Népszava, 1901 (29. évfolyam, 1–151. sz.)
1901-01-03 / 1. szám
1901. Urbán P. elvtárs azt hiszi, hogy a földmivelők csak akkor adhatnak ki lapot, ha legalább 5000 előfizető jelentkezik, mert különben a lap árát legalább is 15 krra kellene emelni, mit a földmivelők nem bírnak el. Szánthó-Kovács János elnök felteszi a kérdést, hogy elfogadják-e a határozati javaslatot. Az értekezlet a határozati javaslatot egyhangúlag elfogadja. A napirend 4-ik pontja: Földművelő kongresszus. Szilágyi A., elvtárs ajánlja annak megvitatását, hogy a legközelebbi kongresszust mikor és hol tartsák meg. Csizmadia elvtárs indítványozza, hogy annak meghatározását bízzák a földmivelők 9-es bizottságára. Az értekezlet ilyen értelemben határozott. Urbán Pál ajánlja, hogy az egyes, értelmesebb elvtársak tartsák köteleségüknek munkástársaik felvilágosítását. Szervezkedni kell, akár tetszik ez a hatalomnak, akár nem. Ennek első czélja legyen a választói jognak kivívása. Felolvassák a határozati javaslatot, mely szerint minden községben, melyben a szoczialista pártnak hivei vannak szervezetet kell alakítani, amelyek bizalmi férfiakat választanak s ezek által összeköttetésben állanak a központtal. A következő határozati javaslatot terjeszti elő : Határozati javaslat a földmivelők által 1900. évi deczember hó 25-én Hódmező-Vásárhelyen tartott értekezlet ötödik (Szervezkedés) pontjához . Mozgalmunk előbbrevitelének legfontosabb eszköze a szervezkedés Enélkül nincs mozgalom, nincs haladás. A szervezkedés által haladtunk ennyire is, amennyire most vagyunk s miután mi még folyton haladni akarunk, elmulaszthatatlan kötelességünk a szervezkedést is folyton tökéletesíteni, az abban észrevett hiányokat kiigazítani. Eddigi szervezkedési módunknak megvannak a maga előnyei, de megvannak a hiányai is. Mostani szervezkedésünk módja már nem felel meg annak a célnak, hogy a kivánt mértékben haladhassunk előre s ha a benne rejlő hibákat közös akarattal ki nem javítjuk, ez a szervezkedési mód nem előnyére, hanem akadálya lesz mozgalmunknak. A szervezett községek között és a központ, nevezetesen a földmivelők titkársága között nincs meg a kívánt szoros kapcsolat és ennélfogva hiányzik a gyakori érintkezés egymás között. Hogy pedig ezek meglegyenek, az a helyes szervezkedés első feltétele. Ennélfogva a jelen értekezlet kimondja : Minden községben és városban, hol csak szocziáldemokrata földmivelő munkások — bármily kevesen is — vannak, „ Szocziáldemokrata földmivelő munkásszervezet" alakítandó haladéktalanul. A szervezet ügyeinek vezetésére bizalmi férfiakat választ, kik a szervezet tagjait mindig nyilván tartják, hogy folyton tudják, hány tagja van a szervezetnek. A bizalmi férfiak a levelezés elvégzésére egy levelezőt választanak, kinek nevét és lakását a megalakulás után azonnal őtjelentik a földmivelők központi titkárságánál. A helyi szervezetek levelezői a központi titkárságtól hozzájuk érkezett leveleket a bizalmi férfiaknak tudomására hozni, és azokra, esetleges megvitatás után, azonnal felelni tartozik. A szervezetnek minden tagja köteles a földmivelők lapját, akár egyenként, akár ketten, hárman vagy négyen összeállva egy példányt járatni. Az újság akár egyes példányonként, akár csomagban jár, példányonként tíz fillér. Ha a szervezet, a részére szükséges mennyiségű újságot egy csomagban járatja, azoknak árait havonként előre tartozik beküldeni a lap kiadóhivatalának. A földmivelők országos 9-es bizottsága „Istpjialdsi igazolvány"-okat készíttet, melyekből a kivánt mennyiséget ingyen küldi meg a szervezeteknek. A szervezet minden tagjának ilyen Lapjáratási igazolványnyal kell bírni, melyre a szervezet bizalmi férfiai rájegyzik az illető tag nevét és az