Krónika, Népszava, 1880 (8. évfolyam, 1–52. sz.)

1880-11-21 / 47. szám

Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadó­hivatal külső dok­utcza 33. ss. Minden a lap szellemi ré­szére vonatkozó közlemények, valamint hirdetések ide in­tézendők. J LI c Aj?­ •V­ili­ évfolyama.. Hirdetések jutányosait számíttatnak. NÉPSZAVA Társadalmi és gazdászati néplap. A MAGYARORSZÁGI ÁLTALÁNOS MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. 85 4.7. b­zájaa.. BvLdLapBBt, reep. noveaai­ ber­gl­én. Előfizetés: Egész évre . . 2 frt. 40 kr. Fél évre 20 Negyedévre. . —»60 Egy hóra . . —» 20 Egyes példány ára 5 kr. Előfizetéseket minden posta­hivatal elfogad. ks* Ha vasárnap, 1880. év november hó 21-én A »NÉPSZAVA« és „ARBEITER-WOCHEN-CHRONIK" javára smm Mllsvilág helyiségében TÁNCZVIGALOMMAL egybekötött tartatik a „Budapesti Munkás-Dalárda" és a b. Philipovich-féle­­cs. k. katonai zenekar közreműködésével. Pénztárnyitás 6 órakor. — Kezdete 7 órakor. jBelépti­ d.ij szeam.elyen.lsént Irr., a pénztárnál 50 Irr. Jegyek kaphatók: Nagel ur dohánytőzsében, a nemzeti szinház épületében. S­t­e i 11 e­r ur lottó-gyüjtődéjében, király-utcza, Gyertyánfi-féle ház. F­a­n­to ur lottógyüjtödéjében, váczi-ut, „Pária szálloda", „London" kávéház, ráczi-körút, az osztrák államvaspálya közelében. Berg­er úr lottó-gyűjtődésében, rózsa- és aradi-utcza sarkán. Löffel­ m­a­n­n kávéháza, király- és kis diófa-uteza sarkán. B­r­i­c­h­t a papírkereskedésében, király-uteza, a Teréztemplom átellenében. V­e­i­t­ur dohány-tözsében, dorottya- és fürdő-uteza sarkán. Maik­o vendéglőjében, bodzafa-uteza. Kralik kávéház, István-tér. N­e­d­r­o­s­t­e­k­ur vendéglőjében, bárány-utcza, J o c­h u­m Keresztély sebészeti­ műtermében, hajds­utcza 8. sz. Feldsberg Zsigmond dohánytözsében, kigyó-utcza 8. sz. A „Népszava" szerkesztőségében s a gyárak és malmok bizalmi férfiainál, hideg tűzhelynek pedig nincsenek barátai. A szoldateszka unja már a barátságot, melyre nehogy szükség esetén apellálnunk lehessen, azt azáltal mondja föl, hogy addig ingerel, mig bele kötünk s igy nyíltan szakithat velünk. A pökhendi hányaveti lajdinántok kar­doskodása első­sorban is kihívás. Kihívása a polgári elemnek a fölényt prae­tendáló szoldateszka által. Ez volt jelen esetben is a czél, és az eszköz a lází­tás, a felingerlés. A keztyü oda lett dobva s azt nem merné felvenni, elfogadni a társada­lom, a nemzet ?! Mi a „rongyos czibilek", mi a „kutyák", mi a „geszindel", bagázs", m­i csak fizessünk, adózzunk, hogy Mars nyalka fiai fényes egyen­ruhájokkal és csillogó fegyvereikkel parádéz­hassanak és ha rakonczátlankodásukat meg­róvjuk, bennünket lehurrogassanak, megkard­lapozzanak, agyonverjenek ?! Hiszen nincs nap, melyen a katonaság, — melybe a tisztikar nemzetellenes szellemet oltott s már vérében van, hogy se apját, se testvérét nem becsüli, ha „czivil",— össze ne tűzne a néppel, a polgársággal! S már oda ju­tottunk, hogy Amerika ősvadonjaiban nagyobb biztonsággal meg lehet védeni magát az em­bernek, mint a fegyvererdővel kerített „jog­államok" katakombáiban. Nem vagyunk biz­tonságban az utczán, nem vagyunk védve saját lakásunkban, házainkban. Még egy mérsékelt ellenzéki polgári lap is így kiált föl: „Alkotmányos állapotot, azt tudunk kép­zelni. Szoldateszka-uralmat is tudunk. De a kettőt együtt egy államban, józan észszel elképzelni nem lehet. Az absurdum. Vagy egyik, vagy másik!" Hol ilyen katonai kasz­t, mely oly szel­lemben képeztetik, mi az állampolgárok jogkörével ellentétes, mely az államtörvények keretén kivül áll s állam az államban, mely a polgárságot csak az ő létfentartására hivatott gépezetnek tartja — mondom, hol egy ily privilegizált kaszt szarvai ennyire megnőhet­nek s annak ily bizonyítékait adja: ott nem fölösleges a Napoleon Lajos államcsínyére emlékeztetés. Mi most vagyunk azon az úton, melyen Francziaország 30 év előtt volt. Ily helyzetbe sodort bennünket a cs. k. közös hadsereg, melynek költségére csak most szavazott meg újra 36 millió forintot az a „czivilbagázs" országi katonai lázítás. Nézzétek a bosnyák háborúnak puszta hírére is százba eső a majdnem másvilágra ijedő nyavalyás katonatisztecskéket, hogyan felelevenedtek és hogyan berzenkednek, mint csodabogár a vár alatt! Nézzétek, ott keleten Kolozsvárott, minő csodatetteket művel a császári királyi