Népszava, 1885 (13. évfolyam, 1–52. sz.)

1885-01-04 / 1. szám

«Anyuként készített egy vieszkötvény, rat­um­kásáiktól aláíratnak és esdhal a munkátt rem­tik, hogy a felmondási időtől „önként" él. A német nyelvű nyomtatvány szószerinti fordításban igy hangzik : sütőmester urnak, Budapesten . . . Miután én ma önnél munkába léptem, ki­nyilatkoztatom ezennel, hogy teljes tudomásom van arról, miszerint önnél felmondás idő nem létezik és ön engem bármikor felmondás nélkül elbocsáthat. Kötelezem magamat arra is, hogy az álta­lam esetleg okozott kárt készpénzben megtéríteni, (következik egy vonal a munkás aláírására.) Az ipartörvény 92. §-a így szól: „A munka­adó és segéd közötti viszony, ha máskép nem egyezkedtek, vagy ha gyárakban a munka­rend (113 § ) másképen nem intézkedik, 15 napi felmondással felbontható." Az ilyen konyuri intézkedés „egyezkedés­nek" nem mondható, mert kenyérvesztéssel van egybekötve az aláírás megtagadása De azt hisz­szük lesz annyi férfias öntudat a sütősegédekben, hogy visszalökik ezt az arczátlan manővert ér­deme szerint. Szedjék össze az elébök tartott ocs­mány kötvényt és vigyék el a kormányhoz mutas­sák meg, hogy mire képesek a sütőmesterek, mutassák meg, hogy miként akarják kiragadni a kenneret szájukból. Az ily impertinens bánásmód kényszeriti a munkást a munka megtagadására. — Mutikugrizikó. Pfe­­­fer Antal csere­pes egy sugárúti villa első emeletén létrán állva javítási munkát végzett. Munka közben a létra megcsúszott s a rajta álló munkás lezuhant a fo­lyosóra s innen a földszintre. Lábát és nyakát oly súlyosan megsértette, hogy be kellett vinni a Rókuc-kórházba. N­­i­n­g­o­t­t József gyári munkásfia, a­kit a gép hajtókötele az ó­budai hajógyári kötél­gyárban elkapott s a gép egészen összetört, két napi szenvedés után meghalt. Ez a munka jutalma a keresztényi szerete­ten nyugvó társadalomban. . .4 nyomor áldozata. Kerekes Borbála napszámosnő lakásán, öngyilkos szándék­ból gyufaoldatot ivott. Eszmélet nélküli állapot­ban srállitották be a Rókuskórházba, hol magá­hoz tért , elmondta, hogy tette elkövetésére két­ségbeejtő nyomára vitte rá. Hat álla­tlétig volt teljesen munka nélkül s minthogy pénze sem volt, szállásadónéja felmondta neki a lakást és ellátást. E körülmény oly megdöbbentőleg há­ti­­t rá, hogy a halállal akarta megváltani nyomo­rult életét. A szegény munkásnő m­unkahiány folytán nyomorba jutván meg akar válni az élettől, ezek a hívei a társadalomnak, kik telerakott pénzszek­rényekből lopják ki a milliókat utók a „szép életre" való re­ményük megszűnéséből lövik agyon magukat. Mily óriási ellentét ez a rendezettnek mon­­­dott társadalmi állapotunk közepette. — Felesleges tüntetést okozott a mult h­eti munkásértekezlet alkalmával a fővárosi rend­őrség Harm­inczan voltak jelen a helyiség belső íészéleen és künn az utcrán két lovas, mert utó­végre mégsem lehet lóháton bemenni egy té­rf­in be.. A legnagyobb zavarba volt a 24 szál gya­logos rendőrnek vezetője. Meg volt neki paran­csolva, hogy embereit, bujtassa el, és nem talált amár helyet számukra ; a pinczébe meg sem karta őket küldeni, mert azt hitte volna az „OB-baczibil", hogy a „rendnek muszáj jönni" em­berei, Farkas Elek pénztárnoki ellenőrük mód­jára, dutyiba kerültek, a zavarból tehát kisegí­tette a lövölde vendéglőse, megengedte nekik, hogy a ruhatárba rejtőzködjenek el, abba a ruhatárba, melyben ez idő szerint a téli kabátokat szokták felakasztani. Az értekezletre megjelent munkások közül sokan