Népszava, 1919. február (47. évfolyam, 28–51. sz.)
1919-02-21 / 45. szám
3 NÉPSZAVA 1919 február 20. mek" -dasinálása a kormányprogram, nevetsége lehetetlen gondolat mesterséges kedvezi őket adni a kisiparnak vagy éppen egy ilyen fölötte gyanús, az egyes kisiparost béklyóba szorító társulatnak 34 milliót odadobni. - LV -tmíi mindan beszerzését, vagyis teljesen a kesébe akarja kapni az összes tagokat. De ez még semmi. A közmunkákat is megakarja kaparintani kézműiparpártolás címen és erre a cplra nagyüzemeket akar alapítani. A 23. pont igy e36: 26. Munkaalkalom nyújtása céljából köz- és tömegszállítások megszerzése, ezek kiosztása, esetleg anyagok rendelkezésre bocsátása mellett. Amennyiben a szálítások a kézműiparosok közötti kiosztás útján nem biztosíthatók, a szállítási kötelezetttség biztosítása érdekében saját üzemekben való elkészítése vagy a félkészárugyártása lehetővé teendő. A társaság ezenkívül a kisiparosok termékeinek az eladását (27. §), a biztosítást, sőt még az élelmezést is magához akarja ragadni, fogyasztási szövetkezetek alakításával. Tanoncokat és segédeket akar szállítani a kisiparnak. Végül kimondja (42. §), hogy közszállításokból a kisipar részére előirányzott munka kivitelére csak ezen központ legyen megbízható, vagyis közszállításon monopóliumot akarnak maguknak szerezni. Mindehhez pedig a következő összegek erejéig akarják megvágni az államot: Az állam jegyezzen (7.§) és fizessen be azonnal 6000 alapítványi üzletrészt a 5090 korona, vagyis összesen adjon 30 millió koronát. Ez után az óriási összeg után nagy kegyesen hajlandó felét fizetni a rendes üzletrészek utáni osztaléknak, amely azonban 3%-nál több nem lehet. Ha tehát a szövetkezet egyéb tőkéjét jegyző rendes tagok 12%-ot kapnak, akkor az állam kap (1.-ot, azonban ebből 3%-ot köteles átengedni a vállalat tartalékalapjának! Ha az üzlet rosszul megy Vagy pedig — amihez kisipari szövetkezeteknél igazán nem sok művészet kell — úgy könyvelnek, hogy ne legyen osztalék, az állam harminc milliója után nem szap egy fillért sem. De ez még nem elég. Az alapító urak pozitív ráfizetésts kívánnak az államtól, 41. Tekintettel arra, hogy a fölállítandó ipari központra az egész országra kiterjedő feladatok megoldása hárul és hogy nagyarányú propagandisztikus (?), fontos szociális (!) érdekeket követő munkát kell végeznie, amivel járó költség már födözet híján sem terhelheti, kívánatos, hogy lealább öt éven át évi 208.093 korona államsegélyben részesüljön. A rendkívül kockázatok födözésével a kormány három millió koronát adományozzon biztosítéki alap céljaira. Vagyis a 80 millió esetleg 9%-ot jövedelmező kölcsönön fölül, 4 millió korona ajándékot is kívánnak — egyelőre. Mert biztos, hogy öt év múlva újra előállnának 200.000 koronás folytatólagos hozzájárulás tervével. A pénz és a közszállítások odaadásán kívül azután nem is kivonnak semmit az államtól. Nem kívánják, hogy az állam komolyan ellenőrizze őket; a közgyűlésen minden tagot egy szavazat illet meg, tehát a 30 milliót adó államnak annyi szavazata volna, mint egy kis suszternek, aki 500 koronával járul hozzá. Az igazgatóságba ugyan az alelnököt a kereskedelmi miniszter nevezi ki, de már az "elnökre esért" hármas jelölési joga van: az igazgatósági tagok közül hatot az „alapítványozók" neveznek ki; ez azonban nem azt jelenti, hogy a kormány is nevezi ki, mert alapító üzletrészeket mások is jegyezhetnek.,Végül nyolc ,igazgatósági tagot, rendes tagok választanak, akik tehát, minthogy az igazgatóság által választott vezérigazgató is tagja az igazgatóságnak, többségben vannak az állam emberei fölött. Az állam külön jogai különben is csak addig állanak fönn, amíg a vállalat tartalékai és a tagok