Népszava, 1914. április (42. évfolyam, 78–102. sz.)
1914-04-01 / 78. szám
«Él A „Kivételes elbánás". Amidőn Tisza korcsjavaslata és annak szemfényvesztő indokolása megjelent, az egész ország fölháborodással fogadta ezt a népcsalást. A trónbeszéd ígéretei és a kormányok programjai után senki sem volt elkészülve arra a vakmerőségre, amellyel Tisza ezeket az ígéreteket cserbenhagyta. Az általános választójogért egyedül az ipari munkásság küzdött áldozatkész kitartással és hősies önfeláldozással. Az ország polgársága közönyösen szemlélte az eseményeket és csak egy maroknyi töredéke állott nyíltan a munkásság mellé. A mungó panamisták nagyon jól tudták, hogy a szervezett munkások körében okozza majd javaslatuk a legnagyobb elkeseredést és ezért a választójogi reformnak nevezett csinálmány indokolása az ipari munkásság megnyugtatásán erősködik a legjobban. Ebben az indokolásban olvassuk . Kétségtelen, hogy az ipari munkásosztály, amely mai választási törvényünk szerint a politikai jogok gyakorlásából jóformán teljesen ki van zárva, időközben olyan társadalmi faktorrá vált, amelynek politikai joggal fölruházása a parlamenti reform egyik legfőbb indoka és feladata. Kétségtelen, hogy a vagyontalan elemek körében, sőt magában a munkásosztályban, éppen az ipari munkásság az a réteg, amelyet életviszonyai, képzettsége, szervezettsége, önérzete leginkább minősítenek a politikai jogok gyakorlására. A munkásság fokozott mértékben érzi a politikai érvényesülés hiányát. Éppen ezért nemcsak a politikai nemzet erőit gyarapítjuk, hanem a szociális nyugalom egyik nélkülözhetetlen előfeltételét teremtjük meg, ha ezt az osztályt politikai jogokhoz juttatjuk. Ekként nagy közérdek, hogy a fejlett ipari munkásság belső értékének megfelelő politikai szerephez jusson és a nemzet törvényhozásában közvetlenül érvényesíthesse a szavát. Azután az indokolás kifejti, hogy miután nem akartak minden írni-olvasni tudó nagykorú férfit választójoggal fölruházni, amikor minden társadalmi osztállyal szemben bizonyos kollektívumot kerestek, ezt az álláspontot nem adhatták föl teljesen az ipari munkásosztállyal szemben sem. Majd így folytatja az indokolás: „Csak arról lehet helyesen szó, hogy az ipari munkásosztállyal szemben — ennek politikai súlyára és a munkásság egyéb rétegeinél értékesebb voltára való tekintettel — kedvezőbb mértéket alkalmazunk, hogy a jogát szélesebb alapokra fektessük és hogy fokozott gonddal keressük ki minden értékesebb elemét". Az indokolás azt hazudja, hogy a választók számának emelésének egynegyede 3. munkásosztályra esik. Ehhez fűzi a következőket: „Ez a nemcsak viszonylag, hanem általában is nagymérvű jogkiterjesztés az ipari munkásosztálynak olyan kivételes elbánásban való részesítését, az ipari munkásság belső értékének olyan figyelembe vételét jelenti, ami nő csak a társadalmi egyensúly veszélyeztetése nélkül egyáltalában lehetséges". Ezt az indokolást megcsúfolva, azután fölállították azokat a szűrőket, amelyek a munkásokat kilökték a választók sorából, amelyekkel főleg arra törekedtek, hogy a munkásságnak függő és reakciós gondolkozású rétegei kerüljenek be elsősorban a választók sorai közé. Maga a 30 éves korhatár a legtanultabb és legintelligensebb munkástömegét zárja ki a választójogból. Az új kerületi beosztás, amelynek hivatalos szövege kedden jelent meg, most még fokozza a munkások sérelmeit és beigazolja, hogy a „kivételes elbánás" nem arra irányul, hogy az intelligens munkásosztálynak nagyobb befolyást biztosítsanak, hanem arra, hogy a legnagyobb szemérmetlenséggel meggátolják a munkásszavazatok érvényesülését. A választókerületekbeosztásának indokolásában még nagyobb hazugságokkal dolgoznak, mint a választójogra vonatkozó tákolmányban. Azt mondja például ez az indokolás, hogy a kerületek új beosztásánál az arányosítás szempontja is tekintetbe vétetett. „Különös figyelemben részesültek a városok, mint a gazdasági, kulturális és szociális haladás centrumai és mint olyan helyek, amelyek a jövőben előreláthatóan rohamosabb fejlődés