Népszava, 1904. április (32. évfolyam, 39–51. sz.)
1904-04-02 / 39. szám
39. szám Budapest, 1904. szombat, április 2. XXXII. évfolyam. • • • - w -NE A magyarországi mezei és ipari munkásság érdekeit képviselő politikai lap. • keddi, csüktörtöki *s szombati kiadásra: Ecou «rr* 1440 K.,/• évre 7.20 K„ «/« «vre 3.60 K., 1 hóra 1.20 K. f*ttMtlm«t-T*l ígyött «Két. évre 19.20 K., .»/« évre 9.60 K., «/. évre «.80 K., 1 bőr» 1.60 K. Csupán a csütörtöki kiadásra: •er«a évre 4.80 K., félévre 2.40 K., «/«évre 1.20 K., 1 hóra 40 K. A magyarországi szocziáldemokrata párt központi közlönye. Hegjelen minden kedden, csütörtökön és szombaton. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vill., József-körut 18. sz., »hová mindennemű levelezések és egyéb kÜlde mények Intézendők. MT XffiL.BDKON-SZitJVI 54—U-t. -M! Scszkesitővel értékelni lehet minden hétfőn, eserdiszk szombaton este 0—8-ig. A független, bíróság • héten három perben összesennégyezer pénzbüntetésre ítélte a szegények lapját, a NÉPSZAVÁT és három munkásembert összesen hat és félen a napi fogházra ítélt, mert csikkeket írtak saját lapjukban, a Népszavában. Munkások! • '•* Azok az emberek, akik ezeket az ítéleteket hozták, tönkre akarják tenni ezt a lapot. Ez a czéljuk, ezért hoznak ilyen ítéleteket, amineket Magyarországon még soha senki ellett, semmiféle polgári lap ellen nem hoztak, még sokkal súlyosabb eseteialkalmával sem. • Ilyen ítéleteket csak ellenetek, csak a ti lapotok ellen hoznak. A pénzbüntetések áradatába akarják fojtani a Népszavát, mert tudják, hogy ennek a lapnak nincsenek dús, titkos jövedelmei; csak annyi pénze van, amennyit ti adtok áldozatkészen, fillérenként. Munkások! Teremtsetek pénzt a bíróság számára — teremtsetek fillérenként,ezreket ! Teremtsetek új olvasókat, új előfizetőket, új harczosokat annak a tábornak, amelyre most a gyáva hatalom rászabadítja az egész kopófalkát! Ha ti helyt álltok , nem fognak ezért érni, nem fog elhallgatni az igazság hirdetője, a Népszava. De ellenkezőleg, erősebb és mind erősebb lesz és diadalmasan fog visszaverni minden orgyilkos támadást. Munkások! Lássatok munkához! Adjátok meg a választ a független bíróságnak. Olyan választ, hogy belesápadjon a dühös hatalom látván saját tehetetlenségét és a ti erőtől duzzadó, csüggedetlen, bátor, büszke, diadalmas küzdelmeteket. Előre ! Éljen a Népszava! Éljen a nemzetközi, forradalmi szocziáldemokráczia! A mi országgyűlésünk. Már hiába, azt a gyülekezetet, mely ELŐFIZETÉSI DÍJ. : dunaparti 30 millió, koronási házban szokta a maga komédiáit lejátszani, mi a legjobb akarattal sem tudjuk valami komoly testületnek tekinteni.Még kevésbbé olyannak, mely az ország javára működne, vagy működhetne. Ezzel azonban nem azt mondjuk, hogy nincsen ott egyetlen ember sem, ki nem komolyan fogná föl a maga hivatását. A legkezdetlegesebb bódéknak is megvannak a maguk naiv csepürágóik, kik azt hiszik, hogy a csepürágás is művészet. Az egyén hite azonban soha sem változtat a kérlelhetetlen valóságon. A valóság pedig az, hogy az országnak a dunaparti gyülekezethez semmi köze. Aminthogy a mágnások, tőkepénzesek és nagybirtokosok érdeke sem azonos az ország érdekével, sőt egyik a másikával ellentétes. Rég tudott dolog, hogy az országgyűlésnek nevezett összejövetel tisztán csak a gazdagok képviselete. A valóságban mindig is az volt, de a köztudatban csak azóta lett azzá, mióta a szociáldemokrácia megteremtette a tömegek független öntudatát. Így zsugorodott össze a képviselőház nemcsak a valóságban, de a közvélemény felfogásában is néhány osztály érdekképviseletévé. Így vált a törvényesített intézmény szentesített igazságtalansággá, melyre többé semmiféle jog és igazi érdek nem támaszkodhatik. Aki a felvilágosultságra