üzletrészei együtt nem múlják fölül az állam alapítványi összegét Mihelyt ez bekövetkezik, a kormánynak csak egy alelnököt van joga kinevelni, ser ki mást. * Még ritkán láttunk ennél merészebb tervezetet az állam megsarcolására és a reakciós szellemű, kevéssé produktív kisipar üvegházi tenyésztésére, mint ez. Azt hisszük, elégséges ezt a tervezetet a nyilvánosság elé hozni, hogy önmagétól összeomoljon. De ha nem így volna, mi, akik nem egyoldalú pártérdekek, hanem az ország termelőképességének a javulását tartjuk szem előtt, a legélesebb harcot fogjuk indítani minden mesterséges kisiparostenyésztés és pártolás ellen. Most, amidőn a nagy tized , A kitűnő magyar bolseviki vezérek bizonyára gyönyörtől dagadó kebellel, megelégedetten dörzsölik proletárvérrel bemocskolt kezeiket: megint sikerült nekik egy vak tömeg nyomorúságából és ötödfél éven át fölgyülemlett keserűségéből véres zűrzavart, támasztani , egy csomó szegény proletárt elbolondítva, fejjel a falnak vinni. Azaz dehogy is vinni — ugratni! Mert ők nem viszik az embereket, hanem amikor elhajították a csóvát, gyáván meglapulnak a háttérben. Már hetek óta nem hajtottak végre valamirevaló „cselekedetet", márpedig a rubeleket meg kell szolgálni. Főztek tehát boszorkánykonyhájukban egy finom kis tervet. Csütörtökön délután 2 órára gyűlésre hívták össze a munkanélkülieket a Vigadó nagytermébe. Tudták, hogy öntudatos, szervezett munkás, — "jól ismerve már őket (Salgótarján és a többi!) — nem hallgat az ő hívó szavaikra, hanem csupán tudatlan, zavarosfej is, tehát minden őrültségre kapható elemekkel lesz dolguk a gyűlésen. Így is történt. A gyűlés szónokai a legelvetemültebb hazugságokkal és rágalmakkal izgatták a tömeget — nem, dehogy is Bethlen István és föltámadni igyekvő gonosz munkatársai ellen, akik az egész mai nyomorúságot az országra zúdították, nem is az ellenforradalmár főpapok és szolgáik ellen, dehogy is... ,ők a forradalmi szociáldemokrácia és a munkásság, újságja ellen uszították a szegény szellemi vakokat, akik így fölpaprikázva vonultak — a szónokok invitációjára — a „Vörös tíjság" szerkesztősége elé, ahol azután Vágó Béla főbolseviki úr, még nemrég „Az Est"-nek buzgó terjesztője, valamint társai: Kun. Somló C. Szamuely urak — fegyverre szólították a hazugságokkal, e szellemi alkohollal lerészegített elemeket. Innen vonultak azután tömegesen lapunk szerkesztősége felé, hogy azt fegyveresen elfoglalják. Azonban az a rendőrcsapat, amely a Visegrádiutcából idáig kisérte őket, a Népszínházutcában utjukat állotta és igen mérsékelt modorban békés szétoszlásra szólította föl őket. Erre a tömegből a rendőrökre lőttek és mint egy adott jelre, vad lövöldözés támadt az utcán. Egyes házak ablakaiból is lettek. Az eredmény négy halott — közöttük három rendőr — és huszonnégy sebesült. Hol vannak most, mit szólnak ehhez a hős bolsevikiek?! A vezérek? Gyáván lapulnak és — amire előre el lehettünk készülve — mosakodnak. Száz meg száz tanú igazolja, hogy a lövöldöző tömeg egyenest a Visegrádi utcából vonult föl, de a háttérben meglapult vezérek gaz gyávasággal mossák gyilkos kezeiket. Hiába minden igyekezetük! A szervezett munkásság világosan látja, hogy a rubeles forradalmárok egyetlen lépést sem tettek mindmostanáig sem az új rend ellen ágaskodó ellenforradalmárok ellen, sem azért nem dolgoztak egy mákszemnyit sem, hogy még bőven kínálkozó szűz talajon hintsék el a szocializmus magvait. Nem, ilyet ők nem tettek, de mindent elkövettek, hogy a sok évtizedes, temérdek áldozattal megteremtett munkásmozgalmat, amely előtt most annyi szép alkotás és egy jotin jövő lehetősége áll, hogy ezt a szép és hatalmas munkástábort megbontsák és földúlják. Felelősségérzet, lelkiismereti