Népszava, 1913. március (41. évfolyam, 52–76. sz.)
1913-03-12 / 61. szám
2 határozóit mutatja, milyen helyesen és okosan cselekedett a szociáldemokrata párt akkor, amikor a politikai tömegsztrájkot elhalasztotta. De meg lehet állapítani egyúttal azt is, hogy milyen végzetes hibát követne el a szociáldemokrata párt akkor, ha a tömegsztrájk alkalmazásáról és előkészítéséről teljesen lemondana. A politikai helyzet a választójogi javaslat képviselőházi tárgyalásának kezdetén olyan volt, hogy a sztrájk sem akadályozhatta vol,na meg azt, hogy a munkapárti Ház Tisza javaslatát megszavazza. A sztrájknál az elkerülhetetlen áldozatokon kívül reális politikai eredménye csak az lehetett volna, hogy az ellenzéki pártokat olyan állásfoglalásra bírja, mint aminőt most a javaslat revíziója tárgyában meghoztak. Nem mondjuk azt, hogy az ellenzék a sztrájkban esetleg elvérzett szocialista párttal szemben fukarabb vagy szűkkeblűbb lett volna, mint amilyen az ereje teljességében lévő szociáldemokrata párttal szemben. De a munkásosztályra nézve és az egész választójogi harcra nagy nyereség az, hogy a revíziós határozatot a munkásság a sztrájk áldozatai és vérveszteségei nélkül is megkapta. Az erőkkel való takarékoskodásnak, a meglévő erők gazdaságos fölhasználásának kitűnő példája marad mindenkor a politikában a szociáldemokrata pártnak az a taktikai húzása, amely a sztrájk nélkül is elérhető eredményt áldozatok nélkül biztosította s a sztrájk félelmes erejét föntartotta arra az időre, amikor teljes erejével és kedvezőbb körülmények között fordulhat a kormány és a választójogi reakció ellen. •Május 23-án a budapesti munkásság forradalmi föllépése és hősies harcai összekovácsolták az addig egymással szemben álló ellenzéki pártokat és létrehozták így a szövetkezett ellenzék választójogi programját.A további események folyamán ki fog derülni, hogy az ellenzéknek ez a mai revíziós határozata nem kisebb jelentőségű dolog, mint mard a választójogi megegyezés volt. S a szociáldemokrata párt erejének, a munkások harckészségének, egyre növekedő befolyásának és hatalmának nem lehet beszédesebb jelére rámutatni, mint arra, hogy a választójogi megegyezés létrehozására a munkásság forradalmi föllépésére volt szükség, ellenben a revíziós határozatot az ellenzék a helyzet és a dolgok logikája alapján, a választójogi mozgalom belső erejének hatása alatt hozta meg. Ha jó politika az, amely minél kevesebb áldozattal minél nagyobb eredményeket tud elérni, akkor bátran el lehet mondani, hogy a szociáldemokrata pártnak az utóbbi hetekben követett politikája megérdemli a jó és okos politika nevet. Az általános választójog dolga minden Tisza és minden Pavlik ellenére jól áll Magyarországon, mert nemcsak a megcsinált, de még az elhalasztott akciók is a választójog ügyét szolgálják. Semmi sem mutatja a választójogi reform szükségességét és kikerülhetetlenségét jobban, mint az, hogy akármerre fordul a szél, mindegyik a mi hajónkat hajtja. A JLTÉPSZAVA előfizetési ára a külföld réf® szére: Németország és Szerbia részére egy hóra 4 korona, negyed évre 9 korona, fél évre 18 korona. Amerika és a többi külföldi államok részére: egy hóra 4 korona, negyed évre 12 korona, fél évre 24 korona. NÉPSZAVA 1913 március 12. A nők napja. Három esztendő előtt határozta el a szociáldemokrata munkásnők nemzetközi kongresszusa (Kopenhágában), hogy a nők választójogának kivívása, a nők helyzetének javítására és a szervezkedés érdekében a szociáldemokrata