Népszava, 1904. február (32. évfolyam, 13–24. sz.)
1904-02-02 / 13. szám
13. szám Budapest, 1904. kedd, február 2. XXXII. évfolyam. A magyarországi mezei és ipari munkásság érdekeit képviselő politikai lap. ELŐFIZETÉSI DIJ: a keddi, eantertnki én szombati kiadásra: Egészévre 14.40 K., 1/i évre 7.20 K. ,/i évre 3.60 K., 1 hóra 1.20 K. Volttimme-vel együtt egész évre 19.20 K., '/» évre 9.60 K., V« évre 4.80 K., 1 hóra 1.60 K. Csupán a csütörtöki kiadásra: Egész évre 4.80 K., félévre 2.40 K., évre 1.20 K., 1 hóra 40 K. A magyarországi szocziáldemokrata párt központi közlönye. Megjelen minden kedden, csütörtökön és szombaton. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., József-körut 18. sz., ahová mindennemű leveleiének és egyéb küldemények intézendők. m&r telbifon-íszAm 54—94. -aa« * Scerkescéval értekezni lehet minden hétfőn, szerda és szombaton este 8—8-ig. 4 „Tengerre magyar!" E napokban kezdi meg „munkáját" a magyar delegáczió. Ez a munka abban áll, hogy néhány nap alatt nagy készséggel megszavaz több milliót a katonaság és a diplomácziának nevezett arisztokratahizlaló intézmény számára. Utóbbi időben a „nagy" magyarok sokat fecsegnek a magyar imperializmusról, a „Tengerre magyar" jelszavával is sokat találkozhatunk. A haditengerészet költségei tehát nagy népszerűségnek örvendenek ezeknél az uraknál. Mi azt vizsgáljuk az alábbiakban, hogy a népnek mi oka van lelkesedni a haditengerészetért. A monarchiának tengerentúli gyarmata semmi sincs, kivételképpen van Kínában néhány négyszögnyi kilométer, tenger partja alig van, tengeri kereskedelme számba sem vehető más országokéhoz képest. Ez a „nagyhatalom" nem is takarózhatok tehát a „partvédelem", a „gyarmatok fékentartása", a „kereskedelem oltalma" hatásos ürügyeivel s a közös haditengerészet ezévi kiadása mégis 51 millió 85 ezer 710 koronára fog rúgni. Ötvenegy milliónál többet ad ki a két ország azért, hogy egy nevetséges parádét, végignézhessenek a tengeren a főherczegek és Fiumében a kormányzó az angol tengerészeknek bankettet adhasson. A bankett pezsgőjét persze külön megfizeti az ország a kormányzó reprezentácziós költségei között. Tudjátok mekkora pénz ez az ötvenegy millió korona? Egy földmives férfimunkásnak Magyarországon 113 ezer 288 évig és négy hónapig, egy női munkásnak 156 ezer 555 évig és két hónapig, egy földmíves gyermek munkásnak 241 ezer 406 évig és három hónapig kellene dolgoznia minden pihenőnap nélkül, egy fülért ki nem adva, hogy a mai munkabéreit mellett ellátás nélkül ekkora összeget előteremtsen! Száz és százezer évekig kellene élnünk éhen-szomjan, hogy a haditengerészet egy évi kiadásait egymagunk megszerezzük. A haditengerészet költségeit Magyarország és Ausztria fizeti. Az egészből Magyarországra 34,4%, azaz csak 17 millió 489 ezer és 204 korona esik. Ennyit húznak le a mi bőrünkből Magyarországon, a többit osztrák munkástestvéreink véréből szívják ki. Nálunk egy férfi, egy női és egy gyermekmunkából álló földművescsalád, ha egész évben van munkája, ha még ünnepen sem szünetel, ha egészséges egész esztendőn át, a hivatalos adatok szószerint (pedig azok nagyítják a napszámot!) egy évben együtt véve 983 korona 80 fillért képes megkeresni ellátás nélkül. A legtöbb családban azonban nincs ennyi munkaerő, ünnepen és betegség esetén fizetés nincs, nagy a munkahiány stb. Sokat mondunk tehát, ha azt állítjuk, hogy a hivatalos adatok szerint Magyarországon a földműves-családok átlagszámítással a fenti összeg feléből, azaz mintegy ötszáz koronából élnek meg. A haditengerészet kiadásainak Magyarországra eső részéből tehát körülbelül 35.000 munkáscsalád tengődik ebben az országban ! A tavaly Kínába rendezett kis kirándodulást, amelyben a monarchia, felháborító gyilkosságai daczára is a lehető legnevetségesebb szerepet játszotta, az idén fizetjük meg. Az a néhány négyszögkilométer, amelyet Kínából a többi „nagyhatalom" a két ország tőkéseinek juttatott koncaképpen, a rendes kiadásokon felül 734 ezer SCO koronánkba került. A kevéssé pontos hivatalos kimutatás szerint 1901-ben drága hazánkban 15.880 ipari baleset történt. A balesetekből élve kikerült, munkások közül 11 ezer hétszáz kapott segélyt a a betegsegélyző pénztárakból, összesen 