Népszava, 1915. június (43. évfolyam, 214–243. sz.)

1915-06-29 / 242. szám

1915 június 27.­NÉPSZAVA A Balkánon. * Mit akar Szerbia. — Az olasz-szerb kérdés. Szerbia álláspontja az albán és dalmát kérdésben még mindig nincs tisztázva, leg­alább is lehetetlen eligazodni az egymásnak teljesen ellentmondó, állítólag hivatalos hírek tömkelegében. Egyik h­ír szerint Szerbia és Olaszország között teljes az egyetértés, a másik szerint Olaszország bi­zalmatlanul nézi Szerbia térfoglalását Al­bániában, Szerbia pedig ellenségesen te­kinti Olaszországot az Adriai-tenger in­nenső partján és meg akarná akadályozni azt, hogy Olaszország a délszláv népek és országok közé éket verjen. A román russzo­fil háborús pártra nagy csapás Lahováry volt külügyminiszter halála. Főleg az ő műve volt, hogy a konzervatív párt ketté szakadt és Take Ionescu mellett az összes russzofilek, bármely párthoz tartoztak is, őt tekintették vezérüknek. Az amúgy is csöndesedő háborús mozgalom talán még jobban elül most vezérének halálával. * * Lahováry halála. (Berlin, június 28.) A „Vossische Zeitung" Bukarestbe küldött tudósítója Lahováry János haláláról a következőket táviratozza lap­jának : Az a volt külügyminiszter, aki a nála meg­szokott óriási túlzásokkal éppen most adta ki a jelszót az itteni hecclapoknak, hogy ütött Románia sorsdöntő órája, vasárnap hirtelen meghalt. A konzervatív pártban az utóbbi időben két csoport állott szemben egymással, amelyek mindegyike azt állította magáról, hogy ő az igazi konzervatív párt. Lahováry pártja min­dig arra hivatkozott, hogy „ahol Lahováry van, ott van a konzervatív párt is". Amikor a konzervatív pártban Filipescuék frontot csi­náltak Marghilomanék ellen, Filipescu kibé­kült régi ellenségével, Take Ionescuval. A kibékülés Filipescu lakásán történt. Take Ionescu pártja, a konzervatív-demokrata párt, egyelőre még nem egyesült Filipescuékkal, de együttműködésük az Actiune Nationalá­ban már el volt határozva. Az Actiune Nationala elnöke, Simeon Mandrescu éppen mára hívott össze nyilvános gyűlést, amelyen Ionescu és Filipescu akar beszélni. Ez a Mandrescu éppen a német nyelv tanára és régebben sokat tett a német nyelv népsze­rűsítése érdekében. A bukaresti rendőrség messzemenő intézkedéseket tett, hogy a gyűlés ne okozzon utcai tüntetéseket és zavargásokat. A legutóbbi napok izgalmai okozták az amúgy­ is szívbajos Lahováry halálát. Albániában. (Lugano, június 28.) A montenegróiak meg­szállották San Giovanni di Meduát és a lakos­ságot annak minden ellenállása nélkül lefegy­verezték. A montenegrói csapatok most Alessio felé vonulnak. (San Giovanni di Medua Északalbánia leg­nagyobb kikötője, a montenegrói határtól mint­egy 25­ kilométerre keletre.) (Genf, június 28.) A Durazzóba bevonult szerb csapatok parancsnokai az albán várost szerb birtoknak nyilvánították. Durazzóban már szerb közigazgatást léptettek életbe. Olasz-szerb egyezség. (Róma, június 28.) A­ „Messagero" jelenti, hogy Olaszországnak semmi szándéka sincs, hogy a szerb-montenegrói csapatok albániai akcióját bármiben korlátozza. Minden lépés, amelyet ezek Albániában tesznek, Olasz­ország előzetes hozzájárulásával történik. Még az is bírja Olaszország beleegyezését ha a szerb-montenegrói osztagok kijutnak a tengerre, mert a három állam között messze­menő megállapodások vannak. Lemond a görög kormány? (Lugano, június 28.) Athénból jelentik, hogy Gunaris miniszterelnök a Venizelosnak kedvező közhangulat miatt sürgős miniszter­tanácsot hívott össze. A minisztertanácson valószínűen a kormány lemondását hatá­rozzák el. Görögországban besorozzák az ide­geneket is. (Bukarest, június 28.) Athénból jelentik, hogy a hadügyminisztérium elrendelte azok­nak az idegen származású férfiaknak a be­sorzását, akik Görögországban állandóa­n letelepedtek, de hazájukban katonai szolgá­latot nem teljesítettek. UTOLSÓ HÍREK ft ft ft Hivatalosan cáfolják Olasz­ország dardanellai akcióját. (Róma, június 28. — Stefani.) Teljesen alap­talan az a hír, hogy a minisztertanács a Dar­danellákhoz küldendő olasz expedícióval foglalkozott, valamint az a hír is, hogy olasz hadihajókat küldenek a Dardanellákhoz. („M. T. I.") * ft ft Minisztertanács az orosz fő­hadiszálláson. (Pétervár, június 28.) A pétervári távirati ügynökség a főhadiszállásról a következő jelentést közli: A császári sátorban a cár el­nöklete alatt minisztertanács volt, amelyen Nikolajevics nagyherceg, ennek vezérkari főnöke, a miniszterelnök, a közlekedésügyi, a földmivelési, a külügyi, a pénzügyi, a ke­reskedelemügyi és a belügyi miniszterek­­vettek részt és a hadügyminisztérium képvi­seletében Polivanov gyalogsági tábornok jelent meg. („M. T. I.") * * * Bryan a háborús uszítás ellen. (London, június 28.) A „Morningpost" je­lenti Washingtonból e hó 25-éről. Aki figye­lemmel kíséri a napról-napra fokozódó né­met agitációt Amerikában a fegyverkivitel ellen, azt nyugtalanság tölti el ama lelkese­dés miatt, amelyet tegnap Bryan idézett elő ise Newyorkban. A Madisonsquare-Gerden nagy terme, ahová 12.500 ember fér, zsúfolásig tele volt. Sok ezer ember nem juthatott már be a terembe. Bryan nagyon ügyes beszédet tartott. Megtámadta a newyorki lapokat, amelyek sohasem fogják az amerikai nép pártját. Bryan tomboló lelkesedés között ezeket mondotta: Nekem hallgatnom kellett, amikor a rabló­érdekek képviselői meg akartak gyilkolni. Most szabad vagyok és kész vagyok meg­küzdeni velük. Nem fognak meggyilkolni. Bryan kijelentette, hogy nem áll viszályban Adilsonnal, akinek segíteni akar. A helyes eszköz az, így fejezte be beszédét Bryan, hogy tudtára adjátok az elnöknek meggyő­ződésteket, hogy ezáltal fölléphessen ama szemtelen lárma ellen, amely háború után üvölt. A „Morningpost" levelezője megjegyzi, hogy ennek és hasonló gyűléseknek az a célja, hogy a fegyverkiviteli tilalom mellett hangulatot csináljanak és a törvényhozó testületet is ilyen irányban befolyásolják. A kongresszus azonban decemberben fog összeülni. .*. .*. Huertát és Crosát elfogták. (London, június 28.) El Pasoból jelentik­ .Washingtonból érkezett instrukciókra Huer­tát és Crosát elfogták. Azzal vádolják őket, hogy Mexikóban forradalmat akartak szí­tani. Magas biztosíték ellenében azonban mindkettőt szabadlábra helyezték. („M. T. I."). 5 A Dunajec völgyében. * Egy svéd újságíró benyomásai. A „Dagens Nyheter" svéd lap haditudósí­tója a Dunajec területéről írt a lapjának. Cikkéből az alábbiakat vesszük át: A magyar síkság és Galícia vörös földje között emelkednek a Tátra hatalmas csú­csai a Kárpátok fölött. És a Tátra hómezei­ről mossák le a Dunajec hullámai szinte végtelen útjukat le a messze Keleti-tengerig. A világ olyan nagy és mégis olyan ki­csiny. A patakok odafönt az erdős hegyeken egymásra omlanak törtető sietséggel, mintha attól félnének, hogy odalenn a nagy folyó nélkü­lök nem tudna tova h­ullámzani észak felé vezető unalmas útján. Mintha attól fél­nének, hogy nem érnek le a völgybe, ahova mindannyian törekszenek, a borzalomnak ebbe a völgyébe, ahol hónapok óta éjjel-nap­pal a legelkeseredettebb harcok dúltak. Mind­az a víz, amely tajtékozva csobog lefelé, nemsokára a Keleti-tenger partjait nyal­dossa és ugyanazok a hullámok, amelyek magukkal mossák a harcosok vérét, nyugod­tan vonulnak tova városokon és falvakon keresztül, amelyekben béke honol. A világ olyan kicsi . . . A Dunajec olyan, mint egy tevékeny em­berélet. A Tátra öléből igyekszik napvi­lágra; minden tavasz megnövesztette és megerősítette. És ha odafönn a Kárpátok között szűk utai voltak, annál hatalmasabb erővel törtel lefelé, hogy végre fölszaba­duljon és erejét a kívánatos síkságon kifejt­hesse. Akadályokra bukkan, de kikerüli azokat. Ezért ilyen kanyargós az útja. Ha azonban nincsen kitérés, szélességben terjed mind­addig, addig nem elég erős arra, hogy le­győzze az akadályokat. De csak akkor van elég ereje arra, hogy saját akarata szerint szabja meg az útját észak felé, amikor letért a hegyről és a sík­ságra jutott. Vándorlásai közben számtalan patakot és folyócskát vett magához, amelyek nem voltak elég erősek, hogy saját utaikon járjanak. Onnét azután a hatalmas­­Visz­tulával egy­esülve igyekszik fölosztani Len­gyelországot, sokkal régebb idő óta, mintsem az ember gondolt volna ennek a vitás föld­nek az elosztására. Azonban a Dunajec a völgyben éli a fény­korát, Lengyelországon keresztülvivő hosz­szú útjában csak a lemondás kíséri. Mert itt már nem igazi uralkodó. Mert ott ahol a Visztula a Keleti-tengerbe ömlik, már na­gyon keveset törődnek a Tátrával, ahonnét a Dunajec fakad. Békében a Dunajec eszköz a továbbhala­dásra, a háborúban pedig akadály. És ahogy a hadseregeket magához csalta, békében is már az emberek letelepedtek a partjai men­tén. Amint a medre növekszik és hajózásra egyre alkalmasabb, mindegyre népesebbek a part mentén levő települések. A nyugat­európai embert azonban ezek a városok, mint valamennyi galiciai város, még min­dig Ázsiára emlékeztetik. De akárhol legyen egy kis vizecske valahol az országban, akár­milyen nyomorúságos és iszapos is, mindig akadnak emberek, akik mellé építik a háza­i­kat. Nemsokára összezsúfolt házsorok áll­nak, amelyek, mintha mindig köz­elébb és közelebb szorulnának a legelsőhöz, csakhogy, lehetőleg az iszapos mocsár közelében legye­,­nek. Egy bűzös csatornákkal megrakott, fene­ketlen utca a város főere. Alapjában véve ezeket az árkokat teljesen fölöslegeseknek találtam, mert egyetlen esős nap elég arra, hogy az egész utcát csatornává változtassa.

Next