Munkás-Heti-Krónika, 1873 (1. évfolyam, 1–52. sz.)
1873-05-04 / 18. szám
félmunkások, — ha így nevezhetni őket — magukat "kötelességek" teljesítésében többékevésbé kitüntetik, a szerint dúsabban vagy szűkebben díjaztatnak is, mitől aztán természetesen az függ, várjon ezek az egyének előbbutóbb maguk állíhatnak-e fel üzletet, vagy mint „vészes," léphetnek-e be ilyenbe, hol a tömegek kihasználása s kizsákmányolása történhetik; vagy elválik aztán, vájjon holtukig zsákmányolófélék maradjanak-e , vagy mint hosszabb időre e tisztségre alkalmatlanok, a szolgálatból egyszer csak kicsapatnak-e, kényszerülve lévén, hogy aztán — magamagát kizsákmányolhassa. Bárhogy veszszük is a dolgot, annyi ill és elvitázhatlan, hogy az embereknek ezen faja különféle működésben a legalábbvaló szerepet játsza, mert nélküle— azaz, ha ez a kapitalisták és munkások között ingó középosztály nincs, — maguk a henyélők sem léteznének!... Mindezen három emberfajból Magyarországnak is jutott jókora rész, mióta a hűbérség megszűnt és a „karok és rendek" társadalmából egyszerre — az állampolgári államszervezet átszökésével — az angolmintájú „ipartársadalom" magaslataiba törekszik, hol nincs egyéb, mint pár ezer dúsgazdag tőzspolgár ragyogó palotákban, és félig meztelen, éhenhaló millióknyi munkásnép a paloták szemétdombjain, vagy a gyártelepek posványain épült kunyhókban ! .. . íme, az angolvilág, a világok legjobbika, e czél felé törekesznek a mi bölcseink ! Boldog Magyarország !. . Pest, apr. 30. 1873. Sorakozva hozunk egy, a Szabadság (Freiheit) czimű lapból vett czikket, mely a mai sejtő visszaéléseit oly helyesen jellemzi: A sejtő arra van hivatva, hogy az igazságnak felvilágosítására és felderítésére szolgáljon; arra, hogy oktatva és nemesítve hasson; hogy az uralkodó visszaéléseket felderítse, és kiméletlen, de igazsághű ítészet (kritika) által azok orvoslására intsen — részrehajlatlan legyen tehát mind fel, mind pedig lefelé. Leginkább az általános, tehát a közügyeket beszélje meg a sajtó elsősorban, de ne tekintse abban a személyeket, mint inkább a dolgot, kivévén ha mindkettő annyit van egymásba fonva, hogy egyik a másiktól el nem választható, különösen pedig ha a személy maga a dolog tárgya. Legjobb ennélfogva, ha magánügyek a nyilvános értekezletekből egészen kizárvák, mert mit érdekelhetné a nagy közönséget az, ami A. vagy B. házában történik ? Nagyon jellemzi korszakunkat azon körülmény, hogy számos lap, mely magát népközlönynek nevezi, csupán kószahíreket és pletykákat, undort gerjesztő módon művelik. Egy tánczosnő toilettje, egy énekesnő szerelmi viszonyai, egy színésznő szobatitkai oly fontossággal tárgyaltatnak, mintha az ország jóléte és ezerek boldogsága attól függenének, ha megtudják, melyik gróf, vagy báróvá vált tőzsdés vette meg ezen drága teilletét, vagy ékszert, melyik szerencsehős ma ezen primadonna ura és parancsolója, vagy melyik lábrakapott gyerkőcz, egy kedvencz művésznőt megunva, ez magát életétől megfosztotta, minthogy ma és pénze nélkül élete türhetlenné látszik. Sok, és talán a legtöbb esetben puszta találmány az egész pletyka. Egy irka-firkáló, mint hírlapíró akar szerepelni, tudván, hogy a közönség nagy része csak erős dohányt, „imelygős" czikkeket szeret— a feladatot csakhamar megtalálja: egy kedvencz vezéreszmére van tehát szüksége,* éjszakai ideje alatt gazemberre van valaki bélyegezve és pellengérre állítva, csakhogy a kedves és terjedett néplap valami újat s érdekest hozzon. A czikket gyakran a helyesbítés