Népszava, 1912. március (40. évfolyam, 52–78. sz.)

1912-03-21 / 69. szám

6 tett a részvényeseknek, mivelhogy a súlyos helyzet palástolására állandóan hamis mér­leget állítottak össze. Néhány hét előtt Somló Gyulát választották meg vezérigazgatóul, aki, amikor megcsinálta a bank igazi mérlegét, konstatálta, hogy a Törlesztési Banknak igen nagy deficitje van és hogy az ügykezelés körül évek hosszú sora óta a legnagyobb mértékű szabálytalansá­gok és inkorrektségek történtek. Azt a veszte­séget, ami a bankot e szabálytalanságokból kifolyóan érte, az új vezérigazgató három millió koronára becsülte, szóval csaknem az egész részvénytőke elúszott. Ezt a lesújtó valóságot Somló azonnal kö­zölte Szivák Imrével és a végrehajtó bizottság­gal és kijelentette Sziváknak, hogy vagy ren­delkezésére bocsátja azonnal a hiány pótlá­sára szükséges összeget, amely nélkül a bank korrekt vezetését nem vállalhatja, vagy pedig nyomban kilép a bank kötelékéből. Szivák néhány napi időt kért gondolko­dásra, de természetesen a roppant hiányt nem tudta pótolni. Somló erre lemondott állásáról és Szivák méltán rettegett attól, hogy a bot­rány nyilvánosságra kerül, a bank összeomlik, s nemcsak vagyonilag megy tönkre, de kom­promittált ember lesz, aki társadalmi és poli­tikai pozíciójában is lehetetlenné válik. Nem volt más kivezető út, végzett magával. Baross János a háttérben. A tragédia hátterében Szivák vejének, Ba­ross János képviselőnek alakja húzódik meg. Baross János teljesen a sajátjának tekintette a Törlesztési Bankot, amelyet szerencsétlen spekulációkba vitt. Baross János teljesen ha­talmába kerítette Szivákot és a bankban az történt, amit ő akart. A bank igazgatóságá­ban ugyanis Baross Jánoson kívül bent ül­nek az ő politikai cimborái is, név szerint: Héderváry Lehel, Rudnyánszky György (ezek­nek a Baross legújabb botrányában való sze­repét ismerik az elvtársaink), Szmrecsányi György és Bottlik István országgyűlési kép­viselők. A bank ügyésze Molnár Jenő dr. volt országgyűlési képviselő. A Törlesztési Bank ez év januárjában rend­kívüli közgyűlést tartott, amelyen Baross Já­nos kibuktatta a neki kellemetlen zsidó igaz­gatósági tagokat, hogy ő aztán zavartalanul, minden ellenőrzés nélkül űzhesse kisded játékait. Baross János maga rendkívül nagy hitelt vett igénybe és a bankot belevitte két nagy parcellázó üzletbe. A parcellák a zemplén megyei Topcsány és Kluknó községek mentén fekszenek és mind akettő a Baross nevén áll. Az úgynevezett parcellázási érde­keltség elnöke Szivák Imre, tagjai Baross János, dr. Molnár Jenő, Rudnyánszky György és dr. Rudnyánszky Jenő. Az üzletet Baross János kötötte meg, ő igen szépen keresett is a parcella-gseften, de a Tör­lesztési Banknak a szerencsétlen parcellázás­ból kifolyóan ma is hétszázezer koronával tar­toznak. A bank fizette ugyanis ki a par­cellákat, amelyeknek nagy részére vevő egyáltalán nem akad. Ez a szerencsét­len parcellázási üzlet végképpen megrázta a bankot, amelyet egyébként Baross János egyik veszteségből a másikba vezetett. Szivák Imre, aki korrekt és jóhiszemű ember volt, kétség­beesetten látta a rohanva közeledő nagy összeomlást. Barossal akárhányszor szenvedé­lyes jelenetei voltak Sziváknak. Szivák az élete megrontójának, tönkretevőjének tar­totta Barosst és az após egyszer tanult jelenlétében gazemberezte le a vejét. Baross ezzel nem igen törődött,­­ anélkül, hogy egyetlen arcizma megrándult volna, nyugod­tan keresett és zsebelt, amíg a Törlesztési Bank összeomlott és maga alá temette Szivák Imrét. Íme, megoldódott a rejtély, amelyet idáig senki sem értett, miért van ennek az agyonkompromittált és a magyar viszonyokhoz képest is túlságosan jelenték­telen Baross Jánosnak szerepe a politikában és döntő szava a Kossuth Ferenc pártjában. NÉPSZAVA 1912 március 21 —S. Hogy meri ez a sötét férfiú kinyitni a száját, üres és súlytalan egyénisége miért to­lakodott folyton a fórumra, hogy merészelt ez a morálról, a családi szentélyről és a ke­resztény szellemről szavalni, nem kell többé csodálkozva kérdezni, mindent, mindent meg lehet érteni. Baross Jánosnak