Népszava, 1911. szeptember (39. évfolyam, 207–232. sz.)
1911-09-01 / 207. szám
XXXIX. évfolyam. Budapest, 1911 szeptember 1. péntek. 207. szám. NÉPSZAVA AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre 34.— kor. I negyed évre ..... 6.— kor. fél évre 12.— kor. I egy hóra 2.— kor. A „SZOCIATZKUS"-nál együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VXXL, CONTI-UTCA 4. (Telefon-szám 54—94.) KIADÓHIVATAL: VIII., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon-szám 82—61.) Kelt Kalksburgban... Ezt a jeligét kellett volna a Kossuthpártnak mai értekezletéről kiadott tudósítása fölé íratnia ... Kétértelműségek és füllentések, ravaszkodások és egyezkedések tömkelege az a szózat, amelyet a Kossuth-párt a mostani politikai küzdelem kapcsán a nemzethez intéz. S ugyanilyenekkel vannak tele azok a beszédek is, amelyeket a párt tagjai csütörtök esti értekezletükön elmondottak. Nyilvánvaló, hogy a becstelenségnek és ostobaságnak attól a fokától, amely amostani harcból való megfutás föltétele lett volna, visszariadtak azok az öreg, fáradt és képmutató politikusok is, akik ennek a pártnak a névleges vezérei. Viszont nyílt, egyenes, becsületes állásfoglalás nem tellett ki tőlük, mivel egyik részük sokkal reakciósabb, másik részük sokkal inkább foglya a reakciónak, semminthogy ilyenre el tudták volna szánni magukat. Ilyen körülmények között olyan határozatokat hoztak, amelyek határozatlanságuknál fogva mindenkit szeretnének, de nyilván nem fognak senkit sem kielégíteni. Kapkodó vezetés, egymással küzdő vagy legalább is marakodó irányzatok játéka most is ez a párt s valószínű, hogy a politikai véleményeknek ez az ellentétessége szét fogja mállasztani — inkább előbb, mint utóbb. A Kossuth-párt kijelenti, hogy ma a véderőreform van napirenden, a választójog nem aktuális. Ezen kijelentésével összhangban azt kellene várni, hogy a választójog kérdésével most egyáltalán nem is foglalkozik. Holott éppen ellenkezőleg, a napirenden nem lévő választójog kérdésével többet és hosszabban foglalkozik kiáltványában is, vitáiban is, mint minden egyébbel, sőt még külön bizottságot is küld ki ennek a napirenden nem lévő, nem aktuális választójognak a tanulmányozására és előkészítésére. Kossuth Ferenc a minap kijelentette, hogy jó magyar ember a Luegertől kitalált jelszavakat, általános, egyenlő, titkos jelszavakat nem hangoztatja, mert ezek csak félrevezetik a közvéleményt és ártalmára vannak a magyarságnak. Ennek ellenére szózatában és fölszólalásaiban általános és egyenlő választójogot emleget — holott természetes, hogy az, amire a feudálisoknak ez a foglya gondol, nem becsületes, hanem valami svindli-választójog. De úgy látszik, ezekre az általános, egyenlő és más egyéb „luegerista" jelszavakra szüksége van a szupremáciás vitéznek, mivel ezek révén azt hiszi, vissza lehet szerezni az elveszített népszerűség egy részét. A jelszó már kellene, csak a lényeg és dolog nem kell nekik, a népszerűség útja pedig nem a szón, hanem a lényegen vezet keresztül. Baross János a tiszaisták kirendeltje és nagyon értékes birtok. A szabadság az ő nagy szerelme és ezt többre becsülte a pénznél és vagyonnál és az emberek véleményénél. Ritkán lehetett a faluban látni. Néha vasárnap és pénteken, a többi napokon őhozzá jöttek. Hébe-hóba vásárolni valója volt a péknél vagy a szatócsnál. Ilyenkor mulatságos volt megfigyelni az embereket, hogy hogyan viselkedtek vele szemben. Némelyek gőgös arckifejezést öltöttek és úgy tettek, mintha nem ismernék, különösen a gazdag hölgyek és a néhány fontosabb állásban levő úr. Néhány leány elkerülte, hogy ne találkozzanak vele, mások viszont egyenesen feléje iparkodtak, hogy a szemébe nézhessenek és ezzel éreztessék, hogy megvetik őt. De ezek csak kivételek voltak. Az emberek többsége nem vetette meg. Csak mosolyogtak kissé, ha látták. A legények idegeneknek tetették magukat, hogy gyanút ne ébresszenek, suttyomban azonban oda-oda kacsintottak és titokban beszéltek is vele. Az egyszerűbb asszonyok azonban úgy bántak vele, mint a maguk fajtabélivel, mert tudták, hogy szívélyes, nem büszke és szorgalmas. Enyhe nyári estéken, munka után kettesével, hármasával jöttek a legények látogatóba hozzája. A legények szivarra gyújtottak, amit egyébként csak vasárnap szívtak. De ha hozzája mentek, akkor olyan kisebbszerű ünnep volt. Munkásruha volt rajtuk, de a kezüket és