Népszava, 1913. december (41. évfolyam, 282–306. sz.)
1913-12-02 / 282. szám
XTT évfolyam. Budapest, 1913 december 2. kedd. 282. szám. NÉPSZAVA AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy ént ion negyed évre kor. létévre 12.-kor. s egy hóra 2.-kor. Elvtársak! Munkások! A sajtótörvény-javaslat ellen irányuló NAGY TÜNTETÉS HÉPGYŰLÉSEKET tartunk. Készüljetek 8 ' _ A szociáldemokrata párt. A „SZOCIALIZMUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGZEK SZÁMÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSEI: VHI., COlTI UTCA 4. (Telefon: József 3—29 és József 3—30.) KIADÓHIVATAL: VIII., CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3—31 és József 3—32.) Minek kell sajtótörvény? Kezdettől fogva hirdettük azt, hogy Tiszáék torz javaslata bizonyos meghatározott célok elérésére szolgál. Ha Tiszáék csak azt akarták volna, hogy a független lapokra nyomást gyakorolhassanak, ezért nem lett volna szükségük új sajtótörvényre. Hiszen eddig is a zaklatás száz eszközével tudták a lapok többségét megfélemlíteni és bizonyos fokig a szolgálatukba kényszeríteni. Csak azok a lapok engedhették meg maguknak, hogy a kormány működését a kellő világításba helyezzék, amelyek anyánkig annyira függetlenek, hogy a kormány semmiféle rendszabálya sem tudja őket tönkre tenni. Az utcai árusításra vonatkozó tilalmat eddig is korlátlanul, akadály nélkül gyakorolhatták. A kormánynak bármely percben módjában állt az, hogy valamely lapnak az árusítását az egész ország területére eltiltsa. A régi sajtótörvény módot adott a kormánynak arra, hogy a lapokat kitiltsa a pályaudvarokról és a tőzsdékből. A kormánynak módjában áll, hogy a hozzája tartozó lapokat szállítási kedvezményekkel segítse, hogy hivatalosan ezrekkel előfizettessen ezekre a lapokra s a rendelkezési alapból nagy összegeket juttasson a részükre. Sajtószabadságról tehát eddig sem beszélhettünk. A régi törvény pongyolasága és hézagai elég alkalmat adtak arra, hogy a kormány a szabad véleménynyilvánítást korlátozza, hogy az ellenzéki lapok számát bizonyos minimumra leszorítsa. A legutóbbi napokban újabb bizonyítékát kaptuk annak, hogy mennyire fölösleges az új sajtótörvény gőzerővel való törvénybe iktatása. Szeptember havában egy új lap indult meg Budapesten, amelynek az volt a törekvése, hogy a teljesen magukra hagyott és embertelenül kizsákmányolt bányamunkások érdekeit szolgálja. Tudjuk, hogy a bányamunkások anélkül, hogy az országban kivételes törvények volnának, kivételes állapotok szorító nyomása alatt görnyednek. A bányamunkásoknak nem szabad a többi ipari munkásokhoz hasonlóan szervezkedniök. Magas méltóságok, főhercegek és mások húznak abból hasznot, ha a bányamunkásokat csontig kizsákmányolhatják. A hatalmas részvényesek befolyására vezethető vissza, hogy a bányamunkások eddig hiába tettek kísérletet arra, hogy országos szövetséget alakíthassanak. Az új lap, a Bányamunkás, némileg pótolni akarta a szervezetet. A lap előfizetőinek betegség, baleset vagy munkanélküliség esetén segélyt ad, temetkezési segélyt, ingyenes jogvédelmet biztosít tagjainak, cikkeivel előmozdítja a bányamunkások érdekeit, helyet ad a panaszaiknak és a sérelmeiknek. Érthető tehát, hogy a bányamunkások tömegesen fizettek elő arra a lapra, amelyről tudták, hogy őszintén és becsületesen szolgálja érdekeiket. A Bányamunkás ,utóbbi számaiban részletesen ismerteti a petrozsényi bányákban uralkodó állapotokat. Kimutatta, hogy a bányászok tizenkét óránál hosszabb munkaidő mellett alig keresnek annyit, hogy kenyeret vehessenek családjuknak, hogy a bányákban uralkodó Kajcsár-rendszer emberfölötti