Népszabadság, 2013. szeptember (71. évfolyam, 204-228. szám)

2013-09-04 / 206. szám

12 Népszabadság­­ 2013. szeptember 4., szerda Kultúra EKF Temesvár már tíz évvel a cél előtt negyvenhat százalékkal növelte a kultúra támogatását Európa multikulti fővárosa? Szemere Katalin Tudják-e, melyik várost nevezik kul­turális sokszínűsége miatt Kis Bécs­­nek, és hol van az a park, amelyben tízezer tő­rózsa között egy szabadtéri színpad áll? Hol lehet az a hely, ahol békében tud együtt élni megközelítő­leg 20 etnikum, és közös épületben három, államilag finanszírozott, kü­lönböző nyelvű színház? Merre lehet olyan városvezetés, amely a válság da­cára 46 százalékkal megemelte kultu­rális intézményeinek támogatását, és nem csak azért, mert 2021-ben szeret­ne Európa kulturális fővárosa (EKF) lenni? A megfejtés: Temesvár. Multikulturális, ez a jelző illik leg­inkább a bánsági városra. A megan­­­nyi nemzetiség által lakott Temes­vár (320 ezer lakossal) tele van kul­turális programmal és remek helyek­kel - melyek közül a kedvencünk a Jaj!-ként fordítható nevű, dizájnjá­­ban kommunista emlékeket felsora­koztató, szezonban alternatív szín­házként is működő pub lett. Az elmúlt hétvégéken épp a román társulat ingyenes szabadtéri opera- és operettfesztiválját tartották a Rózsák parkjában. Az igazgató, a magyarul is kiválóan beszélő Corneliu Mu­rgu ab­ban reménykedik, a telt házas hétvé­gi előadások az évadra is hoznak né­zőt az operaháznak. Azért indította újra a szabadtéri fesztivált, mert gye­rekkorából kedves emlékeket őrzött róla. Igaz, akkor még nem volt en­­­nyire rendezett a park. Népünnepély, mondja róla, ahol az utóbbi hetek­ben előfordult, hogy a nézők az eső­ben várakoztak a folytatásra, de hiá­ba, mert a zenekart nem védi tető. A direktor szerint jövőre, a tizedik fesz­tiválra akár nemzetközivé is válhat az esemény. Ami persze nem kizárt, de A víg özvegy operett-előadása láttán a magunk részéről mégis azt gondol­juk, ezzel inkább várni kellene. Külö­nösen, hogy az ugyancsak hagyomá­nyos rendezésben előadott Carment is csak a címszereplő, a kiválóan ját­szó és éneklő Ramona Zaharia men­tette meg. A két előadásban ráadásul nyomát sem leltük megfelelő énektu­dással bíró férfi énekeseknek. Pár héttel korábban dzsesszfeszti­­vált is szerveztek Temesváron, ugyan­csak belépő nélkül, a hónap közepén pedig a Piai világzenei fesztivál követ­kezik, például a francia Zaz zenekar­ral, a török BaBa Zulával és az ameri­kai Maia Vidallal. Ezzel együtt a helyiek úgy érzik, nem kimondottan állnak a figyelem középpontjában. Nem véletlen tehát, hogy ők is azt gondolják, jót tenne nekik, ha elnyernék 2021-re az EKF címet. Persze erős a konkurencia, jó pár román város pályázik ugyanerre Aradtól Kolozsvárig, Gyulafehérvár­tól Craiováig, és talán Marosvásár­hely is beszáll a versenybe. A Temesvári Európa Kulturális Fővárosa Egyesület vezetője, Simona Neumann viszont hihetetlenül opti­mista - igaz, neki tényleg ez a dol­ga. Bár még két évük van, hogy elké­szüljenek a pályázatukkal, bízik ab­ban, hogy a multikulti vonal, Ma­gyarország és Szerbia közelsége, va­lamint az a tény, hogy Temesvár volt az első román város, amely a kommu­nizmus alól felszabadult, mind segíti őket. Nem beszélve arról, hogy váro­suk a mai Románia területén több tu­cat dologban büszkélkedhet elsőség­gel a sörgyártól az első hajózható csa­tornán és a városi kórházon keresz­tül az utcai világításig. A kulcsszót is megtalálták: revolutionary, amely­ben nemcsak az evolution szó szere­pel, hanem még a Love is­­ visszafe­lé olvasva. Az együttműködés valóban nem esik távol a várostól, és hogy ennek minél innovatívabbnak kell lennie, nem kétséges. Jó kezdeményezések már elindultak, júniusban például a temesvári Csiky Gergely Állami Ma­gyar Színház és a szegedi Inno-Mo­­tive Nonprofit Kft. tartott interne­ten összekötött szimultán előadást az Alice Csodaországban nyomán. Ez is a Virtual Theatre - Cultural Bridge elnevezésű Magyarország-Romá­­nia Határon Átnyúló Együttműkö­dési Program keretében zajlott. De a DKMT eurórégió (a magyar, román és szerb együttműködés) eseményei is idetartoznak. A 2011-ben