Népszava, 1916. január (44. évfolyam, 1–31. sz.)
1916-01-01 / 1. szám
1915 január 1. A balkáni háború. * Készülődés a szalonikii összecsapásra. * Az ántánt a bolgárok támadását várja. — Görögország semleges marad a központi hatalmak támadása esetén is. — Az ántánt-csapatok elindultak Szalonikiből? — Fejlődnek az események Albániában. — Várnát ismét bombázták az oroszok? Az egész világ figyelme Szaloniki felé fordul, ahol az antant és a központi hatalmak nagy összecsapását készítik elő. Mikor kezdődik a szörnyű viadal! Erre a kérdésre a legújabb hírek sem adnak biztos választ. Egy jelentés szerint a központi hatalmak támadása tizennégy nap múlva várható, más hírek viszont egy hónapot adnak még a készülődéseknek. Kérdés, hogy valóban a központi hatalmak kezdik-e a támadást. Athénból azt jelzik, hogy az antánt a bolgárok támadására számít, ami a közeli napokban bekövetkezhetik, mert a görög-macedóniai harcokra kijelölt bolgár sereg már teljesen fölkészült az offenzívára. Várjon így lesz-e! Ezt annál kevésbé lehet bizonyosra venni, mert más forrásból eredő jelentés szerint viszont az angolfrancia csapatok már meg is kezdték a fölvonulást Szalonikiből, ami — ha megfelel a tényeknek — inkább arra enged következtetést, hogy a strumicai és a doirani vonalon, ahol a bolgár csapatösszevonások folynak, a védelmet készítik elő az antant esetleges offenzívájával szemben. De akárhol történik is az összecsapás, most márbizonyosra vehető, hogy Görögország mindenesetre megőrzi semlegességét, mert így kevesebbet kockáztat, mintha a háborús felek valamelyikéhez csatlakoznék. A balkáni hadiszintereken egyébként nem történt jelentősebb újabb esemény. A montenegrói harcokról nem jelentenek újságot a hivatalos kommünikék, Albániában sem került döntésre a bolgárok és szerbek között állítólag napok óta folyó nagy csata. szerettük, nagyon imponált nekünk és nagyon bíztunk benne. Egyszer azonban konfliktusba keveredtem Kardeván tanár úrral, fölfogásbéli,hogy ne mondjam, elvi nézeteltérés támadt közöttünk. Én a reáliskola hatodik osztályába jártam akkor. Bródy Sándor volt akkoriban az író, akire esküdtem, akinek minden szavát mohón faltam, akitől egy költői hajlamokkal terhelt fiatalember minden komikus ifjúi szenvedélyével tanulni akartam. Mint teljesen vagyontalan dlakember, előfizetője voltam Bródy Sándor akkori hetilapjának, a „Jövendő"-nek, nagyon büszke voltam rá, hogy a „Jövendő" nyomdájában az én nevemet is rányomatták egy címszalagra, amely minden héten elhozta nekem Bródy Sándor lapját, amelyet elejétől végig többször végigolvastam. Bródy Sándor miatt támadt nekem összeütközésem Kardeván tanár úrral. Egy magyar írásbeli dolgozat kapcsán tört ki a konfliktus. A dolgozataim rendszerint tetszettek Kardeván tanár úrnak és én ambicionáltam is, hogy neki fessenek. Az egyik művemre azonban hosszú és lesújtó megjegyzést írt arról, hogy a stílusom épp olyan ellenszenves, mint az író, akitől tanultam. Valóban, gyermekesen affektált soraimon erősen megértett a Bródy Sándor hatása. És Kardeván tanár úr nem elégedett meg az írásos megjegyzéssel, hanem az egész osztály előtt erélyesen megleckéztetett, hogy teljesen a hatása alá kerültem Bródy Sándornak, egyszerűen utánzom Bródyt, holott senkit sem illik utánozni, éppen Bródyt utánozni: ez külön ízléstelenség. Én fölpattantam és önérzetesen odavágtam Kardeván tanár, úrnak, hogy én igenis büszke vagyok (Berlin, december 31. — „M. T. I.") A „Vossische Zeitung" jelenti Genfből. A „Lyon d'Progress" athéni jelentése szerint a kormánypárti lapok előkészítik a nyilvánosságot a bolgároknak Görögországba való benyomulására. Szalonikii távirat szerint Dorrannál és Gevgelinél jelentékeny ellenséges erőket vontak össze, valamint nagy készlet muníciót és hadianyagot halmoztak föl, arra, hogy az írásomon megérzik a Bródy Sándor hatása, én dicséretnek tartom azt a vádat, hogy Bródyt utánozom. Igenis, utánozom, igenis tanulok tőle. Kardeván tanár úr szája szélén megjelent az a bizonyos finom és fölényes mosoly. Nem igen vitatkozott velem, látta, hogy fanatizálva vagyok, hagyott büszkének lenni. És én valóban sokáig büszke voltam erre az afféromra, az egyetlenre, Kardeván tanár úrral, akit továbbra is nagyon szerettem, akinek önképzőköri fejtegetéseit ezentúl is áhítattal hallgattam. Ó, soha vissza nem térő boldog évei a diákkornak, a rajongásnak, az első szerelemnek, az ifjúságnak ... * És szürkén peregtek és maradoztak el mögöttem az évek és megfakult minden a világon. Azután jött ez a mindennél szörnyűbb vérzivatar, amely végpusztulással fenyeget minden értéket. Véres embercsoportok kergetik egymást, ölre mennek, szúrják, döfik, harapják, marcangolják egymást, városok, falvak hamvadnak el, családok menekülnek égő otthonukból, fegyveres katonák törnek védtelen gyermekekre és elárvult asszonyokra, népeket kergetnek ki az országukból, a világszép rheimsi székesegyházat „operációs bázisul" használják a franciák, mire a csodás műremeket elpusztítja a háború; sírás, jajveszékelés, halálhörgés: teremhet ebből valami jó, valami szép? Sohasem voltunk még olyan messze a tegnaptól, mint most és a tegnap a ma véres vigasztalanságában olyan szépnek, olyan örökre elmúlottnak látszik. Ezen a flapon százszorosan keservesnek éreztük azt a pusztító vihart, amely tépi, gyötri, marcangolja a világnak szinte valamennyi népét és közöttük nem utolsó sorban a magyart. Ekkor volt az, hogy az oroszok megmászták a Kárpátok hótól fehér útjait és Uzsoknál, Duklánál betörtek és magyar földön jártak és úgy volt akkor, hogy Budapestig meg sem állnak. Mélázó, szomorú magyar hírlapírók, mi, igyekeztünk a front felé és ezen a napon különösen vérzett a szívünk. Este 8 óra tájban egy felvidéki város állomására érkeztünk, néhány percig állott itt a vonatunk, volt tehát időnk gyorsan megvacsorázni. Az állomás háborús zűrzavarában kábultan igyekeztem a vasúti vendéglő felé és ahogy beléptem, egyszerre csak odaáll elébem — egy főhadnagy. Pillanatra meghökkentem, mert egészen ismeretlennek tűnt föl nekem az előttem álló katonatiszt, aki a kezét nyújtotta felém. Látva, hogy tétovázóan szorítok kezet vele, mosó,lyogva kérdezte: — Hát nem ismer! Ezt a mosolyt, ezt a finom, fölényes, rég nem látott mosolyt megismertem. — Kardeván tanár úr!... — mondtam, szinte kiáltottam lelkendezve és egyszerre lefoszlott rólam minden dermedt kábulat, egyszerre elfelejtettem, hogy a Kárpátokon átjöttek az oroszok, hogy néhány kilométerrel odébb kozákok portyáznak, hogy nincs már egy pontja Európának, amelyik lángban nem állana. Mintha a múltból kilépett volna és az elmúlt idők minden bűbájos varázsát magával hozta volna, úgy állt ott előttem Kardeván tanár úr és mosolygott, mintha aversemetolvasnám föl előtte az önképzőkör. NÉPSZAVA A harctérről. * A helyzet változatlan. (Hivatalos jelentés. Kiadták december 31-én.) Semmi újság. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A német jelentés. (A „Magyar Távirati Iroda" jelenti Berlinből. Hivatalos jelentés. — Érkezett december 31-én.) Különös jelentőségű esemény nem volt. A legfelsőbb hadvezetőség. Olasz jelentés a durazzói tengeri csatáról. (Rotterdam, december 31. — „Az Est".) A Durgazzó melletti tengeri ütközetről természetesen az olaszok is adtak ki hivatalos jelentést, amely azonban az eseményeket az olaszok szájaize szerint adja elő. Eszerint a „Lika" nevű hajó legénységének egy részét, akikről a mi jelentésünk is beismeri, hogy nem voltak valamennyien megmenthetők, elfogták és az olasz hajók sértetlenül tértek haza. Az olasz jelentés ezenkívül közli azt a valószínűtlen hírt is, hogy egy olasz torpedózutó lelőtt egy ellenséges repülőgépet. A szerb államkincstár Parisban (Marseilles, december 31. — Havas.) A szerb állami kincstárt, amelyet egy cirkáló hozott ide, tovább viszik Párisba. Ugyanazzal a cirkálóval érkeztek ide a szerbiai orosz követség tagjai. * A szalonikii támadás előtt. * A bolgárok támadását várják Görögországban. A központi hatalmak fognak előbb támadni? (Frankfurt, december 31.) A „Frankfurter Zeitung" jelenti Konstantinápolyból. A Szalonikiből érkező újabb hírek szerint ott lázas tevékenység folyik, miután az antant naponként várja az ellenség offenzív előretörését. Az ántant csapatok főhadiszállásának nagy része Szalonikiből Kukusonba költözött át. Bizonyos jelekből arra lehet következtetni, hogy az angolok és franciák Szaloniki esetleges kiürítésével számolnak. Már most tesznek előkészületeket, hogy azután Chalkidike-félszigetre visszavonuljanak. A második Balkán-háborúban a görögök ezen a félszigeten jól védett állásokba vonultak vissza a bolgárok elől. Az Athoshegyen levő szerzeteskolostorban nagy nyugtalanság támadt a megszállás hírére. Görögország szabad átvonulást enged a központi hatalmaknak. (Lugano, december 31.) A „Corriere della Sera"-nak jelentik Athénből. Castelnau francia tábornok közölte a görög királlyal a szövetségesek abbeli szilárd elhatározását, hogy megerősítik Szalonikit és szabadon akarnak rendelkezni úgy a görög csapatok által kiürített összekötő utak, mint Chalkidike-félsziget fölött és végül, hogy Kavallában nagytömegű csapatokat koncentrálnak. A tábornok panaszkodott, hogy a görög csapatok azt a parancsot kapták, miszerint a német és osztrák-magyar csapatoknak, amely- 3 Két oldalról hatolnak be Görögországba. (Bern, december 31. — „E. TL") A „Jour nal des Débats"-nak táviratozza athéni tudósítója. — Minden oldalról megerősítik azt a hírt, hogy nagy ellenséges csapatösszevonások vannak a Strumicánál. Van azonban még mindig több görög politikus, akinek az a nézete, hogy a központi hatalmak nem intéznek támadást Szaloniki ellen. A „Gazette del Popolo" szalonikii tudósítója azt jelenti, hogy nagy aktivitás van Középmacedóniában. A bolgár csapatok hadállásaikat a Németországból kapott nehéz ágyú ütegekkel erősítik meg. A bolgár seregeket Doiran körül összpontosítják. Az expedíció vezérkara úgy véli, hogy az ellenség a Demirkapu— Radoviste—Strumica-i vonalon fog görög területre behatolni, de mivel ezen az úton nagyok az akadályok, valószínű, hogy Doiran felől is támadnak, hogy a szövetséges haderőt szétforgácsolhassák. AzHavas ügynökség athéni távirata szerint a központi hatalmak támadása 14 nap múlva várható.