munkásnők minden országban egy adott napon tüntetést rendeznek és ma már minden kulturállamban hatalmas, nagyszerű tüntetések jelzik, hogy a nők akarnak és tudnak jogaikért küzdeni. Ebben az esztendőben március 9-ikét jelölték meg a nők tüntetésének napjául. Az Egyesült Államok munkásnői február hó utolsó vasárnapján, Németország munkásnői március 2-án rendeztek tüntetést, mert a március 9-ike helyi okokból nem volt alkalmas. Oroszország, Holandia, Dánia, Svájc és Ausztria munkásnői március 9-én erőteljes tüntetésekkel mutatták ki, hogy a férfiakkal egyenlő jogokat követelnek. Ezekben az államokban a tüntetés már azért is nagyfontosságú, mert a küzdelmet a parlamentekben is számos képviselő támogatja. Talán mondanunk sem kell, hogy a tüntetés nem a hölgyek választójogának kivívására irányul. A szociáldemokrata munkásnők vezetik e fontos, szükséges küzdelmet és ez magával hozza, hogy az általános, egyenlő és titkos választójogot követelik a nők részére is. A mozgalom elég komoly arra, hogy a polgári nőket is rákényszerítse a becsületes választójog hangoztatására. A nevezett államokban sehol sincs olyan mozgalom, amely koldulással és könyörgéssel csupán a hölgyeknek akar jogokat kipanamázni. Különösen hatalmas a nők napja Németországban és Ausztriában. A proletárnők tízezrei rendeznek ezekben az államokban olyan tüntetéseket, amelyek évről-évre erősödnek, mert a nők között való céltudatos szervező munka minden esztendőben ezrekkel gyarapítja a szervezett koktébaráát.^:^ Ausztriában március 9-ikén minden nagyobb városban hatalmas gyűlések és fölvonulások hirdették az osztrák szociáldemokrata nőmozgalom fejlettségét. Különösen a bécsi tüntetés volt nagyarányú. Vasárnap délután a nők tüntető felvonulást rendeztek és a városháza nagytermében („Volkshalle") népgyűlést tartottak. A megkapó színes menetben a munkásnők ezrei vettek részt és amikor a városházához értek, kitűnt, hogy nagyrészük el sem fér a gyűlés helyéül megjelölt óriási teremben. A teremben Popp és Schlesinger elvtársnők, Winarsky és Leuthner elvtársak beszéltek a tüntetés céljairól. A künnrekedteknek Winter elvtárs beszélt. A gyűlések szónokai az érvek egész tömegével igazolták, hogy a nőknek milyen nagy érdekei követelik meg az általános, egyenlő és titkos választójog törvénybe iktatását. De egyúttal beigazolták azt is, hogy csak a konzervatív kizsákmányolók önző osztályérdekei kívánják meg a nők kirekesztését az alkotmány sáncaiból. A nők egész bizonyosan ellenségei volnának a háborús őrületnek, a népeket megsarcoló fegyverkezésnek és az élelmiszer drágaságát fokozó junker vám- és kereskedelmi politikának. Ezért nemzeti érdek a nők egyenjogúsítása, ezért kell a demokráciának teljes erejével küzdenie a nők választójogáért. A kigúnyolt és reakciósnak bélyegzett Ausztriában ime, hatalmas mozgalom követeli a nők részére a demokratikus választójogot. És ugyanebben az időben a monarchia másik államában, Magyarországon egy egész hadsereg szuronyainak védelme alatt hoztak olyan törvényt, amely a dolgozó férfiakat továbbra is kizárja a választójogból. A magyar viszonyok teljes gyalázatosságát tárja föl, hogy a magyarországi szociáldemokrata munkásnők" nem rendeztek tüntetést a nők napján. A magyar munkásnők úgy ünnepelték ezt a napot, hogy 60.000 példányban röpiratot adtak le, amelyben szervezkedésre hívják föl a nőket. A szervezett munkásnők lapja igen helyesen, rámutatott arra, hogy ázsiai Magyarországban a jelen körülmények között még