Népszava, 1914. december (42. évfolyam, 311–369. sz.)

1914-12-18 / 345. szám

1914 december 18. NÉPSZAVA Csodálatos képen ezek a füstölgő rudacskák csaknem mindig enyhítik egy időre a fájdal­makat. A másik osztályban nem szabad dohá­nyozni, mert ott három sebesült a tüdején, egy a hasán sérült meg. Nehezemre esik itten az orvos tilalmát kellő formában előadni. Kedves sebesültjeim egyáltalán nem akarják belátni, miért mondjanak le a cigarettájuk­ról. Szakadatlanul utazunk. Éjszaka ágytól­ágyhoz járok és lehetőleg minden kívánságot teljesítek. A hőmérő megtette a körútját. A hajnal szürkül. Kötőszerekkel és műszerek­kel megrakva, két nővérrel az orvos jön be, én is kötéseket oldok föl és támogatom a sebe­sült tagokat. Szívem és lelkem, most fegy­verkezzetek föl, idegeim, maradjatok nyug­ton! Az első kötés lehull. Egy puskagolyó rézsűt ütötte keresztül a jobb felsőkart; egy húsz centiméter hosszú sebből látszanak a meztelen izmok. A sebet gyorsan megtisztít­juk, új kötést teszünk rá. Egy fejkötést oldunk le . . . A golyó rézsűt ment keresztül az arcon és mindkét szemet magával vitte. Ezt a bajtársat minduntalan biztosítanom kellett arról, hogy meggyógyul és látni fog; nem­ lettem volna képes rá, hogy megmondjam neki az igazságot, vajha jó em­berek elviselhetővé tennék további életét! Amott egy bajtársnak a nyakán ment keresz­tül a golyó, egy milliméterrel lejebb az ütő­eret szakította volna széjjel. Emitt egy bajtársat a combján és a kar­ján ért a lövés. Csak az egyik oldalán tud feküdni. A legkisebb mozdulat is iszonyú fájdalmakat okoz. A fölötte fekvő bajtárs összezúzott felső lábszárát egészen gipszbe öntötték, hogy az megóvja az elviselhetetlen fájdalmaktól. Egy másik bajtársat a hasán ért a lövés. A golyó a hátán ment be és a ha­sán jött ki. Valószínű, hogy nemes részeket fúrt át, mert a kegyelmes halál máig arcára nyomta bélyegét. A sebesült Karlsruhe köze­léből egy öreg anyókának egyetlen fia és tá­masza... Így megy ez ágytól-ágyig. rAz orvos befe­jezte nehéz munkáját, az én kocsim sebesült­jeit bekötöttük, de három orvosunknak még sok dolga akad. Két teljes napba került, mire valamennyi sebesült friss kötést kapott, gon­dolatomban azonban újra meg újra fölmerül ez a kérdés: Hiába való legyen ez a borzal­mas küzdelem, ez az erő- és véráldozat? Nem és ezerszer nem! — visszhangzik bensőmben. A háború után Németországban is szabadabb szociálpolitikai haladásnak kell következ­nie ... Hetven órai utazás után Vesztfáliába ér­keztünk és Münster felé, utazásunk céljához közeledünk. De örömünk korai volt. A vá­rosban minden megtelt és csak 60, legsúlyo­sabb sebesült maradhat itt. De hová men­jünk a többivel ? Főorvosunk azonban taná­csot talál, Hamburg valamennyit befogad­hatja. Betegápolóképességünk a lehetőség határáig kimerült Hetven órán keresztül egy percnyi alvás nélkül voltunk , de sebe­sültjeink még nagyobb megerőltetéseket és nélkülözéseket álltak ki. Tehát még egyszer összeszedjük magunkat és megindulunk Hamburg felé. Végre megérkeztünk!­s rövi­desen valamennyi sebesültünket elhelyez­tük. Tisztelet az ottani egészségügyi csapa­toknak , teljesen kimerült sebesültjeink el­helyezése az óraszerkezet pontosságával ment végbe. Megint köszönetet kaptam rámbízott testvéreimtől; büszkén hagytam el kocsimat abban a tudatban, hogy hűsége­sen teljesítettem kötelességemet és abban a meggyőződésben, hogy gyönge erőmmel némiképen én is enyhítettem a háború bor­zalmait... Másfél napi pihenés után fertőt­lenített kocsijainkkal megint útra keltünk Franciaország felé. rrv PÁRTÜGYEK * * * Konc Antal elvtársunk temetése pénteken délután egynegyed 3 órakor lesz a régi Szent­jános-kórházból A székesfehérvári pártszervezet végrehajtó bizottsága elhatározta, hogy a hadbavonult katonák családjait, itthonmaradt hozzátar­tozóit ismét segélyezni fogja. A segély kifi­zetése december 22-én, kedden este 9—9 óra között Szűcs István vendéglőhelyiségében, József­ utca 18. szám alatt lesz. * * * A szervezetek bizalmi férfiaihoz! Mindazokat az elvtársakat, akik a buda­pesti és vidéki szervezetekben