Népszava, 1904. július (32. évfolyam, 81–93. sz.)
1904-07-02 / 81. szám
81. szám. Budapest 1904. szombat, julius 2. XXXII. évfolyam A magyarországi szociáldemokrata párt központi közlönye. ELŐFIZETÉSI DIJ: a staddi, csütörtöki, és szombati kiadásra: Egéu évre 14.40 K., 'Ii évre 7.20 K., »/« évre 3.60 K., 1 húr* 1.20 K. Volkstlmme-Tel együtt egész éve 19.20 K., ‹/ évre 9.60 K., ‹/› évre 4.80 K., 1 hóra 1.60 K. Csupán a csüttörtöki kiadásra: Agisi évre 4.30 K., félévre 2.40 K., ‹/› évre 1.20 X., Illóra 40 f. Politikai lap, keton, csütörtökön is vonlap. Egyet szám ára 10 fillér. Zf Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIII., József-körut 18. sz., AOort mbaeannsti leveletetk ta egyéb ktUdemények leté.wdak. MT tELEFONSZÁM 84-04. tx Siszkeaitövel értekslni lehet minden hétfn, snerdán és szombaton ette 9—8-ig. Félév ezer korona. A független bíróság megint ítélkezett. Az „enyhítő körülmények" figyelembe vételével, a büntetlen előéletű vádlottat elítélte — félévi államfogházra és 1000 korona pénzbírságra .. . Mondani sem kell, hogy az elítélt — szoczialista s hogy az 1000 korona pénzbírság — a Népszava kauczióját terheli ... Azóta, hogy lelepleztük az igazságügyminiszter titkos rendeletét, amelyben a bíróságokat erélyes eljárásra utasította a szocialistákkal szemben, azóta ezek az ítéletek senkit sem lepnek meg. Mielőtt az a titkos rendelet nem került nyilvánosságra, lehettek naiv lelkűek, akik csodálkozva keresték a sűrűn egymást követő vérítéletek okát. A jogászok keresték a paragrafust, amelynek alapján a bírák eljártak ; a laikusok keresték a lelkiismeretet a bírákban. Ma már senki sem kereskedik ilyesmik után. Se paragrafusnak, se lelkiismeretnek nincs köze ezekhez az ítéletekhez. Egy igazságügyminiszteri rendeleten múlik az egész,s hogy azt előkerestük a homályból, amelybe elrejtették, egyszeriben világossá, érthetővé lett minden. Nem csodálkozunk tehát. El vagyunk rá készülve, hogy ezentúl minden ítélet ilyen ítélet lesz. Végre is: az a rendelet még érvényben van s az igazságügyminiszter aligha vonja egyhamar vissza. Előbb semmiesetre sem, mig meg nem győződik róla, hogy czéltalan. Az a bírósági üldözés, amely most folyik pártunk ellen, a legvérlázítóbb és legfölháborítóbb politikai üldözés. A legitimitás, a törvényszerűség köpönyegébe burkolja a legillegitimebb és legtörvényszegőbb gyakorlatot. Kivételes bánásmódban részesíti egy politikai párt tagjait, valósággal külön törvényalkalmazást gyakorol velük szemben, minden törvényes felhatalmazás nélkül — a törvényességre való hivatkozás mellett! Ma már szabály, hogy aki szoczialista, azt nemcsak üldözni, tolonczolni, kiutasítani szabad és kell, hanem annak minden bíróság előtt kétszer, háromszor oly súlyos büntetés jár, mint bárki másnak. Szabály, hogy a szocialista sajtó nemcsak külön előzetes cenzúra alatt áll, nemcsak szabad terjesztését lehet és kell minden úton-módon megakadályozni, hanem még a bíróságok is kivételesen súlyos pénzbírságok által éreztethetik vele ellenszenvüket és ellentétes politikai irányukat. Szabály, hogy a szoczialistákkal szemben minten szabad — a szoczialistáknak semmi sem szabad ! ... Ezt nevezik nálunk — törvény előtti egyenlőségnek! A burzsoázia arcza nem ég a pírtól e tények láttára. Igazságérzete nem lázad föl, híres liberalizmusa nem tiltakozik. Tapsol ennek a leplezetlen osztályuralomnak s minél többen vándorolnak közülünk a börtönbe — osztálygyűlöletre való izgatásért! — annál inkább tapsol. Véritéleteknek tapsol. A burzsoázia mélységes sülyedésének hű képét adják ezek az ítéletek. A kor romlását, az uralkodó osztályok züllését köteteknél bővebben és erőteljesebben jellemzik. Ha az uralmon levők csak egy kis csoportjában is élnének még azok az ideálok, melyek a