nem érhető el a nők egyenjogúsítása, tehát a nőknek is teljes erejükkel részt kell venniök a Tisza—Lukács-banda ellen irányuló küzdelemben, mert ez közelebb vezet a nők választójogához. Ez a felismerés különbözteti meg a szervezett munkásnők mozgalmát a hölgyek választójogáért teázó társaság szószátyárkodásától. A munkásnők figyelembe veszik az elérhető lehetőségeket és ezért egyelőre erősítik azt a mozgalmat, amely az elnyomott proletároknak nyit utat az osztályparlamentbe. Ha ez megtörtént, akkor lesz jelentőségteljes Magyarországon is a nők napja, mert ebben az esetben a parlamenten belül és az utcán is megindul a küzdelem a nőkre is kiterjedő általános, egyenlő és titkos választójogért! BELFÖLD * * * Mungóhatározat: nem törvény! Abaúj-Tornamegye törvényhatósági bizottsága kedden közgyűlést tartott, amelyen állást foglalt a választójogi mungóhatározat dolgában. A törvényhatóság határozata kimondja, hogy Tisza áltörvénye nem törvény, csak szuronyok között hozott határozat. A bizottság elhatározta túlnyomó szótöbbséggel azt is, hogy feliratot küld a főrendiházhoz, amelyben megkéri, a munkapárti párthatározat visszautasítására. Ez az első törvényhatósági határozat, amely a választójogi altörvény megszavazása óta húzódott. Ez a határozat az első fecske, amely egymagában nem csinál nyarat, de remélhetőleg, nem marad egymagában, hanem új, nagyszabású törvényhatósági akció kiinduló pontja lesz. A határozat így hangzik: A vármegye közönsége azon meggyőződésben van, hogy amidőn az ellenzék, a képviselőházban való megjelenésben és a tárgyalásokon való részvételbenakadtályozva van, amidőn a parlament tárgyalásai teljes jogbizonytalanság állapotában állanak, egy korszakos, alkotmányunkat új alapokra helyező törvény alkotása a jogfolytonosság szellemében meg nem engedhető. Többszörös kifejezésre juttatott meggyőződése a törvényhatósági bizottságnak, hogy a választójog kiterjesztésének terén a nemzeti szempontok által megengedett legvégső határig el kell menni, valamint az is, hogy a népjogok kiterjesztésére irányuló törvényalkotásnak általános közmegnyugvást kell eredményeznie. Hogy pedig a szóban forgó törvényjavaslat ezt el nem éri, arra megdönthetetlen bizonyíték, hogy annak a képviselőházban való tárgyalása csupán fegyveres erő éltartama alatt volt biztosítható. Ez okból Abaúj-Torna vármegye közönsége felirattal fordul az országgyűlés főrendiházá-hoz, hogy a képviselőház által már letárgyalt választójogi törvényjavaslattól hozzájárulását megtagadni és ezáltal annak törvényerőre való emelkedését alkotmányos hatáskörében megakadályozni méltóztassék. Tilos a kijárás a hadügyminisztériumban ! Krobatin hadügyminiszter a nemrégiben előfordult hadügyminisztériumi botrányok kapcsán rendeletet adott ki, amelyben kizárja a hadügyminisztériumból a kijárókat A rendelet kimondja, hogy a nem aktív tiszteket, akik a minisztériumban üzleteket akarnak közvetíteni, el kell utasítani. A napi sajtóval összeköttetésben álló nem aktív tisztekre hasonló a rendelkezés. Üzleti ügyekben jelentkező hölgyeket a leghatározottabban el kell utasítani akkor is, ha tisztek hozzátartozói. „Egyáltalában ajánlatos lesz a hölgyeket mindig csak tanú jelenlétében fogadni", végzi Krobatin, aki nagyon naiv ember lenne, ha azt hinné, hogy ezzel a rendeletével megszüntette a hadseregszálatás körül a kijárást és protekciót A gondos alispán, Somogy megye alispánja, Kacskovits, elutasította elvtársainknak egy fölebbezését, amely a kaposvári