Népszava, 1901 (29. évfolyam, 1–151. sz.)

1901-01-03 / 1. szám

1901. Urbán P. elvtárs azt hiszi, hogy a földmi­velők csak akkor adhatnak ki lapot, ha leg­alább 5000 előfizető jelentkezik, mert külön­ben a lap árát legalább is 15 krra kellene emelni, mit a földmivelők nem bírnak el. Szánthó-Kovács János elnök felteszi a kérdést, hogy elfogadják-e a határozati javaslatot. Az értekezlet a határozati javaslatot egyhangúlag elfogadja. A napirend 4-ik pontja: Földművelő kongresszus. Szilágyi A., elvtárs ajánlja annak megvita­tását, hogy a legközelebbi kongresszust mikor és hol tartsák meg. Csizmadia elvtárs indítványozza, hogy annak meghatározását bízzák a földmive­lők 9-es bizottságára. Az értekezlet ilyen értelemben hatá­rozott. Urbán Pál ajánlja, hogy az egyes, értel­mesebb elvtársak tartsák köteleségüknek munkástársaik felvilágosítását. Szervez­kedni kell, akár tetszik ez a hatalomnak, akár nem. Ennek első czélja legyen a választói jognak kivívása. Felolvassák a határozati javaslatot, mely szerint minden községben, melyben a szoczialista pártnak hivei vannak szervezetet kell alakítani, amelyek bizalmi férfiakat választanak s ezek által összeköttetésben állanak a köz­ponttal. A következő határozati javaslatot ter­jeszti elő : Határozati javaslat a földmivelők által 1900. évi deczember hó 25-én Hódmező-Vásárhelyen tartott értekezlet ötödik (Szervezkedés) pontjához . Mozgalmunk előbbrevitelének legfontosabb esz­köze a szervezkedés Enélkü­l nincs mozgalom, nincs haladás. A szervezkedés által haladtunk ennyire is, amennyire most vagyunk s miután mi még folyton haladni akarunk, elmulaszthatatlan kötelességünk a szervezkedést is folyton töké­letes­íteni, az abban észrevett hiányokat kiiga­zítani. Eddigi szervezkedési módunknak megvannak a maga előnyei, de megvannak a hiányai is. Mostani szervezkedésünk módja már nem felel meg annak a c­élnak, hogy a kivánt mértékben haladhassunk előre s ha a benne rejlő hibákat közös akarattal ki nem javítjuk, ez a szervezke­dési mód nem előnyére, hanem akadálya lesz mozgalmunknak. A szervezett községek között és a központ, nevezetesen a földmivelők titkársága között nincs meg a kívánt szoros kapcsolat és ennélfogva hiányzik a gyakori érintkezés egymás között. Hogy pedig ezek meglegyenek, az a helyes szervezkedés első feltétele. Ennélfogva a jelen értekezlet kimondja : Minden községben és városban, hol csak szocziáldemokrata földmivelő munkások — bármily kevesen is — vannak, „ Szocziáldemokrata földmivelő munkás­szervezet" alakítand­ó haladéktalanul. A szervezet ügyeinek vezetésére bizalmi­ férfiakat választ, kik a szervezet tagjait mindig nyilván tartják, hogy folyton tudják, hány tagja van a szervezetnek. A bizalmi férfiak a levelezés elvég­zésére egy levelezőt választanak, kinek nevét és lakását a megalakulás után azonnal őt­jelentik a föld­mivelők központi titkárságánál. A helyi szervezetek levelezői a központi titkárságtól hozzájuk érkezett leveleket a bizalmi férfiaknak tudomására hozni, és azokra, esetleges megvitatás után, azonnal felelni tartozik. A szervezetnek minden tagja köteles a föld­mivelők lapját, akár egyenként, akár ketten, hárman vagy négyen összeállva egy példányt járatni. Az újság akár egyes példányonként, akár csomagban jár, példányonként tíz fillér. Ha a szervezet, a részére szükséges mennyiségű újságot egy csomagban járatja, azoknak árait havonként előre tartozik beküldeni a lap kiadó­hivatalának. A földmivelők országos 9-es bizottsága „Istp­ji­aldsi igazolvány"-okat készíttet, melyekből a kivánt mennyiséget ingyen küldi meg a szerveze­teknek. A szervezet minden tagjának ilyen Lap­járatási igazolványnyal kell bírni, melyre a szervezet bizalmi férfiai rájegyzik az illető tag nevét és az igazolványon havonkint