Népszabadság, 2013. december (71. évfolyam, 280-303. szám)
2013-12-02 / 280. szám
12 Népszabadság 2013. december 2., hétfő Kultúra Versfaragás A laikus számára ma sem különül el a népköltészet a népies költészettől Feltámadt Petőfik a neten Bárkay Tamás „Már pitvarban áll a kérő, / Csizmájáról sárt koptatva. / Eridj lyányom üstöllést, / Pántlikát kössed hajadba!” Vagy: „Eget a nyár tüze, / érik a meggy. / Azt súgod angyalom, /kell néked egy?” Avagy: „Kertem alján patak vize csordogál, / Az én babám a kis hídnál álldogál. / Fűzfa ága patakpartra lehajlik, / Az én szívem dobogása visszhangzik.” És még avagy: „Nagy a baj, nagy a baj, / kiöntött a Duna, baj, / átszivárgott partok mentén, / erdők, házak, utak közén. / Nagy a baj, nagy a baj, / kiöntött a Duna, baj.” Kedves népi rigmusok első szakaszaiból válogattunk - gondolhatja az olvasó - de bizony nem. A négy, találomra kiragadott részlet se nem régi, se nem népi - már ha abból az általánosan elfogadott tételből indulunk ki, hogy az efféle szerzemények szerzője ismeretlen, kukoricafosztáskor vagy a fonóban születtek szép hazánk valamely kies fertályán nyolcvanszáz-százhúsz éve, és a szájhagyomány avagy valamely eltökélt gyűjtő révén őrződtek meg nekünk. Nos, a hivatkozott versek közül hármat az idén, egyet tavaly vetettek papírra, egyáltalán nem névtelen szerzők. Az elsővel, a Mikor a hold... cíművel Bakonyi Ferencné Torma Ilona örvendeztette meg a műfaj iránt fogékony publikumot, a másodikkal (Érik a meggy) Szuhanics Albert, a harmadikkal (Szerelem) Dombyné Szántó Melánia, az utolsóval pedig (Árvízi dal) Válóczy Szilvia. Talán nem figyeltünk eléggé, de immár bizonyos: létezik, sőt a maga közegében virágzik a kortárs nép-, vagy népi modorú költészet. Elég csak ránézni a Poet.hu elnevezésű portál kollekciójára. De mi visz rá bármely költői vénával, de legalábbis ambícióval rendelkező szerzőt, hogy 2013-ban népköltsön? És mit szól a jelenséghez az irodalomtörténész? Megpróbáltunk utána ásni. Jó visszanyúlni a gyökerekhez - összegzett egyszerűen, de világosan a fent hivatkozott, Keszthelyen élő Bakonyiné Ilona. Verseire, mint elmondta, a város közelében, Cserszegtomajon töltött gyerekkori nyarakon szerzett élmények, elsősorban a fabulálé hajlamú nagyapja volt hatással, valamint a népi irodalom mint egész és olyan. A most 66 éves Ilona, aki az egészségügyből ment nyugdíjba, az ötvenes években a Népszabadság szép emlékű gyermekrovatában debütált. Később letette a pennát, amelyet csak 2004-ben vett fel újra, munkái azóta olvashatók a poet.hu-n. (Eddig) 73 verséhez (amelyeknek egy része nem népies hangulatú), lapzártánkig 6741 olvasó szólt hozzá. Elárulta: verseit „zalai tájszólásban írja és hallja”. Az ugyancsak idézett Szuhanics Albert a hagyományok iránti nosztalgiából nyúl időről időre a népi stílushoz. A folklór örök - vallja. Az 1954-ben született nyomdász költészetére szintén nagyon hatott a táj, ahol él, konkrétabban Debrecen és környéke, az ottani emberek, különös tekintettel a Hortobágyra, de a gyerekkorabeli irodalmi-ének-zenei tananyag is, a tiszta forrás feltétlen tisztelete. Szuhanics, aki Bakonyinéhoz hasonlóan hosszú pauza után, a nyolcvanas évek végén kezdett újra írni, durván harminc népies poémát jegyez; teljes poet.hu-s munkásságát tekintve majdnem 800 írásnál tart. Tevékenységét eddig csaknem ezren kommentálták a portálon. Az irodalomtörténész szerint a stíl fennmaradása két tényezővel magyarázható. Egyrészt továbbra is él az igény, amiért a líra, és főleg a dalköltészet kitalálódott: az emberi érzelmek, hangulatok kifejezésére és verbalizálására, valamint az egyéni és közösségi együttlét fölötti öröm kifejezésére és a