Népszava, 1908. december (36. évfolyam, 286–310. sz.)
1908-12-24 / 306. szám
XXXV. évfolyam. Budapest, 1908 december 24. csütörtök. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre. . . 18.20 kor. I negyed évre. 4.80 kor. fél évre . . . 8.60 és egy hóra. . . 1.60 , EGYES SZÁK ÁRA 6 FILLÉR. A MAGYARORSZÁG! SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VII., RÁKÓCZI ÚT 32. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: VII., HTÁR-UTCA 1. SZ. (Telefon-szám 82—61.) ITI.ZITV 306. szám. Karácsonyi értekezletek. A karácsonyi ünnepek alatt a szociáldemokrata párt 18 vidéki városban (45 megyére kiterjedőleg) megyei és kerületi értekezleteket tart. A megyei és kerületi értekezletek mindenkor a párt belső megerősítésének munkájával foglalkoztak. A cél az volt, hogy a kis eszközökkel rendelkező kisebb községek és városok munkásai minden megyében egy központot alakítsanak, amely az agitáció munkáinak rendszeres vezetésével nagyobb eredményeket érhet el, mint a budapesti központ. A megyék viszont, kerületi központokat létesítve, hivatva vannak fokozni az agitáció rendszeres vezetésével a mozgalom erejét. Évek óta dolgoznak elvtársaink ilyen módon a pártélet szerves fejlesztésén. Lehetetlen fölsorolni azokat a nehézségeket, amelyeket e munkában leküzdeni kellett. Az agitáció szabadságának teljes hiánya, az évek óta egyre fokozódó gazdasági válság sok helyen nehéz próbára tette az elvtársak türelmét. A munkanélküliség a legtöbb helyen a legjobbakat elkergette tevékenységük színhelyéről és a helyükbe lépőknek sok esetben elülről kellett kezdeniök a munkát. Azért lassan mégis kifejlődtek a szervezetek. A központ óriási anyagi áldozatokkal életbe léptette a vidéki titkárságokat és ezek megosztották a munkát a központtal. Igaz ugyan, hogy e kitűzött céltól még messze vagyunk. A megyei és kerületi szervezetek még korántsem érték el azt a fejlődési fokot, amely ahhoz szükséges, hogy a megyei vagy kerületi mozgalom vezetését sikeresen elláthassák. A javulás azonban ezen a téren is folytonos. A teljes kiépítés munkája a jelenlegi egyesülési és gyülekezési jog mellett képtelenség. Így tehát elvtársaink csak arra szorítkozhatnak, hogy a meglévőt megtartsák és fejlesszék. A legtöbb esetben ez is áldozatkész, szünet nélküli munkát igényel. Az ez évi december hó 25-én és 26-án ülésező megyei és kerületi értekezletek jelentősége sokkal nagyobb, mint az eddigi értekezleteké. Súlyt és jelentőséget kölcsönöz a tanácskozásnak az, hogy a december hó 6-án tartott rendkívüli pártgyűlés határozata is napirenden van. Az értekezletek nem foglalkoznak már azzal és nem döntenek afölött, hogy helyes vagy helytelen-e a politikai tömegsztrájk alkalmazása, hanem tisztán és kizárólag a kivitel módozatait és az előkészítésre vonatkozó agitációs munka részleteit beszélik meg. A rendkívüli pártgyűlés teljes egyhangúsággal úgy döntött, hogy Andrássy tisztességtelen merényletét a politikai tömegsztrájk fegyverével kell visszaverni. Az ország munkásságának tehát teljes erővel készülnie kell erre a feladatra. Az agitációs munka megkezdését jelentik a megyei és kerületi értekezletek. A párttitkárság ugyanis csak akkor végezhet eredményes munkát, ha az egész országban számíthat az elvtársak támogatására. A pártlap terjesztése, a pártaló behajtása és a röpiratok ingyenes terjesztése nem végezhető el a közszinti apparátussal. Vidéki elvtársainknak saját maguknak kell a szervezeti élet fejlesztésén fáradozni, saját maguknak kell a városokban és kisebb községekben a mozgalmat ébren tartani és az elvtársak agitációs munkáját irányítani. A politikai tömegsztrájk alkalmazása, illetőleg az alkalmazástól várt eredmény főleg attól függ, milyen erős szervezetek intézik az ostromot. A kormány minden erejét föl fogja használni, hogy a munkások jogfosztásával járó gyalázatos plurális javaslatát keresztülhajtsa. Annak az erőnek tehát, amely ezt a merényletet meggátolja, szintén nagynak kell