Népszava, 1907. június (35. évfolyam, 130–155. sz.)

1907-06-02 / 131. szám

1907. június 2. NÉPSZAVA tából tette-e meg beismerő vallomását, vagy pe­dig kényszer hatása alatt. A tanúk vallomásai abban csúcsosodtak ki, hogy Barna Lukács nagypénte­ken két ízben, délelőtt és éjfélkor is, beismerő vallomást tett, minden kényszerítő befolyás nélkül vallotta be a három rablógyilkos támadással együtt a rétsági rablógyilkosságot. A bíróság ezután dr. Barta Antal szabadkai törvényszéki orvost és dr. Váli Dezső ottani fog­házorvost hallgatta ki. Majd Barna Lukács védője tett több irányban előterjesztést. Első­sorban kérte több tanúnak be­idézését arra nézve, hogy Barna Lukács több izben összeesett epileptikus rohamában. — Kérte ezen­kívül a szabadkai rendőrségtől a letartóztatottak orvosi megvizsgálásáról vezetett könyvnek sürgős beszerzését. Radvány Dávid védője csak annak konstatálását kérte, hogy az u. n. „Híres sor" messzire fekszik Csantavértől és Zentától. Az ügyész, tekintettel arra, hogy Barna Lukácsot hosszú idő óta elme­orvosi megfigyelés alatt tartották a fogházban s így a törvényszéki elmeszakértő orvosok vádlott epileptikus rohamára nézve, amennyiben ezek a beszámíthatóságát is érintik, megadhatják a kellő felvilágosítást, feleslegesnek tartja a többi tanú­nak beidézését. A bíróság rövid tanácskozás után mellőzte a többi tanúnak a beidézését, akik Barna Lukács epileptikus rohamaira adtak volna felvilágosítást. Mellőzte az orvosi vizsgálatról vezetett könyv beterjesztését is. Ellenben elrendelte, hogy Buzdea Józsefet s több tanút hétfőre távirati úton be­idézzék. Ezek a tanúk lesznek hivatva Barna Lukács alibijét igazolni a Molnár Gáborné elleni rablótámadás idejére. Dr. Nemes Bertalan védőnek kérelme tárgytalan, mert e tekintetben helyszíni rajz áll a bíróság rendelkezésére. Barna Lukács védője semmiségi panaszt jelentett be kérelmének elutasítása miatt. Az elnök azután a tárgyalás folytatását hétfőn d. e. 9 órára ha­lasztotta el. (§) A június havi esküdtek. A budapesti büntetőtörvényszéken ma délután sorsolták ki június hóra az esküdtbírákat. Rendes esküdtek lettek: Lövészy Károly máv. főmérnök, Ladics Gyula magánhivatalnok, Földiák Gyula háztu­lajdonos, Némedi Pál nyugdíjas, Kapás Sándor szobrász, dr. Grosz Sándor fogorvos, Fekete Miksa asztalos, Balogh Soma pintér, Britz Nándor gépészmérnök, Böschatt Károly magán­hivatalnok, Brózsa Ottó nyomdász, Barcsay Oszkár mérnök, Simonovits l­ola igazgató, Má­tyási A. mázolómester, Friedrich Károly tőkepén­zes, Sáska Geden bérkocsitulajdonos, Hammer A. bizományos, Richter István vendéglős, Sajó Sándor iskolaigazgató, Fazekas János szám­ellenőr, Hollndonner Ignác pék, Zinz Sándor bankár, ifj. Hochhauser Elek építész, Fábry Imre órás, Marton Henrik divatárus, dr. Mol­nár Nándor tőkepénzes, Gaiáler Béla kereskedő, Baumann József igazgató, ifj. Ezer Ferenc szobrász, Elek Sándor takarékpénztári tiszt­viselő.­­ Pótesküdtek: Jónás Ferenc szatócs, Steinfeld Sámuel kereskedő, Pál Gergely mű­­asztalos, Mayer Manó igazgató, Barta Sándor bútorkereskedő, Pallós Ignác építő vállalkozó, Teichner Izidor könyvkötő, Pruzsinszky János porcellánkereskedő, Márkus Gyula gépkeres­­kedő és Friedrich Ferenc bádogos.