Népszava, 1914. július (42. évfolyam, 153–180. sz.)
1914-07-17 / 167. szám
6 * Az ülések meghosszabbítása. — Az illetékjavaslatot általánosságban elfogadták. * A Képviselőház csütörtöki ülése. Az ellenzék kötelességteljesítése, amelyet hetvenkedve provokált Tisza, immár annyira kellemetlenné vált neki, hogy a munkók fokozott kötelességteljesítésével akarja azt ellensúlyozni. Ez a kötelességteljesítés azt jelenti arra a pár tucat mungóra, hogy péntek után, amikor Khuen és társai javaslatát elfogadják, ezek a mungók két órával tovább fognak hűsölve, ásítozva lézengeni vagy heverészni a kupolaterem pamlagán és parancsszóra szavazni az ülésteremben. A csütörtöki ülésen Mezőssy végzett Teleczkyvel. Politikai kivégzés lett volna ez, ha itt olyan parlament lenne, amely megbuktatná a hivatására teljesen képtelen és méltatlan minisztert. Itt azonban nincs olyan tökkelütött fráter,, akiért a mungók ne rajonganának, amig miniszter és akit a bécsi hatalom elkergetne, amig a nép zsebeiben vájkál a nagyhatalom érdekében. Mezőssy után Holló Lajos fejezte be az általános vitát és minthogy nagyon erősen odavágta a mungócsordának, hogy lopott pénzen terelték őket össze, hogy az alkotmányt összetiporták, a csorda fölbődült és takaros vihar kerekedett. Ezt fokozta a jegyzői székben ülő egyik mungó hepciáskodása és a másik jegyző, az ökörmezei követ fölfortyanása. Ezután áttértek a részletes tárgyalásra, de csak a 2. §-ig jutottak el. * Az ülésről ezt a tudósítást adjuk: Beszkid Antal rövid fölszólalása után, amelyben támadja a két milliárd korona adósságot csináló kormányt, Mezőssy Béla beszélt és főként Teleszky tegnapi fölszólalásával foglalkozott. Teleszky beszédét — úgymond — a nála szokatlan optimizmus hatotta át. Hogyha a pénzügyminiszter szükségét látja annak, hogy a horribilis katonai terhek megszavazása után az állam bevételei fokoztassanak, akkor keressen olyan forrásokat, amelyek nem a szegény nép bőrére mennek. Folyton Ausztriát utánozzuk Miért nem utánozzuk Ausztria pénzügyminisztereinek azt a törekvését, hogy igazságos új bevételi forrásokat szereznek az osztrák állam javára. Az elmúlt évben Ausztriában törvényt hoztak az osztálysorsjátékról, amely törvény az első évben kilenc milliót jövedelmezett. Huszár Károly: Itt az osztálysorsjáték Lukács Lászlónak és a famíliájának jövedelmez. •Zaj.) Mezőssy: A pénzügyminiszter az ellenzék hazafiságára apellál. A hazafiság és a rente kurzusa két különböző fogalom. A pénzügyminiszter nekünk tesz szemrehányást, de ezt rossz helyre adresszálta. Eszébe jut egy olasz államférfiú mondása: csináljatok jó külpolitikát, tisztességes belpolitikát, majd kitűnő pénzügyi politikánk is lesz. A pénzügyminiszter tegnapi beszéde folyamán, amikor az angol járadékot említette, én közbeszóltam, hogy nézze meg a szerb rentét, amire ő azt felelte, hogy neki a szerb rente nem imponál. Szerbia csatát nyert, Bulgária csatát vesztett és szinte szégyen kijelenteni, hogy azok rentéjének a kurzusa magasabb, mint a magyar rentéé. Hova jutott a magyar állam őrületes költekezési politikájával Olaszország kétezer millióért meghódította Líbiát, ahol nagyszerű gyarmatot szerzett és a legnagyobb kilátásai vannak arra, hogy a népnek új munkaalkalmakat adjon és egy évtized alatt milliárdokkal lesz gazdagabb. És a pénzügyminiszter azt mondja, hogy Olaszországban is pang az ipar, erre én azt mondom, hogy az olasz államhitel rendíthetetlen. Mi az utóbbi három év alatt kétezer milliót költöttünk hadi célokra. A pénzügyminisztert nagy mértékben felelősség terheli azért az állapotért, amelyben most sínylődünk. Teleszky a pénzügyi válság egész során nem állott hivatása magaslatán. Nem az a jó pénzügyminiszter, aki az adófizetőknek a kabátját is lehúzza, hanem az, aki a közgazdasági élet nehéz válságai közepette nem ül rá a milliókra. Ugron Zoltán (munkapárti): Hol vannak azok a milliók ? Huszár Károly: A másvilágon, ahová ön készült! Bikády Antal: Az Elite-szállodában ! (Zajos derültség.) A fegyverkezés ellen. Mezőssy: A fegyveres békének rettenetes helyzetét elviselni nem lehet. Állandó hadikészültség, a nyomor, a pusztulás izgalma és