lennie. A cél tudniillik nem az, hogy magáért a politikai tömegsztrájkért szzálmazzuk ezt a fegyvert, hanem azért, hogy segélyével meggátolják a nép jogfosztására irányuló tisztességtelen választójog törvénybe igtatását. A jelentések szerint az értekezleteken mintegy 600 község küldöttei vesznek részt. Ha az értekezleteken résztvevők a komoly tanácskozások után azzal a szilárd elhatározással térnek vissza működésük helyére, hogy teljes erővel megkezdik a toborzás nagy fáradsággal járó munkáját, akkor egy-két hónap alatt óriási eredményeket érhetnek el. A működésnek ki kell terjednie a pártmunka minden részletére. Agitáció a szakszervezetek érdekében, a pártszervezetek megerősítése, a szervezett munkások bevonása a pártéletbe, a Népszava, a Szocializmus terjesztése, a pártadót fizetők számának emelése, ez most a legégetőbb, legsürgősebb munka. Mert szégyenteljes, hogy némelyik községben milyen fölületességgel dolgoznak elvtársaink és milyen közönnyel viseltetnek a párt iránt. Vannak városok, amelyekben a szervezett munkások száma 1800—2500, de a pártadót csak 80—110 fizeti. A Népszavát 250—300-an veszik meg olyan helyeken, ahol a szakszervezeteknek 2000 tagjuk van. A Szocializmust, a párt egyetlen tudományos havi folyóiratát a legtöbb helyen még maguk a vezetőségek sem ismerik. Bizonyos, hogy számos községben még nem is láttak egyetlen Szocializmust sem. A pártvezetőség csak úgy képes a reá rótt felelősségteljes munkát végezni, ha az elvtársak tízezrei támogatják munkájában. A nevelést ne várják kizárólag a fölolvasások hatásától. A pártlapok és a pártirodalom terjesztése a legjobb út a nevelés munkájának gyorsítására. Az agitáció intenzivitása meg csak azzal fokozható, ha a kellő anyagi eszközök rendelkezésre állnak. Ma nyugodt lélekkel megállapíthatjuk, hogy csak 30.000 elvtárs teljesíti kötelességét. Ezek sem teljes mértékben, de mégis ők viselik a pártmozgalom minden terhét. A többi 100.000 szervezett munkás büszkén dicsekszik a szervezett voltával, de a Népszaváról, Szocializmusról és a pártadóról nem akar tudni. Ezt a helyzetet kell elsősorban megváltoztatni. A szervezett munkások összességét rá kell bírni arra, hogy a mozgalom terheit viseljék. Meg kell győzni minden elvtársat, hogy a saját érdekében és a mozgalom erejének növelésére föltétlenül szükséges, hogy a Népszavában naprólnapra figyelemmel kísérje a párt és szakmozgalom jelenségeit és a pártirodalom támogatásával fokozza műveltségét. Abban a reményben, hogy a megyei és kerületi értekezletek kellő súlyt helyeznek erre a munkára, üdvözöljük az értekezleteken tanácskozó küldött-elvtársakat és sikert kívánunk működésüknek. Lapunk mai száma 12 oldal SZEMLE. BELFÖLD. Általános kutyaszövetség. Megírtuk a Népszavában, hogy a kutyaszövetség általánosulni akar. Oly szövetséget akar szervezni, amely az ország minden munkáltatóját, bármiféle szakmához tartozzék is, magába foglalja. A terv alapja : a szövetség már kész. A belügyi és kereskedelmi minisztériumok pár hét alatt jóváhagyták az alapszabályokat. Munkásegyesület évekig várhatott volna erre a jóváhagyásra. A munkáltatóknak ezzel hatalmas fegyvert adott a kormány a munkások ellen. A munkások pedig most kísérletet tesznek ugyanennek a fegyvernek megszerzésére. Alapszabályt fognak benyújtani hasonló hatáskörű szövetség alakításához. Vájjon hány év múlva érkezik vissza az alapszabály ? Vájjon miféle indokolással fogják visszautasítani? Mi van a Kossuth Lajos leveles ládájában ? A bécsi „Reichspost" egyik legutóbbi számában hosszú cikkben foglalkozik Kossuth Lajos relikviáinak ügyével. Elmondja a „Reichspost", hogy ezeket a relikviákat Kossuth Ferenc eladta 100.000 forintért a kormánynak, bár a 100.000 forint szerződésszerűleg csak öt évi 20.000 forintos részletekben lett volna kiadandó. 1905-ben a Wekerlekormány jóvoltából — amely ezt alcímeken könyvelte el a költségvetés illető tételeiben — egyszerre vehette föl az ellenzéki pártvezér