Népszava, 1903. október (31. évfolyam, 113–126. sz.)
1903-10-01 / 113. szám
2. oldaE \ . .... ./..... Az orosz zsarnok előtt porban fetrengenek a burzsoáz állam méltóságai. Hogy milyen mélyre sülyedt a burzsoázia s mennyire alaposan elfelejtette és elárulta saját forradalmi hagyományait, azt ez a tény rikítóan állítja elénk. S itt is, mint mindenütt, ahol bátor tettről van szó, a szabadságszeretetnek erőteljes kinyilvánításáról, a zsarnokságnak nyilt gyűlöletéről, csak az osztály tudatos proletáriátus áll talpra és hallatja bátor szavát. Az Arbeiter Zeitung, bécsi testvérlapunk igy köszönti a czárt: ,A czár holnap, szerdán, érkezik városunkba. A sajtó szolgái ujjongással fogadják és mint békeapostolt üdvözlik. Ezt a sápadt embert azonban, kit Sk békeczárnak neveznek, a világ népei a hóhérczárnak, a nemzetek gyilkosának ismerik. Minden gondolkodó, jó, bátor és egészséges orosz gyűlöli a czári uralmat, mely nem más, mint élete megyilkolója. A nagy, jó öreg Tolsztojtól kezdve le a szegény gyári munkásnőig, aki a gyárban van elzárva, mindannyian egy ideálért, egy vágyért, egy czélért lelkesednek, melyért életüket is készek áldozni: a czár ellen való lázadásért! Holnap orosz színezetet ölt Bécs , fényleni fognak az udvari libériák és csillogni fognak a szuronyok. De a nép tömegének szívében gyűlölet fog föllobbanni a népeket gyilkoló czárizmus ellen. Bécs nunkásnépe mindenek előtt azokra fog visszaemlékezni, akikre naponkint dobogó szívvel gondol, a hősök és hősnők ama összehasonlíthatatlan nemzedékére, akik halálmegvetve harczolnak a czárizmus ellen. Nekik szól üdvözletünk és ama legforróbb vágyunk, hogy segítsünk rajtuk, nekik szól csodálkozásunk és forró szeretetünk. A czár Bécsbe utazik. A munkálkodó Bécs a következő kiáltással üdvözli: Éljen a forradalmi Oroszország!" Bécsi szláv elvtársaink pedig gyűlést tartottak, amelyen a következő határozattal üdvözölték a czárt : """ „Czár! Mi gyűlöljük önt, ahogyan csak öntudatos, szabadságért és egyenjogúságért küzdő emberek egy bitort, egy zsarnokot gyűlölhetnek! Autokrata czár! Megátkozzuk önt, mint az orosz világbirodalom fiainak százezrei, akikre ön hatalommal és erőszakkal kényszeríti rá akaratát és nézeteit. Megátkozzuk önt ugyan mintnok, akiket ön kíméletlen erőszakkal az alattvalói rabszolgasáromba hajt. Czár, az egyház feje! Megvádoljuk önt azzal, hogy ön a saját népét és a kultúrát gyűlöli, mert rosszakaratból és alacsony indokokból megengedi, hogy az ön által leigázott népek virága, éppen azok a férfiak, akik a történelmi, a felszabadító misszió súlyos keresztjét emelik vállaikon, a börtönökben sínylődjenek ! Czár! Mi az ön rendszerét az abszolút kényuralom rendszerének jelentjük ki, czimboráit pedig, akik önnek készséges rabszolgái, a szlávság és a szláv kultúra meggyalázóiként bélyegezzük meg. Ti pedig, szegény üldözöttek! A mi rokonszenvünk az orosz, a lengyel, a finn és a többi polgárok felé száll — ti felétek, szegény üldözöttek —, akiket nemzeti eszméitek terjesztéséért, politikai és társadalmi szabadságvágyatokért és függetlenségi törekvéseitekért gonosztevőknek kiáltottak ki. Veletek érzünk mi, polgárok, testvérek! És bennetek látjuk a kultúra igazi harczosait. Ti vagytok azok, ti, a czári deszpotizmus, az uralkodói túlkapás és alávalóság áldozatai ! Ti, akik a börtönök mélységeiben és a várak kazamatáiban epekedtek; ti, akik Szibéria rettenetes pusztaságaira vagytok számkivetve azért csupán, mert lelketek mélyén mindeneknek javát akartátok. Felétek nyujtjuk mi zsarnokotok megérkezténél testvéri jobbunkat és kifejezést adunk azon meggyőződésünknek, hogy a jövő elismeri majd a ti nagy áldozataitokat és porbaalázott homlokotokat a végtelen tisztelet és emlékezés babérkoszorújával