Népszava, 1905. március (33. évfolyam, 26–38. sz.)
1905-03-11 / 30. szám
30. szftm. Budapest, 1905. szombat, márczius 11. XXXIII. évfolyam. A magyarországi szocziáldemokrata párt központi közlönye. ELŐFIZETÉSI DIJ: a keddi, csütörtöki és szombati kiadásra: Egési évre 14.40 K., 'It évre 7.20 K.. évre 3.60 IC., 1 bóra 1.20 k. feHeadmme-vel együtt egész évre 19.20 K.. 'It évre 9.60 *., 'Ii évre 4.80 K., 1 hóra 1.60 K. Csupán a csütörtöki kiadásra : Egrn évre 4 80 *.,-félévre 2.40 K.. •Ié évre '.20 If, 1 fcllra 40 I. 1 magyarországi szocziáldemokrata párt 1905. évi április hó 23., 24. és 25 én (a húsvéti finnévek alatt) Budapesten tartja —- • - - jf -I. A pártgyűlés napirendjét ideiglenesen a következőképpen állapítottuk meg: 1. A pártvezetőség jelentése. a) Titkári jelentés. a) Pénztári jelentés. 2. Az ellenőrző bizottság jelentése. 3. A pártszervezeti szabályok. 4. A sajtó. 5. A küzdelem az általános, titkos választói jogért. 6. A párttaktika. 7. A pártvezetőség választása. 8. Jelentés az amszterdami nemzetközi kongresszusról. 9. Indítványok. A pártvezetőség. * A pártszervezeti szabályzat 17. §-a a szervezetek képviseltetését a pártgyűlésen a következőképpen állapítja meg. Csak azon szervezetek képviseltethetik magukat, amelyek a pártgyűlést megelőzőleg legalább három hónappal rendszeres működést fejtettek ki. Egy szervezet legfeljebb két küldöttet választhat meg nyilvános gyűlésen vagy értekezleten, ahol ez nem lehetséges, úgy, ahogy a körülmények engedik. Ha a megválasztott küldöttek között nőelvtárs nincsen, a szervezethez tartozó nőelvtársak külön gyűlésen választhatnak egy női küldöttet. A benyújtandó indítványokra vonatkozóan a szervezeti szabályzat 16. §-a így intézkedik: Indítványokat legalább 15 nappal a pártgyűlés előtt kell benyújtani a párttitkársághoz. Az indítványok legalább 10 nappal a pártgyűlés előtt a központi pártlapban közzéteendők. Politikai lap. Megjelen minden kedden, csütörtökön és szombaton. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal, VIII., József-körut 18. sz., «bori modonnemű levelezések és egyéb küldemények (défendök, aar telefon-szám 14-»4. maga Saerkesitövel értékesni lehet minden hétfőn, «erős» én szombaton este 6—8-ig. Elvtársak! _ A forradalom havának, márcziusnak ünepére, a világszabadság nagy harczosainak !Petőfi Sándornak és Táncsics Mihálynak emlékére ez évi márczius hó 19-én, délután fél 2 órakor felvonulást rendezünk Petőfi Szobrához, ahol emlékbeszéd kíséretében megkoszorúzzuk a forradalom lantosának emlékszobrát. Indulás pontban fél 2 órakor a Tisza Kálmán-térről, ahonnan a Kerepesi-úton, Kossuth Lajos utczán a Petőfi-térre vonulunk. Márcziusi jelvények és Márcziusi emléklapok már kaphatók a Népszava könyvkereskedésében és a bizalmi férfiaknál. A pártvezetőség. Hulla-sánczok. Odaát, a mandzsuk földén nagyban dolgozik az orosz isteni gondviselés. Kuropatkin kiszorult Mukdenból tizenegy napos csata után és félszázezer orosz hullán át gázol a mikádó serege újabb öldöklésre. Másik félszázezer halott japáni egyenruhában rothad az ősmandzsu császárok sirja körül. Százezer halott !... Leírtam ezt a két szót. Ugy, mint a többit. Feketén, fehér papírra. Ugyanannyi fáradtságomba került leírni, mint bármelyik más két szót, akár azt, hogy „igazságos isten". De írhattam volna az ütőerem vérével a fehér czár csipkeszemfedőjére is. Írhattam volna olyan nehezen, mintha mázsás ólom volna az aczél tol-olam, mégsem mondhatna többet, mégsem érezhetnék bele többet ebbe a két nyomorult szócskába : százezer, halott ! Százezer hulla ... két héttel ezelőtt duzzadó izmu embertömeg élete tavaszán, akinek szemében ott ragyog a diadalmas élet, a karja aranyat ér, a lelke teli