Népszava, 1919. február (47. évfolyam, 28–51. sz.)
1919-02-21 / 45. szám
ILVn. évfolyam. Budapest, 181© február 21. péntek. 45. ozim. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre».»..... ».— kor. I negyed évre..... M.~ kor. f£[ H.—kor. | egy hóra ..t— kor. •irr hétre LH korona. PflWJBS SZÁMÁRA 24 FÜLÉS. A MAGYARORSZÁG! SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE Megjelenik hétfő kivételivel minden nap. SZERKESZTŐSE* OOBTX'^TOl*. 4. (Telefon: Jóaewf X-28 fe Jóssef J5ETADOHXV&TAZ», VEOt., OOSTX-UT^l SZ. (Telefon: Jóasef 8-31 és Jówaf ) FSIhiVSnk «slacnf^Byl csak szervezet és pírts sevezet vesztSségét, hogy pénteken reggel kOMierek a pártUtkorlásba (VII. ker., Emébc'l-körul 41) rSpirstokért. Wgyer a«St ]elentkezxe»ek azok az elvtársak, akik a cSpirat terjesztésére vállalkoznak. A nlnk és tsnícs mal Eifa« sSmarch. A vasasok válasza a „Kommunista" merényletre. A vas- és fémmunkások szövetségének fő-és vezetőbizalmi férfi testülete és összszervező bizottsága e hó 20-án a Szövetség nagytermében együttes ülést tartott. Napirenden volt az üzemi választmányok rendelete. Az elvtársak rendkívül nagy számban jelentek meg. Ott volt Böhm elvtárs is, aki hivatkozva a mindenkori vasasegységre, fölkérte a gyűlést komoly feladatának teljesítésére. Az üzemi választmányok ügyében kibocsátott kormányrendelet ismertetése és beható megvitatása után a rendeletet a mintegy 1200 főnyi jelenlevők 5 szó ellenében elfogadták azzal, hogy mindenütt törekszenek a már megszerzett jogok megtartására avagy fejlesztésére. A gyűlés folyamán érkezett meg a hír, hogy az úgynevezett kommunisták a Népszava ellen aljas merényletet intéztek, amelynek következtében több halálozás és igen sok sebesülés történt. Az hir villámgyorsan terjedt el a teremben és nyomában a felháborodás vihara tört ki. Az elvtársak a legélesebben elítélték a „kommunisták" aljas, becstelen merényletét és imponáló egyhangúsággal tették magukévá a Népszava ügyét. Azonnal a Népszava elé akartak vonulni, hogy azt, ha kell, testükkel védjék meg. Csak hosszas rábeszélés után álltak el ettől a szándékuktól, miután sikerült őket meggyőzni arról, hogy föllépésükre egyelőre nincsen szükség. A gyűlés azonban fölháborodással és megvetéssel bélyegezte meg a becstelen orvtámadást és imponáló egységgel határozta el az elkövetett aljasság megtorlását. * Újra megnyilvánult a számtalanszor ma' próbált vasasegység, amely mindenkor megdönthetetlenül állt a párt mellett. Egységes akarattal határozták el a vasas elvtársak, hogy: Budapest és környékének összes gyárai pénteken délelőtt 8 órakor beszüntetik a munkát, a gyárakba, gyűléseket tartanak, a gyűlések végeztével 9 órára a vasmunkásszövetségbe vonulnak, hogy onnan egy sorba tömörülve indulhassanak az országház elé, az úgynevezett kommunisták nagygyűlésére. * A tüntetésre vonatkozóan egyebek közt a következő intézkedések történtek: A fegyvergyárba visszatért katonák és gárdisták az együttes fölvonulás végett pénteken reggel pont 9 órakor a vágóhídi állomomásnál fölsorakoznak, lehetőleg egyenruhá-ban, és szolgálati övvel. A fegyvergyári szénsegélyes munkások, akik Erzsébetfalván laknak, pénteken reggel 8 órára a gyári udvarban, a Pesten lakók 9órára a vágóhídnál gyülekeznek. A csepeli bizalmi férfiak ugyancsak pénteken reggel 8 órára a Szövetségben találkoznak és a további értesítéseket telefonon onnan küldik szét. Véres és irtózatos események képe ál előttünk. Mesterségesen izgalomba hajszolt tömegek elindultak ésa tömegek egyetlen újságja ellen vonultak. Munkanélkül álló, elégületlen és elkeseredett proletárok tervszerű és SZÍVÓS uszítás után — a proletárok háza, a proletárok Népszavája ellen tüntettek. Vér ömlött Budapest utcáin, proletárok ontották a Népszavát védő proletárok vérét. Mi történt? Hogyan történhetett ez i3 ?Az úgyneveztt kommunisták pártja szervezte, uszította és vezette ezeket a szomorú és jobb sorsra érdemes tömegeket a proletárság egyetemének sajtója ellen. Az úgynevezett kommunisták vezérkara hívta össze a gyűlésbe a munkanélkülieket, hívta föl fegy-veres tüntetésre a munkanélküli segély keserű kenyerét evő proletárokat a Népszava ellen. Az úgynevezett kommunisták vezetői bujtogatták azokat a munkásokat, akik még nem érkeztek el a szocializmus fejlődési fokáig és akikkel ezek a demagógok azt hitetik el, hogy már túljutottak a szocializmuson is. Az úgynevezett