igazolványon havonkint igazolják, hogy az illető elvtárs arra a hónapra a lapra előfizetett. Ha ketten, hárman vagy négyen együtt, járatnak a tagok egy lapot, akkor igazolványaikra azt is rá kell jegyezni, hogy kikkel társak. " A helyi szervezetek levelezői minden hónapban pontosan bejelentik a földmivelők központi titkárságánál, hogy a községeiben levő szervezetnek hány tagja van, tagokut csak azokat számítva, kik a szervezet iránti kötelezettségüknek megfelelnek. Végül felhívja az országos értekezlet az ország szociáldemokrata földmivelő munkásságát, hogy ezen határozat sikere érdekében minden lehetőt elkövessen. Kifejti azután, mennyire szükség van egy lapra, hogy megcáfolhassák az ellenük szótt vádakat. Kifejthessék, menynyire valótlan a földosztogatás vádja, melylyel a polgári lapok a földmivelők mozgalmát illették. Szántó Kovács elvtárs kifejti, hogy nem nyers erőszakkal, hanem szellemi fegyverekkel akarnak harczolni, s ezért szükséges a munkásoknak a sajtó. Dobor elvtárs azért is célszerűnek tartja, hogy egyelőre a Népszava csütörtöki száma legyen a földmivelő mozgalom hivatalos lapja, mert nem bízik a „jog és igazság" kormányában, s meg van győződve, hogy ha most megindítanák a földmivelő lapot, a kormány ismét minduntalan lefoglalhatná annak czikkeit, s ismét üres lapokkal volna kénytelen megjelenni, mint a Világszabadság. Németh elvtárs a szervezkedés hasznáról beszél. Összehasonlítja a külföldi vizonyokat a magyarral, s ajánlja, hogy a magyar munkások ugyanazon fegyverekkel védekezzenek, mint a külföldiek. A napirend ki lévén merítve, a központi pártvezetőség nevében Grossmann Miksa elvtárs szólal fel, hogy méltassa az értekezlet jelentőségét és lefolyását. Vázolja Magyarország gazdasági és főleg politikai viszonyait, utal a közelgő választásokra és az elvtársakra ezekkel háruló kötelességekre végül felhívja őket a pártmozgalom legerősebb fegyvereinek, a tanulásnak és szervezkedésnek felhasználására. Szántó Kovács J. elvtárs elnök bezárta az értekezletet, s a küldöttek elénekelték a marseillaiset, s rendben, szétoszlottak. NEp aZAVA FÖLDMIVELŐK ÉDEKE. Különfélék. Sok kenyér veszedelem. Vannak sokan, kik a munkások sanyarú helzetét azzal okolják meg, hogy „sokan vagyunk." Ezt a tévhitet mi már ezerszer megczáfoltuk. Mi inkább azt mondjuk, hogy a termények helytelen megoszlása folytán, a tökéletlen társadalmi rendszer következtében az általános nyomor okozója legtöbbször a javak túlbősége. A rendszer tökéletlensége idéz elő minden bajt. Most az általánosság közepette érdekes megtekinteni, miként alapítanak a gazdagok a szegény nép nyomorúságára és hogy félnek nem attól, hogy kevés kenyeret terem a föld, hanem attól, hogy sokat terem. A gazdák annak örülnek, ha minél kevesebb kenyér terem. Az agráriusok lapja, a „Hazánk" erre nézve a következőket írja: „Az északamerikai Egyesült Államok 1890-ben kivittek 154.925,927 millió dollár értékű kenyérterményt, 1900-ban 262.734.026 millió dollár értékűt. Mily óriási emelkedés 10 év alatt. Argentina, mely jóformán csak most kezdette meg, 1899-ben már 63 millió bushel (véka) búzát és három millió angol mázsa búzát vitt ki Mily óriásilag fejleszthető ott a búzatermelés. Oroszország — nem is beszélve Szibériáról — évről-évre terjeszkedik gabonatermelésével. Ausztrália artézi kútjainak szaporodásával megmérhetlen mezőket nyer a gabonatermesztés czéljaira. India, Afrika, Canada és Mazopotánia, melyet a németek akarnak megnyitni a világ számára, elnyomással fenyegetik egész Európát." Ezekből megtudhatjuk, hogy immár attól kell félnünk a gazdák szerint, hogy nem tudunk mit csinálni a sok kenyérrel. Éppen ez bizonyítja legjobban a mai rendszer rosszaságát, hogy minél több a