a Timisoara 2021 cél­jaira létrehozott egyesület az idén száz tagra bővült, benne ott van a vá­rosháza, a közintézmények, a civil szervezetek, a helyi vállalkozások és helyi művészek, kultúrában érdekelt személyek. Az egész projekt feltehe­tőleg 60-65 millió eurót emészt fel, amelyhez, ha elnyerik a lehetőséget, az országos költségvetésből is számí­tanak dotációra. Az idei projektjük, amelyet 100 ezer euróval a városhá­za finanszíroz, három részre bont­ható. Egyrészt nemzetközi szakértő­ket szeretnének bevonni a munká­ba, olyanokat, akiknek már vannak korábbi EKF-es tapasztalataik, vala­mint fontos szerepet szánnak a kultu­rális programok romániai és nemzet­közi promotálásának. A városvezetés és a Timisoara 2021 egyesület mun­katársai abban reménykednek, hogy a helyi fiataloknak is eléggé érdekessé tehetik a várost, és így nem a külföldi munkalehetőséget választják. A Fellner és Helmer építette kul­túrpalota előtt elterülő Viktória tér mindig zsúfolásig tele van galambok­kal. Nem csoda, hogy az ortodox ka­­tedrális felőli sarkán ott áll Avram Pó­pa is, a galambember. Szinte idegen­­forgalmi látványosság, ahogy napi öt­hat órában eteti a madarakat. Az egy­kori gyári munkás már nyugdíjas, és vagy tíz éve jár ki a madarakhoz. Ete­ti, itatja őket, mert mint mondja, más nem törődik velük. Jó néhányat már felismer a színéről, de nem nevezi el őket, mert nincs szükség rá. A szűk­szavú Popa kukorica-napraforgómag és zab keverékét viszi nekik. Körül­belül havi ötveneurónyi lejt elkölt er­re. Annak, aki támogatni akarná a ga­lambetetést, egy személymérleg áll a rendelkezésére: ezen a jólelkű embe­rek pár lejért megmérhetik magukat. Pápa, aki Assisi Szent Ferencet hírből sem ismeri, úgy véli, a madarak né­ha jobbak, mint az emberek, tanul­hatnánk tőlük. Vigyáznak, figyelnek egymásra, a családok összetartanak. A Viktória tér másik felébe viszont más famíliák járnak: Pápa oda nem megy, mert ennyi galambot nem tud­na jól tartani. Amúgy is az innenső sarok áll közelebb az otthonához és a templomhoz. Istenhez közel akar lenni, nyugalmat, védettséget érez így. Még akkor is, ha néha őt sem kí­mélik a galambok - de akkor sincs baj, mondja, letisztítja a ruháját. Gondoskodásban ugyancsak élen jár a Temesvári Szépművészeti Mú­zeum, amelynek nemcsak hatalmas Corneliu Baba-kollekciója van, ha­nem speciális programjai is - mesé­li Miklósik Ilona nyugalmazott mu­zeológus. Az szinte természetes ne­kik, hogy vakvezető sávot raktak le a teremben, és Braille-írással segítik a látássérülteket. Múzeumpedagógiai programjaik nemcsak az iskolások­nak szólnak, hanem Marius Cornea főmuzeológus és Iones Coman mu­zeológus szervezésében külön-külön csoport foglalkozik - többek mellett - az autista gyerekekkel, valamint Alz­­heimer-kórban szenvedő idősekkel is, akikkel a képek segítségével idézik fel fiatalságukat. Persze kérdés, mi lesz, ha a város mégsem nyeri el az EKF címet. Akkor sem gondolnák magukat vesztesnek, hiszen addig is minden pénzt a vá­ros fejlesztésére fordítanak, és a gaz­daság, a turizmus is fellendülhet. De most erre a lehetőségre nem is gon­dolnak. Azon vannak, hogy újabb kul­turális együttműködéseket kössenek, mint a múlt hét végén Maastrichtban Rijekával, Tamperével és Sundsvallal. Ezek a helyek ugyanis vagy jövőbeni kulturális fővárosok, vagy ugyancsak pályáznak a címre. Az elmúlt hétvégéken ingyenes opera-előadásokat tartottak a városban fotó: stefan both Hotelkönyvtár Amerikában egész láncok vezették be, Magyarországon egyelőre egy fecskétől várható, hogy megcsinálja a nyarat Esőnap a szállodában Bárkay Tamás Új divat hódít Amerikában. Az úgyne­vezett boutique-hotelek (azaz a kicsi, de elegáns és főleg drága szállodák) annak érdekében, hogy a lehető legto­vább tartsák vendégeiket a lobbiban vagy a bárban - tehát még többet fo­gyasszanak -, azt találták ki, hogy a közösségi tereket könyvtárjellegű kö­zegekké formálják. Az ideát már na­gyobb szállodaláncok is magukévá tették - írta a New York Times cikké­re hivatkozva nemrég a Közvetűítve c. portál. Az írás szerint a szóban for­gó szállók mindenekelőtt a fiatal kö­zönség megnyerése érdekében