szempontjából is elsősorban jönnek tekintetbe." Ennek az egyébként helyes elvnek a gyakorlati kivitele azután abban nyilvánul meg, hogy a 20 legnagyobb választókerület, illetőleg a 20 legtöbb szavazóval bíró választókerület között 8 budapesti kerület szerepel 7090—9000 választóval és Újpest 7000 választóval. Ezzel szemben a 20 legkevesebb választóval bíró választókerület között csupa elmaradott kulturájú vidéki kerületet találunk. Trencsén megye, Udvarhely megye, Hunyad megye, Csikmegye stb. rejtik területükön azokat a kivételes intelligenciájú választókat, akiknek hatszor többet ér a szavazatuk, mint Budapest munkásainak. Azt hazudja az indokolás: „hogy a rohamos fejlődés szempontjából egyes kerületekkel szemben kivételes elbánást kellett alkalmazni". Köztudomású dolog azonban, hogy a városok külső kerületei fejlődnek a leggyorsabban. A városok belterületéről a nagy bérkaszárnyák kiszorulnak és helyükbe a 8—10 szobás lakásokkal rendelkező bérpaloták jönnek. Ez azt jelenti, hogy a belső kerületek lakossága egyre kevesebb lesz és a külterületeké rohamosan emelkedik. A kerületi beosztás azonban ezt a fejlődést nem vette figyelembe. Budapest beosztásánál valósággal megcsúfolták a hirdetett alapelveket, mert kicsiny belső kerületeket és óriási terjedelmű munkáskerületeket létesítettek. Az indokolás azt hirdeti, hogy olyan egyenlőtlenségek nincsenek, mint más államokban. Ez már azért is hazugság, mert olyan államokat sorolnak föl, ahol a képviselők választása az általános, titkos, egyenlő választójog alapján történik, ami nagy mértékben enyhíti a kerületek aránytalanságát. Nálunk azonban a jograblás mellett még a kerületi beosztás aránytalansága is hozzájárul a munkásszavazatok elértéktelenítéséhez. A „homogén összetételű" nagy munkáskerületek választóinak száma a beosztás alapján egy évtized múlva ezrekkel fog szaporodni és ugyanazokat az aránytalanságokat hozza létre, mint amelyről dicsekvőleg mondják, hogy elkerülték őket. Nemsokára egy trencsén megyei kis választókerület választójának húszszor olyan értékes lesz a szavazata, mint a „kivételes elbánásban" részesülő budapesti ipari munkásé. Azt írják, hogy a kerületek geometriailag szabályos alakjánál nagyobb súly volt azon, hogy „lehetőleg homogén összetételű választóközönség jusson egy-egy kerületbe". Ezt azonban csak két-három budapesti kerületben követték és ezt is csupán azért, hogy a sűrű lakosságú munkásnegyedek ne veszélyeztessék a belső kerületeket, így összecsapták az V. és VI. kerület ipari munkásait egy választókerületbe, mert féltették tőlük a többi kerületet. A Ferencvárost és Kőbányát szintén ilyen módon darabolták föl és a Józsefvároson valósággal erőszakot követtek el, mert a kínálkozó természetes kerületi beosztás helyett a Budapesten gyakorolt beosztástól eltérően hosszában metszették három részre. A választójogi törvényjavaslat indokolása maga is elismeri, hogy „a kisebb exisztenciák az őstermelés körében kétségtelenül a kultúra alsóbb fokán állnak mint az ipari munkások. De azért a homogenitást kedvelő urak az összes nagy ipartelepekhez elmaradott kulturájú agrárius falusi lakosságot csatoltak, hogy a munkásszavazatokat ellensúlyozzák. Így például Ózdhoz 28 községet, Diósgyőrhöz 31, Petrozsényhoz 52, Tatabányához 24, Anina és Oravicához 19, Resicabányához 24, Rózsahegyhez 55, Salgótarjánhoz 57, Korompához 39, Késmárkhoz 28, Zsolnához 52, Ruttkához 46 községet csatoltak, így hazudtolják meg azokat az alapelveket, amelyeket itt és a választójogi javaslatuk indokolásában megemlítenek. Azt hi XLXI. évfolyam. Budapest, 1914 április 1. szerda. 78. szám. ZAVA AZ ELOFIZETÉS ARA: , a.kor. egy évre 34.—kor. negyedévre. fél évre 13.— kor. egy hóra 3.— kor. A „SZOCIALIZMUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZABI ARA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐ LECI: VII., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3—29 és József 3—30.) KIADÓHIVATAL: VIII., CONTI-UTCA 4. SZ (Telefon: József 3—31 és József 3—32.) Lapunk mai száma 18 oldal