Népszava, 1918. október (46. évfolyam, 229–255. sz.)
1918-10-31 / 255. szám
2LLVL évfolyam. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre 48.— tor. | negyed évre K.— kor. fél évre......... 21—kor. | egy hóra ....... 4.—kor. egy hétre ....... 1 korona. EGYES SZÁM ÁRA 16 FIX.XVB. Budapest, 1818 október 31. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTI-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.) KIADÓHIVATAL: Vm. CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) Fölhívás a katonákhoz! A Magyar Nemzeti Tanács a katonákhoz a következő fölhívást intézte: Katonák! Zágráb város katonai parancsnoka, Snjarics, gyalogsági tábornok és Mihaljevics táborszernagy, kerületi parancsnok, napiparancsot adtak ki. Ebben kijelentik, hogy az egész délszláv haderő, a megszűnt közös hadseregnek és a horvát honvédségnek összes csapatai a délszláv Nemzeti Tanács rendelkezésére bocsátják magukat és a délszláv Nemzeti Tanácsot ismerik el a törvényes kormánynak. Az eddigi kormány és az eddigi hatóságok átadták az egész hatalmat a hadsereg által is elismert Nemzeti Tanácsnak Prága város katonai parancsnoka, Kestranek táborszernagy október 28-án az egész csehországi katonai hatalmat a cseh-szlovák Nemzeti Tanács rendelkezésére bocsátotta. Az eddigi kormányhatóságok erre elhagyták eddigi helyüket és a kormányhatalmat a Nemzeti Tanács vette át... • Miért tilos az Budapesten, ami megengedett dolog Prágában, Zagrebben? Hát a magyar nemzet még most is az utolsó nép maradjon? Magyarország határai védtelenek. A magyar csapatokat nem a határra küldik, hogy őrt álljanak addig, amíg a békét meg tudjuk kötni és a rögtönös fegyverszünetet elérjük, hanem idehozzák Budapestre, hogy a Magyar Nemzeti Tanácsot, amely rögtönös békét, teljes függetlenséget, önálló magyar hadsereget, magyar külügyet, népuralmat és szociális igazságot akar a dolgozó és szenvedő tömegeknek, a mindenfajta szegénységnek, letörje és mozgalmát vérbefojtsa. Katonák, szégyen és gyalázat, hogy amikor körülöttünk minden nemzet egységesen harcol szabadságáért, önállóságáért, a népjogokért és a békéért, Magyarországon még mindig azok a bécsi cselédek és háborús uszítók parancsolnak, akik benneteket, katonákat, arra akarnak fölhasználni, hogy vérbefojtassák veletek a Magyar Nemzeti Tanácsnak azt a mozgalmát, amely nektek is azonnali fegyverszünetet, jogot, kenyeret, szabadságot akar kivívni. Katonák, a közös hadsereg megszűnt, az osztrák-magyar monarchia megszűnt, ti annak a független és demokratikus Magyarországnak vagytok katonái, amelyet a Magyar Nemzeti Tanács képvisel. A délszlávoknál, a cseh-tótoknál egyetlen csöpp vért nem ontottak a nemzeti függetlenségért és a népuralomért, mert a katonaság a Nemzeti Tanács mellé állott. Katonák, ezt a példát kell nektek is követnetek! Őrizzétek meg a múlhatatlanul szükséges katonai fegyelmet és rendet, mert a Magyar NemzetiTanács nem polgárháborút és fölfordulást akar, hanem azt, hogy a fegyveres és fegyvertelen népnek egész szervezett és fegyelmezett ereje alapján polgárháború és vérontás nélkül kerüljön a hatalom a Magyar Nemzeti Tanácsnak, mint az egész nemzet és nép törekvései letéteményeseinek kezébe! Katonák, a fegyelem megbontása nélkül szervezkedjetek, válasszatok megbízottakat, akik utján a Magyar Nemzeti Tanáccsal érintkeztek és követeljétek, hogy az egész haderő ismerje el a Magyar Nemzeti Tanácsot az oredoff jogos és törvényes képviseletének. Katonák, ne ontsátok polgártársaitok vérét. Ne használjátok fegyvereteket, ha kiküldenek benneteket azért, hogy a független Magyarországért, népuralomért és azonnali fegyverszünetért harcoló testvéreitek mozgalmát vérbe fojtsátok! Katonák, ne lőjjetek testvéreitekre, anyáitokra, ne