Népszava, 1919. február (47. évfolyam, 28–51. sz.)

1919-02-21 / 45. szám

ILVn. évfolyam. Budapest, 181© február 21. péntek. 45. ozim. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre».»..... ».— kor. I negyed évre..... M.~ kor. f£[ H.—kor. | egy hóra ..t— kor. •irr hétre LH korona. PflWJBS SZÁM­ÁRA 24 FÜ­LÉS. A MAGYARORSZÁG! SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE Megjelenik hétfő kivételivel minden nap. SZERKESZTŐSE* OOBTX'^TOl*. 4. (Telefon: Jóaewf X-28 fe Jóssef J5ETADOHXV&TAZ», VEOt., OOSTX-UT^l SZ. (Telefon: Jóasef 8-31 és Jówaf ) FSIhiVSnk «slacnf^Byl csak szervezet és pírts se­vezet vesztSségét, hogy pénteken reggel kOMier­ek a pártUtkorlásba (VII. ker., Emébc'l-körul 41) rSpirstokért. Wgyer a­«St ]elentkezxe»ek azok az elvtársak, akik a cSpirat terjesztésére vállalkoznak. A nlnk és tsnícs mal Eifa« sSmarch­. A vasasok válasza a „Kommunista" merényletre. A vas- és fémmunkások szövetségének fő-és vezetőbizalmi férfi testülete és összszer­vező bizottsága e hó 20-án a Szövetség nagy­termében együttes ülést tartott. Napirenden volt az üzemi választmányok rendelete.­­ Az elvtársak rendkívül nagy számban je­lentek meg. Ott volt Böhm elvtárs is, aki hivatkozva a mindenkori vasasegységre, fölkérte a gyűlést komoly feladatának tel­jesítésére. Az üzemi választmányok ügyében kibo­csátott kormányrendelet ismertetése és be­ható megvitatása után a rendeletet a mint­egy 1200 főnyi jelenlevők 5 szó ellenében elfogadták azzal, hogy mindenütt töreksze­­­nek a már megszerzett jogok megtartására avagy fejlesztésére. A gyűlés folyamán érkezett meg a hír, hogy az úgynevezett kommunisták a Nép­­szava ellen aljas merényletet intéztek, amelynek következtében több halálozás és igen sok sebesülés történt. Az hir villám­gyorsan terjedt el a teremben és nyomában a felháborodás vihara tört ki. Az elvtársak a legélesebben elítélték a „kommunisták" aljas, becstelen merényletét és imponáló egyhangúsággal tették magukévá a Nép­­­szava ügyét. Azonnal a Népszava elé akar­tak vonulni, hogy azt, ha kell, testükkel véd­jék meg. Csak hosszas rábeszélés után­ áll­tak el ettől a szándékuktól, miután sikerült őket meggyőzni arról, hogy föllépésükre egyelőre nincsen szükség. A gyűlés­­ azonban fölháborodással és megvetéssel bélyegezte meg a becstelen orvtámadást és imponáló egységgel hatá­rozta el az elkövetett aljasság megtorlását. * Újra megnyilvánult a számtalanszor ma­' próbált vasasegység, amely mindenkor megdönthetetlenül állt a párt mellett. Egy­séges akarattal határozták el a vasas elv­társak, hogy: Budapest és környékének összes gyárai pénteken délelőtt 8 órakor beszüntetik a munkát, a gyárakba,­ gyűlé­seket tartanak, a gyűlések végeztével 9 órára a vasmunkásszövetségbe vonulnak, hogy onnan egy sorba tömörülve indulhas­sanak az országház elé, az úgynevezett kommunisták nagygyűlésére. * A tüntetésre vonatkozóan egyebek közt a következő intézkedések történtek: A fegyvergyárba visszatért katonák és gár­disták az együttes fölvonulás végett pénte­ken reggel pont 9 órakor a vágóhídi állomo­másnál fölsorakoznak, lehetőleg egyenruhá-­­ban, és szolgálati övvel. A fegyvergyári szénsegélyes munkások, akik Erzsébetfalván laknak, pénteken reggel 8 órára a gyári udvarban, a Pesten lakók 9­­órára a vágóhídnál gyülekeznek. A csepeli bizalmi férfiak ugyancsak pénte­ken reggel 8 órára a Szövetségben találkoz­nak és a további értesítéseket telefonon on­nan küldik szét.­­ Véres és irtózatos események képe ál előt­tünk. Mesterségesen izgalomba hajszolt tö­megek elindultak és­­­a tömegek egyetlen újságja ellen vonultak. Munkanélkü­l álló, elégületlen és elkeseredett proletárok terv­szerű és SZÍVÓS uszítás után — a proletárok háza, a proletárok Népszavája ellen tüntet­­­tek. Vér ömlött Budapest utcáin, proletárok ontották a Népszavát védő proletárok vérét. Mi történt? Hogyan történhetett ez i3 ?Az úgyneveztt kommunisták pártja szer­vezte, uszította és vezette ezeket a szomorú és jobb sorsra érdemes tömegeket a proletár­ság egyetemének sajtója ellen. Az úgyneve­zett kommunisták vezérkara hívta össze a gyűlésbe a munkanélkülieket, hívta föl fegy-­­veres tüntetésre a munkanélküli segély ke­serű kenyerét evő proletárokat a Népszava ellen. Az úgynevezett kommunisták vezetői bujtogatták azokat a munkásokat, akik még nem érkeztek el a szocializmus fejlődési fo­káig és akikkel ezek a demagógok azt hitetik el, hogy már túljutottak a szocializmuson is. Az úgynevezett