Népszava, 1911. december (39. évfolyam, 285–310. sz.)

1911-12-28 / 307. szám

4 törökök hajlandók megszavazni a kormány javaslatát, de az ellenzék elhatározta, hogy ob­strukciót kerl­ és megakadályozza terv megvaló­sítását. A kormány azonban hír szerint a lehető legreakciósabb módon iparkodik a kérdést megoldani. Ah­med Riza bég egy be­szélgetés során ugyanis elmondotta, hogy a parlament feloszlatása és az ostromállapot ki­hirdetése Konstantinápolisban küszöbön van. Az új választásokat pedig csak a békekötés után írják ki. A marokkói egyezmény a francia szená­tusban. A szenátus külügyi bizottsága kedden kezdte meg a marokkói egyezmény tárgyalá­sát. Az ügy előzményeiről De Selves külügy­miniszter a következő eddig ismeretlen rész­leteket adta elő: — Kiderlen-Wächter államtitkár Cambon ber­lini francia nagykövet kérdésére kijelentette, hogy Németország a franciák Rabatba történendő eset­leges bevonulását nem fogja ellenezni azon feltétel alatt, ha a franciák nem maradnak Rabatban. Az államtitkár megjegyezte, hogy ő biztosra veszi, hogy Franciaország Fezbe is bevonul. Cambon ezt végre is kénytelen volt elismerni és hozzátette, hogy a franciák nem fognak a fővárosban maradni Kiderlen-Wächter ebből mit sem akart hinni, messzemenő föntartásokat hangoztatott a Fezbe való menetel dolgában és végül ezt válaszolta: „Önök kétségkivül elmehetnek Fezbe, de ha ott maradnak, úgy teljes szabadságunkat fogják Ma­rokkót illetőleg visszanyerni." Utána Caillaux miniszterelnök szólalt föl és elmondta, hogy az 1909-iki német-francia egyezmény ismételt panaszokra adott okot és a francia kormány ezt nem nézhette közönyö­sen. Anglia például szintén beavatkozott, mert a tervbe vett marokkói közmunkatársaságban csak hét és fél százalék erejéig akarták része­síteni. Az angol király utazásai. Londoni lapok ér­tesülése szerint az angol királyi pár a jövő nyolc hónap alatt hivatalos látogatásokat fog tenni Európa több fővárosában. A portugál royalisták a kaszárnyákban, Bragából nagy katonai zendülésnek a híre érkezik. A legutóbbi hetekben az ország északi részében royalista ügynökök keresték föl a kaszárnyákat és pénzt osztogattak a ka­tonák közt, hogy őket a monarchizmus ügyé­nek megnyerjék. A 29. gyalogezred egy része az első alkalmat fölhasználta a zendülésre. Amikor azonban a zendülők azt látták, hogy bajtársaik legnagyobb része hű marad a köz­társasághoz, a kaszárnyába menekültek és ott eltorlaszolták magukat. A 2. gyalog­ezred parancsnoka felszólította a felkelőket, hogy adják meg magukat és amikor nem engedelmeskedtek, rohammal akarta bevenni a kaszárnyát, de kénytelen volt a felkelők heves puskatüzelése elől visszahátrálni. Az ezredes erre ágyukat vontatott a kaszárnya elé és azzal fenyegetődzött, hogy a kaszárnyát bombáztatni fogja. Csak ekkor adták meg magukat a zendülők, miután megígérték ne­kik, hogy csak enyhe büntetésben lesz ré­szük. A kormány azonban kijelenti, hogy a bűnösöket a legszigorúbb büntetéssel fogja sújtatni. A lisszaboni patriarcha a bíróság előtt. A portugál kormány nem respektálja a pápai rendeleteket és nem kisebb papot, mint a lisszaboni patriarchát állítja világi bíróság elé. Mint Lisszabonból táviratozzák, a patri­archát, akit a köztársaság ellen való izgatással és a royalistákkal való összejátszással vádol­nak, külön bíróság elé fogják állítani. Ha a terhére rótt tények igazaknak bizonyulnak, akkor valószínűleg a törvényben előírt leg­nagyobb büntetésre fogják ítélni, amely hat évi fegyházra és tíz évi afrikai deportálásra szól. O­sztálytudatos munkás csak munkáslapokat vesz,olvas és terjeszt mindenütt NéPs­ZAVA 1911 december 28. KÖZSÉGI ÜGYEK • A belvárosi templom környékének szabá­lyozása. A belügyminiszter a főváros közgyűlé­sének a belvárosi templom környékének rende­zése tárgyában hozott határozatát tárgyalás alá vette és a következőkben döntött: A belügymi­niszter a belvárosi templomnak, mint az Árpádok korából és az azt követő századokból