231 ezer 842 koronát. Százkét halott hozzátartozóinak összesen 5 ezer 140 koronát fizettek ki temetésre. A többi rokkant koldulhat s a többi halottat bizonyára az utolsó ruhája árán temette el a család. Hétszázharminczezer korona egy parádéért és tizenhatezer megölt vagy sérülést szenvedett munkásért kétszázharminczhétezer korona dukál. Egy kéjutaztatásért háromszor annyi, mint tizenhatezer balesetért! Pedig az adót is mi keressük meg s a betegsegítő pénztárnak is mi fizetünk. Ezt a kis összehasonlítást persze nem mutatják be a delegácziónak. Hiába is mutatnák be, az urak csak éppoly nagy nyugalommal szavazák meg a milliókat, mint így. Az ő jelszavuk: „tengerre magyar !" — még a magyar pusztulása árán is ! SZEM ETT Budapest, január 29. Hazafiság, nemzetköziség, kozmopolitizmus. A hazafiság fogalmát úgy szokás magyarázni, hogy az törekvés a közjóra bizonyos politikai és területi határokon belül. A magyar hazafiaknak eszerint Magyarország lakóinak közös javát kell szem előtt tartania. Ma azonban az osztályellentétek lehetetlenné teszik, hogy valaki mindenkinek pillanatnyi javára dolgozhassák. Természetes, hogy önzeten és komolyan gondolkozó embernek a többség érdekeit kell előmozdítania. Igaz hazafi tehát az, aki az osztályuralommal szembeszállva, a proletárság harczát szolgálja. A proletárság érdekei pedig nemzetköziek a társadalomtudomány szerint. A tanult embert így éppen komolyan felfogott hazafisága teszi nemzetközivé. Mindez persze csak az elméleti felfogás dolga. Gyakorlatban éppen mi dobtuk el a hazaffy elnevezést, mert azt tapasztaljuk, hogy a hazafiság frázisai csak az uralkodó osztály érdekeinek eltakarói a tudatlanok előtt. A komolyan értelmezett hazafiság tudata azonban ma már csak a mi lelkesedésünk rugója. A munkásság nemzetközi érdekszövetsége már-már kiterjesztette a hazafiság fogalmát. A nemzetközi érdekszövetség nemzetközi érzelmi közösséget teremtett meg, amiből lassan az általános emberszeretet, a kozmopolitizmus fejlődik ki. Ma a munkásság nagyobb része nem kozmopolita, mert jobban ragaszkodik munkástársaihoz, ha azok honfitársai is, mintha nem. Az amerikai magyar munkás a magyarországi pártmozgalommal szemben súlyosabb kötelességeket érez, mint pl. az amerikai olasz. Bennünket azonban régen megtanított a társadalom arra, hogy a fajszeretet it az ember szeretethez. Minden munkástestvérünkkel szemben vannak nagy kötelességeink, még akkor is, ha a kötelességeinket a saját fajunkhoz tartozó proletárokkal szemben még nagyobbnak érezzük. Ez így van és így van jól. Mindegyikünknek ott kell megtennünk minden lehetőt az egész világ munkásságának érdekében, ahol tehetjük. Elsősorban természetesen abban az országban tehetjük, ahol lakunk és annak a fajnak keretében, amelyhez tartozunk. Így eredményesebb a munka, mert van munkamegosztás. Így közelebb a czél, közelebb jön az idő, amelyben minden ország munkássága visszafoglalja magának azt az országot, amelyben lakik és így hazát szerez magának és mindenkinek faji különbség nélkül. Mindezt azért mondottuk el most, mert egy franczia folyóirat, a La Revue, véleményt kért azoktól a tudósoktól, íróktól és politikusoktól, akiket legilletékesebbnek tart a hazafiság-nemzetköziség kérdésének eldöntésére. A franczia polgári nagyságokra jellemző az a nyíltság, amelylyel felestek. Ravet a párisi egyetemi tanár nagyjában a fentieket mondta el. Tarde, a nagy lélekbúvár, Bréal, a híres nyelvész hasonlóan nyilatkozott. Richet és Fuillée kozmopoliták és nem akarnak a szeretetben fokozatokat elismerni. Houssonville gróf a keresztény szocziális író és Rosevelt az Egyesült Államok elnöke természetesen nagy hazafinak. Reclus, a híres földrajztudós anarkista a korlátlan és merev kozmopolitizmus mellett tör lándzsát. A lap még több véleményt fog közölni, de már az eddigiekből is látható, hogy a nemzetköziség és a kozmopolitizmus érzése a nagy elmékben diadalt aratott a soviniszta felfogás felett még polgári körökben is. A proletárság maga sohasem volt soviniszta, lenni még kevésbé lesz. Hogy a mi polónyiaink, eötvös Károlyaink és más „nagy" elméink vesznek-e minderről tudomást, az nekünk nindegy. Úgy sem tudnák felérni észszel az ilyesmit. A Népszava mai száma 8 oldal.