Népszava, 1919. január (47. évfolyam, 1–27. sz.)
1919-01-02 / 2. szám
2 SZÉP SZAVA n igen sürgős és komoly erkölcsi kötelességük volna, hogy leszámoljanak a rémhírgyárosokkal. Semmiféle kormánynak nincs joga ahhoz, hogy cenzúrát gyakoroljon. De az újságíróknak joguk van ahhoz, hogy a maguk szervezett erejét és szolidaritását fegyverként szegezzék szembe azokkal, akik hazugságok és rémhírek szennyes özönébe próbálják belefojtani a magyar forradalmat. Rettenetes kép, ha csak egyetlen huszonnégy óra rémhíreit és hazugságait állítjuk magunk elé. Nem igaz az, hogy Budapesten nagyarányú katonazendülés volt. Ellenben igaz az, hogy a budapesti helyőrség 20.000 katonájából mindössze 260 bolseviki katona tüntetett. Nem igaz az, hogy egyáltalán volt zendülés, mert hiszen a kis kommunista csoport is egetezen békésen és minden akciótól tartózkodóan vonult végig néhány utcán. Nem igaz az, hogy Budapest katonatömegei bolsevikiek, ellenben igaz az, hogy szociáldemokraták és hogy részint ellenséges indulattal fogadták, részint egyenesen letartóztatták a kommunista párt szónokait. Nem igaz az, hogy a tengerész nemzetőrség a bolsevikiekkel tartott és nem igaz az sem, hogy egyáltalában részt vett a tüntetésen. Ellenben igaz az, hogy teljes készenlétben várt laktanyájában arra, vájjon szüksége van-e rá a népköztársaságnak. Nem igaz az, hogy összeütközés volt a rendőrség és a tüntető katonák között és az sem igaz, hogy a rendőröket a katonák lefegyverezték. Nem igaz az, hogy halottai voltak a tüntetésnek, nem igaz az, hogy egy hadnagyot agyonütöttek, nem igaz az, hogy egy alezredes fejéről leütötték a sapkáját, ellenben mugtat az, hogy a levegőbe tisztfik flgtva, hogy a tiszteket senki senj bántalmazta. Nem igaz az, hogy a kaszárnyák katonái lövöldöznek és garázdálkodnak az utcákon, mert hiszen a valóságos katonák fegyverei a kaszárnyák raktáraiban vannak. Ellenben igaz az, hogy leszerelt, de még mindig katonaruhában járó emberek vannak, akiknek sikerült a leszerelés után is megtartaniuk fegyvereiket, akik munkátalanul állanak és akik még mindig nem tudták lerázni az ötesztendős háború harctéri erkölcseit. Nem igaz az, hogy Szilveszter éjszakáján bármiféle ellenforradalmi vagy bolseviki tüntetés lett volna. Nem migás az a sokfelől terjesztett hir, hogy a Városligetben 60 katona holtteste hever. Nem igaz (és megdöbbentő az az erkölcsi felelőtlenség, amellyel az egyik újság mindezt leírja), egyetlen szó sem igaz a rémhírek itt következő félelmetes halmazából: „A Fehérvári-úton levő Gróf Hadik-laktanyát géppuskákkal felszerelt katonák vették ostrom alá. Az ostromló katonák száma körülbelül 300. A laktanya készültsége ellentáll az ostromnak. A laktanyában levő tisztek a főkapitánysághoz fordultak sürgős segítségért. Az ostromlók igen elszántan viselkednek. Nemcsak a gépfegyver és a puska dolgoznak, de igen sűrűn kézigránátot is használnak. Megtámadták a katonák a ferencvárosi pályaudvart is. Ide is gépfegyverekkel vonultak föl. A karhatalmi készültség elszántan védi a pályaudvart. Csepelen a katonák fékevesztett indulata határtalan: több gyújtogatás hírét jelentették a főkapitányságnak. A népőrség és a karhatalmi századok mindenhová kimentek, ahonnan lövöldözést jelentettek. Óbudáról ugyancsak utcai harcokat jelentettek. Részletes jelentések, a nagy zűrzavarra való