éppen a ruhatár helyiségen keresztül men­tek be a terembe s bámulták is a rendőr-regi­mentet, egyike a másiktól kérdezte : „Mi ez, hát ostromállapot alá vagyunk már helyezve?" A sok tudakozódás és felelet között rosz­éleseket is csináltak a munkások; az egyik azt mondta, hogy a „posztkisztlit" őrzik, Joig a másik oda vágott: „hiszen, ha igy őrizték volna azt a „posztkisztlit" talán még m­ophatták volna el." stb. — „,­ gysíi'rü fel le lexes." Újpesten a mul' héten egy ott be nem jelentett nyomdát(?) ('uluu­ézisajtó ?) fedeztek fel és foglaltak le és a nyomdahelyiségben roppant sok „veszedelmes" anyagot találtak; találtak pedig néhány példát a Népszavából és testvérlapunk az Arbeiter Wo­chen-Ghronikból és most a szenzácziónális hirek i­s:„_ • _ • - ui . r • felfedezés" miatt. — a pápa panasza. XIII Leó pápa a bíbornoki kollégium karácsonyi tisztelgését fo­gadván, a hozzá intézett beszédre válaszolván, előzetes többek között ezeket is mondta: „Az imént terjesztették be a parlamenthez a házassági elválásról szóló törvényt, mely több esetben megengedvén a házassági kötelék szétté­pését, mely törvény degradálja és lealacsonyítja a nőt — koczkáztatja a gyermekek nevelését és jólétét — mely fölbontja a házi társadalom köte­lékeit , e társadalmat elszéleszti, mely az egye­netlenség magvát hinti el a családok közt, mely a korrupczió forrása a közerkö­lcsök tekintetében, az államokra nézve pedig a romladozó hanyatlás elvét rejti magában." A „csalhatlan szent atya" ugyanezzel szokta vádolni a szoczialistákat, de alaptalanul, és most egy olasz törvényre vonatkozólag mondja ezt. Változók a vélemények Rómában, kijózanodik a világ.­­ „Bécs nagy veszélyben forgott." A bécsi munkások meghívták a múlt vasárnap tar­tott gyűlésükre Liebknecht szociáldemokra­tát, a német birodalmi gyűlés tagját. A rendőrség értesült e „szörnyű" dologról utasítást, adott a határ zsandárainak, hogy ne engedjék meg Lieb­knechtnek az osztrák határ átlépni. És így történt is, a meghívott vendéget nem bocsátották át a határon. Ezzel a „köles" intézkedéssel megmentették a jámbor bécsieket egy igen „nagy katasztrófá­tól." Az ám­­de bankok krachjait és a sikkasztá­sokat nem bírták megakadályozni. Ö Nök az alkotmányban. Nyolcz politi­kus bajor nő felhívást­ intézet Németország asz­szonyságaihoz, hogy Bismarck herczeg javára adakozzanak és teremtsék össze azt a 20 ezer márkát, mely összeget a birodalmi gyűlés a költ­ségvetésből törölt. Szegény Bismarck! Már poli­tikus asszonyok szövetkeznek, hogy sajnálják. — Kulturvirágok. A laibachi leszámítoló banknál a pénztár vizsgálat alkalmával körülbelől 70.000 frtnyi hiányt fedeztek fel. Z e­n­á­r­i bankigazgató elfogatása előtt agyonlőtte magát. Bécsben Vottitz Sámuel és Wottitz Mór gabnakereskedők „szerencsétlen spekuláczió" miatt öngyilkosságot követ­tek el. Az egyik rögtön meghalt, ti másik életve­szélyben forog. A meggazdagodási vágy, a tőke szelleme az oka annak. S h­a­r­f Gusztáv palacsi jegyzőt sikkasztás miatt ezgy évi fogházra ítélte a pécsi törvényszék. Haladnak az erkölcsök a „jobb osztálynál." Vox populi . . .*) Alarczot visel az ember, 8 érzelmet hazudik, N­­a t­a­­­o­m uralg a földön. Igazság aluszik. Köny­v mosoly , hízelgő szolgák, Kibérelt követek, Oh­ nép! véreddel fizeted Az álnok könnyeket. Aranykalászt terem a föld, S a munka embere Nyomort, nélkülözést arat: Ez az ő kenyere . . . Uh nép! Ki lankadt karodat Munkára emeled, Ki a felszántott barázdát Áldással beveted. Szent a föld, melyen dolgozol, Munkáddal szenteled! Igazság, emberjog legyen B.