Népszava, 1915. augusztus (43. évfolyam, 275–305. sz.)
1915-08-15 / 289. szám
pelin bombákat dobott Anglia keleti partjára. Hat ember meghalt, 23 megsebesült. Egy Zeppelin valószínűleg megsérült. Támadás a francia hadvezetőség ellen. (Páris, augusztus 11.) A „L'homuie enchaine"ban Clemenceau kikel az ellen, hogy bizonyos körök és a sajtónak bizonyos része a nyilvánosságot erőszakosan el akarja zárni a kritikától. Sok mindent nem szabad mondani, de tény, hogy a dolgok nem folynak úgy, ahogy kellene; különösen katonai tekintetben nem mennek a dolgok úgy, ahogy vártuk volna. Nem akarja a hadvezetőségét és Joffret támadni, de kell, hogy a kritikának joga legyen arra, hogy Joffrénak tanácsot adhasson, amelyből talán hasznot húzhatnak. Nem megy anynyira, mint bizonyos kormánykörök, amelyekben egyes magasrangú katonai méltóságokra vonatkozóan bizonyos változásokat óhajtanak és már a neveket is emlegetik. Attól tart, hogy új emberekkel még rosszabb tapasztalatokat tennénk. Követeli azonban, hogy senkit, még a legfelső hadvezetőséget se tekintsék csalhatatlannak. A francia offenzíva kudarca a Champagnebann, a Volerban és az Artois-területen nem a munícióhiányra vagy a katonák vitézségének hiányára vezethető vissza. Valahol hiba van és a kormánynak, amelynek a honvédelem kell, hogy főgondját képezze, segítenie kell. ÜL Az angolok ujabb javaslata a macedónkérdésben. — Ellentét Olaszország és Szerbia között Albánia miatt. — Az antant szorongatja Görögországot. * A TÖRÖKÖK HARCAI. Az antant és a semleges Bulgária között a macedón kérdés az úgynevezett ütközőpont. Bulgária a hirek szerint csak úgy volna, hajlandó az ántant érdekében beleavatkozni a háborúba, ha Szerbia átengedi a vitás macedón területeket. Szerbia azonban — egyelőre — hallani sem akar erről és az ántant diplomáciája most azon mesterkedik, hogy a két szélsőséges álláspontot valahogy áthidalja. A közvetítő javaslat az volna, hogy Szerbiának nem kellene Macedóniát nyomban átadni, csupán kiüríteni és a kérdés végleges elintézéséig angol csapatok tartanák megszállva a Bulgáriától óhajtott és és Szerbiától védett országrészt. A javaslattal szemben azonban a szerb kormány még nem nyilatkozott. Görögország ellen egyre ingerültebb és türelmetlenebb lesz a hangulat az ántánt berkeiben, mert a görög kormány hír szerint elutasította a négyes szövetség javaslatait. Attól tartanak görög politikai körökben, hogy az ántánt erre a görög pártok blokád alá helyezésével fog felelni. Olaszország és Szerbia között Albánia miatt újból kiélesedett az ellentét. Olaszország azt követeli Szerbiától, hogy,ürítse ki az albán partvidéket. Az antant kedvence azonban erre még nem hajlandó. A' 1 Dardanelláknál nevezetesebb dolog nem történt. * * • Török hivatalos jelentés. (Konstantinápoly, augusztus 13.) A főhadiszállás közli a 11-éről 12-ére virradó éjjel: Ali Burnutól északra könnyű szerrel visszavertünk egy gyönge ellenség. 