származó és a pusztítások után most már egyetlen emlék­nek a fentartását oly kötelességnek tartja, amelyet még a nagyszabású városrendezés követelményeivel szemben sem szabad szem elől téveszteni. Szüksé­gesnek tartja tehát a miniszter, hogy a templom a maga egészében föntartassék, ellenére azoknak a nehézségeknek, amelyek némelyek szerint a tor­nyok meghagyása esetén az Erzsébet-híd hídfőjé­nek és följárójának közelsége folytán szabályozási és esztétikai szempontból előállanak. Ami magát a szabályozási tervet illeti, amelynek alapján a pályázat a plébánia­templomra, illetőleg restaurá­lására kihirdetendő lenne, a miniszter kijelenti, hogy a szentélynek háromhajós két travel hozzá­építése által nyugat felé való folytatása egyáltalá­ban nem mutatkozik megfelelőnek, mert a csúcs­íves szentély mai hatása csak úgy tartható fönn, ha mint jelenleg, tágas, föl nem osztott hajóból tekinthetünk be a szűkebb és sötétebb, erősen tagolt szentélybe. De nincs is szükség a hajó lebontására, amely a szóban levő tervezet alapul­vétele mellett is a tornyokig meghagyható és a templomnak, valamint az előtte levő térnek érvé­nyesülésére a parkot szűkítő és a közlekedést is megnehezítő lejtős út mellőzésével a tér a Ferenc József-rakpartig egy síkban meghagyandó és a szabad kilátást továbbra is biztosítandó lenne, mert különben a templom oly mélyedésbe jutna, amely városrendezési szempontból is elfogadha­tatlan helyzetet teremtene. Ezek folytán a bel­ügyminiszter a székesfőváros közönsége 1136—1911. kgy. számú határozatának csupán a fentiek által nem érintett részeit hagyja jóvá, illetőleg a sza­bályozási tervet ily alakban emeli érvényre, a Schopper J. G. és társai, továbbá Rónai Károly­nak a közgyűlési határozat ellen beadott feleb­bezéseit pedig elutasítja.­­ A szemétgyűjtés szünetelése. A fővárosi fuvartelep közli, hogy újév napján, január 1-én, a házi szemétgyűjtés szünetelni fog.­­ Ragadós betegségek. A főváros tiszti fő­orvosi hivatalának kimutatása szerint a múlt hé­ten a fővárosban a ragadós betegségek állása a következő volt: Megbetegedés: hasi hagymáz 7, kanyaró 465, skarlát 80, szamárhurut 12, roncsoló torok- és gégelob 32, bárányhimlő 28, járványos sültőmirigyláb 14. Halálozás: Hasi hagymáz 1, kanyaró 6, skarlát 5, roncsoló torok- és gégelob 2, gyermekágyi láz 1. Wieniawszky : Legenda. A hangverseny fél nyolc­tól tizenegy óráig tart. A kedvezményes jegyek érvénytelenek.­­ Népopera. Szombaton iktatja be a „Nép­opera” műsorába Verdi „Troubadour"-ját Ebből az operából is két bemutatót rendez a színház. A kettős szereposztás a következő: Luna gróf— Kriener és Gábor, Leonora—Jávor Mária és Ger­vai Erzsi, Manrico—Várnai és Pogány, Azucena— K. Durigó Hana és Gleviczky Irén, Ferrandó— Bihar és Körösi, Inez—Legard Adél és Hikisch Kató, Ruiz—Hajagos és Székely, a cigányt Mátrai, a hírnököt Sugár énekli. A „Troubadour" elő­adásai esti 7/18 órakor kezdődnek.­­ A Kamarajáték a nagy szláv írónak, Cse­hovnak egyik legsúlyosabb alkotását „A sirály" című négyfelvonásos drámáját mutatja be a Vár­színházban legközelebb. Az első magyar bemu­tató Tímár Béla „Munka" című drámája lesz, amelyben az író a társadalmi osztályok közt dúló élet-halál harcát mutatja be. (*) Az Uránia Színház vasárnap, január hó 7-én, délelőtt pont 10 órakor munkáselőadást ren­dez. Szinre kerül: Skócia. Jegyek 40 fillérért már kaphatók a Népszava-könyvkereskedésben. MÜVESZETIROMIUM (*) Téli verőfény. (Irta Pásztor József. Bemutató előadás az Urániában.) A tél szépségeit irja meg a „Téli verőfényében Pásztor József. Az első föl­vonás a téli idő szórakozásait veszi sorra, a má­sodik elvezet bennünket az örök tavasz hónába, a Riviérára, ahol akkor is langyosan süt a nap, amikor nálunk vastag hólepel borít el mindent, végül a harmadik felvonást a téli sportoknak szánta a szerző. A színház a darabot gyönyörű álló- és mozgóképekkel szerelte föl A közönség rokonszenvesen fogadta a darabot és sokat tap­solt a