­­ Nyugod­tak lehetnek tehát a fennálló társadalmi rend hívei, az ezt fenyegető izgatási és egyéb szo­cialista perekben mindig tiszta osztálybíróság fog ítélkezni. Ennyit ér Magyarországon az esküdtbíróság szabadelvű és modern intéz­ménye mindaddig, míg a politikai jogfosztottság­nak megfelelően az igazságszolgáltatásban való részvételből is kizárva marad a munkás­osztály. (§) Tűz az Apolló-színházban. Nagy riada­lom volt április 28-án a Népszínház­ utcai Apolló mozgófénykép színházban. Szünet közben hirtelen lángra lobbant a függöny. A tüzet azonban csak­hamar eloltották. Poch­emisler József, varsói szüle­tésű karmester, aki a szigorú tilalom dacára szü­net közben rágyújtott benn a függönyök mögött egy c­igarettára, ma gondatlanságból okozott tűz­vész okozás vétsége miatt állott a büntető járás­bíróság előtt.Pochemister beismerte,hogy szünet közt cigarettázott, de cigarettáját szétszórta, akkor mikor a függöny égni kezdett. Tagadta, hogy az ő gondat­lansága idézte volna elő a tüzet. Az ügyészi meg­bízott a vádat el is ejtette, mert a tanúk vallo­másai kétségtelenné tették, hogy a tüzet egy el­dobott gyufaszálból kipattant szikra idézte elő. A bíró megszüntette a további eljárást, de elrendelte az iratoknak a rendőrséghez leendő áttételit — a rend­őri kihágás megtorlása miatt azért, h 'gy a karmester a tilalom dacára dohányzott benn a színházban. (§) Csorba, Ferenc utóda, Zsitvay úr protek­ciójának a hatalma sem végtelen. Bármily nehezen, de végre mégis csak eltávozott a jól meg­érdemelt nyugalomba. — Csorba Ferenc, a budapesti büntető törvényszék irodaigazgatója, lemondván állásáról, mielőtt az ellene indított fe­ gyelmi ügyben ítéletet hozott volna a bíróság. Az igazságügyminiszter ma Vlasits József igazságügy­miniszteri irodatisztet nevezte ki a helyére. TŐKE ÉS MUNKA. A pozsonyi kizárás kudarca. — Saját tudósítónktól. — Pozsony, június 1. Két hét előtt kizárták a pozsonyi munkálta­tók az ottani munkásokat, számszerint — 8000 embert. A kizárás ma az uszítók teljes kudarcá­val véget ért. Két hétig napról-napra remélték, hogy a mun­kások megadják majd magukat és elfogadják a gyűlöletes bárca-rendszert, a hiú remény volt. Még azok a munkások is abbahagyták a mun­kát, akik az első órákban hajlandók voltak alávetni magukat a bárcának. A munkáltatók számára, kik elég vakmerően harcba mertek szállani Pozsony város szervezett munkásságával, két út állott nyitva: vagy tönkremenni, vagy véget vetni a kizárásnak. Utóbbira szánták el magukat, de sietniük kel­lett vele, mert a kizárás miatt a munkások nagy része elhagyta a várost s egy esetleges késői béke a munkáshiány keserves következ­ményeit zúdította volna a munkáltatók nyakába. A kutya­szövetség pedig, mely a kizárás előtt fáradhatlanul uszította és végül is belekergette a munkáltatókat ebbe a szerencsétlen végű vállalkozásba, a harc alatt sem anyagi, sem erkölcsi támogatásban nem részesítette a be­ugratott iparosokat. Nem maradt más hátra, minthogy a munkál­tatók formálisan arra kérték a kizártakat, hogy kössenek békét velük. Egy feltételük volt csak: a harcból ne kerüljön ki győztesnek, sem vesz­tesnek egyik fél sem. Ebbe a munkások csak úgy egyeztek bele, ha jelentékeny engedményeket kapnak, amelyek helyzetüket javítják. Ez