Népszava, 1884 (12. évfolyam, 1–52. sz.)
1884-01-06 / 1. szám
1884. — 1. szám. lőségnek a választási urna előtt ehhez semmi köze. A herezegek nem lehetnek, nem szabad lenniük polgároknak. Ha hatalomra jutnak, ha tündökölnek, ha parancsolnak, akkor oly kiváltságokkal bírnak, melyeket kirekesztőlegesen a magukénak tartanak, akkor magukat nem tekintik polgároknak. A királyok sérthetetlenek, nem felelősek senkinek tetteikért. Ha valaki herczegnek születik, ez annyit tesz, mint ha az emberiségen kívül születnék. Legyenek tehát és maradjanak nagyságuk páriái. Ezen éremnek két oldala van, ezen helyzetnek meg van a maga ellentétessége is. Az uralkodó királyok a többi emberek fölött állanak, a megbukott királyok az emberiség alatt. Mindezeknél fogva Francziaország az elv ürügye alatt ne kövesse el azt a hibát, hogy Napóleon herczegeket egyenlővé teszi a többi polgárokkal. Maradjanak herczegeknek, azaz a köztársaság ellenségei s maradjanak azok halálukig, mint voltak születésüknél, a törvényen, a köztársaságon kívül. És oly veszedelmesek Francziaországra nézve az orleansok. 1814-ben a Bourbonokat a kozákok hozták vissza, most a német trónörökös kötött egyességet az Orleansokkal Spanyolországban és kilátást nyújtott e család egyikének arra, hogy őt német dzsidások által kísértett Párisba. Az Orleansok Frigyes Vilmos, az ő apja és Bismarck herczeg kezei által várják az elvesztett koronát. Szevillában történt, hogy Montpensier herczeg, az egyetlen Orleans, kivel a német trónörökös útjában találkozott, megkinálta ezt vendégszeretetével és miután Sedan dicsőségére és azon győzelmekre koczczintott, melyeket a német trónörökös Francziaország ellen ki fog vivni, igy szólott hozzá: „Valamennyi fejedelemnek egyesülni kell a köztársaság, e közös ellenség ellen." És Frigyes Vilmos trónörökös erre a fölköszöntőre így válaszolt: „Az igaz, hogy valamennyi uralkodó háznak egyesülni kell a forradalom ellen és ha azt mondom valamennyi, akkor gondolatban bele foglalom Francziaország törvényes királyi családját, melynek az ön sógora és öcscse, tisztelt és érdemdús fejei." Igy tehát mind a két herczeg ledobta az álcrát s most mindenki tudja, hogy Németország az Orleansokat segíteni akarja a franczia köztársaság ellen és erre megnyerte XII. Alfonz közreműködését is, valamint mint szövetségeseket Ausztria Magyarországot és Olaszországot is. Csakhogy Frigyes Vilmos, Bismarck e szájcsöve kifeledte a számításból ép úgy az olaszokat, mint a spanyolokat. Hasztalan esküsznek össze a fejdelmek, a nép külön áll és elfordul tőlök. Fővárosunk bűnkrónikája. Fővárosunkban a bűnök elkövetése óriásimérvben szaporodik és még eddig sem a törvényhozás, sem a kormány nem gondoskodik arról, hogy ezeknek elkövetése megakadályoztassák, majdnem úgy látszik, mintha mind a Sándor-utczai mamelukok, kabarék- és úgynevezett szélsőbali független pártiak, csupa malthuziánusok volnának és az emberek túlszaporodásától tartván, szinte akarnák, hogy azok száma mindinkább pusztuljon. Ma rablógyilkosságokról, emberölésről, éjjeli megtámadásokról, holnap szenzáczionális öngyilkosságokról és párbajokról olvashatni a lapokban, ide nem számítva a sok titokszerű eltűnéseket és csendes haláleseteket, amelyeknél a halál okát nem is vizsgálják és amelyek következései társadalmi helyzetünknek. Csemegi úr, a híres kodifikátor a maga büntető törvénykönyvében a párbajokra nézve bizonyos büntető törvényeket állított föl, melyeket az országgyűlés en bloc elfogadott, de arról, hogy ha ily párbajok megtörténnek, miként büntettessenek azok, a végrehajtó hatalom nem gondoskodik. A