Népszava, 1902 (30. évfolyam, 1–146. sz.)

1902-01-04 / 1. szám

1902. bizonyos fajta zsidó: az uzsorás, a pálinkás zsidó. Viszont azonban igenis antiszemitizmus — és ez a „Hazánk" bűnlajstromába való — csak a zsidóságot okozni ezért és nem egyúttal a vidéki hatóságok és a dzsentri összejátszását az uzsorásokkal, a kizsarolt nép nyomorát csak az uzsorának tudni be, nem egyúttal a súlyos, aránytalan, a nagybirtoknak szerfölött kedvező adó­rendszernek, a vadászati tilalomnak, a nép tudatlanságának. Mi majd csak akkor hiszszük el a „Hazánk"-nak, hogy a sze­gény népért fáj a szíve, ha majd erélyesen követeli, hogy a nagybirtok mondjon le kiváltságairól, melyeket az „egyenlőség" korszaka statuált számára. A „Budapesti Napló"-nak is csak akkor hiszszük el, hogy nem filoszemitizmus vezérli, ha épp oly ékes hangon kel majd ki az egyéni szabadság mindennemű megnyirbálása ellen. Csikay legújabb végzése. Csikay már megint betiltott egy gyűlést. Ezúttal nem kishartai, hanem dunavecsei elvtársaink akartak gyűlést tartani. A végzés igy szól: 12173/1901. sz. Bodonyi Lajos és társai dunavecsei lakosok be­jelentése 1902. évi január hó 1-én, délelőtt 11 óra­kor tartandó népgyűlés tudomásul vétele iránt. Végzés. Minthogy a legközelebb megengedett népgyűlé­sek alkalmával arról győződtem meg, hogy a buda­pesti szónokok csak arra törekednek, hogy a nép nyugalmát felzavarják s czéljuk nem egyéb, mint­hogy a hatóságok és osztály elleni izgatás minél szélesebb körben terjesztessék, ez okból a nép­gyűlés megtartását tudomásul nem veszem, annyi­val inkább, mert a gyűlés szónokai nincsenek meg­nevezve. Dunavecsén, 1901. deczember hó 29-én. Csikay, főszolgabíró. Úgy hisszük, felesleges ezt a végzést hosszasan magyarázni. Csikay úr kis­hartai elvtársainktól megkapta a választ önkénykedéseire a múlt héten, amikor oly fényes diadalt arattak a községi választá­soknál — meg fogja kapni a méltó választ Dunavecsén is. Szerezzetek itj, olvasókat a NÉPSZAVÁNAK! hogy senki a színbe be ne menjen, mert talán az­óta baj történhetett volna Mégis azt gondolta, jó lesz, szép szóra fogni a dolgot. Csak legalább a használ volna idekünn, de az csak késő este jön ki a faluból, hova reggel bekocsizott. Vagy valami csendőrőrjárat most vetődne erre, majd megtaní­taná e csőcseléket. De semerről senki. Elhatározta, hogy szép szerével próbál egyezkedni. — Hé, emberek, hát értsük meg egymást. Vi­gyék el most a kimért szalonnát, majd a jövő al­kalommal akkor mérjük ki, ha maguk is itt lesz­nek. — Most is úgy kellett volna , nem visszük el! Mérje újra ! Ki tudja, meddig tartott volna még a dispu­tálás, ha a munkások közül egy át nem ugorja a korlátot és az ispán közvetlen közelébe állva, annak fülébe nem dörgi egy darab szalonnát fel­kapva : — Hát mérje újra ezt az egy darabot, ha ez meg van két kiló, elhisszük, hogy a többi is meg van. Az ispánból kitört a visszafojtott dölyf, a mun­kásnak hatalmas döfést adva, hogy az hátratánto­rodott, kiáltá: — Kifelé innen, hogy mert idejönni­­ ? — Ne nyúljon többet senkihez egy ujjal se, is­pány úr, azt én mondom ! — kiáltott harsányan az odaérkezett és az ispán előtt termett Orbán. De az ispánt már elfutotta a méreg, megfeledkezve magáról, hirtelen rettentő erőt érzett izmaiban. Nem látta, hogy egyedül van hatvan ellen, csak azt tudta, hogy a nyomorult munkások szembe merészkedtek vele szállani. Vele a puszta telj­hatalmú zsarnokával, kivel eddig csak levett kalap­pal beszólt a munkás. Puffadt arcza megkékült a a felháborodástól, szemei kimeredtek a hallatlan vakmerőségre, hogy még etet egy porszem ez a semmi "Orbán, fenyegetni merészeli. Elvakultan, magánkivüli állapotában bivalyerejével mellen ra­gadta az