6 NÉPSERTO, 1915 augusztus 14. ges tázaadást és foglyokat ejtettünk. Ezen a frontrészen három nap alatt nyolc gépfegyvert zsákmányoltunk teljes felszereléssel és munícióval. E gépfegyverek közül ötöt az ellenség ellen alkalmazunk. Ali Burnu előtt tüzérségünk eltalált egy ellenséges páncélost, amely eltávozott. Sedil Bahrnál a jobbszárnyon rohammal elfoglaltunk egy száz méter hosszú ellenséges lövészárkot. A többi fronton nem történt fontosabb esemény. * Az angolok szállják meg Macedóniát. (Szófia, augusztus 11.) A szerb kormánynak a négyes antant demarsára és a bolgár közvetítő javaslatra vonatkozó álláspontja még ismeretlen. A lapok jelentik, hogy a közvetítő javaslat az volna, hogy Szerbiának nem kellene Macedóniát azonnal átadnia,, csupán kiürítené Macedóniát , és azt ideiglenesen megszállná a Szerbiába rendelt angol brigád. Macedónia átadása azután csak a békekötés után történnék meg. Ebben megnyugodnék a bolgár nép, mert bíznék abban, hogy megkapja majd Macedóniát, ha a háború végéig egy ebben a kérdésben közvetlenül nem érdekelt hatalom foglalná el Mace- dónia területét. Szocialista interpelláció a skupsti niában. (Szófia, augusztus 11.) Nisből jelentik: Lapcsevics szociáldemokrata képviselő a skupstina megnyitó ülésén sürgős interpellációt fog intézni a miniszterelnökhöz, hogy adjon felvilágosítást a bolgárokkal folytatott tárgyalásokról és általában a macedón kérdésben eddig követett magatartása okairól. A képviselő azt is kérdi Pasicstól, mily intézkedéseket szándékszik tenni a kormány, hogy a katonai pártnak alkotmányellenes beavatkozását állampolitikai kérdésekbe a jövőre lehetetlenné tegye. Görögország elutasítja az antantot. (Athén, augusztus 16.) "A „Nea Alithea" megerősíti a bukaresti lapok azon értesülését, hogy Gunaris Konstantin királynak az antant javaslatainak elutasítását ajánlotta. Szorongatják Görögországot. (Szófia, augusztus 12.) Az antant a legnagyobb nyomatékkal lép föl ajánlatának elfogadása érdekében. Anglia és Franciaország hajlandó azt a biztosítékot adni, hogy csapataival megszállja Szalonikit. Nisből érkező jelentés szerint ott tegnap tartották meg a döntő minisztertanácsot Sándor trónörökös elnöklésével. A minisztertanácsban részt vett a főhadiszállás képviseletében Pavlovics vezérkari ezredes is. A minisztertanács után Trubeckoj herceget a trónörökös kihallgatáson fogadta. A tanácskozás eredményéről nem szivárgott ki semmi. Jellemző azonban, hogy a szerb lapok, amelyek tegnap még engesztelhetetlenek voltak, most föltűnő nyugalommal írnak, sőt a „Pravda" félhivatalos újság már a Bulgáriának adandó rekompenzációról is ír. Athénből érkező hírek szerint a hangulat ott nem kedvező az antantra. („Az Est".) Blokálják a görög partokat. (Bukarest, augusztus 11.) A „Seara"-nak jelentik Salonikiből. Görög politikai körökben el vannak rá készülve, hogy a Földközitengeri szövetséges flotta blokálni fogja a görög partot. Görögországban ennélfogva már most előkészületet tesznek, hogy ebben az esetben Bulgáriából és Romániából lássák el az országot elegendő élelmiszerrel. Olaszország Szerbiától az albán partvidék kiürítését követeli. (Szófia, augusztus 11.) Nisből jelentik: Al nisi olasz követ megjelent Pasics miniszterelnöknél és átnyújtotta az olasz kormány újabb jegyzékét, egyben szóval is tolmácsolva az olasz kormánynak azt a kérését, hogy Szerbia haladéktalanul ürítse ki az albán partvidéket, annál is inkább, mert az ugyancsak az albán partvidék megszállására küldött olasz csapatok már behajóztattak és útban vannak az albán partok felé, ahova rövidesen meg is érkeznek. Pasics miniszterelnök elégedetlenségét fejezte ki a követnek afölött, hogy Olaszország ezt a lépést nem a csapatok elindítása előtt tette meg. Olaszország — mondotta Pasics — komplikálja a kérdés megoldhatását azzal, hogy olyan színezetet ad a helyzetnek, mintha kényszerítené Szerbiát