soha ne háború... Ez sorvasztja el a nép erejét, ugy hogy mire rákerül a sor arra, hogy talpra álljunk, ki leszünk szivattyúzva, tönkre leszünk téve, agonizálunk. Elnök: Kérem a képviselő urat, a napirenden az illetékről szóló javaslat van. Mezőssy: Beszédem elején jeleztem, hogy a tárgytól el fogok térni, hogy a pénzügyminiszternek az ellenzék ellen intézett támadására válaszoljak. Ezt a kijelentésemet hallgatólagosan tudomásul vette a Ház. Szükségesnek tartom, hogy a pénzügyminiszternek szemébe megmondjam azokat, amiket egyes tőle függő gazdasági körök függésüknél fogva nem mernek megmondani. Elismerem, hogy a pénzügyminiszter úr helyzete nem irigylésre méltó, de volt más pénzügyminiszter, aki kellő időben fölemelte tiltakozó szavát. Széll Kálmán a boszniai okkupáció idején elhagyta a helyét, mert nem akarta vállalni a felelősséget az ország pénzügyi helyzetének rosszabbodásáért. A pénzügyminiszter tegnapi beszéde meglepett, mert pesszimisztikus fölfogásának ismertem és tegnap mégis föltűnően rózsás színben festette az ország pénzügyi helyzetét. Én ezt nem értem. A nemzet sem érti, ellenkezőleg, annyira tudja, hogy óriási depresszió alatt állunk, hogy ha ez a fegyverkezés őrületes mértékben tovább fokoztatik, akkor összeroppanunk. Ez a bizonytalan állapot kétségbeejtő. Dőljön el a kérdés jobbra vagy balra. Németországban legutóbb ezer millió hadügyi költséget vettek föl és az első, aki ebben részt vett... Polónyi Géza: Az uralkodó volt. Mezőssy:... igen, a császár, utána pedig Krupp következett. Ha szükség van nálunk is ilyen nagy terhekre, akkor vegyék elő az igazi erőforrásokat és ne a szegény népet adóztassák meg egy-két koronás illetékemelésekkel. A kormány csak azoknak a tisztviselőknek és alkalmazottaknak a fizetését emelte, akik kortesszolgálatra alkalmasak, de például elzárkóznak a pénzügyi és adótisztviselői fizetés rendezése elől. Tagadhatatlan, hogy szomorú állapotban van közgazdaságunk és ha már a külpolitikai helyzet folytán fegyverkezésre szükség van, a magam részéről megszavazom azokat, amik a szárazföldi hadsereg harcképességének fejlesztéséhez szükségesek. De hogy 30 százalékkal túlfizetett Dreadnoughtok egy-két évvel korábban vagy későbben készüljenek el, ez nem ok arra, hogy az egész gazdasági élet koplaljon miatta. A pénzügyminiszter azt mondotta tegnap, hogy az újabb terheket a magyar nemzet csodálatos szívósággal és energiával elviselte. De nincs az a flidi, amelyet, ha túlságosan megterhelnek, le ne szakadjon. A jelenlegi külügyi és hadügyi politika alatt is össze kell roppanni ennek a monarchiának. Holló Lajos volt az általános vita utolsó szónoka, aki a következőket mondotta : Minden terheket megállapító törvénynél számolni kell az ország gazdasági viszonyaival. De számolni kell a szociális alkotásokkal is. De a szociális alkotásokat alkotmányos formában kell megcsinálni. A Fehérváry-kormány is szociális alkotások teljesítését ígérte, az abszolutizmus alatt pláne alkottak is gazdasági téren. De ezek a kormányok alkotmányellenesek voltak. A külföldi példák hallatára irigység fogja el. Nálunk semmiféle eszköz nem jön az ipar fejlesztésére avagy a kereskedelemére. A krízis alatt az ipari vállalatokat nem támogatták. A kormány a legnehezebb idő alatt vonta meg támogatását. A polgári törvénykezés terén a pereket eltörölni nem lehet, mert azok behajtási perek, amelyek az ország szegénységét jelentik. A perek 80 százalékát a bíróság egyszerűen elintézi és csak a bíróság behajtási apparátusára vonatkozik. Magyarországon a nyomor jelenti a pereket és most a nyomort támadják meg és sújtják. A jogrend támogatását a törvénykezési illetékből fedezik. Ezt azonban máshol az adóból szerzik. A pénzügyminiszter a bélyeg- és jogilleték jövedelmét összesen 25 millióban kívánja megállapítani. Ez téves. A 111 millió ítéletből mindössze 1.100.000 koronát hoz ki. Ennek sincs alapja, csak önkényes. Az 1894. évi mérsékelt illetékemelésnek 84.980.000 korona volt az öszszege, az 1906. évinek 128 millió, tehát a többlet már ezzel szemben 34 millió. Az igazságszolgáltatási kiadás ezzel szemben 56 millió. De a polgári társadalomnak