tart igényt, az óvakodik súlyt helyezni a mai törvényes képviseletre, mert ezzel tudatlanságáról állítana ki bizonyítványt minden okos ember előtt. A polgárság képviseleti rendszere egy idejét multa korhadt intézmény, mely rég túlélte idejének javát. Meddő fa volt, virágokat hozott, de gyümölcsöt az ország lakosainak soha sem termett. Megérett a pusztulásra. Bevárjuk-e, míg magától kidől, vagy egy pár erőteljes feyszecsapással magunk sietteti an a megsemmiülését, az a viszonyoktól függ. Az osztályokra, való bomlás teljes anarchiát teremtett az államban. Nincs többé törvény és nincs többé rend. Amit törvénynek neveznék, az egy kicsinke csoportnak a szabályzata, melyet azonban a nagy többség mindinkább lekicsinyel és kinevet. A rendnek is ismerjük már a valódi természetét. Ez arra való, hogy a törvényesített hordák bátran támadhassanak a népre, anélkül, hogy az védekezne. A védekezést lázongásnak minősítik, melynek elfojtására jogosult a puska és a szurony is. Lehet-e egy ország siralmas állapotának nagyobb és meggyőzőbb bizonyítéka, mint a fájdalmas és szívrepesztő panaszok, melyek már éjjel-nappal hangzanak, szinte a levegőben? Mit ér az olyan ország békéje és rendje, melyben a népek millióit föl lehet izgatni a béke és a rend ellen? Ez a tény azt mutatja, hogy a szép szavak nem a saját lényüket takarják. A rend az elnyomás köpönyege, a béke meg a türelemé. Egyik sem lehet kedves a nép előtt. Miután pedig az országban a legteljesebb anarchia van, képviselet nincsen, de van törvényesített osztályérdek-gyámolító testület; a kormányzás csak vezetés, mégpedig a lakosság nagy többségére nézve félrevezetés; e bábeli zűrzavarban a magára hagyott vagy kapezául használt nép kénytelen gondoskodni a saját érdekének és felfogásának megfelelőleg. Ezt a kénytelenséget eddig a népnek csak az a része érlelte meg, mely a szocziáldemokrata párthoz tartozik. A többi tátott szájjal lesi a sült galambot azoktól, kik lehúzzák róla az utolsó inget is. De ez a rész márha sem tesz ki nagy számot, még kevesebbet számít, ha az erőt veszszük tekintetbe, melyet képvisel. A tétlenség és öntudatlannság milliókra mehet, még sert sokat jelent, mivel a gyámoltalanság sohasem bír forrasztó és erősítő tulajdonsággal, hanem ellenkezőleg, az erőknek teljes bénulását idézi elő. A modern társadalomban, amennyire a népről vem szó, egyedül a szocziáldemokrata eszmék harczosai azok, kik nemcsak hogy számolásba jönnek, de mindinkább maguk számára hódítják meg az emberi elmék sokaságát. A nép két részre osztható: az egyik nulla, a másik szocziáldemokrata. Az a rész, mely a köznek is él, tehát a gondolkodó társadalomra jelent valamit, nem a dunaparti ház felé tekint várakozva, hanem az önmaga által megteremtett képviseletre, a szociáldemokrata párt kongresszusára. Húsvétkor Budapesten gyűlnek össze újra a nép képviselői. Ez lesz talán a legnagyobb és lényegére, alkotására nézve a legfontosabb kongresszus, mit eddig tartottunk. Nem lepődünk meg ezen, hiszen ez a fokozatos és rendszeres fejlődés természetes eredménye. Mindig szélesebb a...pot nyer a nép képviselete. Nem is kell hozzá törvény. A nép maga érzi, hogy saját képviseletének kiterjesztésére szüksége van s mivel érzi, megcsinálja. Néhány évvel ezelőtt csak a magyar és német vtorikások küldöttei jelentek meg. Tavalya már voltak románok és szerbek is. Az idilk úgy látszik, hogy minden nemzetiség tömegesen érkezik a kongresszusra. Ha eze tömeges fölvonulás csak annak a jelensége volna, hogy a gyalázatos állapotokkal szemben terjed az elégedetlenség, akkor is örvendetes lenne. Ám ez nemcsak ennyit mutat, hanem mutatja azt, hogy az elégedetlenség bizonyos formában jelentkezik, tehát népi üres rakonczátlan- A Népszava mai száma 10 oldal.