Népszava, 1914. november (42. évfolyam, 273–310. sz.)
1914-11-29 / 307. szám
1914 november 29. NÉPSZAVA szövetséges seregek kétségbeesetten állottak ellent, a németek mégis némi tért hódítottak. Az angol és a francia tüzérség minden erejével azon van, hogy megakadályozza Arras további bombázását, amelyet a német ütegek szünet nélkül folytatnak. Az Aisne-folyó mentén lévő Mussy falu birtokáért elkeseredett csata folyik. Küzdelmek Ypewen és Soisson közöttt (Rosendaid, november 28.) A hollandi lapok haditudósítói jelentik a francia főhadiszállásról, hogy a franciák és tízs angolaik ki vannak merülve, a belga csapatok pedig nem számítanak többé, annyira megfogyatkozott a számuk és oly nagy közöttük a csüggedés.. Az egyesült sereg élelmezése siralmas, mert az angolok fukarok az élelmiszerek szállításában. Megbízható jelentések szerint Dünkirchen körül állanak a belga sereg maradványai, mindössze két ezred, a 4. és a 24. Ennek a két ezrednek tisztjei arra kérték Albert királyt, hogy rendelje vissza a harcvonalból a két elcsigázott ezredet, adjon nekik végre pihenést és küldje őket Parisba. (Kopenhága, november 21.) A „National Tidence" párisi munkatársa jelenti: A francia hadvezetőség teljesen tájékozatlan a németek szándékai felől. Nem tudja, mit tervez a német nagyvezérkar Ypern, Soissons és Reims folytonos bombázásával, sejtelme sincs arról, hogy mi a célja az Argonneokban a gyalogság örökös rohamaival. A legvalószínűbb az, hogy a német hadvezetés így akarja kipuhatolni az egyesült angol—francia—belga harcvonal legsebezhetőbb pontját. A leghevesebb az ágyúzás Ypern és Soissons között, de a harcvonal egyéb helyein is erősen dolgozik a német tüzérség. A flandriai harctéren a jelekből ítélve a németek nagy csapatösszevonásokat visznek keresztül. Tömérdek német gyalogos katona vonul Ypern és Dixmuiden felé. Újabban a gyalogságot lovasság és tüzérség is követi. A német utászcsapatok az Yser-csatorna mentén egészen Bixschooteig és északra Dixmuidentől az egész árterületen lázasan dolgoznak. Brügge és Courtrai között a németek erős tüzérségi hadállásokat foglaltak el. Minden jel arra vall, hogy a németek a legnagyobb erőt Soissons körül fejtik ki, mert innen vannak legközelebb Parishoz. Az Argonneokban se éjjel, se nappal nem szünetelnek a német támadások. 7E németek Zircmuidenben, (Berlin, november 28.) Hivatalosan jelentik, hogy a „Daily Mail"-nak az a jelentése, hogy nagy komlóskert kerítésénél. Senki sem szól egy szót sem. Végre valaki megnézi az óráját. Épp egy óra éjfél után! Mi lesz most! Az ágyútűz elhallgatott. Óvatosan bemászunk a komlóskertbe és a hátulsó kerítésnél sorakozunk. Mintegy nyolcvan ember gyűl össze egy hadnagy vezetése alatt. Az ütközet tovább tart. Minden oldalról ropog a fegyver, közben a gépfegyverek éles kattogása, a golyóki egészen közel fütyülnek el mellettünk. Vezetőnk élesen jobbra kanyarodik, ahonnan a tüzelés különösen erősen hangzik. Ismét a patakhoz jutunk s a nedves sétát másodszor is meg kell tennünk, de most annyival jobb, hogy biztos irányban haladunk, mert egyszerűen a patak folyását követjük. Előttem a második sorban egy ember a melléhez kap és arcra bukik. Futólépésben rohanunk egy épület felé, amelynek körvonalai elmosódnak a sötét fák hátterében. De ebből az épületből őrületes tüzelés jön, minden ablak mögött villámlik a fegyver. — Jobbra, balra, rajvonalba! Előre! Harmadszor is átmegyünk a patakon, csurom vizesen dobjuk magunkat a nedves rétre és célba vesszük a házat, mindenekelőtt az ablakokat. Így megy a tüzelés egy óráig, még egy óráig, már lassan szürkülni kezd. Végre az épület mögül is halljuk fegyvereink jól ismert hangját, sötét alakokat látunk, amint a kapun kiosonnak és átmásznak a falon, ezekre kegyetlenül lövöldözünk,vad hurrával megrohanjuk a házat, ahol csaknem a harmadik zászlóaljbeli