szokta követni, és hogy érdeke ne gyengittessék, s a jól értesült, s pusztán a leghitelesebb forrásokból merítő lapnak híre ne koczkáztassék, egy tévedés áldozatává kürtöli ki magát a lap tulajdonosa, vagy szerkesztője. S mégis ugyanazt tesz másnap, mert, minél szennyesebb a pletyka, mely irodájába hozatik, annál mohóbban esik neki, mert tudja, mi kell üzletéhez. Üzlet, ez a helyes szó, a mérték, melylyel az igazság méretik, a mérleg, melylyel a legtöbb napi események részrehajlatlan megítélése méretik, és — minthogy ma csak azon üzlet jövedelmez, amely mellett, egyúttal a szédülgés is vizetik, ennélfogva nem űznek kevés képviselői a közvéleménynek is szédülgést. Egy becsületes és őszinte tollal mit sem lehet keresni, és ha a hirlapirkálás egyúttal nem fejős tehén is, akkor kója ehben veszhet mellette. „Azért szédülgést az az egyik a bankokkal, a másik alapítókkal, nagy vállalatokkal,amelyeknél a leghazugabb szemfényvesztéssel könnyen csalható közönség az árat maga szokta megadni, és a kitett csalétre annál könnyebben jár, minél szemtelenebbek a hirdetmények. Mások ismét „leleplezések a családi életből" czímmel szédelegnek; ez utóbbi szédelgés nem kevésbbé veszedelmes, mert rontja, sőt öli az erkölcsöt Szerencsére csak igen kevés oly gyenge lélek van, mely képes volna hírlapi rágalmak által okozott bánatában öngyilkosságot elkövetni; még azok száma sem túlságos nagy, kik arra indítva éreznék magukat, hogy helyesbítést követeljenek, mert a legtöbb ahhoz kényelmes, vagy jobban mondva, lusta. Innen ered a körülmény, hogy az imelygős közlések nagyrészbeni igaztalansága napfényre nem hozatik, és az illető botránylap féltet híre biztosítva marad. A halálbüntetés eltörültetése minden államban indítványoztatott és tárgyaltatott; az úgynevezett elrettentő elmélet napról napra veszíti követőit. Az előbbeni ellen azon kifogás hozatott fel, a gyilkosok maguk kezdjék meg a halálbüntetést, és akkor magától szűnik meg a kivégeztetés. Ezen kifogás ellen sokat lehetne mondani, mert nem csupán olyanok végeztettek és végeztetnek ki jelenleg is, kik gonosz szándékból más ember életének vetnek véget. Ami az elrettentést illeti, annak még a legszigorúbb criminalisták sem hódolnak ma már, és azon kevés, mely még érette rajong, nem képes térítgetést nyerni. Ha azonban ezek, kiknek hivatása a felvilágosodás terjesztése, a még létező előítéletek megszüntetése, a kedélynek a nemes iránti művelése és minden nyerseség megszüntetése feladatukká teszik tisztelt olvasóiknak mindennap egy más gyilkolás feletti borzalomképet, egy öngyilkosságot, egy kivégeztetést és hasonló éleimet gerjesztő dolgokat hozni, csoda-e akkor? ha a szív (kedély) elvadítva, és az értelem semmi másért, mint csupán iszonytató dolgok iránt, fogékonnyá válik, melyek annál megragadóbban hatnak, minél jobban fagyasztják meg a vért az erekben ? Fénye-e ily sajtó az igazságnak és felvilágosultságnak ? és érdemli-e oly hirlapírás, hogy szabad legyen ? Mondják ugyan, hogy azon méreg ellen, melyet a sajtószabadság kebelében rejt, a sajtó a szükséges ellenméreggel is bír; de alapos és tartós-e ama elégtétel, ha a rágalom, és becsületmegtámadás, mely egy korlátolt eszű író által csak néhány forint jutalomért elkövettetik, egy utólagos helyesbítés által javíttatik ? Az olvasók nagy része, kik a gondolkodással nem szeretik fejüket törni, legtöbbnyire így nyilatkozik: a hírlapban volt, mégis kell benne valaminek lenni, és ezáltal nyeri a hírlapok legnagyobb része, nevezetesen a néplapok, a legszomorúbb magyarázatot. A.g. Munkavásár, NI. Kaposvár. Az itteni férfiszabósegédek tudtul adják ezennel, hogy a 14 nappal azelőtt a városi kapitányságtól elfogadhatónak talált követeléseik, a munkaadóktól egyhangúlag visszautasíttattak. A követelések a következők: 1. Darab szerinti munkabér-felemelés 30 százalékra. 