bizalmi állást töltenek be és a most folyó sorozásnál be­váltak katonáknak, fölhívjuk, hogy helyet­tesítésükről haladéktalanul gondoskodja­nak. Az ügykezelés vezetésére olyan elv­társakat oktassanak ki, akik vagy nem mennek már sorozásra, vagy akiket fegy­verviselésre alkalmatlannak találtak. Ha valamely vidéki városban a hadbavonultak helyébe nem lehet alkalmas erőket találni, akkor ezt haladéktalanul jelentsék be a központi szervezetek vezetőségének. Min­den elvtárs kötelessége arról gondoskodni, hogy a nagy fáradsággal és áldozatokkal fölépített szervezeteink a háború alatt is működjenek. Elvtársi üdvözlettel 'A Magyarországi Szakszer­vezeti Tanács. * * * A Budapesti Cipőfelsőrészkészítő Munkások és Munkásnők Szakegyesületének vezetősége el­határozta, hogy a hadbavonult katonák család­­jait, itthonmaradt hozzátartozóit ismét se­gélyezni fogja. Jelentkezni lehet december 20-ig az egyesület irodájában (VIII. József­ körút 9, I. emelet) délelőtt délután és este a hivatalos órák alatt. A segély kifizetése december 22-én, kedden este 7,8 órakor lesz. Vidéki tagok a cso­portok kezelőinél jelentkezzenek. Az újpesti szíjgyártó m­unkások szakcsoport­jának vezetősége folyó hó 18-án, pénteken este 1­ 19 órakor ülést tart. Oktató előadások a szakszervezetekben. Munkások! Elvtársak! A szociáldemokrata párt és a szakszerve­zetek itthonmaradt tagjainak az a köteles­ségük, hogy a párt- és a gazdasági mozgalom intézményeit megóvják, föntartsák és az elv­társak között oly szükséges érintkezést, összetartást most is lehetővé tegyék. Ez a gondolatmenetel vezette a szociáldemokrata párt vezetőségét és a Szakszervezeti Taná­csot amaz elhatározásuknál, hogy az itthon­maradottak szellemi szükségleteiről előadá­sok formájában is gondoskodjanak. Az eddig elhatározott előadások programja a következő: , December hó 18-án, pénteken este 8 órakor a Vas- és fémmunkásszövetség Váci-uti fpelyi csoportjában (VI. Váci-út 97) Kunfi Zsigmond: Európa a háború előtt címen fog előadást tartani. Elvtársak! A szocialista igazságok függet­lenek a mai háborútól és ezek hangoztatása a mai pillanatban talán fontosabb, mint bár­mikor. Mindazonáltal a fölsorolt előadások azokat a kérdéseket érintik, amelyek ma mindenkinek gondolkodását befolyásolják. Minden elvtársnak kötelessége tehát az előadások érdekében agitálni és arról gon­doskodni, hogy tanításainknak nagy hall­gatósága legyen. Elvtársi üdvözlettel az egyheti­­ek. NYILTYÉH Ebben a rovatban közöltekért nem vállal semmiféle fele­­lősséget sem a szerkesztőség sem a kiadóhivatal, naponta délután 5—6 óra közötti mun­kára. Bővebbet a kiadóhivatalban: Buda­pest, VIII. Centi­ utca 4. A Magyar Agrár- és Járadék­bank Részvénytársaság igazgató­sága és felügyelő bizottsága mély szomorúsággal jelenti, hogy Méltóságos báró úr, a főrendiház tagja folyó, hó 17-én, rövid szenvedés után, 76 éves korában elhunyt. A megboldogult intézetünk ala­pítása óta odaadó ügyszeretettel és lankadatlan buzgósággal szen­telte kiváló képességeit Társasá­gunknak. Nagyrabecsült egyénisé­gének, valamint elévülhetetlen ér­demeinek emlékét kegyelettel fog­juk megőrizni. A temetési szertartás e hó 20-án délelőtt 11 órakor fog a gyászház­ban (VI. Andrássy­ út 93) megtar­tatni. Budapest, 1914 december 17. '}• -Z \!i;. v-y»:J " 'J^&wwB'ÍSÍÍJV••lV' '• r V Mi- *•,. irm^^m?. ;< • • . •: . A Magyar Bank és Kereske­delmi Részvénytársaság igazgató­sága és felügyelő bizottsága mély fájdalommal jelenti az Intézet nyolc éven át volt elnökének­­ In Péter báró urnák folyó hó 17-én történt gyászos el­hunytát. A megboldogult mindaddig, mig csak egészsége engedte és ereje bírta, élénk részt vett Intézetünk irányításában s azon egész idő alatt, m­ig Intézetünk elnöke volt, nagy tudásával, rendkívüli akaraterejé­vel, széles látókörének és bölcs ítéletének egész gazdagságával tá­mogatott bennünket munkásságunk­ban és óriási része van abban, hogy Intézetünk a kezdet kis ará­nyaiból naggyá fejlődhetett. Emlékét mindenkor tisztelettel és mélységes kegyelettel fogjuk őrizni lelkünkben. Budapest, 1914 december 17.

Next