közösség szórakoztatására. Másrészt megjegyzendő: a laikus emberek számára ma sem különül el a népköltészet és a népies műköltészet műfaja. Császtvay Tünde, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettese az „értékes” népzene és az „értéktelen” műzene példájával igyekezett megértetni, mire gondol: a XIX. század második felének, utolsó harmadának cigányozási szokása (pl. Dankó Pista művészete) egészen elterjedt volt, még az arisztokrácia és a művészeti-irodalmi szalonok is szinte kötelező programként várták és fogyasztották a cigány zenét. Ezt a népies műzenét azonban úgy hallgatták, mint ősi magyar dallamokat, amelyek a magyarságérzetet erősíthetik az emberben. Ez nem valami rosszízű nacionalista érzelmi töltetet jelent, hiszen arisztokraták és igazi világpolgárok (pl. Justh Zsigmond, Jókai Mór, Munkácsy Mihály, sőt Liszt) is rendszeresen fogyasztották, élvezték, szerették. Ez még akkor is így volt - azaz akkor is népzenének tartották -, ha tudták és ismerték a szerzőjét és szövegíróját - Dankó Pista zenéjének szövegeit pl. jó barátai, Gárdonyi Géza, Szabolcska Mihály, Pósa Lajos stb. írták. Egy szó mint száz, amiről itt szó van, nem népköltészet. Petőfiből merítkezik szinte mindenki, aki a népköltészetből töltekezett, ez igaz. De ez a műfaj nagyon távol áll a népköltészetet felhasználó vagy a népi költészet jeleseitől: Petőfitől, Aranytól, Tompától, Pósától, Lőwy Árpádtól, a dalköltő József Attilától (libacomb!). A poet.hu-n népköltészet címen tálalt verseknek a befogadó számára esztétikai értéke ritkán van. De a készítők érzelmi töltete és ennek csoportképző ereje vitathatatlan - jegyezte meg, hozzátéve: effajta népies költészet valószínűleg mindig lesz, amíg dalköltészet lesz. A mélyebb rétegeket is érintő, árnyaltabb megfogalmazású modern „népköltészet” pedig leginkább a rapzenében, a slam poetry műfajában él tovább a városi kultúrában. A falusiban pedig - leegyszerűsödve, csak a rímes formát és rigmust megtartva belőle a lakodalmas rockban, valamint az idézett dalköltők munkásságában. Történhet bármi, a folklór örök fotó: Móricz simon HIRDETÉS INGATLAN • Belvárosban és vonzáskörzetében, Andrássy úton, dupla komfortos, nagyméretű eladó lakást keresek. 06 (30) 990-0181. (JW47165) • III., Táborhegyen különleges hangulatú, hétszobás, panorámás luxusvilla 195 millió Ft-ért. 06 (30) 864-2264, www.piramisingatlan.hu/15482 (QN03100402) SZOLGÁLTATÁS • Parkettásmunkák. Tel.: 06 (30) 948-8909. (JW47183) JÁRMŰ, GARÁZS • Autójáért készpénz! 06(1)420-2703, 06(30)362-0674. (5566790) • Suzukit, Marutit vennék! 06(1)420-2703, 06(30)362- 0674. (5566792) KÖNYV, PAPÍRRÉGISÉG • Központi Antikvárium: könyvek, könyvtárak, könyvsorozatok vétele ingyenes kiszállással. Telefon: 06(1)317- 3514, 06 (1) 317-3781. (5504233) • Papír- és fémpénzt, képeslapot, régiséget vásárolunk. VI., Andrássy út 16. H Sz: 10-17, Cs: 10-19. Telefon: 06(1)317- 4757. GDI 6503) AZ ÖTÖS ÉS A HATOS LOTTÓ 48. HETI NYERŐSZÁMAI 12, 30, 51,66, 73 Jokerszám: 930371 12, 30, 39,40,44,45 NÉPSZABADSÁG lÍe APRÓHIRDETÉSEK ÉS GYÁSZHIRDETÉSEK MEGJELENTETÉSE A LAPBAN: +36 1 888 8888, apro@nepszabadsag.hu A sebesült angyal SZÍNHÁZ Fáy Miklós Paul Claudel-Arthur Honegger: Johanna a máglyán Nemzeti Színház Aki nem élt az ancien régime idején, nem tudhatja, mit jelenthetett az embernek Honegger oratóriuma, a Jeanne dÁrc a máglyán. Az a különös dolog, hogy ezt egyáltalán meg lehet hallgatni. Supraphon lemezen kiadták Serge Baudo vezényletével. Az album különös szaga, nyilván a ragasztóanyag, amit a csehszlovákok használtak, a zene, a komor kórus a bevezetőben, ültünk az énekórán, és hallgattuk a tanárt, ahogy magyarázta a cselekményt, a mű