2. A munkások kifizetése vasárnap délelőtt 9—10-ig, és szabályos tizennégy napi leszámítás. Munkástársaim nevében sajnálkozással kell kijelentenem, miszerint állapotaink oly ziláltak, hogy a munkaadóknak sikerült a kapitányság által létrehozott 14 napi felmondási időt eltagadni, mert a lefolyt felmondási idő után jogosítva érezvén magunkat a munkát beszüntetni, s a mesterek elzáratássással fenyegetnek. A munka ápril 18-án beszüntetett, minthogy nekünk a kellő szervezés hiányzik, előnyös eredmény elébe nem nézhetünk. Az idemenetelt visszatartani kérjük társainkat-Bécs. A kéményseprő-segédek alkudozásai mestereikkel a segédek követeléseinek megadásával végződik , s a kilátásban volt strike elmaradt. Gazdászati harertér, Budapest. A „Munkás-Heti-Krónika", 16. számában hírül adatott, hogy az I. magy. játék-kártyagyár és Gurgl István ur munkásai a 10 órai munkaidő és megfelelő bérfelemelés megadására folyamodtak. — Gurgl István ur átvéve az erre vonatkozó legöregebb munkásaitól átnyújtott emlékiratot, a külső látszatra, minden vonakodás nélkül, a mi kijelentéséből is kitetszik: Igaztok van, az idő ezt magával hozza, s ha az 1. magy. játék-kártyagyár hozzá tesz, akkor én is teszem. Eddig bele voltak nyugodva, de a munkás gondolkozik és a pénzördög kormányoz. — A mi nemes bourgeois-unk tekintetbe nem vette, hogy a felmondási idő m. hó26-ig el volt határozva, s kidobá összes munkásait m. hó 19-én a puszta utczára, anélkül, hogy emlitésre méltónak találná a 14 napi törvényes felmondási időt. Ezen eset sokkal közönségesb, hogy értekezzen az ember róla, hanem mégis jelentőséges, mert a munkásoknak utólag alkalmuk van a tőke és munka közötti harmónia lehetőségének egyik darabját megtekinteni. Elég az hozzá, hogy a piszoklapoktól „humanikusnak" odaállított iparbáró nagyon keveset törődött azzal, hogy a gyárában megöregedett munkások, ki neki jólétet és vagyonát megalapították, kenyérnél ktős nyögnek. Ellenben pedig nem tartjuk méltóságukkal megegyezőnek, hogy ezen urat bepereljék, minthogy a munkás jogában, mint a gyengébb, mindig hátrányban van.*) Azért, társak, ébredjetek öntudatra, s egyesüljünk, mert csak az összesség érdeke által mozdítható elő az egyes érdeke, s eredménynyel kölcsönösen ótalmazhatjuk egymást. K. M. G. M. B. A bérkocsisok strike-ja Bécsben , hó 28-án tört ki, az egyfogatú és kétfogatú bérkocsisok kilátásba állított strike-ja, miután a hatósággali alkudozásaik hajótörést szenvedtek. Ez az eddig létrejött strike-ok közöl egyike a legeredetiebbeknek, mert karonfogva jár a munkaadó munkavevőjével, s így a strike közösnek kitűnik. Sem a városban, sem a külvárosokban, sem a vám előtt nem látható egy vagy kétfogatú kocsi. Legérezhetőbb a strike a vaspálya-udvarokban, az utazók bérkocsi után kiabálnak, de egye sem látható, csak a kocsisok vannak jelen, hogy a zavaron gyönyörködjenek. A rendőrség majdnem eszét veszti, s ámbár 200 omnibussal több hozatott forgalomba, de ezek még sem érnek fel. Igy ") A károsult munkások köteleznek a biróság uralmához folyamodni. Megbocsáthatlan, ha ettől elállnak mert oly eset még roszabb rendszabályokra serkentené a bourgeois-osztályt. Szerk.