szerzőnek. (*) Új Shaw-darab a Nemzeti Színházban. A Nemzeti Színház a jövő hét péntekén Shaw Ber­nard legnépszerűbb vígjátékát mutatja be „Nem lehessen tudni" címmel, amely a világhírű angol írónak legnagyobb sikerű darabja. Shawnak e rendkívül mulatságos vígjátéka „You never can tell" címmel Amerikában és Angliában eddig majdnem ötezerszer került színre. A darab tulaj­donképpen nagyszabású házassági komédia, amely­ben egy elveszett apa 18 év után a legmulatságo­sabb körülmények között találja föl családját A női főszerepeket Csillag Teréz, Lenkey Hedvig, Váradi Aranka, a férfiszerepeket pedig Gál Gyula, Odry Árpád, Pethes Imre, Rajnay Gábor, Mészáros Alajos és Bartos Gyula játsszák. (*) Hangverseny a jubiláris kiállításon. A Képzőművészeti Társulat jubiláris kiállításán a városligeti Műcsarnokban, csütörtökön, december 28-án lesz a második hangverseny. A hangverse­nyen a következő műsor kerül előadásra: 1. Chopin : Nocturno. 2. Hanekan: Karácsonyi éj. 3. Brüll: Az aranykereszt. Nyitány. 4. Backó: Haj­nalhasadás. Zenekép. 5. Hubay : Hullámzó Bala­ton. Csárdajelenet 6. Franzot: Szerenád. 7. Wag­ner : Kar- és pásztordal a „Tannhäuser" operá­ból. 8. Frycsaj : Magyar kurucdal. Ábránd. 9. József: Ólomkatonák diszmenete. 10. Saint-Saens: Részletek a „Sámson és Delila" dalműből 11. Schneider: A karácsonyfa alatt. Zenekép. 12. iVRHC­ooo A bányában. Nem sikterült a mentés. A mentők közül ketten megörültek­. Tíz-tizenkét nappal ezelőtt több alkalommal is írtunk arról a rémes bányaszerencsétlen­ségről, amely a brycevillei (Északamerika, Tennessee-állam) bányákban történt. Észak­amerikából most érkezett újságokban borzal­mas részleteket olvasunk a katasztrófáról. Az Európába érkezett jelentések knoxville-i, knox­ville-i katasztrófáról szóltak akkor, a szeren­csétlenség azonban Bryceville-ben történt, Ten­nessee­ államban, a Knoxville Iron Co. szén­bányá­jában. Szombati napon, hajnalban szállottak le a bánya mélyébe a munkások; ekkor megtör­tént a rettenetes robbanás, amelynek ereje megrázta az egész környéket és romokba dön­tötte a bánya minden építményét. Mindössze három embernek sikerült megszabadulnia. Ezek mellék­folyosókon dolgoztak és sikerült a sza­badba vergődniök, mielőtt a tűz és füst el­zárta volna előlük a menekülés útját. A mentőcsapat hamarosan megtalálta Lee Polstannak, a szellőztető készülék gondozójá­nak a hulláját a főbejárat romjai között; vasár­napig huszonhét folyosót kutattak át, de még hét hátra maradt. Úgy látszik, a szerencsétlen emberek ezekbe a legtávolabb eső folyosókba menekültek. Jellemző egyébként, hogy a bányát alig nyolc nappal a szerencsétlenség előtt vizsgálta meg az állami bányainspektor és azt jelen­tette, hogy a bányában gázok nincsenek. A szerencsétlenség valószínű okáról kétféle nézet is van forgalomban. Az egyik szerint a pusz­tulást a szénpor felrobbanása okozta, a másik szerint pedig az, hogy valami módon a vil­lamosvezeték sodronya jöhetett érintkezésbe a robbantáshoz használatos lőporral. Vasárnap megfeszített erővel folytatták to­vább a mentés munkáját és estig nyolc meg­szenesedett holttestet találtak meg. Hétfőn éjjel tizenegy óráig öt ember életét sikerült megmenteni. A megszabadított bányászok szombat reggel óta voltak elzárva a külvilágtól, amikor is a robbanás százötven munkást temetett el; ez az öt ember melléktárnába menekült, ahol el­torlaszolták magukat a gyilkos gázak elől. Valamennyien családos emberek, akik már le is mondtak arról, hogy feleségeiket, gyerme­keiket még viszontláthassák. Eltorlaszolt rej­tekhelyükre magukkal vitték azt a kevés ele­mózsiát, amit szombaton ebédre vittek maguk­kal és azon tengették életüket három napon keresztül. A kis bányatelepen villámgyorsan terjedt széjjel a hír, hogy élő embereket találtak a bányában és hamarosan nagy néptömeg verő­dött össze a bánya bejáratánál, akikben ismét föléledt a remény, hogy elveszettnek hitt hozzá­tartozóikat még élve fogják viszontlátni.

Next