kezd­ték el telepakolni könyvekkel azokat a helyeket, amelyekben minden ven­dég rendszeresen megfordul, még fel­olvasásokat is szerveznek. A Timesnak nyilatkozók egyebek mellett elmondták: az egyik nevezetes chicagói hotelnek éppen most fejez­ték be a renoválását, és ezentúl külön könyves sarokkal várják a vendégeket. A szállodát birtokló cég több egysé­gében is bevezették a könyvtárszolgál­tatást, Washingtonban a politikáról és a sportról szóló könyvek a népszerűek, Newportban és Bostonban pedig a Boston Celtics, a horgászat és a base­ball. Egy másik, 447 szállodát vivő tár­saság könyves programjának partnere a frissen létrejött globális kiadóóriás, a Penguin Random House. A Read It and Return Lending Library (értsd: „olvasd el, aztán add vissza kölcsön­­könyvtár”) c. programban a vendégek könyveket kölcsönözhetnek, és olva­sás után azt a lánc bármelyik más tag­jában leadhatják. A szállodák növeke­dő könyves igényeit a könyvkereske­dők is érzik már. A Timesban a híres New York-i Strand Bookstore képvi­selője elmondta, hogy vállalati üzlet­águk megrendeléseinek 60 százaléka szállodáktól vagy olyan dizájncégektől fut be, amelyek szállodáknak dolgoz­nak. A válság előtt évente 15-20 ho­tellel dolgoztak, mára ez a szám 40-re emelkedett. A tendencia nálunk még koránt sincs terjedőben, de egy példa már biztosan van: az orosházi Alföld Gyöngye Hotel és Konferencia-köz­pont, amely a város bibliotékáját, a Justh Zsigmond Könyvtárat kereste meg azzal, hogy segítenének-e egy ki­sebb könyvtár kialakításában a szálló egyik közösségi terében, konkrétab­ban egy tárgyalóban - tudtuk meg. A hotelt irányí­tó Kauser Gábor lapunk­nak elmondta, hogy a bibliotéka lét­rehozásával - az amerikaiakkal ellen­tétben - nem a fogyasztás, a bevétel­növelés volt a céljuk, egyszerűen egy új, reményeik szerint népszerű plusz­szolgáltatást akartak nyújtani. Régi dilemma a hotelszakmában - jegyez­te meg Kauser Gábor -, hogy ha ros­­­szra fordul az időjárás, mivel lehet a vendégek kedvére tenni. A mini­könyvtár látogatottságát nézve már elmondható: akár egy szabad polcos bibliotékával is. A szállodában egyéb­ként nem csak kölcsönözni lehet: az a vendég, aki új könyvvel gyarapítja a gyűjteményt, hazavihet egy kötetet. Mint a könyvtárat igazgató Búzás Csabától megtudtuk, nagyon fellelke­sedtek a szállodaigazgató felkérésé­től, de akkor, hirtelenjében nem volt túl sok továbbadható kötetük. Min­denesetre úgy százat azért össze tud­tak válogatni, elsősorban selejtezés­re váró vagy ajándékként kapott, de állományba még nem vett könyvek­ből. Az igazgató leszögezte: ez egyál­talán nem jelenti azt, hogy egy avítt, a közönség számára kevéssé érdekes Elvben hasznot is hozhat, ha egy szálloda könyvtárat nyit: az előcsarnokban vagy a bárban tartózkodó vendégek olvasgatnak­­ és költenek. A jövő titka, tényleg így lesz-e, gyűjteményt adtak az Alföld Gyön­gyének, ellenkezőleg. Igaz, hogy a kollekcióban kevés a kortárs vagy pláne a friss kiadású mű, sok viszont az olyan veretes és könnyebb klasszi­kus, amelyet bárhol, bármikor szíve­sen vesz le a polcról az olvasó. Máso­dik nekifutásra - főként az Antikva­rium.hu önzetlen segítségével - már több mint 300 könyvet szállíthat­tak a hotelbe, ebben a gyerekiroda­lom is bőségesen megtalálható. Ide­gen nyelvű kiadványokat nem tud­tak adni, a könyvtár ezekhez ugyan­is csak vásárlás útján jutna hozzá, a pénz pedig őket sem veti fel. A hotel vendégei mindenesetre zömmel ma­gyarok, így ennek talán nincs is külö­nösebb jelentősége - mondta érdek­lődésünkre Búzás Csaba. A Magyar Könyvtárosok Egyesü­letének főtitkára nem hallott az oros­házihoz hasonló, tehát a könyvár és a vendéglátó összefogásából szüle­tett kezdeményezésről. Fehér Miklós üdvözli a megmozdulást, mivel oszt­ja a nézetet: a modern könyvtár falait nemcsak virtuálisan lehet és kell tágí­tani, hanem fizikai értelemben is, azaz minden módot és lehetőséget ki kell használni, hogy térben is eljussanak az olvasóhoz. Ez más formákban szé­pen működik is (könyvtárbusz, Hozz egy könyvet, vigyél egy könyvet moz­galom stb.). Reméli, hogy a trend az idegenforgalomban is elterjed.

Next