kenyér, annál több az éhező. Ezt a rendellenességet fogja megszüntetni majd a szocziáldemokráczia. Háziiparok. Darányi folytatja a népbolondítást. Ujabban Szatmár megyében érezik a munkások kezének jótékony hatását. Az ottani gazdasági egylet ugyanis háziipari tanfolyalaozik, nem azért, hogy a népet segítse, hanem hogy minden áron otthon tartsa, nehogy a 20 kros napszám valamelyest emelkedjék. Ezt a háziipart Darányi nemeslelkűen támogatja. Mi az ára egy szentnek. A jámbor hivők, kik bajukban buzgó lélekkel fordulnak segítségért a nagy számú szentekhez, bizonyára nem is tudják, hogy mindenki lehet szent, ha pénze van. A szentek tudniillik kétfélék: olyanok, melyeket a római pápa nevez ki azokká és olyanok, kik a saját pénzükért vásárolják meg maguknak a szenti méltóságot. Mint egy polgári és igen vallásos lap írja, egy magánköltséges szentnek költségei a következő összegekre rúgnak: A szertartási kiadások 100,000 lírát tesznek ki. A jövendőbeli szent a Szent Pétertemplomnak a czeremóniák részére való kibérléséért 20,000 líra díjat fizet; 5000 lírába kerül a templom feldíszítése. Körülbelül 13,000 lírába kerülnek az új szentről szóló képek, leírások, melyeket a hívek között osztanak szét. A szentté avatott egyén művészi kivitelű képe, mely a pápa tulajdonává lesz, 10,000 lírát kóstál. Ehhez járulnak a kórus díjai, a világítás ára s végül azok az ajándékok, amelyek a szereplő bíbornokokat s a czeremoniáknál segédkező papságot és szolgasereget illetik. Ezért hajlik minden szentnek maga felé a keze. Nyerekedési sóvárgás. A biharmegyei gazdasági egyesület tartotta legutóbb közgyűlését, melyen egész sereg községet jelentettek be, hol szerencsésen megkezdődtek a kosárfonások. Ez azonban nem olyan érdekes. Sokkal érdekesebb, hogy az egyesület mintegy 5000 holdnyi területet ajánl telepítésre a miniszternek, mivel ez a telepítés „úgy köz-, mint mezőgazdasági és egyszermind nemzetiségi szempontból is kiváló fontosságú." Nem tudjuk, ki lehet a tönkremenő földbirtokos, akin megint segíteni akarnak, de az bizonyos, hogy ennyi hazugságot olyan nyílt arczátlansággal még sohasem tálaltak a türelmes nép elé, mint mostanában a telepítések révén. VIDÉK. A „rend" ről. Mivel hogy Széll Kálmánnak mindenüttvannak ökrei, úgy mihozzánk is elborongott egy vén ökre, Koncsek Pál személyében. Ez a vén ökör, hogy miféle isten csodája által, bejutott a községi birói székbe. Köztudomás szerint, a szilaj marhát igen bajos megszelidíteni, mert akárhogy lekötözik is a fejét, addig ficzkándozik, míg el nem szabadul és akkor rúg, vág, öklel mindenkit, aki az útjába áll, így tesz ez a jeles firma is. Most egy éve a szolgabíró és néhány olyan barom mint ő, megválasztották községi bírónak. Egy darabig nyugodtan viselte magát ez a vén ökör, mert félt a nép izgatottságától. De most hirtelen megvadulva a birói székben, a kötelet, lánczot elszaggatta, a mivel meg volt kötözve és nekirohan a becsületes adófizető polgároknak és keresztül-kasul gázol rajtuk, amért megtűrik a birói székbe. Van ennek a vén ökörnek két kópéja is, amely Arvai és Molnár névre halgat. Ez a vén megvadult ökör most a kopóival együtt elhatározta, hogy aki még hátralékban van az adójával, se irgalom, se kegyelem, meg kell nyúzni elevenen és elrabolni mindenét. Úgy tesznek ezek a minden emberi érzetből kivetkőzött hiénák, hogy meg se intik a hátralékost se foglalni ki nem mennek, hanem egyenest mennek a prédára és felfalják a szegény ember párnáját és bizó malaczát. Hiába szabadkozik az illető, hogy kint se voltak foglalni, se megintve nem voltak törvényesen, nem ér semmit. Ha nem tud az illető polgár azonnal fizetni, viszik amit találnak a háznál. És még meri valaki mondani, hogy mi. 3. óram