előtte egyenesen álló Orbánt s egy pilla­nat alatt földhöz teremtette. Orbán felugrott hirtelen, de arra már nem volt ideje, hogy az ispánnak még csak közelébe is eiér­kőzzön. A korláton kivül álló munkások látva, hogy az ispán Orbánra támad, mintegy parancsszóra ugrál­ták át a korlátot és szörnyű csata fejlődött ki. A nagy csomóban álló szalonnát egy percz alatt szét­kapkodták és a kemény öklök szalonnával vegye­sen rémes csattogással zuhantak a kétségbeesetten védekező ispánra. A harcz nem tartott sokáig. Az ispán elterült a földön, mint egy jól megázott­ bunda. A rázuhanó szalonna daraboktól összemázolva úgy nézett ki, mint egy jól elnyűtt, fagygyuba mártott fejelés csizma. Nem akadt a cselédek között egyetlen egy sen­ki segélyére sietett volna. A csata kezdetén elsompolyogtak az istállókba, az ajtókat betették és se láttak, se hallottak. A szín siralmas képet nyújtott. A konvenczió­szalonna széjjel taposva hevert a földön, annak ugyan hasznát már senki sem vehette, ha csak csizmakenésre nem. A szétgázolt szalonnák között feküdt a kegyetlenül elpáholt ispán, mint a zsírnak aprított csörge közt a fáról lepot­tyant verébfiú. A munkások pedig nagy diadallal vonultak ki a másnap aratandó gabonatáblához, ahol a gú­nyájukat hagyták. Kimondhatatlanul jól érezték magukat a csata után. Egyszerre nagyon hatalma­soknak tűntek fel önmaguk előtt. Bűnbánást nem éreztek, sőt kéjesen gondoltak a nagy élvezetre, amelyben részük volt. Egy urat elverni ! Ez nem közönséges dolog! Ez már igazi élvezet. Hiszen ezt már régen megtehették volna, de ők mindig azt gondolták, hogy egy úr megbír az egész világ munkásaival. S ime a nyomorult, néhány csapás után elhűlt, mint a zsák. Hát ilyenek az urak ? S mi, szamarak, eddig hogy féltünk tőlük. No hiszen, majd félünk ezután, csak tessék ! Annyiba se vesszük őket, mint a köpést. Gyönyörű nyári este borult a tájra. A csillagok ezrei ragyogtak fényesen fent a végtelenségben, bizonyságául annak, hogy a földön kívül még másutt is van élet. A hold barátságosan mosoly­gott le, mintha örvendett volna az imént történtek­nek. Egy-egy elkésett vagy álmából felriadt madár meg-meg zörgette a fák leveleit. Csak a messze­ségből néha hallatszó kutyaugatás zavarja meg némileg a puszta csendjét, de az is olyan múló, mint a haldokló mind ritkábbá váló sóhajtásai. Minden csendes , a fürj, a dalos pacsirta, a lármás szarkabába mind alszanak már. A részesek azonban nem aludtak egész éjjel. Jól tudták, hogy a szomszéd pusztáról hasonló dologért éppen néhány nappal előbb négy embert bevittek a csendőrök s még azok most is fogva vannak. Azt is tudták, hogy ide is eljönnek a csendőrök, mert a gazdag úr mindig azoknál szereti keresni az igazságot, akiket megszokott vendégelni. Együtt maradtak egész éjjel a tábla mellett el­húzódó széles úton, várták a csendőröket. Nagyon harczias hangulatban voltak. Különben is a föld­míves ember temérdek sokat el tud tűrni, de ha egyszer kényszerítik türelme elhagyására, azután nincs előtte többé semmi tekintély. Különösen akkor nem lehet vele bízni, ha nyilvánvaló igaz­ságtalanságot követnek el rajta; főképpen akkor, ha már ő jelét adja a rajta elkövetett igazságtalanság NÉPSZAVA KÜLFÖLD. Hollandia. Gyémánt-munkások harcza. A gyémánt-munkások szövetsége nemrégiben eltiltotta tagjainak, hogy a nem szervezett munkásokkal egy műhelyben dol­gozzanak. A munkaadók az összes munkások ki­zárásának terhe alatt követelték e tilalom vissza­vonását. A szövetség azonban 3275 szavazattal 491 ellenében elhatározta e tilalom fentartását. A szer­vezett munkások száma 6000, a szervezetleneké 1300. A gyémántköszörülő-telepek tulajdonosai el­határozták az összes munkások kizárását. A