Népszava, 1914. október (42. évfolyam, 242–272. sz.)
1914-10-21 / 262. szám
Sá fordítja a fegyvert. Ebben a percben Principre vetette magát és kicsavarta kezéből a fegyvert. Princip megerősíti ezt a vallomást. Princip kitűnő tanuló volt. Jevdevics Dobroszláv tanú Belgrádban jól ismerte Principet. Princip kitűnő tanuló volt és magasabb társadalmi körökbe volt bejáratos. Egyszer elbeszélte Princip, hogy Markovics Bozó egyetemi tanárhoz volt ebédre hivatalos. Ciganovics Milánt nem ismeri a tanú, de hallotta Belgrádban, hogy Ciganovics kipróbált bandavezér. UTOLSÓ HÍREK * * * A háború borzalmai. * A német kormány a francia hadviselés embertelenségérőL (Berlin, október 20. — „M. T. I.") A „Reuss Anzeiger" hivatalos részében közli a német kormány memorandumát, amelyben szóvá teszi azt, hogy az 1906. évi július 6-iki genfi konvenciót francia csapatok és szabad csapatok megsértették és amelyben élesen tiltakozik a franciák nemzetközi jogellenes magatartása ellen. A memorandumhoz mellékelt okmányokból kitűnik: 1. A harmadik lovasgárda pótdandárjának Haendler nevű gránátosa a Meurthe melletti vasúti vonalon történtekről a következőket mondja: A franciák belerúgtak megsebesült katonáinkba és amikor azok följajdultak, lövéseket hallottam. Engem is megrugdostak, de csöndben maradtam. A sötétség beálltával utána néztem sebesült bajtársaimnak s láttam, hogy halottak, holott hajnalban csak könynyen voltam megsebesülve. 2. Merissen francia lovasvadász szeptember 7-én Arlentől délnyugatra rejtekéből látta, hogy a franciák holdvilágos éjjel bejárták a csatateret és a sebesülteket agyonverték. 3. Mandel Tivadar gyalogos Luneville mellett sebesült meg augusztus 25-én. Látta, hogy felfegyverzett francia tört németséggel megkérdezte a mellette fekvő sebesültet, hogy hol sebesült meg és amikor ez azt válaszolta, hogy a lábán, a francia revolverével fejbelőtte a mellette fekvő sebesültet. 4. Kampen gyalogos augusztus 29-én St.Quentin közelében látta, hogy francia katonák több tiszt vezetése alatt bejárták a csatateret és szuronnyal döftek az ott fekvő sebesültek felé. Látta, hogy amidőn mintegy 10 lépésnyire tőle egy sebesült bajtársát megközelítették a francia katonák és az segítségért kiáltott, egy francia tiszt revolverrel a tehetetlen sebesült szájába lőtt. Kampent magát, aki halottnak tette magát, az arra járó franciák szintén megszúrták. 5. Neumann és Grünfelder utászezredbeli főorvosok a 35. német honvédezred sebesültjeinek kifosztásáról és megcsonkításáról terjesztettek elő jelentést. Az Orchier mellett talált német katonák holttesteit cipő és harisnya nélkül találták meg. Egyiknek bal füle le volt vágva, szemei és orra tele volt fűrészporral. Egy másik hullánál megállapították, hogy a gyűrűsujját tőből levágták. Egy másiknak szemeit lőtte ki. Igen sok esetben megállapítást nyert, hogy a foglyok egy része sértetlenül került az ellenség fogságába. 6. Szeptember 8-án megtámadtak egy Vöröskeresztes sebesültszállító automobilt. A sebesültszállítmány vezetőjét megölték és kirabolták. 7. A II. hadtest egy ezredorvosa jelenti, hogy Peronne mellett a franciák kifosztottak egy tábori kórházat és az egész betegápoló személyzetet magukkal hurcolták. 8. Brinekmann Bernát katolikus tábori lelkészt francia csendőrök elfogták, elvették óráját, pénzét, nadrágtartóját és a Vöröskeresztjelvényét. 9. Vie városában a francia csapatok fegyverrel rontottak egy német sebesültszállítmánynak. 10. Stamer dr. ulánusezredbeli orvost francia vadászok közvetetten közelből agyonlőtték. 