igazolják, hogy az illető elvtárs arra a hónapra a lapra elő­fizetett. Ha ketten, hárman vagy négyen együtt, járatnak a tagok egy lapot, akkor igazolványaikra azt is rá kell jegyezni, hogy kikkel társak. " A helyi szervezetek levelezői minden hónapban pontosan bejelentik a földmivelők központi titkár­ságánál, hogy a községeiben levő szervezetnek hány tagja van, tagokut csak azokat számítva, kik a szervezet iránti kötelezettségüknek meg­felelnek. Végül felhívja az országos értekezlet az ország szoc­iáldemokrata földmivelő munkásságát, hogy ezen határozat sikere érdekében minden lehetőt elkövessen. Kifejti azután, mennyire szükség van egy lapra, hogy megc­áfolhassák az el­lenük szótt vádakat. Kifejthessék, meny­nyire valótlan a földosztogatás vádja, melylyel a polgári lapok a földmivelők mozgalmát illették. Szántó Kovács elvtárs kifejti, hogy nem nyers erőszakkal, hanem szellemi fegy­verekkel akarnak harczolni, s ezért szük­séges a munkásoknak a sajtó. Dobor elvtárs azért is c­élszerűnek tartja, hogy egyelőre a Népszava csütörtöki száma legyen a földmivelő mozgalom hivatalos lapja, mert nem bízik a „jog és igazság" kormányában, s meg van győződve, hogy ha most megindítanák a földmivelő lapot, a kormány ismét minduntalan lefoglal­hatná annak czikkeit, s ismét üres lapok­kal volna kénytelen megjelenni, mint a Világszabadság. Németh elvtárs a szervezkedés hasznáról beszél. Összehasonlítja a külföldi vi­zo­nyokat a magyarral, s ajánlja, hogy a magyar munkások ugyanazon fegyverek­kel védekezzenek, mint a külföldiek. A napirend ki lévén merítve, a köz­ponti pártvezetőség nevében Grossmann Miksa elvtárs szólal fel, hogy méltassa az értekezlet jelentőségét és lefolyását. Vázolja Magyarország gazdasági és főleg politikai viszonyait, utal a közelgő válasz­tásokra és az elvtársakra ezekkel háruló kötelességekre végül felhívja őket a párt­mozgalom legerősebb f­egyvereinek, a ta­nulásnak és szervezkedésnek felhaszná­lására. Szántó Kovács J. elvtá­rs elnök bezárta az értekezletet, s a küldöt­tek elénekelték a marseillaiset, s rendben­,­ szétoszlottak. N­E­p a­Z­A­V­A FÖLDMIVELŐ­K É­­DEKE. Különfélék. Sok kenyér veszedelem. Vannak so­kan, kik a munkások sanyarú hel­zetét azzal okolják meg, hogy „sokan vagyunk." Ezt a tévhitet mi már ezerszer megczá­foltuk. Mi inkább azt mondjuk, hogy a termények helytelen megoszlása folytán, a tökéletlen társadalmi rendszer követ­keztében az általános nyomor okozója leg­többször a javak túlbősége. A rendszer tökéletlensége idéz elő minden bajt. Most az általános­­­ság közepette érdekes meg­tekinteni, miként alapítanak a gazdagok a szegény nép nyomorúságára és hogy félnek nem attól, hogy kevés kenyeret terem a föld, hanem attól, hogy sokat terem. A gazdák annak örülnek, h­a minél kevesebb kenyér terem. Az agráriusok lapja, a „Hazánk" erre nézve a követke­zőket írja: „Az északamerikai Egyesült­ Államok 1890-ben kivittek 154.925,927 millió dollár értékű kenyérterményt, 1900-ban 262.734.026 millió dollár értékűt. Mily óriási emelkedés 10 év alatt. Argentina, mely jóformán csak most kezdette meg, 1899-ben már 63 millió bushel (véka) búzát és három millió angol mázsa búzát vitt ki Mily óriásilag fejleszthető ott a búzatermelés. Oroszország — nem is be­szélve Szibériáról — évről-évre terjeszke­dik gabonatermelésével. Ausztrália artézi kútjainak szaporodásával megmérhetlen mezőket nyer a gabonatermesztés czél­jaira. India, Afrika, Canada és Mazopotá­nia, melyet a németek akarnak meg­nyitni a világ számára, elnyomással fenye­getik egész Európát."