rendőrség a lapokból könnyen megtudhatja, hogy X az Y urat A és B segédei által párbajra kihívta, Y ur pedig C és D urakat nevezte meg segédeiül, a rendőrség, mely a bejelentő hivatal által könnyen szerezhet tudomást arról, hol laknak X, Y, A, B, C és D urak, ahelyett hogy szemmel tartaná ezen urak lakását és láthatja, mikor indulnak ezek az urak a régi versenytérre, Káposztás-Megyerre, a Rákosra vagy Csepel szigetére, semmit sem tesz, hogy megakadályoztassa a párbajokat, a rendőrség, melynek elég hosszú füle van, meghallja, ha valaki a kormányt szidja, kikel Szapáry vagy Tisza ellen, nem hallja, midőn két ember egymást annyira sérti meg, hogy az párbajra kihívást és később párbajt von maga után és ha a párbaj végbe ment, mi rendesen vér nélkül szokott megtörténni, vagy legfeljebb nadrágok lyukaztatnak ki, akkor megidézik a párbajvívókat a fenyítő törvényszék elébe, elitélik őket pár havi állambörtönre s akár kérnek a párbajozók kegyelmet a királynál, akár nem, megnyerik azt. Legfeljebb olyanoknál létezik kivétel, kikről a világ keveset tud, kik nem hivatalnokok, nem képviselők, nem mágnások. Pedig ha komolyan tekintjük, mi tulajdonképen a párbaj ? Semmi egyéb, mint gyilkossági merénylet tanuk előtt. Még borzasztóbb a mi társadalmi állapotunk az öngyilkosságokra nézve. E napokban történt egy pár öngyilkosság, Makovinyi mérnöké és a fiatal Majthényié, melyek mindenkit rémülettel és sajnálkozással az öngyilkos iránt töltöttek el. Az elsőnél az öngyilkosság okát és okozóit ismeri a közönség, a másiknál nem, valamint egy régibb öngyilkosságnál, Horváth tábornok fiánál sem. Makovinyi mérnök 28 éves, fiatal nős férfi volt, egy nálánál vagyonos földbirtokos lányát vette nőül és mint rendesen szokott történni, ha egy férfi gazdagabb nőt vesz hitvesül, hogy ott a nő húzza föl a nadrágot. Makovinyiné nem hagyott magának parancsoltatni, minden jó tanácsot, melyet férje ad, zsarnokoskodásnak tekint, itt is a nő valami csekélységért megorrolt férjére, odahagyta őt és anyjához, férje napjához ment, mondván, hogy többé nem jön vissza férjéhez. Ez szóval és levélben kérte nejét, jönne vissza, de hasztalan, a nő makacskodott s Makovinyi, ki nejébe, kivel még csak fél év előtt kelt egybe, annyira szerelmes volt, hogy nem akarván nála nélkül élni, szivén lőtte magát s szörnyet halt. A Makovinyi-féle eset előtt volt a Batthyány-Rosenberg-féle párbaj. Ennél is Batthyány neje Schossberger gazdag bankár lánya volt Batthyány halálának okozója. Ha áll a logika által fölállított axióma, hogy az okozottnak okozója az ok okozója is, akkor Batthyánynét ép ugy mint Makovinyinét felelősségre kellene vonni a két férfiú haláláért. De ez bizonyosan nem fog történni, se az egyiknek, se a másiknak rossz szót sem fognak mondani. Miért nem ? Mert erről Csemegi úr a maga büntető törvénykönyvében nem gondoskodott. Mit bánja ő a logikát és annak tanait. A másik két öngyilkosság, Horváth tábornok fiáé és a fiatal Majthényié egészen titokzatos. Ki tudja, nem bűn volt-e ezen öngyilkosságok okozója, nem az öngyilkosok, hanem talán más emberek bűne, pl. amerikai párbaj, mint azt igen helytelenül nevezik, mert Amerikában az emberek nem vetnek sorsot, hogy egyik vagy másik magát fejbe lőjje, ott az emberek revolverrel, vont csővű fegyverrel, vagy bowie knifeat (amerikai késsel) vívnak meg. Az olyan ember, ki embertársát erkölcsileg arra kényszeríti, hogy magát fejbe lőjje vagy bármi módon is bizonyos idő alatt magán másféle öngyilkosságot kövessen el, semmivel sem kevésbé gyilkos, mint az, aki maga lő fejbe egy embert. A rendőrség, melynek