kommunisták vezető, akik egytől egyig nem mások, csak a magyar munkásmozgalom kivetettjei, csak olyan alar­kok, akik vagy tehetség, vagy becsület, vagy karakter híjján nem tudtak beleilleszkedni a magyar proletármozgalom nagy k­ereteibe, akiket a magyarországi szociáldemokrácia száműzött és kikergetett magából , most mint erkölcsbírák, mint fölényes kritikusok, mint „kommunista" apostolok merészelnek megjelenni. (Az ötesztendős háború, a harctereken el­vadított emberi ösztönök, a munkanélküli­ség, a nyomorúság, a tél, a rongyos ruha, a rossz táplálék elviselhetetlenné és tűrhetet­lenné teszi a tömegek életét. Az öntudatos szociáldemokrata tömegek tudják, hogy ez csak átmeneti állapot és­ hogy utána a szo­cializmus rendje: a bőség, a jólét, az emberi szépség világa következik. De az öntudat­lan proletárok csak a káoszt és csak a nyo­mort látják és nyitott füllel hallgatják az álkommunista demagógok, az álbolseviki uszítók bujtogatásait. Nincsen olyan hit­ványság, amivel ezek az álkommunisták föl ne próbálták volna kelteni az öntudatlan tömegek gyűlölködését és vad ösztöneit. Hol a leszerelt katonákat bujtogatják 5400 koro­nás követelésekre, hol a házbérmegtagadás kalandját eszelik ki, hol a munkanélküli segélyek végtelen fölcsigázását követelik, hol a kaszárnyák katonáit próbálják meg­fertőzni a mentejárvány bacillusaival.­ Az úgynevezett kommunisták és a ledön­tött régi osztályuralom ellenforradalnával, egyazon módszerrel dolgoznak, egyazon fabr­­ikát követik és egymás kezére járnak. Az álkommunisták és a jobboldali ellenforradal­márok egyformán a forradalmat, egyfor­mán a szociáldemokráciát teszik felelőssé mindazért a tömérdek bajért, hiányért, nyo­morúságérte és BEoator­faHirt. «Itt öt­éves háborra, amit a taszeng, amit a meg­szállás zudított az ország». A jobboldali és baloldali ellenforradalom prrformán a for­radalommal és a szociáldemokrata proletár­sággal akarja megfizettetni az ötéves há­ború és a vereség hadisarcát, akarja meg­keserültetni a mai helyzet minden átmeneti felemásságát . Telj«» lelki közösség van a josebokiak­ és a baloldali ellenforradalom között., A jobb­oldali reakció a tisztek sztrájkjával és a köztisztviselők szabotázsával fenyegetődzik, a baloldali reakció hátbérsztrájkot szervez és a szakszervezetek szabotázsát hirdeti. A jobboldali reakció csakúgy halált kiált a pro­letárhadse­reg szervezőire, mint a baloldali reakció. A jobboldali reakció állandóan fegyveres puccsokon töri a fejét és abban is követi példáját a baloldali ellenforradalom. Kétfelől jönnek, kétféle elemei a társada­lomnak, de mégis egyazon sav, egyazon lélek lakozik bennük, ugyanarra a célra törnek: a forradalom megbuktatására, a proletár párt letörésére. A MOVE és a „kommunista párt" egyformán a kisebbség diktatúráját próbálja ráerőszakolni a nagy proletártöme­gek nagy szociáldemokrata pártjára. Mind­össze csak annyi köztük a különbség, hogy­ az egyik az emigráns arisztokrácia kis cso­portjának, a másik a munkásmozgalom emigránsainak az uralmát próbálja terrorral érvényesíteni.­­ Országszerte minden hecekáplán ma a szociáldemokratákat szidja, de országszerte minden „kommunista" agitátor ugyancsak a szocialistákat szidja. A rojalista tényleges tisztek vad dühvel fegyverkeznek a szo­cialista forradalom ellen, de ugyancsak vad és vak dühvel fegyverkeznek a „kommunis­ták" a szociális forradalommal szemben. Valamennyi püspök piszkolódó klerikális új­ságja egyebet sem tesz, csak a szocialista párt vezetőit mocskolja, de ezt teszi lét­számra az a „Vörös Újság" is, amelynek egyetlen szava sincs a régi osztály uralom támadására. Miért vonultatták föl a „kommunisták" azt a néhány száz szerencsétlen, elbolondított munkást, a Népszava elleni Várjon valóban nincsen más ellensége a proletárságnak? Ha a „kommunisták" nem a burzsoázia politi­káját akarják szolgálni, akkor hogyan van az, hogy nem látják meg sem a „Budapesti Hírlap" -ot, sem az­­ „Alkotmány"-t, sem a „Pester Lloyd"-ot, hogy nem látják meg a­ munkapárti tőke, a püspöki pénz és a bank­tőke sajtóját! Ha nem a burzsoázia titkos szövetségesei, akkor hogyan van, hogy ezek a hitvány fráterek, akik magukat kommu­nistáknak merik nevezni, akik a Lenin és Trockij tisztes nevével kérkednek, nem a MOVE, nem a kongregációk, nem az ébredő magyarok, nem a föltámadó munkapártiak.­ ­ . • É­r­te a jobboldali és baloldali ellenforradalommal! * * Mozduljanak meg a produ­k­tRimgért. Lapunk m­ai száma 3 oldal

Next