11. Günzbach mellett augusztus 18-án a franciák sortüzet adtak egy betegszállító kocsira. 12. Augusztus 26-án Maixe mellett a francia gyalogság tekintet nélkül a Vöröskeresztjelvényre, lövöldözött a harctéren a sebesülteket összegyűjtő német egészségügyi személyzetre. 13. Valenciennes mellett, a lakosság megtámadta az önkéntes betegápoló csapat 13 emberét, dacára, a Vöröskereszt-jelvénynek és azok közül hatot megölt, egyet megsebesített 14. Szeptember 22-én a franciák Saint Remy mellett heves tüzelést kezdtek 50 méter távolságból a betegszállító kocsik ellen. Egyesek egyenesen odafutottak a kocsikhoz és három sebesültet agyonlőttek. Megölték továbbá a sebesültszállítmány vezetőjét, a tábori lelkészt és lelőtték a kocsi elé fogott két lovat 15. Szeptember 14-én a francia katonai hatóságok öt elfogott német betegápolót Rembervillers-be vittek. Egy francia csendőr jelvényüket elvette. NÉPSZAVA 1g14 október 210. Nagy csaták Bünnkirchen, Ostende körül. (Berlin, október 20.) A1 „Lokalanzeiger" kopenhágai jelentése szerint Dünnkirchen felől tegnap reggel óta hatalmas ágyúdörgés hallatszott. A környéken azt beszélik, hogy a bombázásban a csatorna felől érkezett torpedó- és ágyúnaszádok is résztvesznek. (Amsterdam, október 20.) A „Nieuws van den Dag" jelenti Schluyss-ból. A nyugati tengerpart különböző helyein erős ágyudör- gést hallottak. Azt beszélik, hogy, az ágyúdörgés angol hajók felől érkezik, amelyek Ostendét lövik. HÍREK. * * * Egy sebesült levele. # A Népszava a Katonai Kórházban. — Válasz a Szerkesztői üzenetre. A következő levelet kaptuk : Tisztelt Szerkesztőség! Ezt a levelet a férjem, aki sebesült katona, Mostarból (Herrcegovina) küldte azzal a meghagyással, hogy, juttassam azt a szerkesztőséghez. Tisztelettel : R. Árpádné. A levél igy hangzik : Mostar, Garnisonsspital, október 7. — Édes fiam! Fél nyolc van. Éppen letettem a vasárnapi Népszavát, — a második szám ez, amely ideérkezett. Szinte kiabáltam tegnap, amikor először megpillantottam a többi ingyenlap között az én házi újságomat; olyan az, fiam, mintha találkozol valakivel, aki ugyanabban a házban lakik, jóban vagy vele és elbeszélgettek mindenről, ami a legközvetlenebbül érint... Okosabb dolgot talán nem is tehettek volna, mint azt, hogy megengedték a Népszavát a katonáknak is. Hiszen olyan tanulságos minden szava, komoly, az időkhöz mért, disztingválja minden hírét, kikeresi a legalaposabb hírt, amelyből képet lehet alkotni, élő szavakkal beszél hozzád és magyarázza a laikusnak, rávezeti a tulajdonképeni értékére az embert: „tudd meg, hogy itt is te vagy a döntő faktor"; exkuzálja az embert maga előtt, meggyőződést lehel belé, hogy ime, mint érdekelt állsz ott, a sokak között és ha veszélyeztetik a házadat, úgy védekezz körömszakadtig, tudj lelkesedni a harcért, ha kell és ha a szükség ezt diktálja; nem vétkezel, ha az ellenséges felebarátod ellen megy, mert nem őt akarod leszúrni, hanem a rendszert, amely belekergeti őt a harcba ... — Elbeszéli ezt a mi Népszavánk, mi megy véghez otthon, elmondja, hogy miképen gondoskodnak a mi családainkról, magyaráz nekik , kik hova menjenek, mit tegyenek, olyan lelkiismeretesen vezet mindenkit az ajtóig, ahol kopogás nélkül követelheti a magáét, eloszlatja a szégyenlősben ezt a hitet, hogy alamizsnát kér, bíztatja a csüggedőt, amikor a legjobban van rá szüksége, nívós minden nézete, alapos a bírálata, nem kertel, hanem hízeleg és mégis használ. Szinte jól esik minden szavát olvasni. Balzsamot hint a sebekre, arra is, amely fáj attól a fegyvertől, amely okozta