Népszabadság, 2015. február (73. évfolyam, 27-50. szám)
2015-02-26 / 48. szám
2015. február 26., csütörtök • www.nol.hu NÉPSZABADSÁG Képzés A szakma, amelynek jövője nincs, múltja pedig tökéletes homályba vész Hangszerész nélkül Talán még a sanyarú ötvenes években sem volt olyan kilátástalan helyzetben a magyar hangszerésztársadalom, mint manapság. A zenekari beszerzéseknél nem rúgnak labdába, szakértőként nem tartanak igényt rájuk, felsőfokú képzésükre nem ad lehetőséget az állam. A szakma reprezentánsai egy konferencián sírták el keserveiket. Bárkay Tamás Európa kultúrállamaiban elképzelhetetlen volna, hogy egy zenekar, állami intézmény, képzőhely úgy vásárolna hangszereket, hogy a hazai ipar képviselőit kihagyná a procedúrából. Nálunk ezzel szemben éppen ez lett a napi gyakorlat: a honi mestereket még csak meg sem keresik a vásárlások előtt, arra sincs sanszuk, hogy legalább függöny mögötti próbákon bizonyíthassák, hangszereik lehetnek éppen olyan jók, sőt olykor jobbak, mint a külföldiek - panaszolta a Magyar Hangszerész Szövetséget elnöklő Domonkos Máté. Hozzátette: nyilván nemcsak az ár számít, de szigorúan megjegyzendő, hogy egy magyar csúcshegedűt már két-hárommillió forintért haza lehet vinni, ellenben egy hasonló kvalitású német instrumentum 8-10 millió forintba is belekerülhet. A (köz)beszerzések zömét szinte titokként kezelik, tökéletes a homály. Nem mellesleg: bármekkora keretösszegekről van szó, a világban utazgató zenekari delegációk a legritkább esetben sem visznek magukkal szakértőt, azaz hangszerészt. Nem tekintik tényezőnek a szakmát már a bírósági eljárásokban, hivatalos értékbecsléseknél sem: 2006-ban egyszerűen kiejtették az igazságügyi szakértői körből, így jogosnak tűnik a kérdés, hogy tényleg, akkor ki mondja meg legalább megközelítő pontossággal, hogy egy zongora, teszem azt, harmincezret ér-e, avagy mondjuk inkább harmincmilliót. Néhány év múlva valahogy visszacsempészték őket a listára, de kikötötték, hogy a szakértéshez szakirányú diploma kell, annak ellenére, hogy ma Magyarországon nincs felsőfokú hangszerészképzés, ebből következően (hangszerész-) diplomás hangszerész sincs. Mi több. A közelmúltban úgy rendeltetett, hogy a képzőhelyüket is kiejtik. Iskolájuk egy éve még külön egységként működött a Zeneakadémián, most a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola részeként tanít - vázolta a kondíciókat Domonkos, aki szerint ha már így van, az lenne az üdvözítő megoldás, ha a mestervizsgát diplomaként ismernék el. Nagy fájdalmuk, hogy nemcsak a jelenben (és a belátható jövőben) nem hagyhatnak különösebb nyomot, de lassan a múltjuk is homályba vész. Hazánk az 1830-as évektől az 1920-as évekig túlzás nélkül is hangszerkészítő nagyhatalom volt, olyan mesterekkel, mint a főleg kiváló cimbalmairól ismert Sekunda Vencel József, Liszt Ferenc kebelbarátja, aki a brit királyi udvarban, sőt Bismarck kancellárnál is megfordult, 80 embert foglalkoztatott és több mint 10 ezer hangszer került ki pesti műhelyéből. Ott volt aztán Stowasser János, a tárogató valószínű feltalálója, aki hasonló méretű céget vitt, vagy a szintén pesti Beregszászy Lajos, akinek vállalata 1600 zongorát jegyzett, és akinek egyik találmánya máig benne van minden Bösendorferben. És hosszú lenne még a sor. Nyugodtan meg lehet kérdezni bármelyik mai akadémistát, szinte kizárt, hogy akárcsak hallott volna ezekről a nagyságokról. Nem tárgy, de még csak nem is téma a történetük, életművük - összegzett keserűen Domonkos Máté. Gummár Tamás hegedűkészítő-mester az egyetemi fizikai és matematikai tanulmányokat követően a hangszerészetet választotta fotók: Reviczky Zsolt Készül az újabb csúcshegedű Filmipar Sorozatíró kerestetik Sándor Tünde Nálunk még javában futnak a különböző valóságshow-k és tehetségkutatók a televízióban, miközben a nézettségi adatok többsége már azt jelzi, hogy változtatni kell, vagyis újra előtérbe kerülnek majd a tévésorozatok. A leáldozóban lévő televíziós műfajok helyére nyomul be pillanatokon