elszántsággal, büszke akarattal, alkotásra termett daczczal. Ma pedig puffadozó féreg-tanya, dögleletes baktérium-telep, maga a megtestesült halál, a pusztuló és pusztító enyészet. Százezer halott.... Mondhatnék ötvenezret vagy kétszázezret. Nem mondanék vele sem többet, sem kevesebbet. A borzalom ekkora fokán elvész az érzék a mekkoraság iránt. A vértenger lehet Adria, lehet Óceán — egyformán tenger és egyformán végtelen. Végtelen és vörös. Vörös a hulláma, vörös visszfényt vet az égre. Vörös a világ, mintha tüzet fogott volna a földgolyó. .. . . Alig tudok inni. Leteszem a tollat és behunyom a szemem, hogy legalább a nyugalmas semmit lássam, az örök feketét. Behunyt pillám alatt mégis ott kavarog az a rettenetes vörös szín. Úgy érzem, mintha a romlás csontkeze szorítaná össze az agyamat, hogy kifojtsa belőle a gondolatot. Érzem a rothadó husczafat szagát, amely arról a kézről árad és nincs erőm hozzá, hogy megszabaduljak a hangulatsziklasúlyától. Százezer halott ... És pedig hányadik százezer halott ebben a háborúban, hány milliomodik azóta, amióta Krisztus szeretetet prédikált ezen a dögszagú földön! Én, akinek ezek a halottak nem voltak életükben rokonaim, aki nem vagyok se sirató anyjuk, se zokogó mátkájuk, se tehetetlen öregapjuk, se átkozódó testvérük, én, aki nem abból az emberfajtából való vagyok, amelyből ők, nem beszélem nyelvüket, nem hiszem a hitüket, nem vallom az elveiket, nem ismerem az országukat, akinek nincs velük közös gyermekemlékem, nem láttam őket sohase, nem hallottam a nevüket, aki ezer és ezer kilométernyire voltam tőlük mindig, én nem tudok szabadulni attól a borzalmas gondolattól, hogy most ezerszámra merednek élettelenül az uralkodók erőpróbájának pestises levegőjű mezején. Nekem lázas felháborodással telik meg a lelkem haláluk miatt, pedig nem tartoznám ezzel az érzéssel senkinek. Se nekik, se magamnak. Pedig egyetlen a kapocs közöttem és köztük: az, hogy ők is emberek voltak. És ez a kapocs ma, a valláserkölcsös emberszeretet keresztényi korában olyan pókhálószál szokott lenni, amelyik kiintés nélkül is szakad. Engem eltölt a borzalom és valami homályos önvád is kinéz, pedig nem vagyok oka semminek. És azok, akik okozói a borzalomnak? Forrásai a vérfolyamnak? Hóhérai a százezreknek ? Akiknek egy a hite, egy a fajtája, egy a hazája azokkal, akiket lemészároltattak? Akik azoknak az emberhulláknak köszönhetik milliárdjaikat, féktelen hatalmukat? " Akiknek aranyhalmait, pompáját, büszkeségét, hitét-nevét, mindenét megfagyasztott könyekből kovácsolták össze? Hát azok, akik mindenükből kirabolták ezeket a szerencsétleneket, öntudatukból és kenyerükből egyaránt, hogy most az életüket is elvegyék azoknak, akiknek mindenükkel tartoznak? Hát a hóhérok, az uralkodók, akiknek parancsára halálba rohantak? Azok nem éreznek semmit ? Azokat nem kínozza a lelkiismeret? Azok nem érzik, hogy emberek? Nem, azok nem érzik. Ha éreznék, egy szavukba kerülne és bedugulna az a forrás, amelyből folyamként zuhog ki a legdrágább folyadék: az embervér. Hiszen a küzdelemnek vége ! A két ország tőkéjének üzleti érdekei már elintézést nyertek. Az egyik már győzött. A másik már vesztett. Az embervérben spekuláló börzemanőver ügye már eldőlt. A mukdeni csata után csak az uralkodók vérszomja okolja meg százezrek kiirtását. És sem a czár, sem a mikádó nem mondja ki azt a szót, nem érez egy szikrányit sem abból, amit emberi szolidaritásnak neveznek. A fehér czár is, meg a sárga mikádó is kimondtak már egy másik szót: Nem engedünk, míg egy szál katonánk marad. És ragaszkodnak hozzá. Amit egy uralkodó kimond, amit egyszer megígér, az úgy lesz. Azt betartja. Betartja, ha A Népszava mai száma 10 oldal. L .