Népszava, 1916. november (44. évfolyam, 303–332. sz.)
1916-11-01 / 303. szám
pen a világháborúra és az országnak ebből származó súlyos helyzetére való tekintettel tartják a holland államférfiak időszerűnek és sürgősnek a reformot Mert ez a súlyos idő megkívánja az állam számára minden polgár buzgó, odaadó munkáját, és jöhet Hollandiára még súlyosabb idő is, lehet, hogy még őt is bekényszerítik az általános öldöklés őrületébe és akkor még inkább szükség lesz valamennyi polgár önfeláldozó munkájára az állam érdekében. Ezt pedig — gondolják a holland államférfiak — teljes, mertekben csak úgy lehet biztosítani, ha az összes polgárok valóban polgárai — egyenlő politikai jogokkal felruházott tagjai — az államnak; a jogfosztottaktól, a lefokozott polgároktól a józan gondolkodású holland politikusok nem várnak teljes odaadást sem az állam védelmében, sem a békés fejlesztésében. Nem ismerjük apróra a tervezett holland választójog részleteit. Az eddigi hírek szerint abban már megegyeztek az összes pártok képviselői, hogy a választójogot ki kell terjeszteni valamennyi felnőtt holland férfiúra; a nők választójoga kérdésében még nincs meg a szükséges egyetértés, de bizonyos, hogy ennek is erős pártja van. A fontos azonban — amit le kell szögeznünk — az, hogy Hollandia most igenis időszerűnek tartja s a választójog reformját és annak keresztülviteléhez már hozzá is fogott. Mit szólnak ehhez minálunk a választójog megátalkodott ellenségei? — Tudomásul se veszik. Konokul ragaszkodnak, ahhoz, hogy a kérdés nem időszerű. * * * Nyugat felé a nap már lemenőben, .Még visszahinti bucsussugarát. Tábort verünk a letarolt mezőben S én nézem hosszan a tűzkoronát. Még visszahinti bucsusugarát Aranykoronája amint lejjebb léptet Az alkonyodnék izzó peremén, Titkos homályba öltözik az élet, Árnyak osonnak, haldoklik a fény Az alkony égnek izzó peremén. Fecskék kerengnek, szárnyuk alig rebben, Zsibongva szállnak a fejünk felett Le-fel cikkáznak egyre sebesebben, Míg a homály nőtt, s lassan este lett, Zsibongva szálltak a fejünk felett. •S elül a zaj és elpihen a tábor, Az őrszemek virrasztanak csupán. Egy-egy mereng a távol otthonáról És holdsugár táncol a szuronyán... Az őrszemek virrasztanak csupán. ... így alkonyul már órok rengetegjén, a fényt nyomon kiséri vaksötét. Nincs forduló a vén időnek rendjén: Hajnal cibálja az éj üstökét S a fény nyomon kiséri vaksötét rajta: 1916 november 1. rt panaszairól kel ismét írnunk, mert a kormány, illetve a kereskedelemügyi miniszter nem veszi figyelembe a műhelyekben dolgozó és a pályafentartásnál alkalmazott munkások helyzetét. Nemcsak a napszámosokat tartják alacsony napibérek mellett kötelezően a Máv szolgálatában, hanem a szakképzett munkások kérelmeit sem veszik figyelembe. A Máv. napibérben dolgozó szakképzett ipari munkásai már nem is tudják, hogy mennyi kérvényt nyújtottak be szolgálati úton főnökeikhez. A főnököket azonban utasították, hogy az ilyen kérvényeket ne fogadják el, pedig a szolgálati szabályzat fegyelmi vétségnek tekinti, ha a munkások panaszait nem hallgatják meg. Alig van nap, hogy különféle deputációk ne kérelmeznék a munkások gazdasági helyzetének javítását, de mindig eredmény telett is. A munkások fölebbvalói, akik sok esetben maguk is rossz helyzetben vannak és a saját érdekeik védelmére szintén kérvényeztek és deputációztak, a munkásokat arra biztatják, hogy legyenek jó hazafiak, folytassák a szorgalmas munkát, mert a front mögött is háború van. A napibérben dolgozó szakmunkások azonban azt látják, hogy bármennyit termelnek, akármilyen szorgalmasan dolgoznak, a jövedelmük még sem emelkedik. A megélhetés nehézségei egyre fokozódnak, az élelmiszerekhez is nehéz hozzájutni s ez lehetetlen állapotokra vezet. A munkások sokszor éhesen, korgó gyomorral mennek munkába és ilyen körülmények között a legnagyobb jóakarat mellett sem tudnak rendesen dolgozni. A vasúti munkások a budapesti műhelyekben az 1 korona napibért kapnak. Ez az alapbér, amelyre 100—180 százalék között ingadozó akkordbért kapnak. Ha a középarányost vesszük, akkor a 3 korona 20 fillér — ez a legtöbb munkásnak azt alapbére — napibérrel rendelkező munkás a 140 százalékos akkordkeresettel együtt 7 korona 60 fillért keres. Ha a számítás alapjául huszonnyolc munkanapot veszünk, akkor a havi kereset ,?75 korona 4 fillér. Ehhez jön 10 korona 80 fillér személyi pótlék, minden 16 éven aluligyermek után 7 korona 50 fillér családi pótlék. Ha tehát egy háromgyermekes családot veszünk alapul, akkor az ilyennek teljes jövedelme havonta 248 korona 34 fillér. Ezek a jól díjazott műhelyi szakképzett munkások, akiknek a nagy kereseteire annyira irigykednek a más foglalkozásúak. Érdekes és a kormány atyai gondoskodására jellemző, hogy a 7 filléres