meg is történt, mire a kőművesek, cserépfedők, laka­tosok és ácsok munkába állottak. Az asztalosok béremelésért és munkaidejük leszállítása végett egy-két napig harcolnak még. A munkáshiányt mégsem tudták egészen ki­kerülni a mesterek, némely szakmából alig lehet munkást találni s ha mégis akad, azok 20—30 százalékos béremelés esetén állnak csak mun­kába. A munkáltatók szövetsége, melyben nagy az elkeseredettség, láthatóan zs­llik mélyebbre és mélyebbre. A munkások szervezetei azonban megerősö­dötten kerültek ki a küzdelemből, szervező­képességük megszázszorosodott és napról-napra nő az osztálytudatos szociáldemokrata munká­sok száma. Winkelhoffer Mátyás cipészmester — mint a szervező bizottság írja — írt a cipészmunkások szervezetének, ígéri, hogy a közösen megálla­pított bértarifa III. osztályát kötelezőnek ismeri magára nézve s kéri munkásait, hogy hétfőn kezd­jék meg a munkát. Suffa József műhelye továbbra is bojkott alatt áll. Budapesten, Rosenfeld Izidor vásári szabó műhelye, mint a szervező bizottság tu­datja, bojkott alatt ál. Vásári szabómunkát itt ne vállaljon. A budapesti vas- és rézesztergályos­munkások kizárása. A Varrógépgyár, valamint a Knuth Károly-féle fémárugyár vas- és réz­esztergályos-munkásait — mint a szervező bi­zottság jelenti — kizárták, mert bojkottált fegyvergyári munka elkészítését megtagadták. A két gyár bojkott alatt áll. A Ditrichstein-féle szoba- és ablak­tisztító vállalat munkásainak sztrájkja, — mint a szervező bizottság írja — változatlan. A Strasser Gusztáv-féle vállalat bojkott alatt áll. A kassai pincérmunkások, mint a szervező bizottság jelenti, a várost zárlat alá helyezték. Székesfehérvárott, a Weisz László-féle cipőüzleti cipészmunkások, mint a szervező­bizottság írja, sztrájkba léptek, mert a munkál­tató megszegte a műhely­rendet. A székesfehérvári kovácscegédek bér­harca, mint a szervező bizottság jelenti, válto­zatlanul tovább tart. A kaposvári uszítók garázdálkodása követ­keztében öt hét óta állnak kenyér nélkül az ottani építőmunkások. Teljes letörésükre a hatóság is odaállt az uszítók mellé. Elvtár­saink erre a következő röpiratot intéztek a város polgármesteréhez: Polgármester úr! A kaposvári építőmesterek öt héttel ezelőtt megfosztották az építőmunkásokat utolsó falat kenyerüktől. Kizárták őket a munkából és ezzel a legnagyobb nyomorúságba taszítottak 1000 családot. Polgármester úr ! Önnek már a kizárás napján kötelessége lett volna közbelépni és megvizsgálni a munkások ellen intézett gaz merényletet, ön ezt nem tette! ön hivatali kötelességét elmulasztotta teljesíteni s ahelyett, hogy kellő tárgyilagosság­gal megvizsgálva a helyzetet, a kizárás megszün­tetésére törekedett volna, támogatásukra sietett a munkáltatóknak azáltal, hogy az állampolgárok gyülekezési jogát felrúgva, a kizártak minden tervezett gyűlését betiltotta. Polgármester úr ! Az ártatlanul éhező munkások nem hajlandók tovább tűrni, hogy a város polgár­mestere nyíltan támogassa a kizsákmányolókat. Nem kérünk mást, mint polgári jogaink tiszteletben tartását! Követeljük, hogy ne akadályozza meg azt, hogy népgyűlésen elmondhassuk a város pol­gárságának a kizsákmányolók gazságait. Követel­jük, polgármester úr ! És ebben a követelésünk­ben 