különösségét, hogy oratórium, de a főszereplő csak néhány hangot énekel a darab végén. Claudel szövege, különös misztériumjáték, állatokkal, akik nem vállalják a bíró szerepét Jeanne perében, a kártyajáték, négy király, négy dáma, négy bubi. Az éjszakában felvoníló kutya, félelmetes elektromos szirénanyüszítés. De hát nem ez volt az élmény, hanem hogy ilyesmiről szó lehet, keresztény vértanúról, aki Szent Domokossal tárgyal, és aztán máglyahalált hal, a szeretetről énekel, amely erősebb a halálnál, Istent dicséri, és meg nem inog. Az énektanárt Strausz Kálmánnak hívták, és most is itt van a Nemzeti Színházban, ő vezényli a MÁV Szimfonikusokat, a kórusokat, szólistákat. Hanem az előadás nem zenei élmény, a körülmények nem megfelelők hozzá. A zenekarban a rézfúvósok dominálnak, rottyantgatnak a hangszerekkel, hol együtt, hol külön, kissé szétcsúszva, ahogy sikerül. A színpadon mikrofonok is vannak, a zene, legalábbis részben hangszórókból szól, rögtön az első kórust elnyomják a színpadon repkedő papírosok. Az alapvető auditív élmény az, hogy iszonyatos hangzavar van, a szólamok szétválasztására, árnyalására Annyira bonyolult volt a sok mozgást, helyezkedést, bejövést és kimenést rendben tartani, hogy másra már nem jutott erő, írja kritikusunk a Nemzeti bemutatójáról. semmiféle lehetőség nincs, zaj van a legendásan rossz akusztikájú teremben, mintha autórádióból akarnánk hallgatni a darabot, százötvenes tempó mellett. Három perc sem kell hozzá, hogy az ember elengedje: ez most nem oratórium, hanem színház, zajártalommal. Bozsik Yvette és Vidnyánszky Attila látványszínháza. Annak igazán elsőrangú, azt se tudja az ember, hová nézzen. Táncosok, színészek, kórus, énekesek, lángoló könyv, repülő lapok. Ez a történet: Jeanne dÁrc könyvében visszafelé lapoznak, hogy jutottam idáig, a máglyáig, kérdezi, és erre csak így lehet megtalálni a választ. Közben megelevenedik egy finn festmény, Hugo Limberg A sebesült angyal című műve, két kölyök két rúdon hozza be a fehér ruhás, szárnyas lényt, fordulnak vele egy kört. Egyébként meg a magyar grafika aranykora van a színen, Kondor Béla rajzai, gépei, kalapos emberei. Mindent a szemnek. Leszámítva egy Kohn bandita - Cohn-Bendit-kiszólást, ami meglehetősen idegenül hangzik a történetben, de biztosan nagyon szellemes. Egyébként nyilván annyira bonyolult volt a sok mozgást, helyezkedést, bejövést és kimenést rendben tartani, hogy másra már nem jutott erő. Szent Domonkost Blaskó Péter játssza, varázslatos csuhában, gyönyörű profillal, de értelmetlenül ordítva egész idő alatt. Tekintve, hogy körülötte mindenki más is ordít, nem érezni a különbséget a szent emelkedettsége és a világ közönségessége között. Blaskó viszont nem tud végig ordítani, mert a mozgások és túlmozgások felverik a port, ami a színész torkára száll, elfullad a hang. Nem ő az egyetlen áldozat, Udvaros Dorottya se nagyon találja magát a darabban, nyilván azért, mert ebben a látványvilágban nem kell Udvarosnak lenni, akárki más is megtenné. Furcsa módon Bodrogi Gyula ennek épp az ellentéte, akárhányan énekelnek és beszélnek egyszerre, az ő hangját mindig ki lehet hallani a zsivajból. Tompos Kátya pedig megállíthatatlan, rajong és száll, óriási karddal hadonászik, egyensúlyoz a zenekari árok szélén, távolba néz, és van az egész jelenségben valami ijesztő dilettantizmus, ezért lettem színésznő, hogy meghaljak és megsirassanak. Nem hal meg, és amennyire látom, nem is siratják. Az ember le van nyűgözve, ámul és bámul, elismerően csettintget vagy bólogat, örül, hogy ott van, és mindezt látja. Aki többet vár a színháztól, az magára vessen. Ijesztő dillettantizmus (Tompos Kátya) fotó: mti - kallós bea