-red, és kenyered. Forditsd vissza az ekét, Használjad fel vasát , Na szolgálj gőgös zsarnokot, Ki nép nyakára hág. Gerenday Kálmán. ') A Népszava ... Beküldetett.*) London, decz. 16-án. T. szerkesztő úr! A „Népszava­ 49. számában Molnár Árpád úr, G. B. úrral polemizálva, a „Londoni Magyar­egyletet" is különféle vádakkal támadta meg. Erre nézve két ésszevételt kell tennünk: 1­ör, hogy egyletünk, mint tisztán jótékony társu­lat, semmiféle vallási, politikai vagy társadalmi kérdésekkel nem foglaltatik; s 2-szor, hogy M. A. urat mi sem akadályozza abban, hogy nyíltan hozzánk ne forduljon s — természetesen nem azon modorban, mellyel az emlitett közleményben tá­mad, — elmondja, hogy mit kiván tőlünk itt élő iparos hazánkfiai segélyezését illetőleg ? Hisz remé­lem, hogy van egy közös alapunk , a minden tisz­tességes magyar ember keblében lakó hazafiság, s egy közös c­élünk : a jótékonyság! De mi az ellenünk zsörtölődő M. urat még nem is­merjük ! Kérem tisztelt szerkesztő urat szíveskedjék ezen néhány sort közölni. Hazafias üdvözlettel a Londoni Magyaregylet választmánya. „Budapesti munkás-kör." Hétfőn, f. év január hó 5-én kör estély (király-utcza Czizsevics-féle kávéház.) Az ipartörvényben megállapított bá­bélt­ető bizottságok alakítása tárgyá­ban, 1885. január hó 11-én nyilvános értekezlet fog tartatni. A helyiség e la­pok jövő számában fog tudomásul adatni. A kör rendes közgyűlése 1885. ja­nuár hó 25-én tartatik, melyre a tagok azon megjegyzéssel­­figyelmeztetnek, hogy a hát­ralékosok mentől előbb iparkodjanak hátralékukat befizetni, mert ellenkezőleg közgyűlésen nem­ fognak részt venni. Az elnökség. Egyletek, — A budapesti kovács segédek se­gélyző, munkaközvetítő és önképző egylete 1885 évi február hó 8-án, vasárnap a régi polgári lövölde diszes nagy termében (.. S­i­rály­ utcza végén) tánczvigalom­ és tréfás tombo­lával egybekötött mulatságot rendez. Pénztárnyi­tás 7, kezdete pont 8 órakor. Az esetleges tiszta jövedelem a betegsegélyezés alap javára ford­­a­tik­ — Felülfizetések köszönettel fogadtatnak, hirlapilag és jegyzőkönyvileg nyugtáztatnak. A székes*ütőség üzenetei. M. K. helyben. Közleményét vettük és való­színűleg közölni is fogjuk. Jókivánataiért fogadja kö­szönetünket. A munkásosztay érdekében történne, ha az ön kívánalma mihamarább teljesülne. De azért ne csüggedjünk el. Megjön az is. K. A. Pécsett. A jövő számban megkezdjük a tanulmány közlését, kérjük a folytatást és velünk tu­datni, hogy aláírásával történjék-e a közlés. M. A. London. A lap támogatására küldött 7 frtot köszönettel vettük. N­. "W-től annak idején a 10 frt megérkezett. A többi útnak indíttatott. G. J. Orosházán. A törvény maga elég vi­lágosan szól, tessék annak követelményeinek eleget tenni, bővabb magyarázat nem is kell hozzá. *) Térhiány miatt késett a közlés. Szer­k. Felelős szerkesztő és kiadó: FERENCZY JÓZSEF. A budapesti all. illlvikusbetettsegélyxiv­­é rokkant-pénztár közleményei.­­ Az egyleti alapszabályok 4. §-ának újévvel hatályba lépett módosított részének foganatosítása tár­gyában a központi választmány következő szabályokat állapított meg. 1. szabály, a f­i­z­e­t­é­s­k­é­p­t­e­l­e­n­n­é vált egyleti tagok járulékainak be­fizetésére vona­t­­­k­o­z­ó­l­a­g : 1. fő. A külön befizetések folytán tagdíjaik fizeté­sére csak azon tagok tarthatnak igényt, kik a kü­lönl befizetést legaláb­b 10 héten ken­sztül teljesítették és­te­

Next