arra, hogy a partvidéket valóban kiürítse. Szerbiának — jelentette ki továbbá Pasics — egyébként sincs módjában eleget tenni az olasz kormány kérésének, mert a kiürítést elrendelő intézkedést semmivel sem tudná elfogadhatóan indokolni a szerb nemzet előtt. Az olasz követ tudomásul véve Pasics kijelentését, távozott. Politikai körök lázas érdeklődéssel várják a szerb kormány válaszát és meg vannak győződve arról, hogy az olasz csapatszállítások miatt újabb komplikációkra van kilátás. „A román szfinx titka." (Bukarest, augusztus 11.) A „L'Indépendance Roumaine", a kormány félhivatalos lapja „A román szfinx" című cikkében írja a következőket: Esztendeje őrzi féltékenyen titkát a szfinx. A kérdések ostroma ellenére mozdulatlan maradt maszkja. Az egyik panaszkodik orákulumainak átdatlansága miatt, mások arra törekszenek, hogy szeméből mindenáron feleletet olvassanak ki kér,déseikre. He akármit mondjon vagy csináljon is egyik és másik, a szfinx nem tehet eleget az egész világnak, mert ha az egyiknek tetszeni akar, a másikat ezzel már kihívta maga ellen és önmagától megszűnt szfinx lenni. A szemrehányások áradata, amely belülről és kívülről éri, folyton forróbb lesz és a szfinx egyre több türelmetlenséget, elégedetlenséget, ellenmondást és reményevesztettséget okoz. Belpolitikailag magatartása nem felel meg annak a nacionalizmusnak, amely bátor és vakmerő, ahogy ezt Disescu mondotta. Minél jobban kiderül az európai dráma, annál jobban nő a frázis uralma Romániában, ami kezd már nyugtalanító lenni. Az, amit román szfinxnek neveznek, az, vagy azok az emberek, akinek vagy akiknek kétséges szerencséjük van Románia sorsát irányítani, áthatva ugyanazon érzésektől, amelyektől a nemzeti vagy nemzetközi bírálók zászlóaljai, azaz a román aspirációktól, dicsőségtől és ideáloktól. De rájuk nehezedik a felelősség súlya is. Tudják, hogy feladatuk, amely abban a pillanatban történelmi, amint vértenger foly bennünket körül, abban áll, hogy nemzeti ideálunkat harmóniába hozzád biztos érdekekkel, amelyeket nem szabad föláldozni, ha nem akarnak bennünket halálra ítélni. Az ideál! Egy faj egyesítése! Ki ne lelkesednek e vízióért? He ezzel szemben bizonyos érdekek állanak és lehetetlen azoktól eltekinteni öngyilkosság vagy annak lerombolása nélkül, amit Románia első királya 50 éves munkával épített föl. Azt mondják: a nemzetek nem pusztán kenyérből élnek. De az ideálok minden vonzó erőt és tekintélyt elveszítenek, amikor az ajtón az éhínség kopog. Más szóval azt akarjuk mondani, hogy a nemzet anyagi érdekeinek félreismerése olcsó üzleteket csinálni a lét alapföltételeivel, az ország kereskedelmével, iparával, pénzügyével, kereskedelmi és fejlődési viszonyaival •• szerencsétlen politika volna, amely megakadályozná erőink fölszabadítását főleg akkor, amikor az állam adósságai megszaporodtak, amikor föltétlenül új adókat kell majd követelni a néptől. Take Ionescu megvetéssel beszél egy gyomoragitációról, amely bennünket rossz világításba helyez és csak a keleti közvélemény sztupiditását látja, mert merészeltük hazafias kötelességünket teljesíteni. Komolyan meg van-e győződve Take Ionescu arról, hogy nemzeti ideálunkat a nyugati népek fogják megvalósítani és nem a román nép? Mi ezt nem hisszük. A nyugati áramlatok, elhisszük, reálisak és őszinték, de oly érdeket követnek, amely a nyugaté. Ez az igazság. Ami pedig a gyomoragitációt illeti.