fogja ékesíteni, érdemetek szerint. Lelkünkben veletek vagyunk ! És érzelmeiteket, megggyőződésteket legjobb tudásunk szerint ugy támogathatjuk, hogyha tudomást szerzünk a gaztettekről, amelyeket ellenetek, a czári abszolutizmus áldozatai ellen elkövetnek és ennek a hírét a világban terjesztjük. Azokat pedig, akiket a vad erőszak, öntudatlan és alávaló eszközeinek segítségével, a politikai és társadalmi küzdelemben megfosztott életüktől, megtartjuk hálás emlékezetünkben. Az ő piros vérük, amelyet hóhér ontott ki kegyetlen kézzel, haladás és a szlávság dicsőségére piros virágokat és nemes gyümölcsöket fog fakasztani az orosz nemzet törzsfáján. A rendőrtisztviselő, a burzsoá állam e jelképes képviselője tiltakozott ezen határozat ellen, de elvtársaink nem törődtek ezzel. Szavuk az orosz zsarnok bécsi bevonulásának nagy lármája közepette az egyetlen hang, amelyre a jövendő korszak nem fog szégyenkezéssel visszaemlékezni. Héderváry második lemondása. Egy jelentéktelennek látszó esemény váratlan következményeket idézett elő. A képviselőház keddi ülésén Khuen-Héderváry miniszterelnök válaszolt Körber osztrák miniszterelnöknek az osztrák képviselőházban mondott beszédére, melyben az osztrák miniszterelnök azt mondotta, hogy Ferencz József oly ügyekben, melyek Ausztria és Magyarország közös ügyeit képezik, sohase fog osztrák tanácsosainak meghallgatása nélkül határozni. A felelet, melyet Khuen-Héderváry adott, nem elégítette ki még a kormánypárti képviselőket sem, kik azután Kossuth Ferencz indítványára szavaztak, mely azt követelte, hogy a miniszterelnök beszédét tűzzék a szerdai ülés napirendjére. Ebből a szavazásból vonta le a miniszterelnök a következményeket s távirati úton benyújtotta lemondását. A miniszterelnök sokkal tragikusabban fogta fel a dolgot, mint amilyen a valóságban. Túlságos tisztelettel viseltetik az alkotmányosság iránt ebben az esetben, amely korántsem olyan, hogy belőle ily következményeket kellett volna levonnia. Ám ha mégis megtette, spekuláczióból tette. Héderváry jól tudja, hogy a bécsi udvar ma nem nélkülözheti az ő mindenre képes politikai tehetségét s igy bizonyos abban, hogy a korona nem fogadja el lemondását. Továbbra is szerencsénk lesz tehát hozzá, az elpusztíthatlanhoz. Rossz pénz el nem vész ! A leszavazásból egy mákszemnyi dicséretet se juttathatunk a képviselőháznak mindaddig, mig nem látjuk, hogy milyen fogadtatást rendez Khuen-Hédervárynak, ha ezt mint harmadszor kinevezett miniszterelnököt küldik az ország nyakára. A vesztegetési ügyekkel kapcsolatos bukása után ovácziókkal fogadták a szabadelvű pártban, mikor az új kinevezéssel megjött Bécsből. Akkor nem hozott a pártnak semmit. Nem hozott új minisztereket, nem elégítette ki a miniszteri tárczára éhes politikusokat. Ezt az üres kezet boszulták meg a jobboldali képviselők. Üres kézzel, koncz nélkül jött Bécsből, visszaküldik hát a császárvárosba. Hátha harmadszor mégis megrakódva jön onnan vissza és kielégíti azokat, akik már évtizedek óta lesnek miniszteri tárczára, államtitkári méltóságra. Ez a bukás oka és semmi egy életük után legalább nyolcz napot kell várni. Nyolcz napon belül aztán eldől, hogy várjon a nagy hazafiy nem ijedt-e meg a saját nagyságától s nem rágja-e széjjel a saját szájával azt az alapot, melyre dicsőségének szobra épült. Barabás úrnál még nyolcz napot se kellett volna várni. Nála már a múlt elég magyarázatul szolgálhatott volna ahoz, hogy mekkora hadvezéri talentum ő. Láttuk őt Aradon és Nagyváradon. Láttuk őt, amikor gyáva volt arra, hogy harczba fogjon, majd megláttuk őt, hogy gyáva volt arra, hogy leszereljen. A népszerűségét, a mandátumát féltette a harcztól is, a leszereléstől. Majd úgy látszott neki, hogy a harcz lehet