bankja volt, ő igazgatósági tagságokat tudott szerezni és le tudta számítoltatni po­litikai cimboráinak gavallér­­ váltóit. Ba­ross János szabadon rendelkezett az apósa pénzével, a gyanútlan és osztalékkal meg­vakított részvényesek pénzével, mi kell Ma­gyarországon más a politikai érvényesüléshez, mint pénz?! És mert Baross János jó üzlet­ember, ő a más pénzén vásárolta a befolyá­sát, az összeköttetéseit. Ezért kellett Szivák Imrének elvéreznie. ... És halljuk majd még, hogy Baross Já­nos szónokol a tisztességről, a morálról ... Mi lesz a Törlesztési Bankkal? A pénzpiacon most kíváncsian várják, hogy mi lesz most a Törlesztési Bankkal? Olyan kö­rökben, amelyekben a helyzetet ismerik, biztosra veszik, hogy a bank csöndesen fölszámol, mert az árnyak, amit Szivák Imre szomorú esete vetett a szerencsétlen intézetre, nem lehet többé lemosni. A bank igazgatósága szánalmas információt tesz közzé. Az igazgatóság — mondja — az intézet pénz­ügyi helyzetével foglalkozott és azon esetleges hatásokat mérlegelte, amelyek az intézetet egy­részt elnökének tragikus halála, másrészt lemon­dott vezérigazgatójának, Somló Gyulának egy dél­utáni lapban megjelent s az üzleti életben leg­alább is szokatlan nyilatkozata folytán álltak elő. Az igazgatóság mindenekelőtt az intézet státusá­nak pontos megállapításával foglalkozott. Ezen munkálat, tekintettel a szorgos vizsgála­tot igénylő óriási anyagra, még részletes be­fejezést nem nyert, de azt a kétséget kizáró tényt az igazgatóság már­is megállapította, hogy volt vezérigazgatójának említett nyilatkozata, amely pénzügyi körökben s különösen a közönség kö­reiben méltán kelthetne bizalmatlanságot, nem fe­lel meg a valóságnak, mert az intézet a jelenlegi állapot szerint még fölszámolás esetén is minden­nemű üzetési kötelezettségeinek eleget tehet. Ez a naiv kommünikézés éppen úgy nem tá­masztja föl a Törlesztési Bankot, mint ahogy nem támasztja föl annak szomorú véget ért elnökét, Szivák Imrét. Bizony, a tragikus eset és az annak nyomán kipattant bús igazságok méltán kelthetnek bizalmatlanságot. De ki beszél itt „bizalmatlanság"­ról? Azon már túl vagyunk, hiszen a Törlesz­tési Bank már egyszerűen nem létezik, önmagá­val együtt azt is agyonlőtte dr. Szivák Imre és mindkettőjüket elparcellázta Baross János. A föl­számolás van már csak hátra, az is vajmi cse­kély érdeklődés mellett fog végbemenni, különös tekintettel arra, hogy a részvénytőke elúszott és a jobb sorsra méltó részvényeseknek már egy­általán nincs kapnivalójuk .. HÍREJO Udvary Ferenc a néppárti sikkasztó hurokra került. Öt esztendei üldözés után Szmirnában elfogták. Százezrekkel csalta meg a hiszékeny népet. Évekkel ezelőtt a néppárt katolikus főurak és püspökök támogatásával egész sereg bankot és takarékpénztárat alapított. Ezeknek a ban­koknak természetesen nem az volt a céljuk, hogy a kölcsönre szoruló embereken segítse­nek, hanem, hogy a „nép"-párt népellenes politikai törekvéseit szolgálják a kölcsönre szorulók lekötésével. A bankok élén legtöbb­nyire néppárti képviselők állottak. Ilyen bank volt a „Központi Néptakarék­pénztár”­ is, amelynek Udvary Ferenc ország­gyűlési képviselő volt a vezérigazgatója. Ar­ról az úrról a Népszava már jóval a szökése előtt megírta, hogy közönséges szélhámos, csaló, hamisító, sikkasztó, aki képviselői mi­voltát arra használja föl, hogy tapasztalatlan és tudatlan embertársait undok módon becsapja és kifossza. Nagy volt akkor a burzsoázia fölhá­borodása, de nem Udvary ellen, hanem­­ ellenünk, mert ezt megírtuk. A zsivány nép­párti képviselőnek gratuláltak, kezeltek, kár­tyáztak vele tovább is, sőt hogy teljes legyen a komikum, sajtópert is indított a Népszava ellen. A tárgyalást azonban már nem­ tudta bevárni a nagyságos képviselő úr és egy szép napon — megugrott. Akkor aztán hamarosan tisztázódott az egész ügy. A „Központi Néptakarékpénztár" — vele együtt a többi hasonszőrű néppárti bank is — csődbe jutott és egész sereg bűnügy keletke­zett a megszökött csaló képviselő nyomán. Több százezer koronára rúgott az az összeg amellyel Udvary Ferenc a takarékpénztár tagjait