nem kötelessége a börtönöket, fogházakat föntartani. Már a mostani illetékjövedelemben is van szuperplusz. Amellett jogosulatlan, hogy a legszegényebb embert nem csak az adósság megfizetésére kötelezik, hanem vele fizettetik meg más állami szükségleteket is. A miniszter bizonyára több jövedelmet vár az illetékekből, mint összegben kifejezte, mert maga is azt mondja, hogy lehet, hogy több lesz a jövedelme, amelyre azonban nem számít. Vihar. Holló: A nemzetben nem lesznek hosszúéletűek ezek a törvények. Az a gonosztett, hogy lopott pénzen az alkotmányt összetiporták... Erre a szóra percekig tartó lárma és zaj tört ki. A munkapárt tagjai magukból kikelve kiáltottak, az ellenzék tagjai pedig tapsoltak. E nagy zavarban egy szót sem lehetett hallani. Hosszas rendre kiáltások után kissé helyreáll a csend. Pál Alfréd : Igen ! Gonosztett. Gyilkossági kísérlet. Kovács Gyuláé: Igen, gyilkossági kísérlet. Elnök: Holló képviselőt ezért a kifejezésért rendreutasítom. Rakovszky István : Igaz! Tisztességtelen dolog volt. Molnár Viktor: Tisztességről kérem ne beszéljen. Rakovszky István: Önök tisztességes emberek ! Elnök: Rendreutasítja Rakovszkyt. Rakovszky István: Lopott pénzzel dobálódznak. Elnök: Rakovszkyt másodszor is rendreutasítja. Az óriási zajban több rendreutasítás történik, majd Holló az ellenzék nagy éljenzése közben befejezi beszédét. Elnök : Több szónok nem lévén, az általános vitát befejezettnek nyilvánítom. Az előadó kíván szólani. Hajós Kálmán (Rakovszky felé) : Elég volt már ezekből a dolgokból! Bartus János: Hát magát milyen pénzből választották meg ! Illemvita a jegyző körül. Eitner Zsigmond Szepesházy Miklós jegyzőnél a részletekhez akar föliratkozni. Szepesházy erre leszól az emelvényről, hogy jöj.jön föl. Eitner : Arra nem kényszeríthet a jegyző úr, hogy ott fönn jelentkezzünk ! Erre nagy lárma támad, dühös kiáltások hangzanak minden oldalról. Pál Alfréd (az emelvényről a baloldal felé fordulva) : Kikérjük magunknak! (Nagy zaj balfelől. Fölkiáltások: Ilyen hangon ne kiabáljon a jegyző úr !) Elnök: Pál Alfréd jegyző urat rendreutasítom. (Folytonos zaj balfelől.) A jegyző urat rendreutasítottam, hallhatták a képviselő urak. És ha a képviselő urak jónak látják az érintkezés formáját vita tárgyává tenni, akkor az elnöki székből kijelentem, hogy a hivatalos érintkezés az illem szerint az, hogy ne kiabáljanak föl a jegyző úrhoz. (Élénk helyeslés és taps jobbfelől. Zaj és ellentmondások balfelől.) Bikádi Antal: Hát enni illik az elnöki emelvényen ! Hantos Elemér előadó fölszólalása után a javaslatot általánosságban elfogadják s megkezdik a részletes vitát. Springer Ferenc az igazságügy- és pénzügyminiszterek szavaira akar reflektálni, de az elnök nem engedi meg. Erre szabályszerű indítványt terjeszt be a címhez. Csermák Ernő, Rakovszky István, Polónyi Dezső, Sághy Gyula szólnak még a címhez. A mankók természetesen a javaslat címét elfogadják. Az 1. §-hoz Bakonyi Samu, Almássy László, Kelemen Samu után Springer Ferenc szól. Ekkor az elnök bejelentette, hogy Khuen-Héderváry Károly gróf indítványt nyújtott be az ülések este 8 óráig való meghosszabbításáról. Ezután Eitner Zsigmond szólalt föl és beszéde végén a Ház engedelmével szólt a jegyzővel való összeütközéséről is. Platthy György az eredeti szakasz ellen szólal föl. Módosítást ajánl, amely szerint a községi bíráskodásban az illetéket töröljék el, ellenben már a 10.000 lakossal bíró városoknak is adják meg azt a jogot, hogy maguk szabályozzák az illeték nagyságát és az ebből befolyó jövedelmet a városi háztartásra fordíthassák. (Helyeslés a baloldalon.) Jisermák Ernő szintén az eredeti szakasz ellen beszél és pártolja Bakonyi indítványát. Preszly Elemér után Sághy Gyula szólalt föl, aki az elnök többszöri figyelmeztetése közepette szól a szakaszhoz. Módosítást nyújt be az illetékek csökkentéséről. Polónyi Dezső azt kívánja, hogy az első szakaszt alakítsák át és tegyék progresszívebbé az illetékek lerovását, Szmrecsányi György Bakonyi módosító indítványa mellett beszél. Azt kívánja továbbá, hogy a 100 koronán aluli hagyatéki pörök bélyegmentesek legyenek. NÉPSZAVA 1914 Július 14.