feltörekvő polgárságot valamikor hővítették s amely ideálokért való küzdelmük ürügye alatt, a munkásság kiontott vére árán jutottak hatalmukhoz, akkor ezek az ítéletek lehetetlenek volnának. Akkor nem volna bíró, aki merné kimondani őket, mert nem volna közvélemény, parlament, sajtó, amely közönyös hallgatással tűrné a törvénykezésnek politikai, hatalmi czélokra való felhasználását. De az ideálok eltűntek, mihelyt a hatalom oda került a polgárság kezébe, a vérét ontott munkásság gazdasági és politikai rabságba jutott; a kapitalizmus rideg, gőgös uralma a burzsoá forradalmak hangzatos jelszavait nem váltotta valóra, hanem hamis frázisokká aljasította, amelyekkel ma is félrevezeti a népet. Ezért hoznak vérítéleteket a bíróságok és ezért tapsol nekik a burzsoázia. S ebből a nézőpontból kell nekünk is tekinteni az ítéletekre, amelyek felkorbácsolják bennünk a vért szörnyű igazságtalanságukkal. C'est la guerre — ez a háború. A burzsoázia ezen ítéletekkel a szervezkedő munkásosztály ellen védekezik, szervezkedésének erejét megtörni igyekszik. A törvénykezési hatalom a kezében van s fegyverként használja ellenünk. Amíg fönnáll a mai társadalom, amig meg nem dőlt az osztályuralom, addig ez így is marad. Elméleti fejtegetések, szörnyüködések, ezen nem segítenek. Hiába mutatjuk ki, hogy ami most ezen a téren történik,az lábbal tiprása minden törvénynek és jognak, legázolása a legelemibb, igazságérzetnek, megtagadása a burzsoázia fennen hirdetett elveinek. Hiába hivatkozunk a törvény előtti egyenlőségre, a pártatlan igazságszolgáltatásra, a független bíróságra — hiába: ez nem a jog, hanem a hatalom, nem az igazság, hanem az erő kérdése. A hatalom és erő ellenfeleinknél van s amíg ott van, addig övék az igazság és övék a jog. Nem fölháborodás és nem szörnyüködés segít ezeken az állapotokon, hanem cselekvés. Küzdelem az osztályuralom ellen: ez az egyetlen módja az osztályitéletek elleni küzdésnek. S az osztályuralom leküzdése az egyetlen lehetősége a politikai ítélkezések megszüntetésének. S azért ezeknek az ítéleteknek a mi számunkra egyetlen tanulságuk van: fokozott erővel kell folytatni küzdelmünket minden téren. Ez a kérdés az erő és hatalom kérdése, törekedjünk tehát, hogy erősekké legyünk és hatalommá váljunk. A bíróságok elsősorban pénzünket kívánják. Tudják, hogy szegények vagyunk, tudják, hogy csak filléreink vannak, ezért fosztanak meg ítéleteikkel ezer és ezer koronáktól. A börtönbezárás nem segít, talán segít a kiéheztetés, gondolják. Erre egyetlen válasz lehetséges: minden erőnket meg kell feszíteni, hogy bármennyit ítéljenek is ki a zsebünkből, mindig helyünkön maradhassunk. Ez pedig ismét csak egyképpen lehetséges: ha szüntelenül agitálunk, hogy napról-napra növekedjék seregünk és napról-napra többen legyenek, akik a maguk áldozatkészségével állunk sorompóba a bírósági számítás ellen. Ennek a számításnak nem szabad bevállnia, hajótörést kell szenvednie erőnk és akaratunk ledönthetlen szikláján ! Ez háború — háború nélkül nincs győzelem — áldozatok nélkül nincs háború, áldozatkészség nélkül nem lehet háborút folytatni és győzelmet kivívni. Egy elvtársunkat megint becsukják félévre — a Népszavától megint elvesznek 1000 koronát. Hányadik esztendő ez már, amelyet a polgári bíróság kiszab a hazátlan bitangokra, akik fölemelt fővel vonulnak be a börtönbe. Hányadik ezer korona ez már, amelyet a törvényszék elvesz a Népszavától ?... Ne tartsuk számon — ez a háború. De sohase felejtsük el, hogy ez: háború,hogy: küzdelem közepén állunk, hogy: harczolnunk kell, ha győzni akarunk. A Népszava mai száma 12 oldal SZEMLE. Budapest, julius 1. A románok készülődnek. Tisza paktuma a nemzetiségi sovinisztákkal már megtermette gyümölcseit. Míg a Házban a népjogok elkobzására készül