ontsatok Budapest utcáin magyar vért! A ti helyetek nem a régi rendszer, a Tiszák és Andrássyk (a bécsi lakájok s népellenségek) oldalán van, hanem a mienken! Legyetek a Magyar Nemzeti Tanács Katonái! Katonák, a Magyar Nemzeti Tanács a nemzetek és népek önrendelkező joga alapján áll. Megadja, ezt a jogot minden népnek, hogy megkövetelhesse a magyar nép számára is! Külföldön, Csehországban, Ukrajnában magyarországi csapatokat akarnak fölhasználni arra, hogy az ottani népek szabadságmozgalmait letiporják és vérbefojtsák! Magyar katonák, ne legyetek a szabadság hóhérai, a nemzeti függetlenség porkolábjai. A magyar nép testvéri egyetértésben akar élni, a szabadság és nemzeti függetlenség kölcsönös elismerése alapján valamennyi néppel. Katonák, tartsatok fegyelmet! Szervezkedjetek! Provokálásnak be ne ugorjatok! Várjátok a Magyar Nemzeti Tanács parancsait! Testvéri üdvözlettel a Magyar Nemzeti Tanács. Lapunk ma is sánta 10 ollal. Félre a kísérletezőkkel! Akinek Magyarországon van öntudatos politikai véleménye és akarata, akinek van bátorsága a véleményét nyilvánítani — munkások, a polgárság különböző rétegei, katonák és matrózok — sorba nyilatkoznak, vállalják a Nemzeti Tanács programját, vallják és hirdetik, hogy ezt az országot csak olyan kormány vezetheti ki a mostani káoszból, amely bírja a Nemzeti Tanács teljes bizalmát. Ezzel ellenkező véleményt csak egis maréknyi reakciós mágnás és pap meg ! Bécsből Gödöllőre szorult autokrácia nyilvánított. Itt még mindig ott tartunk, hogy milliók akaratával szemben az özönvizelettről ittmaradt kisded társaság akarata érvényesül? Hadikkal kísérleteznek és azt mondják, hogy elfogadják a Nemzeti Tanács programját. Ha ez így van, akkor miért nem bízzák azokra a kormányt, akiknek személye biztos garancia e program becsületes végrehajtására? És miért ragaszkodnak konokul Andrássy humoros közös külügyminiszterségéhez, holott Ausztriában a külügyminiszter urat senki sem ismeri el és úgy látszik, Wilson sem veszi komolyan a hozzá intézett jegyzékét. A bécsi nép kifütyülte Andrássyt, a független osztrák államok nem bízzák rá képviseletüket. Wilson tehát joggal kérdezheti: kit képvisel a grófoknak ez a külügyminisztere? Ilyen viszonyok között érthető, hogy a nép azt akarja, hogy megbízható emberek jöjjenek és ne Tisza—Wekerle strohmannjai. Ez a népakarat napról-napra, óráról-órára nő, egyre ellenállhatatlanabbá válik, egyre erősebben ostromolja a konok reakciós társaságot. Fényes bizonysága ennek, hogy a fővárosi államrendőrség is csatlakozott a Nemzeti Tanácshoz és elismerte intézkedő jogát. Az eddigi habozó taktika, az ostoba és haszontalan kísérletezések olyan kétségbeejtő helyzetbe sodorták az országot, hogy még az a szervezet is, amely eddig hűségesen kiszolgált minden reakciós rendszert, szakított az országrontókkal és az országmentők mellé állott. • A katonaság is szétszaggatja már annak a szolgai fegyelemnek a kötelékeit, amely nem engedi, hogy a katona is gondolkozó, népének sorsa iránt érdeklődő, a maga és népe javáért öntudatosan cselekedni tudó polgár legyen. Az a hadsereg, amely eddig egy emberé volt, amelyről mint „az én hadseregem"-ről szoktak beszélni, kezd átalakulni a nép hadseregévé és kezdi belátni, hogy: ha idegen érdekekért annyit szenvedett és vérzett, most itt az ideje, hogy hazája és népe megmentéséért cselekedjék, ha, mindjárt, összeütközésbe jut is elavult, ostoba formaságokkal, érvényüket vesztett és megszűnt szabályokkal. A Katonatanács, amely a Nemzeti Tanácsnak rendelte magát alá, mahobian igazi vezetője lesz a fegyveres erőnek. A posta és távírda alkalmazottai is a Nemzeti Tanácsot ismerték el az ország sorsának intézésére egyedül jogosultnak.