kommunisták vezető, akik egytől egyig nem mások, csak a magyar munkásmozgalom kivetettjei, csak olyan alarkok, akik vagy tehetség, vagy becsület, vagy karakter híjján nem tudtak beleilleszkedni a magyar proletármozgalom nagy kereteibe, akiket a magyarországi szociáldemokrácia száműzött és kikergetett magából , most mint erkölcsbírák, mint fölényes kritikusok, mint „kommunista" apostolok merészelnek megjelenni. (Az ötesztendős háború, a harctereken elvadított emberi ösztönök, a munkanélküliség, a nyomorúság, a tél, a rongyos ruha, a rossz táplálék elviselhetetlenné és tűrhetetlenné teszi a tömegek életét. Az öntudatos szociáldemokrata tömegek tudják, hogy ez csak átmeneti állapot és hogy utána a szocializmus rendje: a bőség, a jólét, az emberi szépség világa következik. De az öntudatlan proletárok csak a káoszt és csak a nyomort látják és nyitott füllel hallgatják az álkommunista demagógok, az álbolseviki uszítók bujtogatásait. Nincsen olyan hitványság, amivel ezek az álkommunisták föl ne próbálták volna kelteni az öntudatlan tömegek gyűlölködését és vad ösztöneit. Hol a leszerelt katonákat bujtogatják 5400 koronás követelésekre, hol a házbérmegtagadás kalandját eszelik ki, hol a munkanélküli segélyek végtelen fölcsigázását követelik, hol a kaszárnyák katonáit próbálják megfertőzni a mentejárvány bacillusaival. Az úgynevezett kommunisták és a ledöntött régi osztályuralom ellenforradalnával, egyazon módszerrel dolgoznak, egyazon fabrikát követik és egymás kezére járnak. Az álkommunisták és a jobboldali ellenforradalmárok egyformán a forradalmat, egyformán a szociáldemokráciát teszik felelőssé mindazért a tömérdek bajért, hiányért, nyomorúságérte és BEoatorfaHirt. «Itt ötéves háborra, amit a taszeng, amit a megszállás zudított az ország». A jobboldali és baloldali ellenforradalom prrformán a forradalommal és a szociáldemokrata proletársággal akarja megfizettetni az ötéves háború és a vereség hadisarcát, akarja megkeserültetni a mai helyzet minden átmeneti felemásságát . Telj«» lelki közösség van a josebokiak és a baloldali ellenforradalom között., A jobboldali reakció a tisztek sztrájkjával és a köztisztviselők szabotázsával fenyegetődzik, a baloldali reakció hátbérsztrájkot szervez és a szakszervezetek szabotázsát hirdeti. A jobboldali reakció csakúgy halált kiált a proletárhadsereg szervezőire, mint a baloldali reakció. A jobboldali reakció állandóan fegyveres puccsokon töri a fejét és abban is követi példáját a baloldali ellenforradalom. Kétfelől jönnek, kétféle elemei a társadalomnak, de mégis egyazon sav, egyazon lélek lakozik bennük, ugyanarra a célra törnek: a forradalom megbuktatására, a proletár párt letörésére. A MOVE és a „kommunista párt" egyformán a kisebbség diktatúráját próbálja ráerőszakolni a nagy proletártömegek nagy szociáldemokrata pártjára. Mindössze csak annyi köztük a különbség, hogy az egyik az emigráns arisztokrácia kis csoportjának, a másik a munkásmozgalom emigránsainak az uralmát próbálja terrorral érvényesíteni. Országszerte minden hecekáplán ma a szociáldemokratákat szidja, de országszerte minden „kommunista" agitátor ugyancsak a szocialistákat szidja. A rojalista tényleges tisztek vad dühvel fegyverkeznek a szocialista forradalom ellen, de ugyancsak vad és vak dühvel fegyverkeznek a „kommunisták" a szociális forradalommal szemben. Valamennyi püspök piszkolódó klerikális újságja egyebet sem tesz, csak a szocialista párt vezetőit mocskolja, de ezt teszi létszámra az a „Vörös Újság" is, amelynek egyetlen szava sincs a régi osztály uralom támadására. Miért vonultatták föl a „kommunisták" azt a néhány száz szerencsétlen, elbolondított munkást, a Népszava elleni Várjon valóban nincsen más ellensége a proletárságnak? Ha a „kommunisták" nem a burzsoázia politikáját akarják szolgálni, akkor hogyan van az, hogy nem látják meg sem a „Budapesti Hírlap" -ot, sem az „Alkotmány"-t, sem a „Pester Lloyd"-ot, hogy nem látják meg a munkapárti tőke, a püspöki pénz és a banktőke sajtóját! Ha nem a burzsoázia titkos szövetségesei, akkor hogyan van, hogy ezek a hitvány fráterek, akik magukat kommunistáknak merik nevezni, akik a Lenin és Trockij tisztes nevével kérkednek, nem a MOVE, nem a kongregációk, nem az ébredő magyarok, nem a föltámadó munkapártiak. . • Érte a jobboldali és baloldali ellenforradalommal! * * Mozduljanak meg a produktRimgért. Lapunk mai száma 3 oldal