hasznára. Belekergettette hát magát Izrael elvtárs által a harczba. Most ugy rémlik neki, hogy a harcz kárára lehet, gyöngíti hát támadásait s a leszerelésnek egyengeti az útjait. Hallottuk őt az általános választói jog mellett s a választói jog ellen beszélni. Nem a meggyőződése, de a kényszerhelyzete parancsolta, hogy majd így, majd meg úgy beszéljen. Ugyanígy volt a közbeszólással. A múlt csütörtökön nagy hőstett volt azt mondani, hogy nem hisz a királyi szónak, s kedden már úgy látszott neki, hogy nagyobb hőstett lesz, ha gyáván meghunyászkodik és egy ostoba, gyerekes magyarázattal kitekeri annak a nyakát, amit csütörtökön mondott. Micsoda hősök! . NÉPSZAVA * *'—• • k r • i . 1903. október 1. A meghátrált hős, Mezőtúr városa díszpolgárt csinált Barabás Bélából, amiért ez a képviselőház csütörtöki ülésén ezt kiáltotta közbe: Nem hiszünk a királyi szónak. De a díszpolgári oklevél még el se érkezett Barabás Bélához, s a nagy hazaffy már visszavonta a közbeszólást, az egyetlen erényt, életének egyetlen nagy tettét, amely őt a mezőtúri diszpolgárságra érdemessé tette. S most, hogy megszűnt az ok, mely a diszpolgárságnak alapjául szolgált, azt kell kérdenünk, hogy mit tévő lesz Mezőtúr városának bölcs tanácsa, mely gyors elhatározásával ily ferde helyzetbe juttatta magát? Talán ő is visszaszívja határozatát, miként azt Barabás Béla úr a királysértéssel tette? Végezze ezt el Mezőtúr városának tanácsa úgy, amint jónak látja, de azt az egy tanulságot jó lesz neki is, meg más városoknak is levonni ebből az eseményből, hogy a nagy magyar hazaffyak történelmi nagyságának kimondásával nem jó sietni. Legfényesebb tét Terjeszszétek a NÉPSZAVÁT! Budapest, szeptember 30. A képviselőház tegnap ülést tartott, melyet a függetlenségi párt hivatott össze. Az ülés kezdete fölötte gyászos volt. Barabás Béla esdekelt bocsánatot múltkori szavaiért, hogy: „királyi szónak nem hiszünk." Úgy magyarázta meg azt, hogy ő tulajdonképpen azt akarta mondani, hogy „nem hiszszük, hogy ez királyi szó." Ez a szégyenletes és gyerekes meghátrálás természetesen osztatlan tetszésre talált ebben a házban. Később Eötvös Károlyiban volt elég bátorság, hogy Barabás közbeszólását a magáévá tegye. Eötvös előtt Krasznay és Bakonyi Samu beszéltek igen unalmasan. Eötvös után gróf Andrássy Gyula nyújtott be a szabadelvű párt nevében egy határozati javaslatot. Majd Hock János szónokolt s kompromisszumról beszélgetett, amit különösen a szabadelvű párton nagy tetszéssel fogadtak. Ezután Khuen-Héderváry nyilatkozott Körber osztrák miniszterelnök nyilatkozatáról. Rendes szokása szerint kertelt s nem akart egyenesen nyilatkozni. Apponyi ezt felhasználta arra, hogy pucscsot hozzon létre ellene s a végeredmény az volt, hogy Khuent leszavazták, amennyiben kimondották, hogy másnap is ülést tartanak, amelynek napirendjére kitűzik Khuen nyilatkozatát. Ezzel a leszavazással ért véget az ülés. A mai ülésen az irományok között bemutatták Szatmárnémetinek egy kérvényét a 3 éves katonák hazabocsájtása érdekében. Holl Lajos azt indítványozta, hogy e kérvényről 48 óra alatt tegyen jelentést a kérvényi bizottság. Ezt az indítványt 93 szóval 88 ellen elvetették. Ezután Kossuth Ferencz azt indítványozta, hogy sürgős tárgyalásra utasítsák a bizottságot. Ezt az indítványt a Ház egyhangúlag elfogadta. Ezután Khuen - Héderváry bejelentette, hogy lemondott és kérte, hogy a Ház napolja el üléseit. Mikor befejezte mondókáját, sarkon fordult és otthagyta az üléstermet. Ugyanakkor az egész kormány is kivonult. Ezután Kossuth Ferencz, Szederkényi Nándor, Rabovszky István és Hocke János beszéltek Körber múltkori nyilatkozatáról, majd hosszabb vita után elhatározták, hogy az új kormány megalakultáig a Ház felfüggeszti üléseit.