Népszava, 1914. augusztus (42. évfolyam, 181–211. sz.)
1914-08-02 / 182. szám
et l'Enseignement"(A szocializmus és az oktatás); „Le Socialisme et les Peuples" (A szocializmus és a népek); „Études socialistes" (Szocialista tanulmányok); „Discours parlamentaires" '(Parlamenti beszédek); „l'Armée nouvelle"(Az új hadsereg); „Deux Méthodes" (Két módszer); „Idealisme et Materialisme" [(Idealizmus és materializmus); „l'Internationalisme à la Chambre "(A nemzetköziség a Házban). Az utóbbi időben Jaurés elvtárs különösen élénk tevékenységet fejtett ki az aránylagos képviselet érdekében, a hároméves katonai szolgálat ellen, a világbéke érdekében. Szerdán még Brüsszelben volt a szocialista nemzetközi iroda ülésén, ahol elhatározták, hogy az augusztus 23-ára Bécsbe egybehívott nemzetközi kongresszust Párisban tartják meg. Jaurés, Vaillant és Guesde elvtársakkal vállalkozott a kongresszus rendezésére abban a reményben, hogy Párisban üdvözölheti a világ sok millió proletárjának képviselőit, akik egybegyűlnek, hogy megerősítsék a népek testvériségét és a világbéke megteremtésén fáradozzanak. Reménysége teljesülését nem érhette meg és a világ proletárjainak képviselői csak mártirsírjához zarándokolhatnak, hogy leróják kegyeletük adóját az iránt, aki életében nagy volt és halálában megnövekedett, mert vérét adta áldozatul eszméiért, amelyekért életében minden gondolatát, minden tudását, szivének minden dobbanását áldozta. Jaurés elvtárs nagyságát jellemzi az a meleg rokonszenv is, amellyel a magyarországi sajtó megemlékezik róla és működését méltatja. A kormányhoz nagyon közel álló „Pester Lloyd" például így ír : Olyan eseményt jelentenek Parisból, amely a jelen pillanatban bizonyára befolyásolja az európai politikát. Jean Jaurést, a franciaországi egyesült szociáldemokrata párt vezérét egy ismeretlen ember agyonlőtte. A francia távirat jelentősen rövid lélekzetű és egészen franciátlanul szűkszavú, így a kommentárnak pótolnia kell a tényeket. Jean Jaurés határozottan ellensége volt a nacionalista politikának, de mindenekelőtt egy olyan háború politikájának, amely Franciaországot ebben a pillanatban Oroszország mellé állíthatná. Sohasem nyilvánult meg élesebben az a kiáltó ellentét, amely az orosz-francia szövetséget jellemzi, mint a döntésnek ezen napjaiban. Az a hallatlan tény, hogy egy előrehaladt szabad állam szövetségre lép a kontinens legelmaradottabb államával, szükségszerűen előbb-utóbb lehetetlen helyzetekbe kellett hogy hozza a szabad ország népeit. Ez a helyzet már bekövetkezett. Nem lehet föltenni, hogy egy szabad nép a szellemi és erkölcsi kultúra legmagasabb fokán álló állam fiait a vágóhídra vezettesse, hogy Oroszországnak szolgálatot téve, Szerbiában megvédelmezze a gyilkosság, az ifjúság megrontása, az összeesküvések és a hazaárulás autonómiáját. Az a föltevés, hogy a francia katonák vérüket áldozzák azért, hogy a „Narodna Odbrana"-t megvédelmezzék, hogy fönntartsák a szerb tanintézetekben a hazaárulás tanrendjét, túlságosan groteszk, semhogy a francia nemzet vissza ne utasítaná. Ezen groteszk föltevés ellen foglalt állást Jean Jaurés és heves egyéniségének minden súlyával, és ez az állásfoglalás volt az, — ha a jelek nem csalnak — amiért az életével fizetett. Úgy látszik, megint a moszkovita politika dolgozott a nála megszokott eszközökkel. Pedig az a szellem, amely Jaurès szájából beszélt, a francia nép szellemének a szelleme. Az elhalt szocialista vezérnek egyéni vonása volt az, hogy kifejezést adjon azoknak az érzelmeknek, amelyek az őt körülvevő tömegekből hozzá fölsugárzottak. Ezért sikerült neki nagy népszerűségben túlélni Pouget antiparlamentáris szindikalista hadjáratát, ezért találta meg az utat Guesdehez, amikor a francia szocializmus a revizionizmus útjáról a