megkárosította. Eleinte azt beszélték, hogy Udvary Amerikába szökött. Körülbelül két hónappal ezelőtt, akkor jelen­tettük is, kapta a budapesti rendőrség az első­ biztos híradást, amely­­Udvary Ferenc nyomára vezette. Akkor történt, hogy a bukaresti rendőr­ség átiratban értesítette a budapesti főkapitány­ságot, hogy azzal a gyanúperrel él, hogy Kecske­mé­lty Győző, a hírhedt félmilliós sikkasztó, ál­néven Bukarestben rejtőzik. Kérte az ottani rend­őrség, hogy a budapesti főkapitányság küldje meg Kecskeméthy fotográfiáját és a személyének meg­állapítására szükséges adatokat. A budapesti főkapitányság a felvilágosítást és a fényképeket elküldötte és a nyomozás további folyamán az­után kiderült, hogy a Bukarestben álnéven rej­tőző magyar ember nem Kecskeméthy Győző, de a két hatóság munkássága mégsem veszett kárba. A budapesti rendőrség ugyanis a bukaresti rend­őrség előadásából és átirataiból megállapította, hogy a Bukarestben álnéven rejtőzködő ember nem­ lehet más, mint Udvardy Ferenc volt nép­párti képviselő. Amikor ezt kétségtelenül meg­állapította, táviratot küldött a bukaresti rendőr­ségnek, kérve a gyanús ember letartóztatását. De a bukaresti rendőrség a megkeresésnek nem te­hetett eleget, mert az idegen kevéssel előbb meg­szökött. Kiderült, hogy Bukarestben hajójegyet váltott Konstantinápolyba és onnan újra Amerikába ké­szült. De azt is megállapította a nyomozás, hogy a szökevénynek nem volt pénze és így nagyon valószínű, hogy kényszerűségből mon­dott le amerikai utazásáról és ehelyett in­kább Szmirnába igyekezett. Egyelőre azon­ban teljesen nyoma veszett. Napokkal ezelőtt az­után a budapesti főkapitányság egy református lelkész özvegyétől levelet kapott. Ehhez Udvary Ferencnek egy hosszú levele volt mellékelve — erről írtunk is akkor — amelyet Udvary egy ma­rosvásárhelyi ismerőséhez intézett. A levélben Udvary leírja, hogy Bukarestből Konstantinápolyba ment, ahol éppen a budapesti rendőrség nyomo­zása következtében elfogták és vallatták. Ő —­amint a levélben mondja — kijelentette, hogy politikai áldozat, akinek csalásban vagy sikkasz­tásban semmiféle része sincs és az egész bűnügy csak ráfogás, hogy ilyen módon kiadják. „A basa — mondja tovább a levélben — annyira elérzé­kenyült, amikor a mesét hallotta, hogy majd­nem állást is kínált, mindenesetre azon­ban eldugott a konzulátus elöl és szökni engedte". A rendőrség természetesen nem hitt teljesen a levélben foglaltaknak, de az írásból most már bizonyossá lett, hogy Udvary Ferenc Szmirnában tartózkodik, ahonnan levele is keltezve volt. A főkapitányság erre távirati intézkedést tett a szmírnai osztrák és magyar konzulátus útján és szerdán délben megérkezett a konzulátus válasza. A rövid, kétsoros távirat mindössze annyit mond, hogy Udvary Ferencet Szmirnában kedden este elfogták. Letartóztatásakor nagy ellenállást fejtett ki. Biztosság kedvéért a török fogházba szállí­tották. Most hát hazakerül a jeles férfiú és bizo­nyos, hogy vallomásai nyomán bontakozik majd ki egész teljességében a néppárti bankok szennyese. poo — Rendőr az Akadémiában. Parisból jött távirat tudatja az egész világgal, hogy a fran­cia Akadémiának a politikai és erkölcsi tu­dományokkal foglalkozó osztálya tagjai közé választotta Lépine-t, a párisi rendőrfőnököt. Az egész világ csodál­kozik ezen a furcsa hír­adáson. Mi az ördög, hát ez az öreg rendőr bácsi olyan tudós bácsi volna, mint egyik­másik francia halhatatlan ? A nevét csak ak­kor olvasta az ember, amikor egy-egy párisi botrányt vagy rendőrségi skandalumot szel­lőztettek az újságok. Mi a fészkesfenét keres ez az öreg rendőr a tudós tanárok és érde­mes író urak társaságában? A párisi távirat a beválasztás mentegetésére indokokat talál ki, azt mondván, hogy felelősségteljes és ké­nyes állásában különösen azzal nyerte meg a közszeretetet, hogy a szociális kérdések körül kitört zavargásokat nagy tapintattal kezelte és a munkáltatókat meg a munkásokat sok­szor békéltette ki. Ne tessék! Higgyük el, hogyha nem is éppen úgy van, ahogy ez a távirat mondja, hogy Lépine úrnak a szociális kérdések megoldása

Next