és arra is, amelyet az értetek való gond okoz. Küzd az otthonvalókért és künd értünk, akik a ránk oktrojált háborúban, igazságos ügyért küzdünk, küzdünk a csatatéren a létért, a jövőért, amelyet békében akarunk a családunkkal élvezni... — Sok mindenre megtanít bennünket ez a háború, amelyet nem a barbarizmus, hanem a technika fog megnyerni. Itt fog mutatkozni a dolgos kéz értéke... — Üdvözölni akartam a Népszavát abból az alkalomból, hogy a kezembe került, de ki tudja, odaérne-e a levelem! Tudatni akartam vele, hogy az a két vezércikke, amely Szerkesztői üzenet címmel jelent meg, a szívünkből beszélt; tudatni akartam, mennyire nagyrabecsülöm ezért, hogy azokat az előfizetőit, akik esetleg nem értik meg a helyzetet, ilyen iskolában részesítik; nagyrabecsülöm azért, hogy vigyáz minden harcosára, vajha megértenék őt és fokozott erővel támogatnák. Hiszen most van az ideje, hiszen most van csak igazán szüksége minden proletárnak és minden progresszív embernek a Népszavára. Senki jobban, mint ő nem ismeri a bajok kutforrását; senki annyira nem tudja nyilvánosságra hozni, mint ő, a proletárasszony nyomorát... — Veled akarom tudatni, a Népszavával, hogy én, régi előfizetője, itt, a harcosok között levő közhangulatból merítve, mondhatom, hogy megelégedetten olvassuk és helyesnek találjuk az irányát. Oszlassa el ez a néhány sorom azoknak a ferde nézetét is, akik nem hallják az ágyuk dörgését és nem állottak a srapnelek esőzuhatagában, akik nem érzik a sebek fájdalmát, mint mi és akik a családjuk körében, a biztos otthon élvezetében nem emelkedhetnek a helyzet magaslatára, akik műtőasztalon nem feküdtek, hat, nyolc, tíz sebből nem vérzettek és nem hatja át őket az amputált embernek a jövőjére való gondja, a családjára való gondja, akik nem álmodnak a gyermekeikről, mint meg-megjelenő angyalokról... — Vidd el, fiam, a Népszava szerkesztőségébe ezt a levelet és vidd el az üdvözletemet annak a lapnak, amely most, ezekben a nehéz időkben értetek olyan sokat csinálhat. — Téged és gyermekeimet ölelve és csókolva, maradok őszintén szerető férjed Árpád. * *' * — Liebknecht és a „véres cár". A dr. Liebknecht elvtársunk ellen indított fegyelmi eljárás függőben van még mindig. Liebknecht elvtárs ugyanis az oroszok uralkodóját a „véres cár" („Blut-Zar") kifejezéssel bántotta meg. Emiatt őt a berlini ügyvédi kamara feddésben részesítette. Ezt az ítéletet Liebknecht megfelebbezte a német ügyvédek fegyelmi bíróságánál. A porosz képviselőház egy júniusban tartott ülésében azt határozta, hogy az ügyet az útjára engedi. Az ügy további fejleményeiről most a következőket jelentik: Dr. Liebknechtnek augusztus elején kellett volna a fegyelmi bíróság előtt, Leipzigba in megjelennie. A tárgyalást azonban az utolsó órában elnapolták, bár Liebknecht erre nézve nem tett előterjesztést. A sajtóba az a hír került, hogy az eljárást a háború kitörése miatt szüntették meg. Liebknecht, miután abban az időben úton volt, erről csak az újságokból értesült. Ezért Leipzigben kérdezősködött, vajjon igaz-e az újsághír; egyébként megjegyezte, hogy kegyelmet nem kér, csak ajogát. Magdeburgban annak idején teljes meggyőződéssel mondotta el az inkriminált beszédet és ma is ugyanaz a fölfogása. A leipzigi bíróság erre a tárgyalást október 3-ára tűzte ki. Miután ezen a napon Liebknecht ismét úton volt, előterjesztésére a tárgyalást ismét elnapolták, november elején tartják majd meg. „Bizonyára — így írja a Vorwärts, amelyből a fenti sorokat is vettük , némi feszültséggel járhatjuk a bíróságnak a döntését"