marxizmushoz tért át. Világos, hogy Jaurés a tömegek szivéből beszélt, a tömegek szive vérével irt, amikor az utóbbi napokban a francia munkások nevében határozottan tiltakozott az ellen, hogy a francia kultúrnép támogassa a szerb barbárokat. Jaurés halála éppen olyan lángolóan megbélyegzi az orosz-szerb orgyilkos szövetséget, mint amilyen világosan jellemzi a francia népnek ösztönszerű hátrálását a kulturátlanságtól. Franciaországban azonban Jaurés halála nem marad következmények nélkül. Mártírvér ömlött és ha a párisi talajt ilyen módon termékenyítik, mindig gyorsan, dús termés fakad föl belőle. Jaurést gyilkos kézzel távolították el, mert az orosz barátság fanatikusai féltek ellentmondásától és népszerűségének hatalmától. Meggyilkolták, hogy megfélemlítsék a szoialista pártot és megtörjék a háborúval szemben való ellentállását. Franciaországban a népmilliók nem fogják ezt nyugodtan tűrni. Oroszország szövetségesére nehéz napok és komor gondok várnak. A „Magyarország" többek között ezt mondja: A jelen Franciaország egyik legnagyobb politikai elméjét, a nagy nemzetgazdászt, a hatalmas francia szocialista párt kimagasló vezérét, tegnap meggyilkolták. A forrongó világ története egy újabb vértanúval lettgazdagabb. Fájdalmasan érint minket ez a hír, nemcsak azért, mert a szellemi erők egy titánja hullott el váratlanul, orvtámadás golyójától halálra sebezve, hanem mert Jaurést hozzánk közelebbi kötelékek is fűzték. ... A nekrológió elfojtja fájdalmát és megkísérli megrajzolni a tragikusan elhunyt Jaurés életének diadalmas pályafutását, szédítő emelkedését, amely az ismeretlenség szürkeségéből a világhírnév régiójába vezet. Jean Jaurés mint tanár és filozófus kezdte működését. A tanári pályát később fölcserélte a politikus szószékével, de előbbi életéből utolsó leheletéig megőrzött egy ritka tulajdonságot, amely az igazi nagyság jele volt: bármennyire elemében volt, midőn néptömegeknek vagy a parlamentnek ragyogtathatta csodálatosan szárnyaló, ékességektől, mélységtől és költőiségtől tündöklő és hevítő szónoki zsenialitását, mégis az igazi otthonát, ahol boldogabb volt, becses könyvtára képezte, amelyben könyvei között sokáig elidőzött. Mennyire szerette a könyveket! Menynyire szeretett minden idők legnagyobb lángelméivel eltársalogni! . . . Jaurés a legutóbbi évek alatt megérte azt, hogy a szociáldemokrata párt a francia parlament egyik legszámottevőbb tényezőjévé erősbödött és a legutóbbi választásból 102 szocialista képviselő került ki. Jaurést félreismerték azok, akik antimilitaristának tartották. A hároméves szolgálat ellen leghevesebben küzdött szociális érdekből (és el is érte azt, hogy határozott ígéretet kapott a mostani kormánytól a két éves szolgálat lehetőség szerinti visszaállítását illetőleg), de emellett a milíciák szervezését sürgette, néphadsereget akart létesíttetni Jaurés tele volt lelkes eszmékkel, nagy koncepciójú tervekkel és tettvágya, testi-szellemi frissesége sohasem volt talán nagyobb, mint most, ezekben a történelmi nagy pillanatokban. A világnak egy általánosan tisztelt szellem, óriása dőlt ki vele. -« ként kitűnő úszó, úszva elhatolt a csónakhoz és azt azután a szerbek heves tüzelése közben visszairányozta a partra, ahol a sebesült káplárt nyomban ápolás alá vették. Az első ütközet. "(Béls, augusztus 1. — A „Südslavische Korrespondenz" tudósítása Zimonyból.) Az első harcok Belgrádban a szerdára virradó éjjel folytak le. (Erről a harcról már közöltünk részleteket. — A szerk.) Éjfél után egy órakor hallatszott Zimonyban az első ágyúlövés, amelyet azután követett a többi. A támadást szerb részről kezdték, amely az osztrák-magyar szállítóhajókat kezdte lövöldözni. Ugyanis a jelzett időben vonult a Dunagőzhajós Társaság „Inn" nevű hajója három uszályhajóval, a