tekintettel, sehonnan sem érkeztek." "Nem igaz mindebből egyetlen szó sem. A Hadik-laktanyát senki sem ostromolta. A ferencvárosi pályaudvart senki sem támadta meg. Csepelen semmiféle rendzavarás nem volt. Óbudán nyoma sem volt utcai harcoknak. Nem igaz, nem igaz és százszor és ezerszer nem igaz mindaz a tömérdek valótlanság és rémhír, amit a fölijedt gyávaság, a megkótyagosodott fantázia, a felelőtlen rémhírgyártás kohol. A forradalomnak le kell számolnia a rémhírek terjesztőivel. Éppen úgy üldözni kell őket, mint az élelmiszerek meghamisítóit. Gonoszabbak és ártalmasabbak minden nyílt ellenforradalomnál. A forradalomnak nem szabad eltűrnie, hogy a nyárspolgári gyávaság és a tömeghisztéria vonaglásai diktálják és határozzák meg menetét és politikáját. A szavazatok megoszlása az angol választásokon. Keddi számunkban írtunk az angol választások eredményéről, amely a megválasztott képviselők számát tekintve, a Lloyd George mellé sorakozó hazafias pártok koalíciójának határozott győzelmét, a pacifista irányzat vereségét mutatta. A most lefolyt angol választásoknál ugyanis az a furcsa eset állt fönn, hogy mind a három nagy párt: a konzervatív, a liberális és a munkáspárt ketté oszolva vett részt a választásokban; egy részük Lloyd George mellett, másik részük ellene! A szavazatok megoszlása a legújabb hírek szerint a következő volt: Ezek a számok azt mutatják, hogy a kormány voltakép megbukott a választásokon, mert, kevesebb szavazatot kapott, mint az összes ellenzéki pártok. Csak az angol választás fura berendezésének, amely nemcsak hogy az arányos választás intézményét nem ismeri, hanem a pótválasztásokét sem, köszönheti, hogy a mandátumok többségét elnyerte. A másik nagy tény, hogy a munkáspárt és a szocialisták 2,5 millió szavazatot kaptak, a leadott szavazatoknak közel egy negyedrészét, úgy, hogy igazságos választási rendszer mellett a mandátumoknak negyedrészét kellett volna elnyerniök. Az eredmény tehát, bármily szomorú is, az igazi pacifista vezérek, Henderson, Ramsay Macdonald bukása, sokkal kedvezőbb, mint amilyennek a mandátumok megoszlása alapján ítélni kellett. Az angol választások eredménye egyben arra is megtanít bennünket, hogy az általános, titkos, egyenlő választójog egymagában korántsem biztosíthatja a szavazók akaratának érvényesülését, hanem megfelelő kerületi beosztással és szavazási móddal kapcsolatos. Angliában például megtörténhetik az, hogy ha egy kerületben 25.000 szavazó van, akik öt jelölt között oszlanak meg. képviselő lehet valaki 5000 és egynéhány szavazattal, míg az ellene leadott több mint 19.000 szavazat a parlament képének kialakulására semmi befolyással nincsen. Ezért jól meg kell gondolni, milyen módon rendeztessék a szavazás a legközelebbi választásoknál ! «MTBranciwn un—H Pogány József. i.W mii i iwiaBMamiTOuMM» A kormányt támogató pártok koalíciójára esett szavazat: Ezer Unionisták (konzervatívok) — 3528 Liberálisok . 1461 Munkáspártiak r --_—.