bajtársaink szuronyaiba futottunk. Világos nappal lett, amikor a házat elhagytuk és visszatértünk zászlóaljunkhoz, amely innen 500 méternyire egy magaslaton teljes erővel dolgozott, hogy beássa magát. •Ú Dixmuident a szövetségesek visszafoglalták volna, teljesen alaptalan. Dixmuiden ma is a németek kezében van. A német invázió réme. (Hága, november 28.) A „Times" legutóbbi száma elárulja, hogy Lowestoftban és más városokban Anglia keleti partvidékén a hatóságok hirdetményeken nyugtatták meg a lakosságot, hogy a kormány megtett minden szükséges intézkedést arra az esetre, ha a németek partra akarnának szállani. Lowestoftban a városi rendőrséget másfélszáz emberrel szaporítják. A hirdetmény figyelmezteti a lakosságot, hogy a németek partraszállása esetén a polgárnépet biztos helyre fogják szállítani. Ezeket a hirdetményeket kifüggesztették Norfolkban, Yarmouthban, Grimsbyben, Southamptonban és egyéb városokban is. A „Daily Mail" jelenti, hogy Edinburgban minden eshetőségre készül a hatóság. A katonai parancsnokság azt ajánlotta, hogy a polgárság szervezkedjék a fegyveres védelemre az esetleg partraszálló német csapatok ellen. Elismerik, hogy lord Kitchener ezt helyteleníti, de parancsoló szükség, hogy a polgárnép védekezzék a németek ellen. Berwickshireban, Haddingtonshireban és Fifeban a katonai hatóságok védelmi intézkedéseket tesznek a németek ellen. Mr. angol Északi-tengeri flotta megváltoztatta állomáshelyét. (London, november 28.) Az angol tengernagyi hivatal egyre tartó hallgatása itt nagy nyugtalanságot kelt a flotta sorsa miatt. Nagy makacssággal tartja magát az a hir, hogy a flotta parancsot kapott az Északi-tengerről való elvonulásra s most az Orkney-szigetek mellett ismeretlen helyen koncentrálódik. Ennek a mozdulatnak az okai teljesen homályosak s a lakosság körében a legvadabb vélekedéseket idézik elő. Így például azt hiszik, hogy az angol páncélosok szállítóhajók födözésére szolgálnak, amelyek orosz csapatokkal a finnországi Kólából Hammerfesten keresztül a szövetséges csapatok megerősítése végett Északfranciaországba mennek. Az oroszok rossz helyzetére való tekintettel azonban ez az abszurd értelmezés természetesen nem vehető komolyan. (Az Orkney-szigetek az Északi-tenger és az Atlanti-óceán között, Skóciától északra fekvő szigetcsoport, amely 67 szigetből áll, melyek közül Pomona a legjelentősebb. A szigetcsoport északi Skótország egyik grófságát alkotja, összterülete 973 négyzetkilométer, lakosainak száma 29.000, akik 28 szigeten vannak elosztva, mert a többi 39 sziget lakatlan.) A Bouhvark felrobbanása. (Rotterdam, november 28.) A „Boultvark" felrobbanásáról újabban a következő részleteket jelentik: — A robbanás oly heves volt, hogy Sheernessben a házakat alapjukban rázta meg. A hajó egyes részei hat mérföldnyire röpültek és Essex partján estek a földre. A robbanást hatalmas füstfelhő és fölcsapódó lángok követték. A hajó három perc alatt elsülyedt és csak roncsok úszkáltak a vizén. Valamennyi tiszt elpusztult és akit a legénység közül kifogtak a vízből, valamennyien rettenetesen meg voltak, csonkítva. A „Boulvark" közelében tartózkodó hadihajók a robbanás után azonnal lebocsátották torpedóhálóikat. Annyi azonban kétségtelen, hogy a katasztrófát nem külső támadás okozta. (Amsterdam, november 28.) A „Nieuwe Slotterdamsche Courant" jelenti Londonból. Amikor a robbanás a „Boulwark" sorhajón megtörtént, a legénység legnagyobb része a reggelinél ült. A kikötőben horgonyzó hajók azonnal mentőcsónakokat küldtek a „Boulwark"hoz. A legénység kis része a parton töltötte az éjszakát és éppen visszatért a hajóra, amikor a robbanás megtörtént. Ezek mind megsebesültek. A robbanás oly óriási volt, hogy a kikötőben horgonyzó hajókon sok matrózt néhány méter magasra a levegőbe dobott és a környéken minden ablakot összetört. 