Ez nekik hek'nd'a. De semmi mosakodás és hazudozás nem segít rajtuk és nem mentesíti őket a felelősségtől. Ha a szerencsétlen félrevezetett proletárok — akik mégis csak testvéreink — számíthatnak is enyhébb elbírálásra,magukat a rubeles fickókat mától fogva a munkásság csak aljas, becstelen ellenségnek tekintheti és a szerint kell velük elbánnia. * A történtekről az alábbi tudósításunk számol be: A munkkanélküliek gyűlése. A Vigadó nagyterme zsúfolásig megtelt csütörtökön délután 2 órakor munkanélküliekkel. A gyűlést Balika Frigyes nyitotta meg, aki megnyitó beszédében üdvözölte a kapitalizmus áldozatait, akik hosszú vérfürdő után munkanélkülivé váltak A következő szónok Palocsai volt, aki azzal kezdte, hogy nem kell félni a golyótól, hanem mosollyal kell fegyvert ragadni. Felszólította a jelenvoltakat, hogy gyűlés után ne oszoljanak szét, hanem vonuljanak a „Vörös Újság" szerkesztősége elé. Utána, Bernhard élesen támadta a szociáldemokrata pártot, majd határozati javaslatot nyújtott be, hogy azok a polgári osztályok, amelyek a háborút és a háborús nyomorúságot előidézték, gondoskodjanak a munkanélkülieknek emberi megélhetéséről addig is, amíg újra munkába jutnak. Személyenként500 korona gyorssegélyt kérnek és külön élelmiszerjegy kiutalását, amellyel az üzletekben féláron vásárolhatnak Követelik, hogy amíg nem jutnak munkához, a proletárság fölfegyverezését és az állandó forradalmi hadsereg szervezését. Azután a ma-gyarországi kommunista párt nevében Somló beszélt, azzal fejezte be szavait, hogy mindig lázadozni fognak, amíg a mai kapitalista rendet össze nem törték. Az elnök javaslatára ezután elhatározták, hogy pénteken délelőtt 11 órakor összegyűlnek az Országház téren és fölvonulnak a Várba. A gyűlés végeztével a tömeg a „Vörös Újság" Visegrádi utcai helyisége elé vonult, ahol a szerkesztőséggel szemben levő telken rögtönzött gyűlést rendeztek. Az amúgy is túlfűtött hangulat a tömeghez Kun Béla, Vágó Béla és Szamuely Tibor izzó hangulatú beszédeket intéztek. Vágó Béla beszédében többek között kijelentette, hogy amíg a harctéren voltak a katonák, mindent ígértek nekik és m most, hogy hazajöttek és követelték az ígéretek beváltását a Népszava zsarolóknak nevezte őket. Akinek még nincs fegyvere , mondotta — lássa el magát fegyverrel, ne tűrjük azt, hogy a Népszava bennünket piszkoljon. Pénteken délelőtt gyertek el az Országház elé, onnan Böhm hadügyminiszterhez megyünk, majd megmutatjuk Böhm ,,elvtárs úrnak". • Támadás a Népszava olyan. A rögtönzött gyűlés tömege erre a Körúton végig, a proletárdiktatúrát éltetve, a Népszava szerkesztősége elé vonult. A rendőrség, amely a készülődésekről időközben értesült, ötven emberrel nyomban fölvonult és a Népszínház és Donti-utca torkolatánál fölállott. A komoly ellentállást megneszelő kommunisták nagyrésze erre lemaradt a tömegből, úgy, hogy 60 —80 főnyi, mindenre kapható társaság maradt csak a Népszínház utcában. Ezek nagy lármával, pfujkiáltásokkal tüntettek a kötelességüket teljesítő rendőrök ellen. A rendőrök ellenére az ellenséges magatartásnak, a legnagyobb kíméletességgel és minden támadó célzat nélkül oszlásra hívták föl a lármás tömeget. Eközben mintegy jeladásra, lövés dördült el, amely után őrült hangzavarban a Népszínház utcai házak ablakaiból és padlásaiból mintegy két percig tartó oízi lövöldözés indult meg. Állítólag gépfegyverlövések is estek. "A lövések zaja oly nagy volt, hogy a Népszava felé hajított kézigránátok robbanása teljesen el- Véres bolsevik!-mérésiét a népszava ellen. A munkastéllköziek gyűlésének véres eailógusa. — Le akarják ff©ajSa r ni a Wépssavárt. — Vad 8dvS3«2dsés a» N^pszín fí^iricSban. * * Még j? halott, hussossslég^ se&sssört.