kötelessége volna, ha öngyilkosság történik, az okokat kipuhatolni, mi indította az öngyilkost tette elkövetésére, legkevesebbet sem tesz, hogy ezt megtudja, de ugyan lehet-e ezt a mi fővárosi rendőrségünktől, melyet az egész világ „mihasznának" nevez, sőt már egy naptár is jelent meg eczimmel. „Mihaszna András naptára", követelni, hogy egy öngyilkossági eset okát puhatolja ki, hisz még ahhoz is, hogy Majláth György gyilkosait kinyomozzák, egy pozsonyi rendőrbiztosnak segítségére volt szükség. Szóval, bárminő ily gyilkossági vagy párbajeset forduljon is elő, a végrehajtó hatalom, a rendőrség és a közönség azt ép úgy tekinti, mint bármely más halálesetet, akár erőszakos lett legyen az, azaz, ha valakit a villám lesújt vagy robbanó tűz által üttetik agyon, vagy vízkórban, tüdővészben vagy bármely más betegségben hal meg valaki. A törvényhozás pedig nem gondoskodik arról, hgy ily eseteket megakadályoztasson. Mindezek az esetek, melyeket itt fölhoztunk, a Batthyány-Rosenberg-féle párbaj, Makovinyi, Horváth és Majthényi öngyilkossága szenzácziós esetek. Hát még ha mindazoknak az öngyilkosságoknak okait keresnék, melyeket hol említenek, hol nem említenek a hírlapok, hogy valaki a Dunába ugrott, hogy a Dunából egy ismeretlen ember holttestét húzták ki, hogy egy embert szobájában vagy valamely fára fölakasztva találtak, hogy egy nő magát villó oldattal, kéksavval vagy cyankalival megmérgezte, akkor igen sok bűnöket lehetne kisütni és ezeknek a bűnöknek közvetett okozója a törvényhozás, mely nem gondoskodik arról, hogy az okok megszüntessenek, melyek valakit öngyilkosság elkövetésére ösztönöztek. Az öngyilkosságnak, többféle okai vannak, mégpedig: életunottság, csalódás szerelemben, nyomor, kétségbeesés, a becsület ferde fölfogása, őrültség és úgynevezett amerikai párbaj Bármelyik okot vizsgáljuk is, kivévén az őrültséget, mindezeket egy bölcs törvényhozás megszüntetheti sőt még az őrülteknél is, ha az nem váratlanul és rögtön áll be, mi majdnem soha sem történik, a társadalom gondoskodhatik arról, hogy őrült ne követhessen el öngyilkosságokat, ha cselekvését ellenőrzi. Vannak, kik mindezekre, miket itt fölhoztunk, azt fogják felelni: „ha az mindenütt úgy van, a legczivilizáltabb országokban, mint Angliában és Francziaországban is, sőt Németországban az öngyilkosságok statisztikája sokkal nagyobb számokat mutat föl, mint nálunk." Erre csak azt válaszoljuk, hogy Angliában az elkövetett öngyilkosságok száma a növekedő lakossághoz képest csökkent, Francziaországban és más kisebb czivilizált országokban nem növekedett, Németországban egyedül növekedett az, de Németországnak Vilmos császárja és Bismarckja van, ott a nép elnyomása, a zsarnokoskodás nagyobb, kivált a katonaságnál. De vegyük kezünkbe Ausztria-Magyarország statisztikai kimutatásait és azt fogjuk látni, hogy nálunk az elkövetett bűnök száma ép oly nagy mint Németországban, nagyobb mint Francziaországban és Angliában, mert nálunk a nyomor is nagyobb. Azonfelül nálunk sok olyan bűn, mely más országokban még mindig napirenden van, egészen elesik és soha sem fordul elő, nálunk nem léteznek agrárius gyilkosságok, mert nálunk a földmivelőnek nincs oka arra, hogy ilyeneket elkövessen, nálunk nincsenek összeesküvések, dynamitmerényletek, anarchikus és nihilisztikus fölkelések stb. Így tehát nálunk a legtöbb bűnök okozója a nyomor és ennek következtében a kétségbeesés, a nyomornak oka pedig társadalmi állapotunk, a munkásosztály elnyomatása, az irtózatos adó, a drágaság és azon elerkölcstelenedés, mely maga után vonja az emberek erélytelenségét. Míg az ír, a