— -- ... _ ; 151 "•' Összesen: 5140 Az ellenzéki pártokra: Munkáspárt és szocialisták 2452 Liberálisok 1331 Unionisták 888 Független jelöltek — —409 Sinnjeinek 498 Nacionalisták 330 összesen: 5908 1919 Januuár 2. A trón enyves mezű támasza. A Burgonyaközpontban nagy sikkasztás-nak jöttek nyomára. A központ óriási nyereséggel burgonyadarát szállított Ausztriának. A nyereségből 4 millióról sehogy sem tudnak elszámolni. A központ vezetője, Miklós Jenő azt vallja, hogy az egész összeget Windischgrätz utasítása alapján átadta Marich Jenőnek, a minisztérium elnöki osztálya vezetőjének és úgy tudja, hogy az összegből Marich 2 millió koronát egy aktatáskában adott át a miniszternek, 1,9 millió koronát pedig Marich becsomagolva vitt el a miniszternek. A kormány megindította a bűnügyi vizsgálatot Windischgrätz herceg ellen. Az a gyanú, hogy ezt az összeget a Wekerle-kormány érdekében politikai propaganda céljaira használták föl. A herceg úr tehát négy milliócskát elkezelt! Ez a tény gyönyörűen egészíti ki a Károly király legkisebb alattvalójának jellemrajzát. Ez a fiatal hercegecske, akinek egész családja a Habsburgok szolgálatában gazdagodott meg, — egyik rokona vezette 1848-ban az osztrák császári ármádiát a forradalmi Magyarország ellen — hogyan-hogyan nem, átvedlett magyar hazafivá! A magyar föld tette magyarrá, mint Jókai új földesurát. Nagybirtoka van Sárospatakon. Ennek révén főrendiházi tag, született törvényhozó. Nagy borüzlete van a fővárosban. Különböző vállalatok igazgatósági tagja. A magyar politikában Szterényi József társa! Szterényinek kellett Windischgrätz, mert ő vele in-,trikáltatott a bécsi udvarban, ahol a régi osztrák hercegi sarj, — aki hir szerint együtt szokott Károly királlyal dorbézolni — benfentes volt. Windischgrätznek kellett Szterényi, hogy a régi magyar politika korrup-ciójába vezesse. Méltó",barátok! Mindkettő érvényesült Wekerle . alatt." Windischgrsítzl az ifjú hercegécske, közélelmezési miniszter lett. Hivatalát arra használta föl, hogy a király minden kívánságát teljesítse. Nemcsak ami Ausztria és a hadsereg élelmezését illeti, hanem a királyi család privát kívánságait is. A közélelmezési hivatal aktáinak gondos felülvizsgálata kiderítette, hogy a legelső akta, amit őhercegsége aláírt, egy nagy zsírkiutalás volt a pármai hercegnő részére. Hiába, akinek az isten hivatalt ad, ad hozzávaló észt is, amint a közmondás tartja. Az ifjú hercegecske ugyan nagyon rosszul élelmezte Magyarországot, de közben talált módot arra, hogy négy milliócskát ismeretlen célra félretegyen! Íme, így fest a" trón leghűségesebb támasza, az az egy egyetlen magyar ember, aki Habsburg Károlyhoz bukása után is hű maradt és érdekében Svájcban intrikál talán még most is. -De micsoda társaság van ebben a Burgonyaközpontban? Hát ha a vezérigazgató ,az tudta, hogy a hercegi miniszter milliókat tesz félre, miért nem nyitotta ki a száját? És Marich úr, az elnöki osztály vezetője, aki aktatáskában szállítja a miniszternek a miliókat. Micsoda társaság ez? Ki hiszi el, hogy nekik semmi hasznuk ne lett volna az eltussolásból? Jó lesz utána nézni ennek is! Furcsa véletlen, hogy éppen ma olvassuk a „D. H."-ban, hogy Bárczy István, a lemondott főpolgármester eladta Németvölgyi-úti villáját Marich Jenő miniszteri tanácsosnak, a közélelmezési minisztérima osztályvezetőjének, 1.150.000 koronáért. Mégis csak szép volt az a régi rezsim, ahol a hercegminiszter négy milliót elvihetett a közpénzekből, Bárczy polgármesteri fizetéséből olyan szépen tudott megtakarítani, hogy egyik villáját — még maradt neki vagy kettő — 1.150.000 koronáért adhatja el és Marich Jenő osztálytanácsos úr ilyen összeget tud egy villáért fizetni! Hja, a régi szép időik!