munkára kényszeríti a munkásokat, hogy a bányában napirenden vannak a szerencsétlenségek, hogy a sérülteket néhány fillér alamizsnával kidobják az utcára. Megemlékezett a lap arról is, hogy Janza Vazul főszolgabíró tőle telhetőleg elősegíti a bányatársaság túlkapásait. A főszolgabíró azt hiszi, hogy hivatalos működésének legfontosabb feladata a társaság érdekeinek megvédelmezése. Ennek a működésének köszönheti, hogy igen tekintélyes ingatlanra tett szert. Az ő telepén van a csendőrkaszárnya, a főszolgabírói hivatal és egy csomó lakóház. A telep minden sarkán ott díszeleg: „Janza-telep, Magán-terület". A telepre, amely a Malea-patak mellett terül el, egy vasbeton híd vezet, amelyet a főszolgabíró építtetett. Hogy miképpen, arról szintén fölvilágosítást ad egy a hídon elhelyezett tábla és azon a következő fölírás: „Janza Vazul főszolgabíró úr részére tervezte és építette Gábor Ignác mérnök 1909 szept.—okt." Ezt a hidat a főszolgabíró úr megvetette a községgel, amelynek ő a korlátlan ura. Hogy Petrozsényben milyenek a viszonyok, arról is fölvilágosítást adott a kérdéses cikk. A községi pótadó hat év alatt 41 százalékról 96 százalékra emelkedett, a község adóssága több mint 70000 korona. Az utolsó összeírás szerint 1920 tanköteles gyermek közül csak 1181 látogatta az iskolát, 739 gyermek, vagyis a gyermekek 38 százaléka nem járhatott iskolába. A községben annyi a megnyomorított vagy elöregedett munkás, akit néhány korona alamizsnával támogat a társpénztár, hogy a főszolgabíró úr nem tudja nézni a koldusok csonka végtagjait és azt panaszolta, hogy „a hátborzongató látvány elől még menekülni sem lehet". A nemeskeblű férfiú védekezésül azt ajánlotta, hogy „senki seadjon alamizsnát". Azonban a bányászok nem fogadták meg a nemes tanácsot és ezért a főszolgabíró igy panaszkodik: „bányászaink jószivüek és nem haladnak el egyetlen koldus mellett sem adakozás nélkül". A Bányamunkásnak az a cikke, amely ezekről az állapotokról beszámolt, ref.k.K resen fájt janza Vazul urnak. Azonban ... Vaz ur nem azért főszolgabíró, hogy ne tudjon magán segíteni. Vazul ur nagyon jól tudja, hogy egy főszolgabíró különösen a bányavidéken mindent megengedhet magának. A törvényeket csak a munkásoknak kell betartaniok. A főszolgabíró kötelessége csak annyi, hogy a szeszfogyasztást elősegítse, mert Petrozsény büszkesége az, hogy a legutóbbi hat esztendőben 108.878 koronát vettek be szeszadókban. A főszolgabíró úr szerint a spiritusz élvezetén kívül semmire sincs joguk a munkásoknak. Ennek a fölfogásnak hódolva Janza Aazul a Bányamunkás legutóbbi számát — amely csupán előfizetőknek jár — a lap petrozsényi megbízottjától elkobozta és az illetőt 300 korona pénzbüntetésre ítélte. Ez az eset nem volna túlságosan jelentős, mert hiszen a főszolgabírók hasonló vagy nagyobbfokú visszaélései napirenden vannak. Azonban ha ilyesmi lehetséges, akkor joggal kérdezhetjük, hogy miért olyan sürgős az új sajtótörvény ? Az utcai terjesztés tilalmát nem tudják az eddiginél jobban megszorítani, az új törvény sem adhat több jogot a közigazgatás haramiáinak, mint amennyit eddig jogtalanul gyakorolnak. Bizonyos és letagadhatatlan, hogy az új sajtótörvény teljesen a munkások ellen irányul. Csupán, a főváros munkásságát nem tudták a rendőri terrorral letörni és a nagyobb városok munkásainak gazdasági harcait nem volt lehetséges Janza Vazulokkal, rendőrökkel és csendőrökkel letiporni. Az új sajtótörvény akarja helyettesíteni a petrozsényi főszolgabírót, a kártérítésre vonatkozó szakaszok akarják a nagyobb városokban elvégezni azt a munkát, amelyet Lapunk mfki száma 18 oldal.