közös hadsereg egy-két névtelen félistenei Mind­annyi. Leonidás vagy legalább is nagy Sándor, mind dicső Xenophon, bátor Józsue, kik a na­pot nemcsak megállítják, hanem el is lopkod­ják!, megannyi Caesar és világrengető Attila, akikhez képest a Hunyadyak, Zrínyiek, Wa­shingtonok, Bonaparte Napoleonok, Koscius­kók, Bemek, Garibaldik és a többi hősök csak nyim­nyám kis Miskák! A rendszerint mindig ellazsnakoltatni szokott közös hadsereg nyakigláb gyorsfutárai, a Bum-Bum generálok kengyelfutó ügyességű tanítványai, a fenszterpromenádok kardcsör­tető anyámasszony lovagjai, — ki hitte volna? — nemcsak daliák, hanem csodák csodája vi­tézek, mythologiai óriások, mesebeli hősök lettek, kik vért szomjaznak, vért csapolnak halált hordó fene fegyvereikkel és gőzölgő vértől ittasulva harczra kelnek a titánokkal s megostromolják ha kell az egeket is. Világtörténelem múzsája, csillagbetűkkel jegyezd fel, tündöklő dicsfénynyel ékesítsd ez örök hírű hősiességet és hallhatatlan bajno­kainak neveit ...... Jaj, dehogy jegyezd! hiszen egy otromba pimaszságot kellene feljegyezned, egy durva brutalitást, egy hallatlan botrányt, egy minő­síthetlenül aljas és minden kritikán alul gya­lázatos ocsmány cselekményt s a szoldateszka mocsárjának fenekéről undoritóan szenynye­sen fölmerült két nevet, melyek szégyenére válnak a testületnek, melyet megfertőztettek és czivilizált korunknak, mely képes ily mon­strumokat, ily galádságokat produkálni s azo­kat eltűrni. Kolozsvár egy tekintélyes ellenzéki lapjá­nak szerkesztőjét, Bartha Miklós polgárt, mint már az egész világ tudja, a saját lakásán a cs. k. közös hadsereg két megnevezhetlen had­nagyocskája orozva megtámadta s előre, össze­beszélés folytán élesre fent kardokkal a véd­telent életveszélyesen össze vissza vagdalta. Hogy e nyomorult gazság, e brávói me­rénylet, ez a futóbetyáros zsiványság, ez az utonállóhoz sem méltó orvtámadás, ez a hal­latlan arczátlansággal és cynizmiu­s köve­tett s a legnagyobb mérvű elvetemültséget feltételező bérenczcselekmény, ez a lenche­lésre jogosító bűnhalmazat mily hatást keltett a közvéleményben: megmutatta a valósággal föllázadt Kolozsvár, melynek lakossága össze is ütközött a katonasággal s hol ma is ostrom­állapot uralkodik: megmutatta az ország in­gerült hangulata és az egész sajtó osztatlan mély indignácziója, teljes fölháborodása. De elemezzük csak e bűnhalmazt! Ott van 1-er a magánlak megsértése fegyveresen behatolás által, mely a büntető­törvény 330. és 331. §-ába ütközik. 2-er a házi jog, a családi szentély megtámadása, mely a 199. §. analógiája szerint büntetendő. 3-or a magánosok elleni erőszak büntette, melyet a 175. § hoz képest kell büntetni. 4-er a szemé­lyes biztonság ellen elkövetett merénylet. 5-ör becsületsértés a btk. 261. §-a értelmében. 6 or gyilkosság elkövetésére irányzott szövetség a 288. §. szerint. 7-er párviadalra kihívás a 293. §. értelmében. 8 er a szabadsajtó fegyveres terrorizálása által az 1848. XVIII. t. cz. elleni sértés. 9 er súlyos testi sértés, a 303., esetleg 306. §- hoz képest. 10-er a katonai törvények elleni kihágás és 11 er az erkölcsi- és illem­szabályok elleni vétség. 12 ev hűtlenség a 144. §. 5) pontja értelmében. 13­ er katonai izgatás az 1867-ki kiegyezési törvény ellen, 14 ev botrányos tüntetés az ország alkot­mánya ellen. Akik ilyen bűnhalmazatot elkövetnek, azok már mégis érdemlik, hogy czégéres gaz­embereküt példásan büntettessenek. Fel az akasztófára velők a kötélrevalókkal! ezt kí­vánja a nép, mely irgalmatlanul elbánt volna e latrokkal, ha idejében ki nem szabadítja vala a kutyaszoritóból őket a felbajonettezett katonaság. Csakhogy nem addig van az! Egyátalán nem elég az üdvösségre, ha két gazemberrel kevesebb lesz a világon- Nem ez a nagyobb baj és nem is itt kell a tüzes vasat használni. A beteg nemzettesten a szoldateszka a rákfene, azt égessétek ki, mert elharapódzik a fekély és megfojtja a nemzetet. Több izben ujjat húzott már a néppel és kormányával ez a bécsi kamarillával szövet­séges katonapárt; de szakadást nem akart elő­idézni, mivel igen szorgalmasan és pontosan traktálták az országgyűlések meg a delegá­cziók a budgetkoty­vasztás laczikonyháján élős­ködő Molochot; a hadügy évenként emésztette a kifogyatkozó állami kincstár millióit, de már érzik, hogy fogyatékán van a kamara.

Next