71 „Malachit" elsülyedése. (Berlin, november 28.) Kopenhagen keresztül jelentik a következő részleteket a „Berliner Lokalanzeiger"-nek a „Malachit" pusztulásáról. A megfúrt hajó Aalesundból indult el rakományával, majd Liverpoolt érintette és onnan Havre felé volt úton. Arra a hírre, hogy a „Malachit"-ot a Lal Manche-ba német tengeralattjáró naszád elsülyesztette, a francia kikötőkben leírhatatlan nagy lett a rémület, mert bebizonyosodott, hogy a csatornán sem biztos a hajóközlekedés. A „Malachit" megmentett legénysége elismeri, hogy a németek a legnagyobb emberséggel bántak velük. * „Portugália avatkozzék bel" (London, november 28.) A „Times" jelenti Lisszabonból. A kongresszus rendkívüli ülé-sén Machado miniszterelnök kijelentette, hogy ő mindig azon volt, hogy a külpolitikában az idegen államokkal való egyetértést Portugália méltóságával összeegyeztesse, de e pillanatban mindenki érzi, hogy az igazi patriotizmus veszedelemben volna, ha szükség esetén a portugáloknak Angliával való szövetsége vérrel is nem forrasztatnék össze. A miniszterelnök ezután utalt a brit kor,mánnyal való egyezség ama rendelkezésére, amely szerint Portugáliának egyéb szolgáltatáson kívül katonai segítséget is kell nyújtania. A kongresszus végül egyhangúan elfogadta azt a javaslatot, mely a kormányt fölhatalmazza arra, hogy katonai intézkedésekkel avatkozzék a nemzetközi konfliktusba, akkor és oly módon, amikor és amint a kormány Portugália érdekében és mint szabad nemzet és Nagybritannia szövetségese, kötelességéhez képest szükségesnek fogja tartani. Il bur a szabadságharc. (Rotterdam, november 28.) A délafrikai harcokról jelentik Pretoriából: Freistaadttól északkeletre az angolok elfogtak hatvan fölkelőt, másik hetven visszavonult. Kedden a felkelők megtámadtak egy páncélos vonatot a Eitz—Frankfurti-i vonalon. Heves harc fejlődött ki, ebben a felkelők tizenöt halottat és sebesültet veszítettek. A sebesültek között van Serfontein tábornok, Dewet főparancsnok három tábornokának egyike. Szerdán a felkelők ismét megtámadták a vonatot. A kormány azóta három páncélos vonatot járat ezen a vidéken. (London, november 28.) Dirk van Deventer ezredes, aki a szabad állam északkeleti részén operál, jelenti, hogy Smit őrmester parancsnoksága alatt álló búrokat foglyul ejtette. A többi heves zivatarban elmenekült. Rousseau kapitány üldözi a menekülőket. 771. angolok Mirirthbart, (Kopenhága, november 28.) Az angol külügyminisztérium közzéteszi az indiai államtitkár következő jelentését: Egy angol csapat, amelyet Brit-Keletafrikából kiküldöttek, hogy egy fontos német vasúti állomást megszálljon, november közepén erős ellenséges csapatra bukkant. Az angolok már a vasúti állomás közelébe nyomultak előre, amikor a németek támadása miatt kénytelenek voltak visszatérni a tengerpartra és hajóra szállani. Az angol csapat vesztesége közel nyolcszáz ember. Isstánt segítséget kérnek az angolait és a franciák. (Genf, november 28.) A „Newyork Herald" párisi kiadása közli: A szövetségesek a hivatalos formák betartásával segítséget kértek Japántól. A diplomáciai jegyzék úgy szól, hogy a szövetséges angol, francia hadvezetőség elsősorban műszaki és utászcsapatokat vár a japán kormánytól. Betörés a franciák gyarmatába. (Páris november 28.) Az „Eplair" jelentése szerint Libériából fegyveres bandák törtek be Guinea területére. Libéria kormánya a francia kormány tiltakozására azzal felelt, hogy a betörést vad törzsek követték el, amelyek cselekményeiért nem vállalhat felelősséget. A francia kormányzó 200 lövészt küldött a határra a betörők ellen és értesítette Libéria kormányát, hogyha a támadás megismétlődik, úgy a betörőket Libéria területén is üldözni fogja. (Libéria néger köztársaság Afrika északnyigati partján. Francia-Guinea Afrika nyugati részéit van, együtt csak tengerparti vidék.) 3