muszka, a spanyol, a franczia küzd elnyomói ellen, azalatt nálunk az emberek maguk ellen fordítják fegyverüket, nem ölnek meg mást, hanem magukat. Ezzel nem azt akarjuk mondani, utánozzuk a féneket, a fekete kezet, az anarchistákat és nihilistákat, hanem intjük a törvényhozókat, gondoskodjanak jobban a népről, hogy a kétségbeesés belőlük ne csináljon ilyeneket. XEPSZ.WA. FÜREK. — Szudejkin meggyilkoltatása. Mult év deczember 18-dikán a nihilistáknak sikerült Szudejkint, a pétervári titkos rendőrség főnökét kelepczébe keríteni, hol őt meggyilkolták, segédét pedig veszedelmesen megsebesítették, ugy hogy ez is más napon meghalt. Szudejkin Gergely alezredes, a pétervári titkosrendőrség legtevékenyebb és legügyesebb tagja volt s az ő meggyilkoltatása a czárra és orosz kormányra nézve pótolhatlan veszteség. Magáról a merényletről és Szudejkin jelleméről legközelebbi számunkban bővebben fogunk szólani. — A fétiek általános rémületben tartják most ismét egész Angliát. Figyelemre méltó ténynek tartják azt is, hogy a londoni szoczialisták jelentékeny összeget gyűjtöttek Wolff védelmére, ki a londoni német nagykövetség palotáját légbe akarta röpíteni. A tárgyalás ez ellen egyelőre el van halasztva, miután előbb ki akarják egészíteni a bizonyítékokat. Ez idő szerint pedig London összes középületei szigorú őrizet alatt állanak, valamint Gladstone miniszterelnököt is fegyveres rendőrök kísérik mindenfelé. Ő most a vidéken, hawardeni jószágán időr s beszélik, hogy hétfőről keddre virradóra a rendőrség tanácsára nem saját kastélyában, hanem egyik barátjánál töltötte az évet, mert attól tartottak, hogy a mondott éjjel merényletet kísértenek meg ellene a férnek. Az Amerikából érkező gőzhajókat titkos rendőrök vizsgálják át, gondosan szemügyre veszik az utasokat és átkutatják málháikat, nehogy pokolgépet vagy dinamitot csempészszenek be. január 6-án. Lapunk mai számához a „Magyarországi általános munkáspárt" programmja van mellékelve. V Egyletek, Budapest. A „Budapesti munkáskör" január 1-én tartotta alakuló közgyűlését. Az egybegyűlt tagokat Kürschner Jakab üdvözölte, előadván a kör czélját s felhívta a jelenvoltakat, hogy igyekezzenek, miszerint a körben minél többen vegyenek részt, mert a kör a hasznos társalgás és szórakozás mellett tagjainak szellemi gyarapodására is törekedik. Az alapszabályok felolvasása után a tisztikar választása ejtetvén meg a következő eredménynyel: Választmányi tagokká: Belóczy István, Boscher József, dr. Csillag Zsigmond, Endrődy Geyza, Filkorn József, Gombossy Béla, Ihrlinger Antal, Kürschner Jakab, Preiner Ferencz, Riedl János és Wittmann Antal. Választmányi póttagokká: Gianone Sándor, Hemschik János, Reichenfeld Ignácz és Schneider János. Számvizsgálókká: Ferenczy József, Kohn Lipót és Schmidt Henrik. Jegyzőköny-hitelesítőkké: Wendt József és Steiner Vilmos. Az egyes tisztviselőket, mint elnök, titkár pénzes könyvtárnokot a választmány, az alapszabályok értelmében, saját kebeléből választja. A kör hivatalos közlönyeiül a „Népszava" és „Arbeiter-Wochen-Chronik" választatott. Végül az eddig működött ideigl. bizottságnak fáradozásáért köszönet szavaztatik. A kör helyiségéül a király-utczában lévő Nicoletti-féle kávéház külön szobája béreltetett ki, mit a gyűlés helyesléssel tudomásul vett. X. — A budapesti kocsigyártó-segédek betegsegélyző- és temetkezési egylete helyiségét a főherczeg Sándor utcza 22. sz. alatt lévő, a „nagy kesztyűhöz" czimzett vendéglőbe tette át, hol jelenleg a közvetités is eszközöltetik. — Az elnökség. r ), Felelős szerkesztő : KÁSZONYI DÁNIEL. Kiadó: FERENCZY JÓZSEF.