mun­kások szövetsége ez esetre kimondta az általános sztrájkot. A munkások — bízva szervezettségük­ben és kitartásukban — bizalommal veszik fel a harczot, annál is inkább, mert szilárdan ragasz­kodnak a szervezetlen munkások garázdálkodásá­nak megtöréséhez, melylyel mindig akadályt gör­dítettek a szervezett munkások küzdelme elé, de mégis mindig a legjobban siettek a kivívott győ­zelem gyümölcsét kiélvezni. Belgium: A nemzetközi szoczialista bizottság gyűlése. A nem­zetközi szoczialista bizottság tagjai a napokban Brüsszelben nagy gyűlést tartottak Van der Velde elvtárs elnöklésével. Singer elvtárs, német birodalom­gyűlési képviselő, a német szocziáldemokraták küz­delméről beszélt a vámtarifa ellen. Queich elvtárs, a londoni szoczialista­ szövetség tagja, kijelentette, hogy az angol szoczialista munkások a háború ellen vannak. Vaillant elvtárs (Francziaország) hang­súlyozta, hogy a franczia szoczialisták, ha meg­oszlanak is, a közös czélt nem tévesztik szem elől. Herrend elvtárs, egyetemi tanár (Chicago) az Egyesült­ Államok trustjainak és plutokrácziájának visszaéléseit kárhoztatja. Napirendet fogadtak el, mely szerint az Európát pusztító gazdasági válság az anarchikus termelési rendszer következménye, amelynek a szoczializmus véget fog vetni. tikus rendszer lényege. — Tőkepénzes és kisiparos. — A gépek és a munkások. — Mit idéz elő a gyári termelés és a gépek fejlődése ? — A gazda­sági válságok. — A gazdasági válságok hatása a munkás­osztályra. — Egy kis összefoglalás. — A munkanélküliség. — Segíthet-e a mai társadalom ? Ki segíthet és mi segíthet ? — A munkanélküliség korlátozása. — Mit tegyenek a munkások? — A szervezkedés módja. — A szocziáldemokrata­ párt alapelvei. — A munkanélküliség megszüntetése. — Összegezés. — A szocziáldemokrata­ párt diadala. Ezenkívül magában foglalja e füzet a szocziál­demokrata párt titkárságának, lapjainak és a mun­kás-egyletek czimeit. Elvtársaié! Munkások! A füzet rendkívüli olcsósága lehetővé teszi, hogy minden munkás megszerezze. Gondoskodjatok tehát, hogy minden mű­helytársatok, minden ösmeröstök kezeiben ott legyen e kis irat, amely népszerű, köz­érthető módon fejtegeti a munkanélküliség okait és megoldását. A füzet kapható az összes szakegyletekben az összes bizalmi férfiaknál és a Népszava könyvkereskedésben (Budapest, VIT., Erzsébet­kör út 16.) Lapunk legközelebbi száma a hétfői ünnep miatt szerdán, január 8-án, este jele­nik meg. második kiadása­ (10.000—15.000 példány). Olcsó kiadási­aé­tsza 4 fillér! A 32 oldalas füzet tartalma: A olvasóhoz. — Kell-e nyomorúságnak lenni ? — Egy kis visszapillantás a múltba. — A kapita­lisztikus társadalom kialakulása. — A kapitalisz­ H­IRE­K. — Községi választás Resiczán. A múlt héten mentek végbe Resiczán a községi választások oly hallatlan erőszakoskodások között, amelyek még Magyarországon is párjukat ritkítják. A választások előtt az üzemvezetők és hivatalnokok sorba járták a munkásokat és megkérdezték őket, hogy hogyan szavaznak. Két munkást: Liebik Pál és Spange Lajost, akik kijelentették, hogy pártunkra szavaznak, azonnal bizony­talan időre szabadságolták. Természetes, hogy a munkásokra ez megfélemlítőleg hatott. Az egyes osztályokat a főnökök vezet­ték az urnához és azok ott maradtak mindaddig, míg összes munkásaik lesza­vaztak. Ha egy munkás nem a társaság lisztájával szavazott, akkor azonnal felírták a nevét. Jendl elvtárs, aki bizalmi férfiú volt, tiltakozott, azonban azt a választ kapta az elnöktől, Dipold főszolgabírótól, hogy ő nem azért van itt, hogy vele tár­salogjon ! Elvtársaink ezenkívül bebizonyí­tották, hogy a társaság szavazólapjai számozva voltak. Mikor ez ellen tiltakoz- 3. oldal.

Next