belgrádi vár alatt. A gőzös, amelynek kapitánya Feiner István volt, célpontja lett a szerb parton fölállított gépfegyvereknek. Egy monitor gyorsan segítségére sietett és ágyútűzzel riasztotta el a szerb hadállásokat, amelyeken levő ütegeket csakhamar el is hallgattatta. Az ágyuszó mindkét részről elcsöndesült és a parton összegyűlt zimonyi lakosság azt hitte, hogy most már teljesen véget ért az összeütközés. Azonban hajnali fél két órakor váratlanul irtózatos dördülés hangzott föl a Száva híd felől. A szerbek megkísérelték a híd fölrobbantását, ami azonban csak nem sikerült nekik. A hajnali szürkületben látni lehetett, hogy a hídnak az a része, amely, a szerb part é az első pillér között van, a vízbe lóg, maga a pillér azonban sértetlenül áll. A híd, mint megállapították, gyalogos közlekedésre még mindig alkalmas. Időközben a monitorok megkezdték Belgrád bombázását. Azonkívül a zimonyi ütegek is részt vettek a bombázásban. Egy lövés a Kalimegdán exponált helyén levő kaszárnya tetejét szakította át, amely hirtelen lángba borult. A monitorok következő lövései is mind célba találtak. A zimonyi partról könnyen meg lehetett állapítani, hol csaptak le a lövegek, mert a nyomban fölszálló füst jelezte ezt. Reggel ötödfél órakor véget, ért a harc. A nyugalmat mi sem zavarta az első délutáni órákig. A zimonyi part zsúfolva volt emberekkel, akik az éjjeli küzdelem helyét tekintették meg és messzelátóval vizsgálták az ellenséges partot, amely azonban kihaltnak látszott. Szerdán délután öt órakor a mi ütegeink ismét megkezdték a bombázást. Szerb részről a tüzérségi pozíciókról, amelyek Belgrádtól délre, a banjicai tábor mellett voltak fölállítva, válaszoltak a mi lövéseinkre. Ez az ágyúharc körülbelül félóráig tartott. Az esti szürkület már beállott, amikor egy osztrák-magyar katonai repülőgép jelent meg Belgrád fölött. Ugyanekkor a Belgrád—Zimonyi hídnál heves puskatűz fejlődött ki. A monitorok megkezdték a bombázást. Szerb részről élénk mozgás volt látható. A szerb gyalogság fejveszetten menekült a parttól védett helyekre. A monitorok közbelépésekor csakhamar megszűnt a hídon a puskaharc. Ismét nyugalom keletkezett, este tíz órakor teljes sötétség borult a két partra. Kevéssel éjfél előtt a szerbek ismét tüzelni kezdtek. Ütegeink válaszoltak a szerb támadásra és a monitorok is beleszóltak az ágyuharcba. A Száva-hídnál is felújult a harc. A szerbek most már harmadszor tettek kísérletet, hogy a hidat a levegőbe röpítsék, de ezúttal is kudarcot vallottak s óriási veszteséggel kénytelenek voltak visszavonulni. A szerb támadások meg-megismétlődtek egészen az első reggeli órákig, mindig eredménytelenül. Éjfél után egy órakor hatalmas robbanás hallatszott át Belgrádból s egyidőben a város keleti részén nagy terület lángba borult. Megállapították, hogy egy lőszerraktár a levegőben röpült és ez okozta a tüzet. Ostromállapot Szerbiában. (Berlin, augusztus 1.) A „Vossische Zeitung" jelenti Belgrádból. Egész Szerbiára ostromállapotot hirdettek ki. Pasics a skupstina tagjainak referált a pillanatnyi helyzetről. Pasics rendkívül lehangolt és csak a hadseregben bízik most már 1914 augusztus 2. 'A magyarországi szociádemokrata párt részvétel A magyarországi szociáldemokrata párti vezetősége a következő részvéttáviratot küldötte a francia testvérpártnak: „L'Humanité" Paris, 142 me Montmartre. Valósággal lesújt bennünket a hír, hogy a francia szocializmus hatalmas oszlopa, a nemzetközi szocializmus büszkesége, Jean Jaurés elvtársunk, aljas gyilkosságnak esett áldozatul. Osztozunk az egyesült francia szo- cialista párt nagy gyászában, együtt akarunk veletek továbbra is küzdeni a nemzetközi szociáldemokrácia diadaláért. A magyar-országi szociáldemokrata párt vezetősége megbízásából Buchinger titkár.