1000 ártatlanul éhező munkáscsalád elkesere­dése visszhangzik. Követelésünket meg kell hallania, polgármester úr! Tovább nem tűrjük, hogy a város polgár­mestere nyíltan és titkosan, törvényesen és tör­vénytelenül támogassa a kizsákmányolókat. Nép­gyűlést akarunk tartani! Népgyűlésen akarjuk tájé­koztatni a város népét a kizsákmányolók hitvány­­ságairól. Tessék ezt tudomásul venni, polgármester úr! Ezt üzeni önnek a kizárt munkásság. A röpirat nagy hatása következtében a meg­rémült polgármester tudomásul vette a bejelen­tett népgyűlést, amelyen óriási számmal vesz részt­ majd a végsőkig elkeseredett kaposvári munkásság. A békéscsabai bádogosmunkások, mint telegrafálják, bérmozgalom előtt állanak. Bádogosok kerüljék a várost. Vízakna — mint a szervező bizottság jelenti — építőmunkások részére zárlat alatt áll. A szatmárnémeti-i asztalosmunkások kizárása — mint a szervező bizottság irja — változatlan. A nagykikindai bocskorkészitő- és timármunkások — mint a szervező bizottság irja — árszabályuk megújítása érdekében moz­galmat indítottak. Tímárok és bocskorkészítők kerüljék e helyet. Bocsánatkérés. Alulírott bocsánatot kérek kő­míves elvtársaimtól ama szégyenletes tettemért, hogy 1907 március­­ában Klonovits kutyaszövet­ségi taghoz mint kőmívestanonc alkalmazásba léptem, bárha tudatában voltam tettem­ undorító voltának. Azonban becsületérzésem legyőzte ben­nem a rosszakaratot, meggyűlöltem a testvéráruló munkát és azzal felhagytam. Bocsánatot kérek tehát szaktársaimtól, valamint a szervezett mun­kásság összességétől s egyben igazem, hogy jövő­ben igazi harcosa leszek szervezetemnek, a Nép­szavát pedig e hó 15-től fogva állandóan előfize­tem. Zeles Kálmán, földmunkás. n GYŰLÉSI TUDÓSÍTÁSOK. — (A kassai szállodai és éttermi pin­cérek) nyilvános gyűlést tartottak. A gyűlés előadója Molnár párttitkár elvtárs volt, aki ismer­tette a pincérmunkások helyzetét és bemutatta a 9-es bizottság által kidolgozott munkarendet. Töb­bek hozzászólása után a jelenlevők a­­munkaren­det egyhangúlag elfogadták. Megválasztottak egy 8 tagból álló bizottságot, melynek kötelességévé tették, hogy azt még a hét folyamán a tulajdono­sok kezéhez juttassák.­­ (A budapesti szoba- és ablaktisztító munkások) június hó 1-én jól látogatott nyilvá­nos gyűlést tartottak a következő napirenddel: 1. A sztrájkolók helyzete; 2. A szervezkedés célja és haszna; 4. Állásfoglalás az általános tit­kos választó­jog mellett. Az egybehivók nevében Bertalan István elvtárs üdvözölte a megjelenteket s ajánlatára elnöknek Piber Ferenc, jegyzőnek Hegedűs Ferenc elvtársakat választották meg. A napirendet Bertalan István, Stercog Ármin és Reiner Lipót elvtársak fejtegették, kik lelkes be­szédben hivták fel a megjelenteket interniv szer­vezkedésre Majd az általános titkot választójogért való küzdelemre buzdították a gyűllést, mire Tanay Gábor és Bánszky Ferenc elvtársak hozzászólása után egyhangúlag elfogadták az ismert határozati javaslatot. A gyűlés lelkes hangulatban ért véget.­­ (A miskolci vasúti munkások) május hó 30-án jól látogatott gyűlést tartottak, melyen el­nökké Thom Ede, jegyzővé Katona Lajos elvtár­sakat választották meg. A napirendet Schubert Zsigmond elvtárs (Budapest) ismertette, ki részre-

Next