belül Közép-Európában is a modern tévédráma, ami Amerikát már meghódította. A tengerentúlon évente hatszáz ilyen sorozatot forgatnak, alig győzik az új iparágat ellátni forgatókönyvírókkal. Nem lesz ez másként Közép-Európában sem. Elsőként az HBO lépett, amikor előrukkolt a Terápiával meg a Társasjátékkal, méghozzá helyi forgatókönyvíró-csapatok munkájára építve. Néhány napja pedig egy új vállalkozás hirdetett forgatókönyvírói pályázatot ösztöndíjas, nagynevű mentorokkal meghirdetett képzési programjára. A jövő iparága, a modern televíziós tartalomfejlesztés, az akció-fikció szolgáltatás egyértelműen kiépülőben van. Nem véletlen, hogy az újdonságokra legfogékonyabb huszonéves korosztályba tartozik a ContentLAB and Factory 24 órás forgatókönyvírói pályázatára jelentkezők többsége. Mint Hámori Barbara, a cég fejlesztésekért felelős nemzetközi vezetője elmondta, vállalkozásuk egy kockázati tőkealap bizalmát is elnyerte, amely nem kevés pénzt fektetett üzleti tervükbe, amely a cégben is tulajdonos Kapitány Iván rendező ötletére épül. A ContentLAB nem a forgatókönyv-írói képzésből fog megélni - olyannyira nem, hogy a pályázóknak ösztöndíjat fizet hanem a kész termékből, azaz a tévécsatornák által megrendelt sorozatokból. Az új forgatókönyv-írói, azaz modern tartalomfejlesztői generáció kinevelése nem a legköltségesebb, de az egyik legfontosabb láncszeme a szolgáltatásnak, amire komoly igény mutatkozik: közszolgálati és kereskedelmi csatorna is érdeklődik a modern tévésorozatok iránt. Nem szappanoperáról van szó, hanem olyan sorozatokról, mint amilyenek a nyolcvanas években a Linda vagy az Angyalbőrben voltak, csak modern változatokban, modern technikai megoldásokkal. A helyi nézőkhöz szóló helyi tartalmak miatt az efféle művek csak korlátozottan exportképesek, ráadásul a tévécsatornák mindenütt szeretik saját brandjük építésére használni ezeket. Úgy tűnik, a stábbal nem lesz gond: a legnépszerűbb egyetemi szakokon sincs akkora túljelentkezés, mint amekkorát a forgatókönyv-írói pályázat generált: tíz helyre 715-en jelentkeztek a startup vállalkozás felhívására. Még az sem kizárt, hogy előbb-utóbb a magyar játékfilmgyártás is profitál a nagynevű mentorokkal induló képzésből egy-egy remek forgatókönyv formájában. Helyreigazítás A 2015. február 19-ei lapszámunk „Csillagvizsgáló beszélgetés” című cikkében az interjú egyik kérdésének utólagos - az interjúalany tudta nélküli - megváltoztatásával valótlanul azt állítottuk, hogy dr. Kriza Zsigmond, a Magyar Cirkusz és Varieté Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója kiemelkedő díjazásért saját családtagjait foglalkoztatja. Az eredetileg a lap által feltett más tartalmú kérdésre adott válasz közlésével - és a kérdés utólagos megváltoztatásával - azt a hamis látszatot keltettük, hogy az interjúalany e tényt nem vitatja, továbbá azt nem tartja etikátlannak. Ezzel szemben a valóság az, hogy dr. Kriza Zsigmond családtagjai egyáltalán nem szerepelnek a Fővárosi Nagycirkusz előadásaiban, így nyilvánvalóan a „nem-létező” fellépések után díjazást sem kapnak. Az etikátlan eljárásért és a valótlan, jogsértő tényállításért dr. Kriza Zsigmond elnézését kérjük. Kultúra i ii Nyugati, kínai, magyar A szövetkezetesített, nyersanyaghiányos szocialista évtizedek lezárultával nagy reményekkel nézett a jövő elé a hangszerkészítő szakma, a népi demokrácia azonban addigra leépítette a keresletet. A zenés vendéglátás, amely igen komoly piac volt, a 90-es évektől átváltott az olcsó gépzenére, miközben a zeneoktatás is jócskán leadott az igényeiből. A magyar hangszerészeknek nincs pénzük marketingre. Amelyik zenésznek futja rá, az a zenekarokhoz hasonlóan kevés kivétellel Nyugatról vesz hangszert, akinek nem annyira, az a kínai felhozatalból mazsolázik. Domonkos Máté szerint ma a fővárosban zongorát öten-hatan, hegedűt tán ha húszan, orgonát hárman, fúvós hangszert négyen-öten készíte né)nek. A mesterek legtöbbje javításból és generálozásból igyekszik megélni. LIVE NATION PRESENTS HIRDETÉS