órabérpótlékot, amelyet a műhelyekben dolgozó iparosoknak és segédmunkásoknak megadtak, ugyanakkor a pályaföntartásnál még a szakképzett munkásoknak sem adták meg ezt a néhány fillért. Ezeknek a munkásoknak az átlagos napibére 4 korona, amihez 80 fillér háborús pótlék jön. Ha ezt az öszszeget huszonnyolc munkanapra számítjuk, a havi kereset 134 korona 40 fillér. A pályaföntartásnál alkalmazott munkások tehát joggal elmondhatják, hogy egyetlen magánvállalkozó sem használja ki olyan módon a munkásait, mint a Máv. Augusztus hó 19-én a pályafon tartási munkások szolgálati úton azt kérték, hogy részükre is engedélyezzék a családi és személyi pótlékot, továbbá a 7 filléres órabérpótlékot. A kérelem annyira indokolt volt, hogy nem tudtak előle elzárkózni és a munkások panaszát ezúttal fölterjesztették a Máv. igazgatósághoz. Eddig még nem történt intézkedés, bár a műhelyekben dolgozó munkások már június 26-ika óta megkapják ezeket a csekély javításokat. A munkások ezenkívül a megélhetés nehézségeire hivatkozva, azt kérték, hogy engedélyezzenek a részükre bevásárlási előleeget. ügyük most a kereskedelemügyi miniszter előtt van, aki már nagyon sokszor hangoztatta, hogy a munkások érdekeit szívén viseli és tud telhetőleg javítani fog helyzetükön. J£ kereskedelemügyi miniszternek tehát meg kellene értenie, hogy a munkások helyzete rosszabb a Máv.-nál, mint a magánüzemelynél és ezért haladéktalanul intézkednie kell, hogy a kért pótlékokat és a bevásárlási előleget a munkások megkapják. És földi férgek rut agyarkodása Nem hátráltatja utján a napot A föld forog és szüntelen forgása A ma sírján szüli a holnapot... Nem állítja meg semmi a napot! Halász József. * * # É3tted a mfpos. Jwta Hacffei* Boyts&a, Álmatlanul, égő szemmel heverek az ágyamon, a könyvet leteszem, az újságokat szertedobálom és cigarettára gyújtok. A holdvilág benéz, részvétlenül és hidegen sápadozik. A fehér menyezeten éjjeli lepke röpköd. Várok és hallgatom a csöndet Nem gondolok semmire. A szívem ás az órám egyenletesen és hallhatóan ketyegnek. Soká fekszem így. Lassanként, mintha félálomban történnék, halk zaj indul meg. Bizonytalan hangok jutnak el hozzám és fölkelek, kinézek a nyitott ablakon, észreveszem, hogy virrad és ébredez a város. Még szürkület van, a lámpákat eloltották, csak a holdfény világít egy keveset. Fölismerhetetlen asszonyok suhannak át az utcán. Amint világosabb lesz és szemem a nézéshez szokik, észreveszem alrendőrt, amint a tegnap fölbontott utca kőrakásán ül és gallérjába sülyeszti fáradt fejét Arca nincsen, kardja nem látszik, de nincs is szükség rá. Koránkelő, néma, dolgozó emberek sietnek munkába, ezek nem érnek rá bajt szerezni. Egy-egy percig üres és mozdulatlan az , utca, azután jobbról-balról, mint valami a bűvös színpadon, előresietnek furcsa alakok. Lassan, döcögve jön két parasztkocsi, teli zöldséggel, paradicsommal, krumplival. Öreg asszony hajtja a lovakat, hátul is sokszoknyás, bekötöttfejű nénék ülnek, álmosan lógatva a fejüket A sovány gebe is nagyokat bólongat, minden erejével húz, majd összeroskad a vékony, rogyós lába. Mind kinyitja a szemét és fölnéz, amikor egy katonai automobil süvölt el mellettük: nem lehet látni, ki ül benne. Azután tovább bóbiskolnak és zörögnek a maguk utján, tudomásul sem véve az elrohanó szörnyeteget; olyan tempósan, lassan, ahogy 300 évvel ezelőtt is tették a nagyanyáik. Egy mezítlábas kisfiú meg egy kisleány fatalpn cipőben mennek kézenfogva. Mindegyiknek a kezében kék bögre és kendőbekötött valami. Biztosan kenyér. Alig 10—12 évesek lehetnek s ilyen korán reggel, amikor más gyerek aranyalmával álmodik,mennek dolgozni. Csak kenyérért, mert cipőre márnem jut. Megállnak, beszélnek a szemeteskocsin álló fiúval, aki a nehéz kosarakat emelgeti. A bakon fiatal kocsis álmodozik, a lovak közé csördít s azután megindulnak az utjukon. Eltipegnek a gyerekek és én fölnézek az égre. Ott lakik a jó istenke, aki a mezők liliomát ruházza és a madaraknak enni ad. Hát a proletárgyereknek miért nem jut? Azok a gyerekek, akik még alszanak, el fogják hinni, hogy „aki korán kel, aranyat lel". Ezek már nem. A szembenálló ház alszik. Számtalan ablaka közül alig egy pár van nyitva. Az emberek félnek a levegőtől. Most mind csöndesek, kábultak, jók. Miért is egészen mások nappal és miért is kell némely embernek borzadállyal gondolni, bár ne ébrednék föl!? Az elvtársai ügyeimébe! Több oldalról megnyilvánult kívánságnak akarunk eleget tenni azzal, hogy a Népszava kiadóhivatalában az irodai órákat egyelőre megváltoztattuk olyan módon, hogy a hivatal este 8 óráig rendszeres inspekciót fog tartani. Ennek ellenére is arra kérjük elvtársainkat, hogy ügyeiket a kiadóhivatalban lehetőleg 7 óráig szíveskedjenek elintézni. A kiadóhivatal.