az arcukat megmosták, másik mellényt vettek föl és a cipőiket kitisztították. A nő a kis kertben dolgozgatott, mégsem látta a közeledőket vagy csak nem akarta észrevenni. Borsót szedegetett egy kosárba és föl se nézett. — Jó estét! — hangzott át a ellenőre a Kossuth-pártban. A választójogi reakciónak egyik legdühösebb és legszélsőbb tagja. Előadója az általános választójog ellen rendezett hírhedt Vigadó-beli gyűlésnek és egyik fő intézője a választójog ellen folyó összeesküvéseknek. Baross János a Kossuth-párt csütörtöki értekezletén elfogadta „az általános és egyenlő" választójogot, amelyet Kossuth Ferenc kitalált és azt mondotta, mindenben egyetért Kossuth Ferenc választójogi fölfogásával. Barabás Béla mindig és mindenütt az általános, egyenlő és titkos választójog hívének hirdeti magát. Szociáldemokratákkal és Justh-pártiakkal egyetemben részt vett a Tattersallban rendezett nagygyűlésen és ezzel egy becsületes, demokratikus reform mellé kötötte le magát. Ugyanazt az „általános és egyenlő" választójogot, amelyet Baross János elfogadott, elfogadta Barabás Béla s ugyanúgy, mint ahogy Baross János, ő is kijelentette, hogy mindenben egyetért Kossuth Ferenccel! Hát mit gondolnak mindazok az urak, ki ül föl ma már az ilyen politikai stikliknek, ki az, akit ilyesmikkel el lehet bolondítani, kinek lehet ilyen kutyakomédiákkal a szemébe port hinteni? Külön-külön Baross János is lehetne éppen becsületes és meggyőződéses politikus, Barabás Béla is lehet az, de hogy amíg így együtt vannak, politikai huncutkodásnál egyébnek nem lehet a dolgukat nevezni: ez mindenki számára nyilvánvaló a kerítésen. — Jó estét ! — köszönt vissza és fölemelte a fejét. — Nyilván kis sétára indultatok ? — Igen, épp erre jártunk .. . Azután meghívta a legényeket, kerüljenek beljebb, mert úgy illik. Négyen voltak a legények. Beléptek a kertbe, nekidültek a kerítésnek és szívták a szivart. Azután beszélgettek emberekről és dolgokról és újdonságokat meséltek a faluból. Néha tréfás dolgokat vagy kétértelmű szavakat mondtak és ilyenkor szívből nevettek mindnyájan. — Besötétedett, nem látott már dolgozni. — Bejöttek egy pillanatra ! — Igen, egy pillanatra. — És odaültek a kemence szélére és beszélgettek, nevettek és a sötétben csillogott a szivarok tüze. Csönd lett ezután és a nő így szólt: — Ulysse, itt maradsz még kissé? — Ma Ulysse kerül sorra. A másik három fölállt és Ulysse igy szólt: — Igen, maradok még. Alice néha beszélt az életéről. — Ti nem ismertétek az apámat, mert még fiatalok vagytok, de kérdezzétek csak meg az öregeket, azok emlékezni fognak rája. (Ő negyvenéves lehetett, annyinak látszott.) Az apám üstfoltozó volt. A mestersége miatt egész napon úton volt. Ezért magamra hagyott. A felesége megszökött egy másik emberrel. Az apám feleségének és nem anyámnak nevezem, mert soha sem volt az anyám. Hároméves voltam, amikor elszökött. Az apám gondoskodott rólam. Mielőtt elment, egy bögre tejet és kenyeret tett a székre, néha egy almát vagy cseresznyét is tett melléje és így szólt: „Légy jó !" Azután elment. Eleinte sírtam, mert szokatlan volt a magány. Az apám ekkor babát készített nek TÁMQA A hosszú Alice. (A falu kurtizánja.) Írta C. F. Ramuz. Ő az egyedüli a községben, az egyedüli, aki el is ismeri és ezt becsülik benne. Olyan, amilyen és nem csinált titkot belőle. Legjobb a nyíltság. És ő benne megvolt ez a tulajdonság. Nagy, csontos teremtés és erős karjai vannak. A vállai szélesek, a teste durva és lapos, a kezei nagyok és nyersek. A bőre sötét színű, de vér bőven van alatta; ha nevet, fehér fogai villognak. Erőteljes volt és nagy léptekkel járt és a kezeit úgy lóbálta, mint egy férfi. Nem volt kacér, ezt igazolta egyszerű ruházata és hajviselete. A hosszú Alice-nak hivták. Egyedül élt a községen kivül álló fakunyhóban, de mert a határoló erdő a faluhoz tartozott, az ő kunyhóját is a községhez tartozónak számították. Sovány fa nőtt a ház mögött elterülő mezőn, de a kecskéjének elegendő volt. Van azután konyhakertje is, amelyben burgonya, káposzta és paraj terem, de van benne székfa és rózsa is. A kunyhó csak egy helyiségből állt, a padozata kövekkel volt kirakva. Van benne egy tűzhely, egy ágy, egy fenyőfaasztal és három szalmaszék. A sarokban egy vödör, egy söprű és egy gereblye állt. Itt élt Alice és meg volt elégedve, mert szabad volt és a szabadság Lapunk mai száma 12 oldal.