­­ Ezekből megtud­hatjuk, hogy immár attól kell félnünk a gazdák szerint, hogy nem­ tudunk mit csinálni a sok kenyérrel. Éppen ez bizo­nyítja legjobban a mai rendszer rossza­ságát, hogy minél több a kenyér, annál több az éhező. Ezt a rendellenességet fogja megszüntetni majd a szocziáldemok­ráczia. Háziiparok. Darányi folytatja a népbolon­dítást. Ujabban Szatmár megyében érezik a munkások kezének jótékony hatását. Az ottani gazdasági egylet ugyanis házi­ipari tanfolyalaozik, nem azért, hogy a népet segítse, hanem hogy minden áron otthon tartsa, nehogy a 20 kros napszám valamelyest emelkedjék. Ezt a háziipart Darányi nemeslelkűen támogatja. Mi az ára egy szentnek. A jámbor hivők, kik bajukban buzgó lélekkel fordulnak segítségért a nagy számú szentekhez, bizonyára nem is tudják, hogy mindenki lehet szent, ha­­ pénze van. A szentek tudniillik kétfélék: olyanok, melyeket a római pápa nevez ki azokká és olyanok, kik a saját pénzükért vásárolják meg maguknak a szenti méltóságot. Mint egy polgári és igen vallásos lap írja, egy magánköltséges szentnek k­öltségei a következő összegekre rúgnak: A szer­tartási kiadások 100,000 lírát tesznek ki. A jövendőbeli szent a Szent­ Péter­templomnak a czeremóniák részére való kibérléséért 20,000 líra díjat fizet; 5000 lírába kerül a templom feldíszítése. Körül­belül 13,000 lírába kerülnek az új szentről szóló képek, leírások, melyeket a hívek között osztanak szét. A szentté avatott egyén művészi kivitelű képe, mely a pápa tulajdonává lesz, 10,000 lírát kóstál. Ehhez járulnak a kórus díjai, a világítás ára s végül azok az ajándékok, amelyek a szereplő bíbornokokat s a czeremoniák­nál segédkező papságot és szolgasereget illetik. Ezért hajlik minden szentnek maga felé a keze. Nyerekedési sóvárgás. A biharmegyei gazdasági egyesület tartotta legutóbb köz­gyűlését, melyen egész sereg községet je­lentettek be, hol szerencsésen megkezdőd­tek a kosárfonások. Ez azonban nem olyan érdekes. Sokkal érdekesebb, hogy az egyesület mintegy 5000 holdnyi terü­letet ajánl telepítésre a miniszternek, mi­vel ez a telepítés „úgy köz-, mint mező­gazdasági és egyszermind nemzetiségi szempontból is kiváló fontosságú." Nem tudjuk, ki lehet a tönkremenő földbirtokos, akin megint segíteni akarnak, de az bi­zonyos, hogy ennyi hazugságot olyan nyílt arczátlansággal még sohasem tálaltak a türelmes nép elé, mint mostanában a te­lepítések révén. VIDÉK. A „rend" ről. Mivel hogy Széll Kálmánnak mindenütt­vannak ökrei, úgy mihozzánk is elboron­gott egy vén ökre, Koncsek Pál szemé­lyében. Ez a vén ökör, hogy miféle isten csodája által, bejutott a községi birói székbe. Köztudomás szerint, a szilaj mar­hát igen bajos megszelidíteni, mert akár­hogy lekötözik is a fejét, addig ficzkán­dozik, míg el nem szabadul és akkor rúg, vág, öklel mindenkit, aki az útjába áll, így tesz ez a jeles firma is. Most egy éve a szolgabíró és néhány olyan barom mint ő, megválasztották községi bírónak. Egy darabig nyugodtan viselte magát ez a vén ökör, mert félt a nép izgatottságá­tól. De most hirtelen megvadulva a birói székben, a kötelet, lánczot elszaggatta, a mivel meg volt kötözve és nekirohan a becsületes adófizető polgároknak és ke­resztül-kasul gázol rajtuk, amért meg­tűrik a birói székb­e. Van ennek a vén ökörnek két kópéja is, amely Arvai és Molnár névre halgat. Ez a vén megvadult ökör most a kopóival együtt elhatározta, hogy aki még hátra­lékban van az adójával, se irgalom, se kegyelem, meg kell nyúzni elevenen és elrabolni mindenét. Úgy tesznek ezek a minden emberi érzetből ki­vetkőzött hié­nák, hogy­ meg se intik a hátralékost se foglalni ki nem mennek, hanem egyenest mennek a prédára és fel­falják a szegény ember párnáját és bizó malaczát. Hiába szabadkozik az illető, hogy kint se voltak foglalni, se meg­intve nem voltak törvé­nyesen, nem ér semmit. Ha nem tud az illető polgár azonnal fizetni, viszik a­mit találnak a háznál. És még meri valaki mondani, hogy mi. 3. óram

Next