bele a bűnbe - mondja Tyson, akinek épp elég volt, amit látott, amiből építkezett, amit végül felhasznált a könyvhöz. Az édesanyja egyedül nevelte fel, keményen fogta. Váradi eredetileg zongoristának készült, nyolc évig tanulta a hangszert, a dzsesszkonzit is elvégezte, aztán mégis vendéglátósnak ment, hiszen a művészetből nem lehetett megélni - ahogy ez Az utca hercegéből is kiderül. Nem akarunk spoilerezni, nem áruljuk el a könyv csattanóját, annyit mindenesetre elmondhatunk, hogy Tyson a 2006- os zavargások egyik momentumát is kölcsönvette első regényéhez. Az egykor nyugtalan életet élő, többszörös aranylemezes rapper és dalszövegíró mára lenyugodott. Merkaba-meditáció, edzés, munka (egy fővárosi múzeum kávézóját üzemelteti), gyerekek és pihenés - ez tölti ki a napjait. Nemsokára visszatér a zenéléshez is. Na és az írás: krimiregényt és mesekönyvet ír. Utóbbi a múzeumkerti macskabandáról szól majd. Vagyis: a helyszín újra a VIII. kerület. Mert „ez az a környék, ahol minden megtörténik, amit a filmekben látsz”. Nagyon jól ismeri ezt a világot FOTÓ: M. SCHMIDT JÁNOS ÉLET ÉS IrodalomI * 1 IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP Kedvezményes előfizetési díj 1 évre 18 000 Ft Megrendelhető a szerkesztőségben (1089 Bp., Rezső tér 15.) Telefon: 210-5149, 210-5159 Fax: 303-9241 e-mail: es@es.hu Az e heti szám tartalmából: Petschnig Mária Zita: Ennyire futotta a kormány három éve) * Ungváry Rudolf: A médiaszabályozás aljassága * „Az emlékezet az a Paradicsom, ahonnan nincs kiűzetés” - interjú Eginald Schlattner erdélyi szász íróval és lelkésszel (J. Győri László) * Bauer Tamás: Alkotmányosság vagy „alaptörvényesség”? (Agora) Konrád György: A könyv túléli a lángot idén pénteken! Rendelj